Új Dunántúl, 1946. szeptember (3. évfolyam, 196-220. szám)
1946-09-04 / 198. szám
szeptember 4. Üj DUNÁNTÚL1 3 H®Z SmcAi, i, Ä PO L L O Kamaki faimcre.il czabudsíghcKa Bxe első lázadó CIaí**> Trevor, John Wayne«. * An K M ozi Mély Í2^aímu szerelmi dráma: A megbélyegzett asszony Victor Francén, Seesne Hr.yakavm a A h i a A haditengerészet hősi éposr.a: Ä 225. S&offveU denies Brown, Ella Rainess. Elßi ao'ásolc g# 8 órakor. a Varos gazdasági jólétének ^Dózditása mellett jó hírnevé- (jj «kelését is, mint például a ^ a^- és a pécsi borok márkázá- (jj , gondoskodni kell arról, hogy kellő szaklkezelés mellett a *nak gazdasági alapot teremt- W’ eljuthassanak minden- to-1' A Piaci ánrfefhozatal meg- ''yitése érdekében kifejtette, “^yirc szükséges Lenne, hogy * ^as'il°n érkező élelmiszer- tV«8°t a villamoshoz kapcsolt /bérkocsik segítsék a piacra. v^ti Fuvardíjtétel lényeges ^?*kentésc pedig akként lenne t£* í6*®* hogy a város vagon- bekben hozná fel a termeiteket. azután, a Balkán felé W: ^ forgalomról és hangsú- itoyif’.a városnak mindent el kei kíM-Ti'í’ h°gy ez a Balkán felé t QvÍlÍó forgalom ne Kaposvár— 1 fej^T'yes hanem Pécs—Eszék " p,0 f'önyolódjék le, mert ehhez O*» érdeke fűződik, a vá- líd^f1 ez biztosítja továbbfej- itjt r1 és további lehetőségeket W^Kábari, Leszögezte, milyen j. Mohács felé irányuló ^ént ?®dés kifejlesztése ami a »íojp^elés távolabbi jövőjét is hivatott, amikor a hajó- teJvi-a kell intenziven beie- >!& p.^nia Pécsnek is. Szüksége városának korszerű és kW** Pályaudvarra is, mert a * Piai . .^ffyáltalán nem felel meg . SPn ,'“®k követelményeinek. — teherpáyaudvart kell rMf» í. úgyszintén elsőrendűen iiwi. !10?y például a siklósi úti helyébe egy aluljárót J& S .k- Ezeket a terveket mind készíteni, mert megold- “•PPkanélküliség problémáit. c ^*cs horzá'zót ÍÍNésfl1y evtárs mindvégig nagy pült 1 fogadott beszéde után ' kva Si°r az egyes indítványok W^ewv ^ mefíléteiére, amelyek ATOs j,. alkalmas arra, hogy a segítsen és tovább ^golríí kőzügyeket a kedveizőbb V ? *etó' Wij^kíául Soós és Novákovics Jhvát , indítványozták, hogy 3 **<0na fokból telepítsék ki a **ijáic vfot és ezeket a lakásokat |®Za a város lakásban fcQ J°inek. ?°2y ; y László indítványozta, a^‘OVetkezetbe kell tömöríti haw 'V- házhely-tulajdonosokat *°rint tagsági díjból ^ásst V.. ®z építkezések megin- Vía ^«önös gondot fordítva í!? fősorban azok házai latién -tetö a'a- ak'k legsür- Ta vannak szorulva a „ N ^ü'Sáo^'?®8 Jenő' elvtárs a bá- ir^^ozc«^ .nehéz helyzetével sV aj, tt és rámutatott arra,, ?*ény, “yesebb munkatel jesit- FjSy a'!.®2 nagyban gátolja, (A<jkei havában dolgozóknak kel, ®'ynktől sokszor óraszám C*BmKS ”mtÍÍl . keli u- ’ kj£hf, , könnyíteni helyzetüket ú- hocc.uy közekedési eszközt bl, aUtók. * rendelkezésükre, Hh,^tadian'Í?S!t, akár kocsit, hogy ^heiy^*® hi már azalatt, míg ernek. SfoA váro^ 1elvtárs indítványoz. ^«Lóságok?® Ulet^'8 kor‘ btttr, a támogatásút arra. Ő^-f^nnkaválteág címén ZeSnek ne 10 hanem Felhívás! Tóth Kálmán hrrlapáras (Ma. rosvásáxhely utca 6 sz.) ezer forintot sikkasztott és ismeretlen helyre távozott. Aki nevozettei kapcsolatosan bánná adatot tud, szolgáltatni, jelentkezzek ti Tem. pó hirlapirodában, Rákóczi ut 32. ílgymóst vádolják, önmagukat mentik a komlói bányászok | elhurcoló! Súlyos tannvallomások Kovács százados és Szeli íotanáesos ellen Rendőrségi hírek Az ideiglenesen beszüntetett „Kislakásbérlők Szövetkezetének“ működését a vidéki főkapitányság ismét engedélyezte. legalább 20—25 százalékát fordítsák helyi célokra. Papp Lajosné és Lőwy elvtársak a hadifoglyok hazaszállításának megkönnyítését, illetve a hazaér, kezésük utáni kellő gondoskodást tették szóvá és javasoltak megfelelő intézkedéseket. Végül Komáromy János elvtárs a város külső kerületeinek élelmiszerrel való ellátásával kapcsolatban pontrendszer bevezetését javasolta. Hajdú elvtárs megköszönve a javaslatokat és indítványokat, válaszában részletesen kifejtette, hogy aiz' előadók által ismertetett program, felöleli mindezen tennivalók megoldásának szükségszerűségét. A szellem, az irány a MKP által hirdetett programban adva van s ebből következik, hogy a részleteket is megoldjuk. És ha találkozunk is olyan ellenállással, intézményeikkel és szer. vekkel, amelyek akadályozni próbálják a haladást. A MKP a mögéje felsorakozott dolgozók segítségével ezeket az akadályokat le fogja győzni és éppen úgy megvalósítja programját, mint ahogy megvalósította az annyi szkepticizmussal fogadott jó pénzt, a forintot. Ez a bűnper, amit kedd reggel kezdett tárgyalni a pécsi népbíróság Kocsis-tanácsa, több mint eqy- szerű háborús és népellenes bűncselekmények tárgyalása. Itt nem két vádlottról van szó, mert ennek a népbírósági tárgyalásnak a vádlottéi tulajdonkiépen az elmúlt rendszer munfcáskizsákmányoló és szabadságtipró uralma, amely könyörtelen volt békében is, amikor c&endőrszuronyt és főszolgabírót vett maga mellé segítőtársul, de kegyetlen és gyilkos lett akkor, amikor ránk szakadt ugyancsak ,az ő jó voltukból a magyar dolgozók számára mindig idegen és céltalan háború. Ez a két vádlott, aki most cinikusan hazudva, mindent tagadva még a betyárbecsületet, sem ismerve, saját vagy közös vétküket egymásra tolva, itt szoronganak a népbiróság előtt, tulajdonképpen ennek a kornak a megszemélyesítői. Kovács György a kvietált és a városi cselédhivatal díjnoki székénél kikötött katonatiszt, amikor kitört a nagy világzengés, újból felöltötte magára a porlepte egyenruhát, amely beteg, rossz tüdejét és féktelen ambícióit takarta. Azt a sok megaláztatást, amit a díi- noki szürke állásban (kellett lenyelnie, most egyszerre alárendeltjeivel igyekezett visszafizettetni és fi, aki beteg s rossz volt arra, hogy vitézségét a harctereken csillogtassa. meg, itt, Pécsett bőrgyári munkásokon és meggyötört, agyonhajszolt bányászokon élte ki bosz- szúvágyát. Szeli István, ez a köpcös c&á- száxszalkalú bányafőtenácsos végig járta a hivatali ranglétra minden fokát. Típusa volt 83 úgynevezett „biciklista embereknek", felfelé görnyedt, lefelé tiport. Már védekezésében is önkénytelenül elárulja mentalitását, amikor a besúgás ér. kémkedés vádja alól azzal akarja magát menteni, hogy 'soha senki nem látta hivatalán kívül bányásszal szóba állni és lakására bányász be sem tehette a lábát. Ha a két vádlottat figyeljük, ön- kénytelenül feltűnik Szeli István nagyobb képzettsége, magasabb intelligenciája, míg a százados inkább ravaszsága révén vonja magára a figyelmet. Súlyos bűnnel, mint tettestársak állanak egymás mellett, de a közös bűn nemhogy összehozná, hanem ellenséggé tette őket. Ha a közmondás, hogy „két dudás nem fér egy csárdában’', valahová illik, akkor itt nagyszerűen talál. A katonai hatalom képviselője és a kizsákmányoló töke megtestesítője első perctől fogva egymás ellen marakodna!«, ami azonban nem akadályozta mijg őket abban, hogy ott .ahol érdekeik kívánták, össze ne fogtak volna a nekik kiszolgáltatott munkás, a bányász ellen. A VÁDIRAT Dr. Huszár István népfőügyész által szerkesztett vádirat egyébként egyrendbeli háborús és egy- egyrendbeli népellenes bűncselekménnyel vádolja őket, míg Kovács százados ellen külön egyrendbeli háborús (bűntett vádját emeli. A vádirat szerint alaposan gyanúsíthatok azzal, hogy Komlón ők állíttatták össze azt a 24 nevet tartalmazó listát, amely a bánya baloldali érzelmű bányászait tüntette fel és «melynek alapján a nemzetvédelmi osztály 1« bányászt különleges büntető munkásszázadba hivatott be. Ebből a 16 bányászból 13 soha vissza nem tért Ukrajnából. A vádirat szerint Kovács százados előbb Csordás János osendőrőrs- parancsnokot kérte fel a lista ösz- szeállítására, ő azonban erre nem volt hajlandó, mire a százados elment Szeli bányafőtaaáososhoz, aki átadta a 24 megbízhatatlannak minősített bányász névjegyzékét. , Ugyancsak vádolja őket azza is, hogy valóságos kémhálózatot építettek ki maguknak a bányászok között és Kovács százados felhívta a osendörség figyelmét arra, hogya ha Tolnai József elvtárs, akkori szociáldemokrata párttitkár megjelenik az üzem területén, fogják el és adják át a nemzetvédelmi szervezetnek. A büntetőszázadba hurcolt 16 bányász hozzátartozóinak nem engedtek segélyt adni és ezt csak «kor utalták ki, amikor erre a század parancsnokától utasítás jött. Kovács százados később saját kérelmére a bőrgyár, Hamerli-gyár és tíz pécsi üzem parancsnoka lett. Ezeken a helyeken, de különösen a bőrgyárban valóságos rémévé vált az alárendelt munkásoknak. 1944 október 5-én magához rendelte a bőrgyár munkásait és megakadta szervezni a nemzetőrséget. Amikor látta, hogy az öntudatos dolgozók ellenállásán ez a kísérlete megakad, kommunista csürhének nevezte a munkásokat, 15-én pedig félórás uszító beszéd kíséretében erőszakolta ki Szálasinak a munkások esküjét. November vége felé parancsot adott a munkásoknak, hogy_ kövessék őt menekülése közben, Kaposvárra. Szeli István ellen még egy vád van, hogy már 1936-ban a Komlón akkor megalakult Szociáldemokrata Párt vezetőit Diósgyőrre helyeztette át, hogy ezzel megakadályozza a munkásszervezkedést. „KEMÉNY, DE HUMÁNUS" Kovács százados kikérdezése alkalmából kijelenti, hogy nem érzi magát bűnösnek, mert a vádiratban foglaltak általában nem felelnek meg a valóságnak. Tagadja, hogy ö állíttatta volna össze a baloldali munkások névjegyzékét és erre vonatkozólag azt iecvzi meg, hogy pont ő volt az, aki Szélinek felajánlotta, hogy megpróbálja a munkásokat visszahívni a bányába. Szeli azonban szerinte azt mondotta, hogy bár jó munkások vannak köztük, maradjanak csak ott, ahová elvitték őket. Tagadja a terhére rótt durvaságokat és kegyetlenkedéseket és kijelenti, hogy mindent parancsra tett és „kemény voltam, de büntetésekben is humánus". A Szálas! esküre vonatkozólag azt hozza fel védelméül, hogy 6 nem beszédet mondott, hanem a vezérkar írását olvasta fel. Kihallgatás végén az egyik sza- vazíbíró megkérdi tőle, hogy mikép tartotta összeegyeztethetőneh a bányászok elhurcolását a tiszti becsülettel? Kovács megjegyzi, hogy ő mindent esküjéhez híven tett, mire a szavazóbiró fejére olvassa, hogy október 15-én nem nagyon törődött az esküvel, mert azt árulta el, akire a tiszti esküt egykor letette. Szeli István hosszadalmas bőbeszédűséggel szintén tagadja a terhére rótt vádakat és mindent Kovács századosra hárít Szerinte ö volt az, aki a behívójegyek megérkezése előtt már két hátitel figyelmeztette öt arra, hogy a 24, illetve később 16 munkást bocsássa el, és Kovács volt az, aki mindenben úgy cselekedett, hogy az a bányászok rovására ment. Patétikus hangon adja elő, hc/y ő milyen műinkásbarát volt, s az 1936-os diósgyőri áthelyezéssel* kapcsolatban azt adja elő, hogy a 6 inunkásvezért a bányaigax- gatóság csak azért helyeztette át, hogy alkalmuk legyen a szakszervezeti életet Diósgyőrön tanulmányozni. (Általános derültség.) Szeli kihallgatása után a két vádlottat szembesítik egymással, de mindegyik megmarad amellett, hogy nem ő, hanem a másik a bűnös. VÁDOLNAK A TANUK! Az első tanú Aradi Győző elvtárs, a Magyar Bányamunkások országos titkára Budapestről. Elmondja, hogy 1936-ban néhány társával meg akarta szervezni Kom lón a szociáldemokrata pártot, mire Szeli, akit a bányászok ellenségének nevez, hogy megakadályozza a szervezést, hátúikat áthelyezte Diósgyőrre. Amikor .később a budapesti pártvezetőség révén sikerült őket visszahozni, Szeli valóságos hajszát Indított ellene és egyízbem felhívatta Irodájába, ahol „kommunista penészvirágnak" nevezte és 14 napra felmondott neki. A felmondás lejárta után Vasason helyezkedett el, de alig dolgozott itt is egy hónapig. Szeli közbenjárására innen is hitették szűrét. Elmondotta még azt is, hogy sógorát, afci soha nem politizált, szerinte Szeli azért vetette fel a listára, hogy ezzel rajta álljon bőst- szút és sógora Schrau Péter, Ukrajnában pusztult el. Szűcs József elvtárs Kovács György százados ellen tett súlyosan terhelő vallomást és majdnem szórol-szóra idézte azokat ez uszító kijelentéseket, amelyeket a százados a Szálasd-eskü kivételénél használt. Elmondotta, hogy Kovács valóságos katonai rémuralmat teremtett a bőrgyárban, büdös kommunistáknak nevezte a munkásokat és azokat nem vette emberszámba. Ezután Biró Károly börgyári cégvezető tett lényegtelen vallomást, amelyben néhány részletében megerősítette a vádat. A népbiróság ezután az előrehaladott idő miatt a tárgyalás folytatását csütörtök reggel 9 órára tűzte ki. (L) Támadás, vagy bírálat és segítő kétség A Dunántúli Népszava keddi számában Tolnai József elvtárs, polgármester nyilatkozik Pécs vá rosvezetéséről és megállapítja, hogy a „szociáldemokrata és kommunista városvezetésnek nincs miért szégyenkeznie". Amikor ezt a magunk részéről is készséggel aláírjuk, hozzá kell tennünk, hogy amikor bírálat tárgyává tesszük egyes ügyosztályok ténykedéseit, az korántsem jelenti azt, hogy a város vezetőit, akik között, saját elvtársaink is ott vannak, támadni akarnánk. Más a jogos bírálat — mi kommunisták éppen arról vagyunk nevezetesek, hogy legalább olyan keményen bíráljuk meg önmagunkat, mint másokat! — és más a támadás. Az Üj Dunántúl várospolitikai cikkei nem akarnak mást, mint amit akarnak bizonyára maguk a városvezetők is, bármelyik munkáspárthoz tartozzanak is: hogy a hibák és hiányosságok, amelyek még fentállnak, orvoslást nyerjenek. Ezért tettük bírálat és nem támadás tárgyává az ügy. osztályok néhány, szerintünk nem helyes intézkedését, mint ahogy bírálat tárgyává tettük nem egyszer a megye, az ügyészség, vagy más szervek ténykedését, ha azok bírálatra okot adtak. Amellett sohasem szorítkoztunk csupán a bírálatra, hanem konstruktív módon és a reális lehetőségek határéin belül mindig igyekeztünk rámutatni a megoldás módjára is. Az ilyen bírálat semmiképpen sem minősíthető a munkásegység megbontásának, annál is kevésbé, mivel bírálataink során sohasem egyes személyeket, vagy pláne pártokat kritizáltunk, hanem hiányosságokra, hibákra, de legtöbbször további tennivalókra mulattunk rá. Tudjuk, hogy aki dolgozik, az hibázik is és készséggel elismerjük, hogy a város demokratikus veze-1 tői igen sokat dolgoztak. _r__ t, Ami Tolnai elvtárs felhozott példáit illeti: az ONCSA-házak íel- építése, ha a népjóléti minisztérium hatáskörébe tartozik is és annakidején az illetékes minisztérium nem is talált fedezetet a munka befejezésére, tett-e vájjon a város a stabilizáció után annak érdekében? Hiszen ezt a kérdést a munkanélküliség problémájával kapcsolatosan vetettük fel, a munkanélküliség pedig most vált problémává. Akkor tehát, amikor ilyen valóban súlyos kérdésben ötleteket adunk, ezért legfeljebb köszönet Illet, nem szemrehányás. A köztisztaság kérdésében pedig ne haragudjon Vedres elvtárs, de úgy látszik, eddig nem ismerte meg alaposan a várost. A főutcák, igaz, tiszták, de látogasson el például a Zombor- és Erreth Lajos- utca sarkára, egy éves szemétrakást talál ott, állati hullákkal tarkítva. A Tildy-portrét rövid idővel ezelőtt tényleg kifizették, de mennyit szaladgált Martyn Ferenc elvtáTs, a Képzőművészek Szabadszervezetének elnöke, amíg ez megtörtént! Végeredményben célunk közös: kiküszöbölni a hibákat, javítani ott, ahol lehet.Es, hogy lehet, hogy akcióink nem eredménytelenek és ötleteinket, észrevételeinket a cáros demokratikus vezetősége a város egész lekosságának hasznára fel is használja, annak legjobb példája a húsárak leszállítása, aminek érdekében több ízben cikkeztünk, avagy a most bekövetkezett piaci helypénzleszállítás, amit szintén először és ismételten az Üj Dunántúl követelt nem támadó, hanem segítő szándékkaL Ami pedig a segíteni akaró bírálatot illeti, azt folytatni fogjuk mindaddig, amíg bírálni, segítenL javítani való van ebben a városban. Hisszük, hogy a város demokratikus vezetősége azzal az örömmel fogadja ilvértelmü bírálatunkat, mint amit az megérdemel.
