Új Dunántúl, 1946. szeptember (3. évfolyam, 196-220. szám)
1946-09-22 / 214. szám
4 ŰJ DUNÁNTÚL 1946 szeptember 22Paris - tárgyilagos szemmel írta: Révész Gy. István A LEGNAGYOBB HIBA, a tör- Nekünk azonban nem szabad ténelem nagy nemzeti tragédiái- megengednünk, hogy ismét felraknak leggyakoribb oka az, ami- j ják ránk ezt a szemellenzőt. Végkor egy nép nem hajlandó figye- j eredményben, amit a német pél- lembe venni mást, mint saját el- j déréi felhoztunk, majdnem száz- gondolásait, saját érdekeit, saját százalékosan ránk is igaz. Hogy vágyait, vagy sérelmeit és megkö-jnagy tömegeink az utolsó percig veteli, hogy az egész világ ezen • hittek a göbbelsi propaganda- a szemüvegen át nézzen mindent. í hazugságoknak és a csodafegyve- Hogy ez mennyire igaz, annak bi- 1 rek elvártában nyugati határain- zonyítására nem is kell túlságosan j kon túl is küzdöttek saját felsza- visszamenni a történelemben pél- j badításuk ellen, annak oka, elsődákért. Mert nem túlzás, ha azt j sorban az volt, hogy huszonötéven állítjuk, hogy Németország tragó-! át valósággal halántékukra nő- diáját lélektanilag elsősorban ez j vesztették ezt a soviniszta szem- a beállítottsága okozta. A nemzeti | ellenzőt. Ha tehát nem akarunk szocializmus nagy propagandafegy-1 még egyszer áldozatul esni ennek vere az volt, hogy az egész vilá- j a politikának, akkor meg kell tagot a germán glóbusz szemszögé- nulnunk világos szemmel túlnézni bői mutatta és szuggerálta be a j határainkon, ineg kell tanulnunk német népnek. A német sérelme- i világviszonylatban, de legalábbis két, Versailles!, gyarmathiányt, vi- j európai viszonylatban megfigyelni szonylagos túlnépesedést állítva a la történteket és förténendöket, he német világszemlélet gócpontjába, j lyesen felbecsülni az okokat, ösz- íelsöbbrendu faj elméletével el- i s/efüggésekét és következménye- homályosítva az egészséges önkri- j két, hogy helyesen értékelhessük tikát, a gazdasági, politikai és ka- < ki jövőbeni magatartásunkat a. tonai erőviszonyok tekintetében j nemzeti célszerűség szempontjából, félrevezetve a német népet köny-j Vagyis: Meg kell tanunlnunk tiszta ryűszerrel ránthatta be egy min- j szemmel nézni, hogy világosan Iáidén tárgyilagos szemlélő számára j hassunk, előre elvesztett háborúba. A göb belsi propaganda számára Anglia > egy szétesőben lévő gyarmatbirodalom rozsdás abroncsa volt csupán, Amerika túl mésszi kontinens, amely az európai háborúban nem vehet számottevő részt, a Szovjetunió pedig a népek börtöne, amelynek csak börtönajtaját kell megdöngetni, hogy a rabok fellázadjanak. Vagyis azt voltak csak hajlandók látni és azt hitették el saját népükkel a többi nem- zetekről, amit ők igaznak szerettek volna és mit sem törődtek azzal, hogy mi a tárgyilagos igazság. Eltagadták, hogy bár az angol gyarmatbirodalom valóban a súlyos belső ellentmondások és ellentétek kiéleződő stádiumában van, ez a feszültség a gyarmati és félgyarmati népek felszabadítását célozza és azonnal háttérbe szorul, amint arról van szó, hogy a régi, megszokott iga helyett új és sokkal súlyosabb igát akasszanak a nyakába. Eltagadták, hogy az Atlanti Óceán hatalmas víz ugyan, de a technikai fejlődés ennél sokkal hatalmasabb és az amerikai convoyoknak ma rövidebb az útjuk a nagy vizen át, mint a német katonaszállító vonatoknak a Keleti tengertől a Balkánig. De soviniszta vágyálmaikból eredő legnagyobb hazugságuk a „népek börtöne" volt, az, amikor néhány kivénült cári emigráns nosztalgiás sóhajtozását összetévesztették a szovjetnép hangjával. Aligha kétséges, hogy ha a német népnek tárgyilagosan mutatták volna be a valóságos erőviszonyokat, sohasem ránthatták volna be a második világháborúba, mert egy nép sem hajlandó tudatosan öngyilkosságot elkövetni, legfeljebb — beugrik és hagyja, hogy fejjel a falnak vigyék. A MAGYAR NÉP is nagyon hajlamos sajnos arra, hogy a magyar qlóbusz, az Isten kalapján bokréta világszemléletét tegye magáévá. Helyesnek és méltányosnak érzi, ha erényeit és eredményeit mások is elismerik, de ugyanakkor nem egykönnyen veszi figyelembe a mások - erényeit és eiedményeit. Pedig amilyen helyes, ha büszkén állítjuk és hangoztatjuk, hogy semmivel sem vagyunk ajábbvalóak Európa egyetlen nációjától, ugyanolyan helytelen, ha ismét és éppen mai kritikus történelmi fordulónkon úrrá engedjük lenni magunkon, a „ki a legény a csárdában” virtus-men- talifását. Párisban most döntenek felettünk és ez a döntés máris Igen sok szempontbői fájdalmas, sőt számolnunk kell azzal, hogy jönnek még az eddigieknél is fájdalmasabbak. Békeküldöftségünk becsülettel harcol minden ránkrótt méltánytalanság ellen, konkrét eredményt azonbím sajnos alig mutathat fel eddig. Ést ezt az alkalmat bőven felhasználják azok, «kiknek hasznos az, ha a nép szemellenzőt visel a szemén, mert eztán ismét csak azt engedi megláttam! vele, amit látnia a szem- ellenző-polltikusoknak hasznos. AZ ELSŐ FELTÉTELE ennek a világosan látásnak, hogy tisztázzuk önmagunk előtt saját történelmi magatartásunkat a múltban, hogy aztán összehasonlíthassuk a többi es elsősorban a szomszéd népek magatartásával és ebből vonhassuk le jelenlegi helyzetünk prog- nosztikonját. És a hiba, a szem- ellenző felrakása már ezen a ponton elkezdődött a magyarság egy részénél. Mert, ha tárgyilagos és — ami ennél is fontosabb — pöjj- tikailag reális képet akarunk ezről nyerni, akkor né azt vizsgáljuk, hogy miképpen látják a többi nemzetek. Mert magatartásunk felett ne mmi hozunk ítéletet Párisban, hanem a többi nemzetek csszesége. Egyre hangosabban hangoztatják bizonyos oldalakon, hogy hiba volt a magyar baloldali, tehát kétségtelenül demokratikus sajtó részéről múltbéli bűneink nyílt feltárása, mivelhogy ezzel ellenfeleink kezére adtunk ellenünk felhasználható adatokat. Hogy ez a beállítás mennyire hazug, annak legjobb bizonyítéka maga a párisi tárgyalás, ahol egyetlen olyan érvet sem hoznak fel el'enfeleink, amelyekről a baloldali magyar sajtóból szereztek volna tudomást, de igenis felhozták azt, hogy a „nem egészen baloldali" Kis Újság miket írt Csehszlovákiáról és egyes ugyancsak nem egészen baloldali politikusok szónoki emelvényről miket hangoztattak ugyanerről a témáról. Ezzel bizonyították — jól figyeljük meg! — nem azt, hogy a múltban milyen bűneink voltak, mert ez bizonyításra sem szorult, hanem, hogy a jelenben sem tudunk ezektől a múlt bűnöktől szabadulni! Vagyis, ha a múlt hibáit kétségtelenül fel is hozzák ellenünk, döntően mégis azt a szempontot veszik figyelembe, hogy milyen mértékben szabadultunk meg tőlük. A KÜLFÖLD EZT LÁTJA: huszonöt esztendővel ezelőtt elsőnek hódoltunk be a fasiszta rendszernek. Huszonöt éven át készséggel támogattunk minden háborús revizionista törekvést, ugyanakkor ■visszautasítottunk minden békés határkiigazítást (Masaryk jegyzék, Titulescu-akció). Ott voltunk minden merényletben, amely a demokratikus hatalmak, vagy szomszédaink ellen irányult (frankhamisítás, Marseille). Szembehelyezkedtünk a Népszövetséggel és elsőnek tagadtuk meg az abesszin ücrvben hozott szankciókat. Bábája voltunk a tengelynek és elsőnek csatlakoztunk önként az antikomintern egyezményhez. Odakötöttük szekerünket mindenhez, ami a békét felborulással fenyegette és kitartottunk a demokráciaelleni háborúban, amig csak ez a háború tartott. Ezt látja múltbéli magatartásunkból a külföld és valljuk be, nem csoda, ha ezek után nem dédelgetnek bennünket Párisban. Mindössze két nemzet van, amelyik ennél többet is lát és arra rá is mutat. Az a két nemzet ez, amely ellen legtöbbet vétettünk: a Szovjetunió és Jugoszlávia. Mert csak e két nemzet delegátusainak szájából hangzott el eddig, hogy kétségtelén múltbéli bűneink mellett van valamink a jelenben, amiért nem szabad tönkretenni bennünket: Van fejlődésképes demokráciánk, van csodával határos eredményeket felmutató újjáépítésünk, van garancia arra, hogy ez a Magyarország nem azonosítható a régivel. És ez a hang az, amelyre egyedül1 támaszkodhatunk, ha Párissal kapcsolatosan legalább bizonyos mértékig méltányosságot remléhe- tünk velünk és ügyünkkel szemben. iDE A TÖBBIEK jobbak voltak-e? — hangzik a divatos kérdés. Valóban, vannak szomszédaink, akik ugyancsak nem ártatlanok a történtekben és mégis sokkal jobban állnak nálunk Párisban. Csakhogy míg mi múltbéli tévelygéseink ellensúlyozására csak j e- I e n b e 1 i érdemeket hozhatunk fel, ezek jelenbeli érdemeik mellett múltbéli magatartásukban is felsorolhatnak komoly érdemeket. És, jegyezzük jól meg, nem olyan érdemeket, mint amivel a mi mai demokratáink többsége , ellenállt" hogy t. i. fehér asztal mellett, halk hangon kifejtette, hogy „hát ez már igazán nem szép dolog”, aztán gyorsan a paplan alá bújt, amíg a Sas-behívó ki nem rángatta onnan. Valljuk be csak őszintén, hogy az illegális és ennek következtében természetszerűen kjis létszámú kommunista gárdán,-a szociáldemokrata és kisgazdapárt legjobbjain kívül itt senki sem állt ellent, de még csak ennek az ellenálló csoportnak hősi harca sem igen keltett visszhangot, legalábbis nem olyan mértéküt, amely méltó lett volna arra, hogy a külföld figyelmét felkeltse. A magyarság többsége úgy ’colt antihitlerista, hogy fejét csóválta, mikor a zsidókat a deportá- dósvonatokba zsúfolták, úgy szabotált,' hogy nem dolgozott többet,' mint amennyit megköveteltek, úgy partizánkodott, hogy leeresztett redőnyök mögött, fülét a hangszóróra tapasztva hallgatta a londoni és moszkvai híreket. És fegyver, ami messze hangzott volna, alig dördült el más, mint Ságvári Endre és Bajcsi-Zsilinszky Endre magános relvolvere. Nem igaz? Lehet. De nem ez a lényeg. Ä lényeg az, hogy a külföld csak ennyit látott, vagy még ennyit sem a mi fasisztaelíenessé- günkből. És akkor, amikor Párisban ítélkeznek, aszerint Ítélkeznek, amit ők tudnak rólunk. MIT TUDNAK viszont a többiektől, szomszédainkról? Igényt, a leghatalmasabb igényt közülük kétségkívül a Szovjetúnió támaszthatná, mint olyan állpm, amelynek a legtöbb kárt okoztuk. A Szovjetúnió azonban nagyobb súlyt helyez demokráciánk megerősödésére és népünk helyzetének könnyítésére, mint saját kártalanítására és szinte napról-napra tapasztaljuk, hogy az eredetileg is váratlanul szerényen (az okozort károknak mintegy egyharmadába megállapított jóvátétel! igényét is mint könnyíti, meg számunkra. Ugyanezt állapíthatjuk meg Jugoszláviával kapcsolatosan is, mint amely egy egészen jelentéktelen, mondhatnánk majdnem szimbolikus jóvátételi igényen túl semminémű követeléssel nem állt elő. Ezzel a két állammal tehát ilyen viszonylatban foglalkoznunk felesleges. Nézzük azonban, miképpen áll a világ szeme előtt az a két szomszédállam, amellyel -Párisban vitatkozni voltunk és vagyunk kénytelenek. r í t e 11 é k. Míg mi kovácsai vol- taktikai helyzetkülönbség tunk a tengely láncának, ők csak akar kerültek bele a láncba, amikor bilinccsel hozzákötötték. Ez az egyik lényegbevágó különbség. A német szuronyok között a román hadsereg sokkal nagyobb számban vonult fel a szovjet hadszíntérre, mint mi, ez kétségtelen és ezért Magyarországon kívül a legsúlyosabb vádlott a volt csatlósok között Románia, akinek csak egyetlen másik állammal szemben van súllyal bíró szava: Magyarországgal szemben. Mert Románia nemcsak a tengelyhez csatlakozásának módjában, de a tengellyel szembefordulásában is több érdemet szerzett, mint mi- Ez a m á- a i k lényegbevágó különbség. Amikor a felszabadító szovjetcsapatok átlépték a román határt, a román nép és hadsereg egy emberként fordult szembe a nácimili- tarizmussal. Mihály király augusztus 23-i kiáltványa döbbenetes hasonlatosságot mutat Horthy október 15-i kiáltványával, éppen csak hatásában volt más. A román nép, a román hadsereg órákon belül frontot változtatott., bebizonyítva ezzel, hogy lelke mélyén mindig is szembenállt a rákényszeríé tett szövetségessel. Nálunk viszont nemcsak a Horthy-kiáltvány hangzott el hiábavalóan, de a Deore- cenben megalakult független magyar kormány felszólítása is és a magyar hadsereg zöme még Budapest eleste után is tovább harcolt Pedig, hogy ha a kommunisták által hirdetett igazi magyar politivan közöttünk. Hogy ez nem igazság? HogY■&' nek nem ihatjuk meg éppen ®i * levét? ,Széplelkek számára talán *9? igaz. De a reálpolitika mást x°o° Egy nemzetet ’vezetni, egy tárgyalást lefolytatni, egy nép 1 vőjóf helyes útra irányítani csak a reálpolitika és nem a N ei zések alapján lehet. MINDEZEK ALAPJÁN tehát ^ a tennivaló? Hajtsuk birka ®°4 jóra ellenkezés nélkül tagló a»* fejünket és tűrjünk el zokszó kül minden méltánytalanságot®2® részéről, akinek bizonyos poln*r konstellációk és saját °h°s^j| vagy ha úgy tetszik, ügy®*®® magatartásuk erre módot adott? Semmi esetre sem. Harcólwrr kell a magyarság minél jobb 1°' ^ jéért, az igazságos magyar minél teljesebb érvényrejutt®1 ért. A rajtunk ütött sebekre lást, a minket ért sérelmekre J° ^ tételt kell szereznünk, a ke . csak az, hogy mi módon séges ez. És ennek a kérde®^, helyes, vagy helytelen m®9v szólásától függ egész jövőnk- ,a. Vasnak, akik máris meg’ ^ szóltak rá — és helytelen«1'^ fentiek alapján tisztán láth®!... hogy Parisban a háborús , ség alapján döntik el a vú®*,-cici és eket. És nálunk egyre sabbakká merészkednek azok. a háborús felelősség^, békefelelősséget kovácsolni, nem . azokat olí ^ akik a háborúban tanúsított,^. kát követtük volna (emlékezzünk., valami dicsőséges magataría,(et. csak azokra az idézetekre, amelye- kát előidézték és ránkkénys2®1^-' két állandóan közlünk lapunk első tők, hanem azokat, akikre ® ^ oldalán!), ma mi is legalább olyan gyár sgrs vállalása azt a kesa^t lói állnánk Párisban, mint a romá- feladatot rótta, hogy a ^ > nők. Bizonyíték erre az a minden-1 harcoljanak. „íme, ezt órte 0nd' ki által ismert tény, hogy Észak- mi híres demokráciánk!" jj" > erdélyt egészen a háború befejezé- ják hazugul és elhallgatják . jfef sének hónapjáig önálló kormány- j ami velünk történik, arról zattal bírt, mintegy felajánikozva j '-ssizmusunk tehet' és dein nekünk, ha követjük az e öttünk : c; ánknak köszönhetjük, bogV lévő jó példákat. i állunk még védtelenebből a Erre gondolhatott Nagy Ferenc, ségok és albizottságok P°tlD j,^ is, amikor a nyugati útról haza- nyalnak pergőtüzében és jeg............ ■ ■ méltóak lehettünk arra, n0?2,^» alább a Szovjetúnió és J°Ü elismeri demokratikus éjed ^ ROMÁNIA ugyanúgy csatlósa volt a hitleri Németországnak, mint mi. A különbség azonban, ahogy mi és ahogy ők' szekértolói lettek a nácista hadigépezetnek, sorsdöntő. Románia elkötelezett szövetsége, se volt két évtizeden át a nyugati hatalmaknak. Átállása csak akkor következett be, amikor ezt az átállást a bevonuló német „tancsapatok" fegyverrel rákényszetérve kijelentette: „Most látom csak, hogy ezt a háború; mi annak utolsó hat hónapjában vesztettük el.. CSEHSZLOVÁKIÁVAL más a helyzet. Könnyen dobálóznak szem- e’lenzö-politikusaink azzal a megállapítással, hogy hát Szlovákia előbb lett fasiszta, mint mi, lelkesebben kivette a háborúból is a részét, ugyanúgy kitartott a végsőikig, mint mi és ma sem mutathat fel olyan tisztulási folyamatot, amely hasonlítható lenne a miénkhez. két és kiáll mellettünk, ha vágó létkérdéseinkről van SZÓ’ KUZDENUNK KELL és . ÜJUbiztos tudatban, hogy ez ® a]tlt°r lem nem hiábavaló még a \e9‘ sem, ha a párisi döntések ^ 0t- súlyosabbak lennének is- o[' voslás, d e m o k r a tik«® tjaít® v o s 1 á s lehet és lesz. J°° „j éP” angol képviselő jelentette pen a napokban, hogy a ,agjá?* tés után Magyarország 2S aic ®f , válik az Egyesült Nemzeteivel Jakkor a nemzetiségek Mindez igaz, de csak a féligaz- ;> ság. Mert a zigazság másik feleV hogy Szlovákia: nem Csehszlová- ls™ét felvethet! a béke b j^a kia. A cseheket pedig, még a né-1 eme nemzetközi orsz met megszállás alatt sem lehetett! e‘ , . v újra *0' bi turistasággal megrágalmazni.’ ? problémáira ^ ® Míg nálunk a magyar becsület leg-1 ^ eredményes is leb# <e» szebb gesztusaként azt emlegették, t csa,k egyetlen f «ys P ^ hogy Teleki megölte önmagát ^z. hogy tárgyüagos. re® addig a csehek megölték Heyd- richet. Míg nálunk a szabotázs néhány elenyésző kivételtől eltekintve abból állt, hogy nem termeltünk szívesen a náciknak, Csehországban külön vasutvédelmi terveket, kellett felálítani és volt idő, amikor a német katonák öntikát folytasson a magYf' rlágyilagos, reális politlK abból áll, hogy ne saját ink, vágyaink, vagy s®.t lát®, szemellenzőjétöl korlátozó ^ete1 sál nézzük a nemzetközi n ^sei'°e., hanem valóságos összefutó P . Ez a valósácros ■összefuW'it0éPL védelmi okokból meg kellett tilta-^1? ®zt mutatja: ann.^' ^uU^'-vu* ni az éjszakai magános közieke- hetünk ei, amennyit ^okrat>N,, ” el tudunk felejteni öe, 0i, ps ,»i magatartásunk segítségév yeie', ban a pillanatban, amik1? . és Nyugatot meg tud]«*. hogy az új Magyarország réP’/ a. ben sem azonos többé ^ akkor megszűnnek fe'0l',AnYe'Ci«d' azok a súlyos követkéz«® feJV amelyeket ma még el ,T'nní Kintetett múltúnkért visel0 ^ Mai sérelmeink te^íADfélv8«ei* letet és ne multrasandito h®^;got váltsanak ki helől« ' táttanítsanak meg világos ipeO ^ lagosan látni, hogy a tŐrt^ < a0'-P0, dóst. Hát bizony, ez is némi különbség. A lényeg mégsem ez. A lényed az, hogy Csehszlovákiával «zeniten maguk a nyugati hatalmak, a hábo-rú előtti Franciaország és Anglia érzik obligóban magukat — es joggal. A nyugati hatalmak kétszer szolgáltatták ki leghívebb és legdemokratikusabb középeurópai szövetségesüket a saját nyugalmi. “^hosszabbítása érdekében: e oszor részben, Münchenben, aztán egeszben, 1939 március 15-én. Es ez, ha Csehszlovákiát bűnösnek mondanak ki, feltétlenül a nyugati hatalmak bűnrészesség beismerését jelentené. Itt tehát Szlovákiával szembeni árnyalaknál alig nagyobb teljesítménykülönbségen kíiül Csehszlovák viszonylatban Ismerjük magunkat sodrában rak irányát. és fel tudjuk s t s2 i, ______Ját. Aki V “ll enzőt akar ránkk®1' je<jr azzal számoljunk ^eatnjt ® erf1' azzal számoljunk előtt ő vezet oda, e’lenzóvel el akar ‘Tj-jja- tünk: a végső szakad® r°l
