Új Dunántúl, 1946. augusztus (3. évfolyam, 171-195. szám)
1946-08-23 / 188. szám
2. oldal A bAnyAsz 1946 nag. 24. Haladni, nem pedig visszaesni Sok vád éri Sí ma a jelszó. Száz százalékig igaz is, men a munkás élete nem állhat csak munkából, evésból és pihenés vagy alvásból. Nem, a mai dolgozóknak, a mai fiataloknak egyéb is kell, hisz az életben annyi szép és jó van, amikben nekünk dolgozóknak is kell részesülnünk, de a régi elmaradottságból, a régi rendszer kerékvágásából máról holnapra ki- ugrani nem lehet. Mert azt tudnunk kell, hogy a kulturális felemelkedésnek az alapja a gazdasági Jólét. Ez az öreg igazság jutott kifejezésre a közelmúltban megtartott üzemi aktíván, ahol helybeli fotballisták jogosan hivatkozva eddigi sikeres munkájukra, bizonyos igényeket támasztottak ez üzemmel szemben. Köny- nyebb munka, Jobb beosztás stb., ez mind szükséges és megérdemelt, de vannak üzemi tényezők, amik az ilyen vagy ehhez hasonló intézkedés* nehézzé teszik. E nehézségeket ismerve, az aktíván voltak olyan résztvevők, kik amellett foglaltak állást, hogy els# az üzem, a termelés, a munkamenet fontossága és csak azután jöhet az ilyen vagy ehhez hasonló kezdeményezés. Ezzel nem azt mondták, hogy a jövőben az üzem elzárkózik az ilyenfajta jogos kérések támogatásától, vagy az eddig élvezett támogatást megvonni szándékozik, légi termelési és gazdasági helyzetére, csupán rávilágítottak az üzem jelen- amelyek korlátozzák az ilyeníajta kulturális támogatást. De a jövőben úgy az üzemvezetőségnek, mint az üzembizottságnak me§ kell találnia és meg is fogja találnia a módot, amelyen keresztül a munkáskultúrát támogatni fogja úgy anyagilag, min* erkölcsileg. Addig is úgy a futballis. táknak, mint a színészeknek meg ke’J érteniők, hogy még várniok kell és bármilyen nehézségek között is munkájukat, illetve kulturális tevékeny- I ségüket tovább kell folytatniok, mer^ ! ami lehetséges, azt úgyis megteszik érdekükben. P, M. A MESZHART A magyar-szovjet kapcsolatok realizálódásának egyik megtestesülése a Szovjet—Magyar Hajózási Részvénytársaság. Sorsa és fejlődése bennünket közelről érdekel. Hiszen a volt DGT hajózással együtt a pécs- vidéki bányamüvek tulajdonjoga és irányítása is a MESzHART kezébe került. Egy pillantás a térképre elég lesz,, hogy érzékeltesse szenünknek útját, jelentőségét és nem utolsó sorban jövőjét. Hajóinkat szabad vizek viszik Jugoszlávia, Románia, Bulgária kikötődbe és a Fekete-tengeren át a naqy orosz folyókba. Az újjászülető magyar gazdasági élet előtt határtalan lehetőségek tárulnak »ki a Vaskapun át: a bekapcsolódás a Balkán vérkeringésbe, de mindenekfölött a Szovjet gazdaság elképzelhetetlen lendületű termelési ritmusába. A Dón, a Dnyesz- ter, a Dnyeper, a Volga és a nagy orosz csatornarendszer hivja a malobogója alatt.,. gyár hajókat és a magyar tehetség, szorgalom és munka produktumát fi magyar árut. A visszatérő hajók újjá- épülésünk nélkülözhetetlen anyagain és eszközein kívül az új szellem, az új megismerés kincseit hozzák majd magukkal. Szenünk azonban nemcsak hajót, de mozdonyt is hajt, gyárakat is működtet. A Kárpátok gerincein délnek, keletnek, északnak átfutó vonatok hasonló módon jelképei lesznek a magyarság és az új világ egymásra- találásámak, mint a Belgrádban, Rosz- tovban, vagy éppen Moszkvában kikötő MESzHART-hajó. Ennyit, a térkép is elmond bárkinek. Csak valóságérzék kell hozzá, felismerése annak a ténynek, hogy a Dunát a természet adta nekünk. Hogy | útja legyen nemzeti boldogulásunk- | nak, jővőnknek. És erre az útra mi | pécsvidéki bányászok a MESzHART * lobogója alatt indulunk el. A. A. az üzemi bizottságot az utóbbi időben. Sajnos, ez nem jó fényt vet a munkásságra. Gondoljuk csak meg elvtársak, kinek lesz ebből haszna? Nekünk semmiesetre sem. Mert nincs olyan ember, aki az örökös vádaskodást, az állandó szidalmat egykedvűen, minden különösebb megrázkódtatás nélkül el tudná viselni. Az üzemi bizottságokba küldött elvtársaink is olyan emberek, mint mi. ők is elveszíthetik rugalmasságukat, támadó és védekező készségüket, ha az örökös támadások pergőtüzében állanak. Természetesen igazságos és helytálló kritikának helye van, sőt szükséges is, de minden ok nélkül, kósza hírek alapján támadni őket nagyon helytelen. Ha így folytatjuk, lassan nem fogunk a népi szervekbe megfelelő elvtársakat találni, mert senki nem vállal majd el semmit az itt felsorolt okok miatt. Igaz, hogy sok esetben helytelenül jártak el az üzemi bizottságok. De hány esetben járt el helytelenül régen az üzemvezetőség, amit zokszó nélkül tűrtek el éppen azok, akik ma legjobban bírálnak? Ma megvan a jogunk, hogy tanácsokat adjunk az üzemi bizottságnak. Ezzel a joggal éljünk és ne a hátmögötti rágalmazás fegyverével. Természetesen az üzemL bizottságnak sem szabad olyannal foglalkoznia, ami nem tartozik a hatáskörébe. Nem szabad apró-cseprő egyéni dolgokkal töltenie idejét. Ezt adja át az üzemi bizottság az üzemvezetőségnek, ö csak ellenőrizze, korrigálja a hibákat Ehhez a munkához azonban az egész munkásság tanácsadása és jóindulatú támogatása szükséges. Egészen biztos, hogy az üzemi bizottságok jobb és eredményesebb munkát végeznek akkor, ha a munkásság egésze áll a hátuk mögött T. L. TrOHulsátyos t<hU*ei au&zUáliai békáidét Ausztráliában nagyon sok olyan terület van, ahol hónapokig nem esik az eső. A száraz időszakban olyan óriási a hőség, hogy sokszáz kilométeren egy csepp vizet sem lehet találni. A terület nag-yrésze homok', azonban vannak olyan részel is, ahol agyagos mélyedések képződtek. Esős időkben ezek a katlanszerfi gödrök megtelnek vizzel. Peltünt, hogy mihelyt a hónapokig tartó szárazság után a katlanok megtelnek, azonnal ellepik a békák. Honnan kerülnek elő ezek az állatok a nagy szárazság után, amikor tudvalévőén csak a vízben élnek meg? Sokáig törték a fejüket a tudósok ezen a problémán, míg végre egy utazótársaság tagjai megoldották a rejtélyt. A békák az esős időszakban pukkanásig teleszivják magukat vizzel, leássák magukat a földbe és ezzel a tartalékkal vészelik át a szárazságot. Sokszor egy évig is tengődnek a kőkeményre száradt iszap alján, várva az újabb esőzést A benszülöttek már ismerik ezt a kitűnő béketulajdonságot és ha viz- szükségben szenvednek, kiássák a békákat rejtekükről, megcsapolják és igy tesznek szert vízre. Eddig a történet. Amikor olvassuk, önkéntelenül is párhuzamot vonunk az ausztráliai békák és a mi spekulánsaink között. Évtizedekig nem látni őket sehol, de amint pénzromlást, könnyű kereseti lehetőséget szimatolnak, azonnal elöbújnak. Tartalékaik- 1 ból élnek a békés termelés idején a föld alatt, de amint alkalmuk nyilili, azonnal ellepik a pocsolyát. Nekünk, benszülöfteknek most, a pénzhiány idején ugyanaz a megoldás kinálko zik, mint az ausztráliaiaknak. Ki kell ásnunk őket rejtekhelyükről, megcsapolni, elvonni tőlük arany és valutakészletüket, amit a mi rovásunkra gyűjtöttek és ezzel a csapolással kell szert tennünk készletre, ami nyomasztó pénzhiányunkat enyhíti. (M. M-l 1946 nug, 24. A bAnyAsz 3. oldal NYUGBERESEK Awtal (elé! Valamikor régen, amikor még a mostani nyugbéresek fiatalok voltak, egészségesek, teli voltak életerővel, dolgoztak, fokozták a termelést. Igen, dolgoztak, termeltek, építettek, de hasznát nem látták. Kizsarolták őket, ingyenélők ültek a yakukon. És ez ellen nem volt szabad felszólalniok, nem volt szabad nagyobb darab kenyeret kérniök, mert azonnal „büdös kommunistának" nevezték őket és mehettek a bányából. Amikor pedig megöregedtek, még az addiginál is rosszabb sorba kerültek. Néhány pengőt dobtak oda nekik, hogy abból éljenek meg, ha tudnak, ha pedig nem, forduljanak fel. Azok, akikre rászakadt a fejtés és a szén nyomorultjaivá váltak, betegségi és rokkantsegély helyett nyugdíjba kerültek, ami egyenlő volt az éhenhalással. „Nyugbéresek“: ez a szó ma sem jelent mást, mint megrokkant, kizsarolt embereket, akiknek ma sem jut még egy darab kenyérre sem, akikkel ma sem nagyon törődnek, akik ma is csak az ötödik kerék. Ezen változtatni kell! Mi azt »karjuk és azon dolgozunk, hogy a bányászat az egyik legvirágzóbb szakma legyen. Ezt pedig csak úgy tudjuk elérni, ha elegendő emberanyaggal rendelkezünk. Addig izonban, amíg a nyugbéresek ügyeit nem rendezzük, amíg az ő részükre nem biztosítjuk öregségükre a rendes emberi életet, mindenki húzódni fog a bányamunkától. Mindenki teljesen jogosan félni fog attól, hogy öregségére egyetlen támasza a koldúsbot lesz. Sürgős orvoslásra van szükség a nyugbéreseknél, mert a szabad, demokratikus Magyarországon nem tűrhetjük mi dolgozók, hogy munkában megtört öregjeink koldulási engedélyt legyenek kénytelenek kérni. Gyors és radikális megoldást kérünk és várunk. (Fekete bors) KÉT ARANYVALUTÁZÓ BESZÉLGET. — Mondd, hol jobb, kint, vagy benn? A másik habozás nélkül válaszol: — benn.- Miért?-— Azért, mert ott nem szorul a húrok a nyakam körüL Dolgoznak a szabolcsi ifik Igen nagy a sürgés-forgás egyik napon a mecsekszabolcsi falusi pártszervezetben. Fiúk, lányok gyülekeznek megbeszélésre, hogyan is rendezzék meg a nyárvég szokásos ünnepét. Csendesen leülünk közöttük és kihallgatjuk őket. Bányászlegények, iparosok, földművesek sürögnek körülöttünk, szép, napbarnított lányok vegyülnek el köztük. Hamarosan csendet kér az ifititkár és általános figyelem közt bejelenti a nagy tervezetet a szüreti bálról. —i Indítványozom, hogy a csősz párok választását a legényekre bízzuk. Kiki válassza meg a maga párját. Végre megegyeznek minden kérdésben. Fegyelmezettek és céltudatosak, de nem merevek, mert igen sokszor harsan fel jóízű nevetésük apró vicceken. Újabb fordulat a vitában: a zene j megválasztása. Milyen legyen a zenekar, fúvós, vagy vonós? Ezen azután sokáig elvitatkoznak, míg végül a fúvós mellett foglalnak állást. Sor kerül a táncrendező megválasztására is. A mulatság tervének kidolgozása után komolyra fordul a szó. Szeminárium kezdődik, azt hallgatják lelkes figyelemmel. így élnek a dolgozó ifjak, akik vidám napok keretében építik a demokrácia pilléreit. A mulatság jövedelmét is könyvekre, az idősebb nyugdíjasok segítésére és újabb műkedvelői felszerelésekre fordítják. * Dicséret illeti fiataljainkat ezért a szép és áldozatkész munkáért. Kónya. Támogassuk az Úttörő mozgalmai A társadalom minden rétegében megindult az emberek demokratikus átnevelése. Az elmúlt 25 éves munkás- és népellenes korszak maradványainak eltüntetése bizony nem kis feladat. Sok hátráltató körülmény ne hezíti meg a demokratikus eszmék győzelmét, mint pl. az örökségben kapott, zilált gazdasági helyzet. Ilyen nehézségek között érthető, ha az erők szétfcrgácsolódnak. Mégis hiányosságként kell felhoznunk, hogy a gyermekek nevelésére a többinél is ke- • vesebb gondot fordítanak. Az iskolai j foglalkozás kevés, egyrészt azért, i mert új tankönyvek elenyésző szám- ■ ban vannak, másrészt a gyermekek gondolkodására döntő befolyással vau a társaság. Ha mi a demokrácia mellé akarjuk állítani az ifjúságot, úgy azt 1 Bányászasszony Ezen a hasábon hétről-hétre a bányászok asszonyaihoz akarunk szólni, azokhoz a hős nőtársainkhoz, akik most a felszabadulás után, az infláció borzalmas másfél évében bebizonyították, hogy egyenlőjogú harcostársai a férfiaknak. Bebizonyították ez a nehéz testi munkával, amit a külszínen végeztek és bebizonyították a háztartás ezernyi borzalmas gondjával vívott mindennapos küzdelmükkel. Szólni akarunk itt hétről-hétre a bányászasszonyokhoz, de azt szeretnénk, ha ez a szólás nem maradna elhangzott szó, hanem megnyitná az elzárt szíveket és asz- szonytársaink válaszolnának nekünk, elfogadva testvéri szeretetet kereső és nyújtó kezünket. Azt szeretnénk, ha bányavidéken élő nőtársaink megmozdulnának és terveikkel, ötleteikkel, panaszaikkal segítségünkre volnának célunk elérésében, a magyar asszonyok egyen jogosításában. Kérjük és várjuk asszonytársaink leveleit Magyar Nők Demokratikus Szövetsége. Mit kell tudni a tojásról? A tojás egyik legnagyobb nyersanyaga a báuyászasszony konyhájának, különösen ma, amikor hús nincsen, a tojás ára pedig a forint megjelenése óta mindenki számára megfizethető. Ezért foglalkozunk j itt a tojás leggazdaságosabb fel- használásával. Ha télre ei akarunk tojást tenni, sokféleképpen konzerválhatjuk. Legegyszerűbb, ha szénába, vagy hamuba ágyazzuk a tojásokat, vigyázni kell azonban, hogy az anyag, amibe eltesszűk, teljesen száraz, friss és szagtalan legyen. Egyszerű és megbízható módszer az üvegben való eltevés. Nagyobb uborkás üvegben szorosan rakjuk a tojásokat, hogy ne mozoghassanak és leöntjük, hogy ellepje 5 liter felfőzött és lehűtött víz és háromnegyed liter vízüveg keverékével. A vízüveget minden drogériában és patikában fillérekért lehet kapni. Az így leöntött tojásokat vászonnal lekötjük, majd fafedőt teszünk a tetejére. Számolnunk kell azonban a tojások eltevésénél azzal, hogy a tojás sárgája elcsúszik a helyéről és a feltörésnél megnehezíti a fehérjétől való elválasztást. leginkább a társaságukon keresztül tehetjük meg. Ezért kell az eddiginél sokkal nagyobb gondot fordítani a gyermekek iskolánkívüli foglalkoztatására, ezért kell támogatni a Gyermekbarátok Úttörő Mozgalmát. Előre az „Úttörő Mozgalomért".
