Új Dunántúl, 1946. szeptember (3. évfolyam, 196-220. szám)

1946-09-22 / 214. szám

ÜJ DUNÁNTÚL 1946 szeptember TI Ha e két nép, — mely idesto va 1000 éve él közvetlen szom- szénságban — történelmét olvas­suk, akaratlanul is kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy igen sok közös vonást találunk náluk. Mindennapi érintkezésük és gyakori vegyesházasságuk folytán szembetűnő- nyomok ve­hetők észre, éspedig úgy a ka­rakter, mint a megszokás és a nyelv hasonlatosságában is. Sok­szor megállapíthatjuk az egyfor­ma természetet: bátorság, vitéz­ség hazaszeretet, vendégszeretet, vidámságra való hajlam s ebből következik a dalnak, táncnak, zenének mindkét népnél való egyforma szeretete. E ét szom­széd nép hazája sajátos földraj­zi helyzetének következtében a múltban ugyanazokat vallotta ellenségének és egymással ha­sonló sorsban élt. Nagy veszé­lyek idején mindig együtt har­colt. Ilyen nagy veszély volt Bi­zánc, a tatár, a török és a né­met. Ennek következtében sem­mi sem természetesebb annál, minthogy a legözelebbi szom­széd nép, mely egymásra van utalva s melv többé-kevésbbé vérrokonsájfi kapcsolatban van egymással, -minél szorosabban együtt munkálkodjék úgy politi­kai, kulturális, mint gazdasági térén egyaránt. Könnyen lehet­séges ez, különösen a mai de­mokratikus világban azért, mert maga a jugoszláv nép szeretett vezére - Tito marsall is nem egyszer mutatott rá ennek szük­ségességére, de amint tudjuk,, a magyar kormány is oly fontos­nak tartotta ezen kérdés megol­dását, hogy külpolitikai prog- rammjában első feladatául tűzte ki. Nézzük most tehát legalább röviden, hogy milyen viszony­ban is élt e két szomszéd nép a múltban. A magyarok Árpád ve­zetése alatt Krisztus után 895. és 898. közötti években jöttek be mai hazájukba. Itt több népet találtak, nagyobbára szlávokat, kik között nem volt meg a tel­jes egyetértés, minek következ­tében nem tudtak nagyobb .el­lenállást kifejteni. Véres küzdel­mek folytak leginkább Szvatop- luk morvái fejedelem leverésé­re, kinek hatalma a mai Szlo­vákia területére is kiterjedt. Ezenkívül a magyaroknak nagy harcaik voltak a bizánciakkal, olaszokkal, délszlávokkal és a németekkel. Az árpádházi dinasztia először a horvátokkal Jberült rokonsá­gi kapcsolatba. Á magyarok és szerbek közeledésének s őszinte baráti együttműködésének lehetőségeiről Irta: HEDUCIC ISTVÁN a Magyarországi Szerbek Antifasiszta Frontjának alelnöke. A horvátok utolsó királya Zvo- nimir feleségül veszi László ma­gyar király leányát, Ilonát. Zvo- nimir halála után nagy békét­lenség áll be s ezért özvegye, Ilona királyné segítségére hívja testvérét, Lászlót Magyarország királyát. László király 1091-ben bevonult Horvátországba, Ma­gyarországhoz csatolja s a kor­mányzást testvérének fiára Al­mosra bízza. László király fia, Kálmán pedig 1102-ben elfoglal­ja Dalmáciát és a következő év­űén Zádoron megkoronáztatja magát Horvátország és Dalmá­cia királyává. A XII. század fo­lyamán a szerbek és a magya­rok együtt küzdöttek Bizánc el­len. Ezen fegyveres küzdelem­ben való testvériség hozta köze­lebb Raska fejedelem dinasztiá­ját a magyar árpádházi kirá­lyokkal, mely őszinte fegyveres testvéri közeledésnek az lett a következménye, hogy II. Béla (1131—1141) feleségül veszi I. Urosfejedelem Jelena leányát. Ebből a házasságból három gyermek születik és így szerb vérrel kereszteződik az Árpád vér és élteti még több, mint 100 évig az Árpádokat. II. Géza (1141—1161) kiskorúsága alatt nagybátyja. Jelena királyné idő­sebb testvére, Bjelos Magyaror­szág palatínusa és Horvátország bánja kormányozta az országot. Az árpádházi királ/ok megsza­kításokkal . tartják kezükben. Szerűmet és Szerbia északi ré­szét. i Azok a magyarok, akik ezek­ben az időkben ide teleped­nek, elszakítva népi közpon­túktól, idővel szerbekké asszi­milálódnak s ma csak egyes helységek nevei tanúskodnak arról, hogy itt valaha magya­rok is laktak. Ilyen helység neve pl. Szilas 'lekeres, Sor, Lopás, Erdecs, Ug- rinovci, Magyeri, stb. Dragutin Lstván szerb király idejében li|ihetetlenül megélén­külnek a szerb és magyar kap­csolatok. Dragutin árpádházi V István magyar király veje volt. Feleségével hozományul kapja Szeremet, Belgrádot és Macsvát. Dragutin feleségének Kataliné­nak egy Erzsébet nevű leánya és két fia, László és Urosica szü­letik. Erzsébet feleségül megy Kotormanity Istvánhoz, Bosznia bánjához. Unokalányuk, akinek szintén Erzsébet a neve, felesé­ge lessz a magyarok leghatal­masabb és legdaliásabb királyá­nak, I. Nagy Lajosnak. Lázár szerb fejedelemnek, a rigó-me­zei vértanúnak is magyar veje volt. Ezenkívül még sok, sok ro­koni és szolidáris kapcsolatokat tudnánk felsorolni, különösen a XIV. századtól kezdve, amikoris a magyarok menedéket adtak a szerb és bolgár hercegek-, nek, akik elhagyva leigázott hazájukat, a törökök elől Ma­gyarországra menekültek. Utánuk a szerb nép is nagyobb tömegben kezdi elhagyni hazá­ját és Magyarország déli része­ire telepszik le, de a nagy török nyomás elől kénytelenek elhagy­ni a déli területeket és Magyar- ország és Erdély különböző pontjain letelepednek. Ilyen te­lepítések voltak nyugaton Szom­bathely, Győr. Komárom, Tata, Kaposvár és más helységekben. Keleten Arad, Temesvár, Lipova, Jenopolye, Gyula, Szatmár, Nagyvárad, Eger, és Tokaj. Ilyen helyzetek ikövejtkeztébenl kiviláglik, hogy ez a két nép annyira elkeveredett egymással, különösen a nemessége, hogy teljesen igazat kell adnunk dr. Alexa Ivies egyetemi professzor­nak, amikor a következőket ál­lapítja meg. „Alig akad magyar mágnás, akiben szerb vér ne folyna és fordítva is“. Magyarország belső életében többször történnek kísérletezé»- sek a szerb-magyar közeledésre, egyetértésére és együttműködé­sére. így pl. Bocskai István fejedelem 1603 július 23-án Kassán kiadott ki­áltványában üdvözli a szerbe­ket és felhívja őket, hogy hagyjanak fel a németekkel es csatlakozzanak a magyarokhoz. Dicséri vitéz szerb népet, mely nép nem tanult meg rabja lenni senkinek.de legkevésbbé a néme- icknek. Megígéri a szerbeknek, hogy minden jogot megad ne­kik, amit Mátyás király és ennek örökösei idejében eíveztek, fi­zeti is őket és ugyanúgy bánik velük, mint saját magyarjaival. II. Rákóczi Ferenc és generálisa gróf Károlyi Sándor hasonló kí­sérletezéseket tesznek 1703-ban, de később az osztrák uralkodók elleni harcok idején is. András- sy Gyula a berlini kongresszu­son pártolta a szerb törekvése­ket. Viszont a szerbek is több­ször voltak kezdeménvezői a magyarokkal való közeledésnek és együttélésnek. így pl. ami­kor n szerbek 1594-ben fellázad­nak a törökök ellen, küldöttsé­get küldenek Báthory Zsigmond erdélyi fejedelemhez, hogy vál­lalja el a szerb királyi, vagy deszpoti trónt. A marosmenti határőrvidék vezetője. Jovanol- vics iPéro Szegedinás kapitány, aki fiatal korában a habsburgok uszítására Rákóczi magyarjai el­len küzd, most mint idősebb em­ber összeskűvést sző a magya­rokkal, hogy együtt fellázadja­nak és fegyveresen harcoljanak \usztria ellen. Ez a szerb és ma­gyar népnél és a tudományban is ismert Péro Szegedinás-féle lázadás igen tragikusan végző­dött. E lázadás vezetőjét Péro Szegedinás kapitányt és a töb­bi magyar összeesküvőket elfog­ták ás az ‘ előzetes kegyetlen kínzások után 1736 április 4-én kivégzik őket. A szerb és ma­gyar együttműködésnek lelkes munkása volt Szava Tekelija, a szerb kultúra nagy jótevője. A Temesváron 1790-ben tartott Száboron programmbeszédében kifejti nézeteit ás sürgeti a szer- bek és magyarok összefogását Ausztria ellen, de hozzáteszi, hogy a magyaroknak törvénye- síteniök kellene a szerb privilé­giumokat. mert amíg ez meg nem történik. Ausztria a magya­rokat és szerbeket egymás ellen ki fogja játszani. Ilyen kísérle­tezések tudniillik, hogy a ma­gyarokat és a szerbeket együtt­működésre bírják, az 1848—49- iki szabadságharc folyamán is voltak. A pesti, újvidéki, sza­badkai és szerémkarlócai szer- bek határozatai őszintén ajánl­ják a magyarokkal való egyetér­tést. Sajnos a magyarok a szer- bek kívánságait eleinte nem akarták magukévá tenni, később pedig, amikor a magyarok sza­badságharca már majdnem utol­só leheleténél tartott, Kossuth Lajos 1849 júniusában keresi a szerbeket, de akkor már késő ■.olt. A forradalom leverése után a Bach-diktat ára egyformán nyomja le úgy a magyarokat., mint a szerbeket. Ennek követ­keztében mind a két népnek ki­nyílik a szeme s végre belátják, hogy az egymáselleni küzdel­mekkel mindig a harmadik ja­vát szolgálják. Ekkor Miletics Szvetozár igen helyesen jegyzi meg, hogy azok a szerbek, akik a habsburg dinasztiát védelmez­ték, jutalomképpen ugyanazt kapták, amit a magyarok bünte­tésül, tudniillik a Bach-rezsimet. Az 1861 márciusi Száboron Mile­tics a szerbek és magyarok együttműködését hangoztatja. A provizórium idejében is sokszor ajánlotta a szerbeknek, hogy támaszkodjanak a magyarokra. Ugyancsak nagy hirdetője volt a két nép közeledésének Miháj'- ló Polit Deszáncsies akit nagv magyar barátnak neveztek el. A \X. század elején ugyancsak nagy mozgalmi törekvések ész­lelhetők e két nép közeledésén és együttműködésén. A baráti szerb radikális párt Tomity Já- sóval az élén egy bizonyos ide­ig együtt dolgozott a magyar el­lenzéki párttal, amelynek veze­tője lusth Gyula és gróf Batth- vánv Tivadar voltak. 1926-ban a Mohácson tartott 400 éves jubi­leumon Horthy igen kedvezően nyilatkozóit a jugoszláv népről, ami azonban nem volt őszinte. De őszinte gesztusa volt Teleki kormányának 1940-ben, amely­nek eredményeképpen létrejött a jugoszlávt-magyar barátság, ami Hitler vérszomjas náci im- peralisztikus politikájának- nem volt Ínyére. Ami később történt, annak szemtanúi voltunk. Le­gyen szabad most csekélysége­met is felhozni, hbgv szerény iskolai és iskolánkívtili mu mai lépten-nyomon egyen? a szerbek ós magyarok és ál» Iában a nemzetiségekkel összefogásnak útját. Igaz. ezen törekvésemet a régi ciós világban alig akarták i revenni, különösen falun, bár az iskolai munkámmal kisebb-nagyobb eredményt J tudtam felmutatni. így pl. az* kólái munkámról a magyar tf zeti iskola felügyelőié isko»* látogatásaikor a következőket® lapítja meg: Igen helyesen n* tat rá a tanító a felekezeti* nemzetiségi békére és aunak js dásos hatására. A gyerm«* sorban beszámolnak arról. W> mindegyiküknek van mag/*1, vagy román játszó pajtása, a»*' kel nagyon szeretik egymást* békességben élnek együtt. gyarpajtás, szerbpajtás.1 Nej cséretemre, hanem inkább Vf nyítékonjul szolgáljon. j>W ilyen eredményt elérni '«*1 nem is olyan könnyű, amikot’ kintetbe vesszük a magyar1** Iák, Julián egyesületek & l**j ték nevelését a múltban.. V hogy most ilyen nincs. U Közös cél — közös út Irta: VEDRES JÓZSEF, a Dunántúli Népszava szerkesztője. A munkásosztály érdekeiért osztályharcot hirdető és osztályharcot folytató két munkáspárt cél­jai tökéletesen azonosak; szocialista, gazdasági és politikai rendet teremteni, a dolgozókat Kiemelni elnyomottságukból és emberi életet biztosítani számukra. Mind a Szociáldemokrata Párt, mind a Magyar Komunista Párt teljes energiájával és az ország vérkeringésében szerteágazó szerveivel szolgálja ezt a magasztos célt. ( Sokan, főként a velünk szembenállók és az új szocialisták; feufortánal fogadják a két mun­káspárt közös voltát, a közös utat azonban nyíltan megtagadják. Csak nemrégen zajlott le és fulladt kudarcba az a kampány, amely a két munkáspártot erőszakkal szembe igyekezett helyezni egy­mással. A munkáspártok vezetői azonban idejekorán felismerték a veszedelmet és így hatalmas tömegeiket kellő időben fel tudták vértezni az át'átszó kísérlet leszerelésére, amely ilyenformán, a dolgozók öntudatán, hajótörést szenvedett. ^ De nem is történhetett ez másként és az elkövetkező bomlasztási kísérletek sem erhetnek más­ként végett Minden szocialista — tartozzék bármelyik munkáspárthoz — tudatában van annak, hogy a munkáspártok gazdasági vonalon Marx által megjelölt cél felé menetelnek, a nagy szocia­lista által megjelölt nton. Politikai vonalon is egy n cél: a dolgozók teljes jogegyenlőségének^ ki­vívása. A régi szocialisták tisztában vannak ezzel, az űj_ szocialistákat pedig — meggyőzzük erről. Ennek a nem lebecsülendő munkának egyik jelentős eszköze a szocialista sújtó- A_ munkapár­tok sajtója hivatott a nyomtatott ketiik ólomkatonáinak milliós hadseregével felvilágosítani ennek szükségéről' mindazokat, akik hasszú ideig téves utakon járva, nem ismerhettek fel osztályhelyzetü­ket és csóka felszabadulás után sorakoztak a kizsákmányolás ellen zárt sorokban harcra vonuló munkáspárti zászlók alá. , , Pécsett, a kléruskultúrának és hagyományoknak ebben a sokáig szilárdnak, sót bevehetetlen-; nek hitt fellegvárában, az általános nehézségeken túl is lekiizdhetetlennek látszó akadályok tornyo- j sultak a két munkáspárti lap, n Diimintuli Népszava és az Uj Dunántúl elé. Előítéletek fojtó lég-' köre nehezedett még n jós/.ándéknak akaratára és homályositotta el tisztánlátásukat. Évtizedeken keresztül a Szociáldemokrata Párt egyszerű tagjainak is csak „vörös bitang" volt a gyűjtőnevük, a kommunisták nevének pedig puszta említésekor is a hideg verejték csörgött le a mesterségesen el butítottak Indbőrös hátán. ' Ilyen előzmények után kellett nekijnk, az alig „szobatiszta“ szociáldemokratáknak meggyőzni, a llllllt 1| f| - —" — —~- ■- rtc/Iflf <i»uín vPlínl in oiíW’i olinil if n »« I .7 — _ iAcforWIPKII II innenin lr 4 * c Cammíval sem volt sabb mn _______________ .------------------------------------ -- ----------------­Pá rt épen olyan forradalmi párt, mint a múltban volt és semmivel sem kisebb a dinamikája, amellyel a dolgozókért küzd. Ez a feladat — rendkívül fontossága ellenére is — csak pionirmunka volt. Bel, kül és gazdaság­politikai kérdésekben sohn nem látott nehéz fela dalok fiáraralottak a pécsi szocialista sajtóra-.1 Ilyen körülmények között nem csoda, hogy néhány — szerencsére^ egészen rövid — szakaszon zökke­nők álltak be és tették még nehezebbé a rögös utat. A zökkenők azonban inár csak a mult rossz emlékeb A magyar nép felemelkedéséért, helyi viszonylatban a dolgozó érdekeiért harcoló Dunántúli Népszava és az Uj Dunántúl útjai márhuza- mosak. Hiszem, hogy erről az útról semmiféle mesterkedés, ármány le nem térítheti egyik szocia­lista lapot sem. A beke hadseregével, az ólombetűk „Grand Armee“-jávaJ birtokunkban küzdünk kéz a kézben a magyar nép, a magyar proletáritus érdekeiért. BARÁTSÁG! alábbis nem volna szabad I* nie, de mégis csak. sok TSÍ régiből, várnak és várnak, nemi tudom mire várnak, l'ffö szik mégis szeretik a ^ Ezért vagyak bátor megáiW1! ni, hogy egyes tisztviselőket, zonv igen nehéz lesz átne**J különösen vegyesajkú kijz4eFp ben, ahol legtöbbje a reites, mánvok magyarosító poIib^jC nak fizetett cinkosai voltak­ért nagyon helyes volna, ha *' lenlegi magyar kormán?. politikai hatóságok kül*11.' ( hívnák a tisztviselőket, * • magyar közvélemény f’c inét is, a népek összelő?4*® és megbecsülésének f**j gára, tekintet nélkül 4 í8 ra és nemzetiségre. Mert valóban sokat, de n4f sokat kell dolgoznunk, esPJj a legjobb akarat mellett jv rozottan küzdenünk, hop. -- leg meg tudjunk újhodn1' sok magyarból kiütközik 4 ji és magatartásából sokszor 5ű( látszatot kelti, minth« * $ gvarság nyerte volna m«S1t# líáborút. Pedig Rákosi ,^1 sunk helyesen mutatott r® m gyelmeztette a magyar % hogy legyünk tudatában \ mi a háborút elveszte*1“']^ nem nyertük meg. Teha( magatartást tanúsítsunk-. $ Na de most térjünk c*4* é sza. Hogy a magyarok * „d bek egymás megbecsülései lett rokonszenvesebb, * ji habsburgok és általában trák-német imperialista r.p jának tulajdonítWatjuk.M, t érdekük volt, hogy a egymást meg ne értse, n°5' f használhassák a szerbet Jf||< gyár. a magyart a szer* U mint a Rákóczi szabad??*1 ban 1848-ban és a legutóbb befejezett háborúban. J * 81 Ausztria mindenféle ünjí’V eszközzel módot talál', ) hogy a magyarok ős szern zöfti jóviszonyt noef* $ mégis az elmúlt század»4 .ö mán többízben sikerült lósítani a szerb-magyaL' barátságot és minden ,efö lommal a szövetség működés kedvező és ám4 . tással volt a két nép Pr szivítására. , , Ma nem létezik több*^ W habsburgok Ausztriája ■, nősen nem létezik a n?!| metországa, hogy a saJ4 kében meghiúsítsa f ,e-t. gyár egyetértési kísér1,1 j n jugoszláv népek, de 4 p rok is független állam*1 |,j< és ennek következtében . 0 ságrn és együttmüködjV K elhatározás csupán tol Elegendő, hogy csak pillantást is vessünk a 'VpJ-j tünetemre és 1000 ^reS.njí,F latokra s mindez megm ,T. , kik. hogy mit kell ®jj Mi reményeket tap'4 vonatkozólag, hogy ,® és magyar nép a ,4 időkben/ meg fogják mást, amelyből majd 4 ie}~j lódik az igazi, őszin barátság ugyannyira, , SPn_k\J?_ M nem fogja, mert ez fOT két nép, hanem ege4 * áldásos békéjének ér gálja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents