Új Dunántúl, 1946. szeptember (3. évfolyam, 196-220. szám)
1946-09-22 / 214. szám
IW6 szeptember 22. ÜJ DUNÁNTÚL Á pécsi részvény-rohammunkások, akiket a régi rendszer az igazgatói irodákban felejtett, ahol ma is aláírnak, igazgatnak, de legfeljebb saját elmúlt befolyásukat építik fel. | DUNÁNTÚLI R. T-’| Egy vesztett háború és a né- “SQy hónapos nyilas őrület után V* a talp ráállásáért. Nem a bé- akármilyen rossz is, okozatja az ország tragédiáját, ha- n«Di ez, ha mindent meg nem az ország kifosztottan és tönkre- s>lányítottan élet-halál harcot teszünk, hogy azt amit 25 év elöntött, most koldusán is, nincs- ! Lelcniil is>, (je helyre ne hozzák, j t?ért dolgozott éhezve és rongyosan a bányász, ezért iil hi- I rataSi Íróasztalánál filléres bér- j ftt a köztisztviselő és ezért ! mindenki, aki tényleg és 'klóban azt akarja, hogy ez az °fs?.ág saját erejéből talpraáll- l°n. Mert legyünk tisztában az- •nV hogy csak saját erőnkből Elhatunk talpra. Itt minden azon múlik, hogy teszünk magunk, mert más- p1 nagyon keveset várhatunk. *ért fontos, hogy ebben a harc- an ne csak a dolgozók, ne csak ^ kisemberek, hanem a nagyíj® nélkül komoly ujjáépítéfi7. nem lehet szó, legalább-is amíg a Magyar Kommu- | j®** Párt álláspontja: a pénz- ptézetek államosítása a megva- °SuIás stádiumába nem lép. az ország vezető pénzinté- i ‘®>t nézzük, akkor szomorúan * megállapítanunk, hogy » . *®tő pénzintézetei még mindig irányítása alatt állanak, a múlt fassiszta és. feudális .ndszerének kiszolgálói voltak. m Korinok és társai majdnem aradéktalanul mentették át i®?1 csak vagyonukat, hanem i?;?Iyásukat is a magyar pénz- .‘fizetek vezetésénél és ha KovVl és a többi nagykapitalista, al®niint a pénz idézetek légi és S‘*tikailág erősön diszkredi- k' ®Syes vezetői vaiuho' Svájc- .eszik is az emigráció kese- kenyerét, de itthagyták he- s,®í‘eseiket, akik te.ljesen az o t£e,‘emükben vezetik a pénzinez®‘eket. . “finnünket vidéki lap révén tó° . an most inkább a szükebb Y ®Sl Pénzintézetek érdekelnek, meg, hogy a három_ tos- fkeres pécsi pénzintézet igaz 5st°sága kikből áll. van először a 100 észtén deiről hírhedt, Hamerli József volt MÉP képviselő és nagykereskedő, a pécsi kereskedők fassizálója, dr. Kelemen Andor, a B listára tett apátplébános, dr. Nendtvich Andor, birtokos, alelnöik Baumann Pécs legreakciósabb volt polgár- mestere, Sikorski Zsolna y Miklós, a szélső jobboldali gondolkodásáról ismert kapitalista gyáros és .Wittelsbach Károly. Vájjon ilyen igazgatóság mellett mit várhat a magyar újjáépítés és a magyar stabilizáció a Pécsi Takarékpénztártól? Vájjon akad-e valaki, aki komolyan hiszi, hogy ez az igazgatóság a demokratikus haladást fogja szolgálná és hogy ennek az igazgatóságnak fáj az, ha a magyar dolgozók kezéből munkahiány miatt kiesik a szerszám? De neancsak a Pécsi Takarékpénztárnál ilyen a helyzet. Nem jobb a nél sem, amely egyébként is a Pécsi Takarékpénztár R. T. érdekszférájába tartozik. Itt az igazgatósági tagok sorában Baumann Emil, E i s e r Já- nos, Fischer Béla, Kolos- v á r y László, M á c s János, dr. Piacsek Zoltán és dr. Sík Jenő vannak. Az igazgatóság elnöke dr. Nendtvich Andor, Vezérigazgató Tóth Zoltán. Tehát látjuk, a garnitúra ugyan az, ha nem rosszabb, mint a Pécsi Takarékpénztárnál. Itt az elnök dr. Nendtvich An dor és itt még a háttérben hu zódik dr. Piacsek Zoltán, a nu- merrus. nullus kérhetetlen baj noka. De menjünk tovább Vegyük elő a Pécs Egyházmegyei Takarékpénztár R. T. igazgatóságát. Dr. Angyal Béla, dr. M o s o n y i Dénes, dr. H aI nuy Ferenc, dr. Gebauer Miklós, Komócá István, Uj- házy Béla, dr. Vasvári Ferenc, Koch Ede. Vezérigazgató: U j h á z y Béla. Tehát amint látjuk a Pécs Egyházmegyei Takarékpénztár is teljesen a régi garnitúrával dolgozik. Kanonokok és az egyház régi polgári vezetői, a keresztényszocialista párt és a régi Dunántúl teljes vezérkara áll az intézet élén. íme három pécsi vezető pénzintézet. Három pécsi vezető pénzintézet, ahová nem jutott el a demokrácia, ahol a dolgozó, a munkás legfeljebb az altiszti karban van képviselve és ahol a régi, ma már kísértetszámba menő vezetők csak elhalálozás folytán esnek ki az igazgatóságból, de addig mint egy letűnt korszak ittfelejtett poros kellékei, mint csontvázszerű bábok igazgatnak és aláírnak. Éppen csak nem építenek újjá. De ki lenne az a naív lélek, aki ilyesmit éppen ezektől a té védésből ittfelejtett uraktól komolyan elvárna? ( i ) C&aU mái fenn lennénk: Jtt % pécsi takarékpénztár r. T. Ui®ly hosszú időn át élet és ha- h.- llra volt, nemcsak a pécsi t6,.zyilágon, hanem polgármes- B ~lt képviselőt nevezett ki - egy városi díjnok Hép&Uásáyi expediád a kottUéi bánya tnélyén, ahol a bíróság elnöke bányász, a jegyző lapátol és a népügyésznek majd letörik a dereka. nélküle T? remélhetett állást. A Pécsi C?rékpénztár R. T. Visnya VpS elnök igazgatása alatt a w? i Politikájának dunántúli lj'^képviselője volt és nem í0 íeszben neki köszönhető az, a & Pécsett 25 éven keresztül Orosházát a Nendvichók és az Y^gárék klikje uralta.. J*nya Ernő halála után , s°kí>an változott a helyzet, gj* ottmaradt a Visnya-féle au ‘‘Ura teljesen, illetőleg csak C0r következett be némi vál- ta»<1S’ Ea egy-egy igazgatósági , k. végelgyengülésben elhalt. ,Szú ideig az IntézetP iacsek Qt(an ügyvéd, az ügyvédségtől Vjj te eltiltott kamarai elnök, Doij.y® legnagyobb ellenfele, de t4j0'kai eszmetársa és S i p t á r Vezérigazgató a pécsi nép- itéitS^ által börtönbüntetésre nyit , nross szövetségi elnök irái(UákSznhnH ?6zzük meg, hogy a fel- !Msnl»-i után a demokrácia all esztendejében kikből i'ÜfinLi csi Takarékpénztár Rt. íjüe- ,rntikus“ igazgatósága. Á. Én?.,nöL Eiser János nagy- t®zéri 1 a Fututra és a B atesz Mr0i ®azgatója, tagok B e r e c z *ivä: Gőbel Ferenc, dr. kit f ieJ Béla ny. alispán, ®‘s°házi tag, aki a felső- ® elmondott uszító beszéKomlón ismét közelebb jutott egymáshoz magyar és magyar. A Kovács—Szeli tárgyalásra Komlóra érkezett a pécsi népbiróság Kocsis tanácsa, eljöttek az ügyvédek, az ügyész és a tanuk, valamint a sajtó képviselői is. A város elment a faluhoz, a városi ember a falusi bányászhoz, s közös akarattal igazságot szolgáltak, elégtételt szolgáltattak, elégtételt adtak 15 bányász özvegyének. És komlói tartózkodását nem hagyta kihasználatlanul a „város“. A népbiróság és a sajtó tagjaiból expedíció alakult, mag ukartuk, milyen sorsban dolgozik akartuk, milyen sorban dolgozik a bányász, mik azok a körülmények, amelyek között munkáját végzi. Miért a bányász sors a legnehezebb dolgozó sors az ösz- szes munkaágak között. Ahogy Komlóra érkeztünk, mindjárt készen állott a társaság, vagy nyolcán jelentkeztek, hogy ők le akarnak szállni a bányába. Mire azonban a kivitelre került a sor, már csak öten ma-* radtimk. S egy napon, vacsora után egybegyült a kis csapat. Két vezető, Nemesi elvtárs, a per egyik főszereplője és Schu bért elvtárs, az üzemi bizottság elnöke jön velünk, ők vezetnel és irányítanak a bánya- labirintusai között. Lassan felkapaszkodunk egy hegyi ösvényen Ujak- nára, a bánya centrumához. Itt először beöltöztetnek bennünket majd a légaknához visznek, ^ s egymásután szállunk be a „kosárba“. Elől az egyik vezető, Nemes si elvtárs, utána Kotsis elvtárs, a népbiróság elnöke, Huszár elvtárs, a népügyészég pécsi vezetője, Kovács elvtárs a nepbiró- ság jegyzője és im ketten, újságírók. Schubert elvtárs zárja be a «rrt, belép, s a következő pillanatban másodpercenként _ nyolc méteres sebességgel esik is mar le velünk a felvonó. Egymásután tűnnek el előttünk a máj abbahagyott szintek, az első, második,'harmadik, s egyszerre^ enyhe w.í .»Ir/wloconl lYlPíTpll í i lensnr . KiPéter mindent tnd.- Ezen a sínen futnak a csillék —• mo/idja Nemesi elvtárs, és tényleg, a következő pillanatban bányászlámpa közeleg imbolyog- va felénk. Megállunk, a falhoz lapulunk és elvonul előttünk a bányavilág „vonata“, a bányászlő által vontatott 10 csille. 14—15 év körüli gyerek vezeti a lovakat, de ha senki sem vezetné, akkor is tudná már az utat 15 éve szolgál a bányában „Péter**, — mert így hívják a lovat — s mindent tud már. Megérzi ha nem 10, hanem 11 csillét akasztanak mögéje és akkor már nem hajlandó húzni, de megérzi azt is, ha egy útkereszteződésnél rosszul áll a váltó. Ekkor megáll, nem megy tovább, mig át nem állítják a »síneket. Megyünk tovább a sínek mentén, most már elmarad a betonfal. Bányafák védik itf a beom- lástól a folyosót. Remekül összeácsolt végződéseik még a legjobb asztalos-, vagy ácsmunkát is febányát —- mondja Schubert elvtárs. Az éjjeli műszakon vannak ugyan helyreállító csapatok, ezeknek^ munkája azonban nem elegendő. Mag aztán eddig az volt a helyzet, hogy nem is kaptunk bányafát. A közeli erdőből* a fa vágását megtiltotta az Erdészeti Hivatal, s így csak suty- tyomban tudtunk néhány bányafát kivágni. Ezért ilyen elhanya golt a bánya egyrésze. Egyszerre ajtóhoz érünk. Durván összeácsolt ajtó nyilik meg előttünk a folyosón, utána jobbra fordulunk, s már benn is vagyunk a bányászlovak istállójá ban. lülmuíják, szerkesztőik pedig se, ,',a^ nem ácsok, se nem asztalosok, hanem a föld mélyének dolgozói, a bányászok. Maguknak a vájároknak kell megépíteni ezt a bányafákból összeácsolt védőfalat, amely aztán a nyomástól minden szegelésnél jobban összezárul és a földalatti élet támaszaként a ibányászéletek védelmezője lesz. Csak „swMyomSíaíi“ gzabad a bányász életét védeni. Ormótlan bányászcsizmánkban lassan haladunk előre az alagút „Akik“ [sohasem látják a' napvilágot. — Mi az, hát ezek mind itt vannak? — érdeklődik Huszár elvtárs, s már kapjuk is a v laszt: — Igen, a bányászlovak állandóan a föld alatt élnek. — Igaz üz, hogy a bányászlo£n — no nem mintha megijed- j nék, — dehát tudja Isten, valahogy húzódozom a remek csúszdától. De mivel vezetőnk élőre- ment, 6) mfadea baj nélkül h • kezett, rászánom magam. Beleülök a kb. cm széles teknőalákú vascsűszdábá, behunyom a szemem és — másodpercenként 10 méteres sebességű „csúszás“ után mint egv béka terülök el a a 30 centiméteres szénporban. — Leérkezett! Jöhet a következő! — mondja vezetőnk, s alig Van időm kikecmeregni a szénitől. már érkezik is nagy robajjal a következő „delikvens“, Kotsis Mihály elvtárs. Hatalmas porfelhő, messze guruló bánya- kalap és halk sóhajtás jelzi, hogy „leérkezett“. S utána jönnek a többiek. Nagvnehezen összeszedjük fájó tagjainkat, újra „bányászt“ alakítunk meggyötört testünkből, s folytatjuk utunkat az ötödik szint felé. Végeía fejtés. Egyes helyeken egészen összeszűkül az alagút. Hasoncsúszva, guggolva és négykézláb közeledünk célunk, a fejtések felé. Amikor már azt hisszük, hagy a bányászélet minden tortúráját végigszenvedtük, akkor alig méteres kerületű lyukra mutat ve- 'zetőnk: — Itt bemegyünk, itt a fejtési Ha nem mondta volna, gyorsan elfordultunk volna az újabb „megpróbáltatások" elől, így azonban a „fejtés" szó hallatára új erő költözik belénk: no, eet még megnézzük! Vezetőnk figyelmeztetése dián levetjük a zubbonyt és inget. — Úgyis meg fognak sülni a hőségtől — hangzik a jóakarata figyelmeztetés, és mi sejteni kezdjük, mi vár reánk. Bebújunk a lyukon és hasoncsúszva mászunk előre a „folyosón“. Kényelmi szempontból leg- többjünk a bebujás előtt letette a lámpát. Ez a 2—3 kilós jószág ugyanis mindenhol csak visszatartott, mindig erre kellett ügyelni, és valljuk meg, már bele is fáradtunk a cipeíésébe. Koromsötétben haladunk tehát előre, csak a vezető lámpájának fénye villan fel néha, hogy aztáu megint eltűnjön. Szélesedik az alagút, már négykézláb „járunk*. Egyszerre elvesztem kezem alatt a talajt — félperces gurulás. Ngynehezen kibogozzuk egymás végtagjait, csúszunk tovább. A levegő egyre melegebb, lassan már kezdi elérni a 40 fokot. Arcunkon, testünkön patakokban folyik az izzadtság,, szénportól fekete testünk csak úgy csillog a bányászlámpa fénykörében. És egyszerre elérjük a fejtést. Itt rázkódással megáll a „kosár széliünk, s a kb. 2—3 kilós ba- nyászlámpákat kezünkben szorongatva megindulunk befelé az egyik folyosón. Három meter széles, két méter magas folyosón járunk most. Az egész ki van betonozva, mint Schubert elvtars mondja, ez az egyik fő folyosó, állandó szállításra szolgai, ezért kellett kibetonozni. A többi járatok csak ritkán kapnak betonfa- lat, 2—3 hét alatt úgyis be kell őket temetni. egyre vizesebbé és sárosabbá váló-talaján. Előttem Kotsis elvtárs ballag, hatalmas gumicsizmái csak úgy cuppognak, amint kiveszi, s beleteszi őket a szenes latyakba. Egyszerre csak valami lepottyan a lábaim elé. Megvilágítom, de már ugyanebben a pil- lan atban hallom is Kotsis elvtárs hangját: T- Jajh hol a kalapom? — mondja és nagyokat prüszköl a szájába tóduló szénportól. Az ő széleskarimájú bányász kalapját sodorta le valami a fejéről, s jnindjárt keressük is a vakmerőt, aki, vagy ami nem fél a népbiróság szigorú elnökétől. Hamar megtaláljuk^ a „tettest' Ezen a részen már nem olyan gondozott a bánya, a bányafák ilyen kiálló gerenda verte le a kalapot. sok helyen beszakadtak, s egy — Bizony, nehéz rendbehoznf a Nem, ez csak a legkivétele- sebb esetben történik meg. A mi lovaink nem vakok, legfeljebb csak szemük hozzáidomul a sötétséghez, olyanok, mint a macskák. Hallószervük pedig aránylag sokkal finomabb, mint a felszíni lovaké. Itt főleg annak használatára vannak kárhoztatva. Lámpákkal bevilágítjuk az istállót, és ebben a pillanatban szemünkbe tűnik valami. A zabosládán és annak környékén szinte megszámlálhatatlan menvj nyisógben futkároznak az istálló élősködői, a svábbogarak. Kisebb- nagyobb példányok hemzsegnek egyrakáson, a legnagyobbak elérik az öt centi hosszúságot is. Valóban szép, kitenyésztett „svábok“. _ A bányafákkal kerülnek le ez ek ide a mélybe — világosít fel vezetőnk. A kis csilléseknek leg főbb szórakozása ezeknek a svábbogaraknak üldözése. Ezerszám ölik meg őket naponta, s mégis níég» mindig vannak. De otthagyjuk az istállót, me gyünk tovább. Egyre szükiil az alagút, és lefelé ereszkedik. A le- legő egyre nehezebb lesz, tüdőnkre ránehezedik a szénpor, amely orrunkon, szánkon tódul be szervezetünkbe. Megyek az élen, s egyszerre meg kell állnom: nincs tovább! Dehogynem, mondja vezetőnk, a széncsúsztatóra mutat, amely a 6—8 méteres ■ mélységen levezet. Tessék csak ebbe beleülni és le- . csúszni — mondja. csillog előttünk a „fekete gyémánt , itt van az, amiért a bányász dolgozik. Mi is kedvet kapunk a bányá- száshoz és Kotsis elnök elvtár» kezében felbúg a fúró, omlik a szén. Lassan megelégeljük azonban a „szórakozást“. Ide s tova már 5—4 órája vagyunk lenn a föld alatt, és valakinek egyszerre eszébe jut: holnap tárgyalni kell Megindul a társaság vissza, a föld felszíne felé. E közben azonban újra végig kefl járni az utat, újra végigszenvedni azt, amit a bányász nponta végigszenved, 'éa csak ezután kezdődik számára, amiért jött: a munka. Most látjuk csak, hogy micsoda szörnyű munka, micsoda rettentő erőkifejtés kell ahhoz, hogy a bányász megkeresse kenyerét, szenet tudjon biztosítani az országnak. Megismertük munkáját. és most már kétszeresen megbecsüljük a bányászt. Most értettük meg igazán a bányászok lelkét, most tudtuk meg, honnan van af a hatalmas öufegyepm. amellyel a tárgyalás alatt viselkedett. A bánya nevelte ezt belé. A bánya, a maga sötét csillogásával, és állandó veszélyeivel. Embert nevel a bánya, nagyszerű embert. S aki ez ellen az ember ellen vét, kétszeresen vétkezik. Az a büntetés, amit Szeli István és Kovács Györgv kaptak, semmi ahhoz a sorshoz, amiben a bányász él, amelyben az az ember él, aki ellen vétkeztek. Mi megismertük a bányát, és ezek után kétszeresen megbecsül- . jük az embert. fWi.J
