Új Dunántúl, 1946. augusztus (3. évfolyam, 171-195. szám)

1946-08-30 / 194. szám

2. oldal A bányász 1946 augusztus 30. Üdvödet Rákosi et\dács*tak A Bányász megjelenése alkalmából az alábbi levelet intézte a szerkesztő- bizottság Rákosi Mátyás elvtárshoz: * Rákosi Mátyás elvtársnak, Magyar- ország első Bányászának Budapest Az Uj Dunántúl, a Magyar Kom­munista Párt baranyamegyei lapja szerkesztősége, kiadóhivatala és nyom­dai személyzete, valamint a BÁ­NYÁSZ,, (az Uj Dunántúl heti ingye­nes bányászmelléklete) bányász-szer­kesztőbizottsága nevében heti mellék­letünk első számának megjelenése al­kalmából szeretettel üdvözöljük Ma­gyarország első bányászát és kérjük, fogadja szeretettel lapunkat, amelyet pécsvidék kommunista bányászsága hivott életre a kongresszusi verseny keretében. Vegye lapunk megjelenését úgy, mint a pécsvidéki bányászok kom­munista öntudatának, harci készségé­nek és törhetetlen munkaakaratának első írásbeli megnyilvánulását úgy többi bányásztársaink, mint valameny- nyi elvtársunk és az ország összes dolgozói felé. Megfogadjuk, hogy munkánkhoz és lapunkhoz ugyanolyan hűek mara­dunk, mint Pártunk irányvonalához és annak megszemélyesítőjéhez, Ma­gyarország első bányászához. Szabadság! Jó szerencsét! Az UJ DUNÁNTÚL és A BÁNYÁSZ szellemi és fizikai munkásai Délután a bányatelepen A szabolcsbányatelepi park oldal bejárati lépcsőjén mindig lehet ta­lálni bányászokat. Szabadidejüket és pihenőjüket ezen a napsütéses helyen csepdes beszélgetéssel, poli­tizálással töltik el. Erről a helyről szemmel tarthatják az országban lezajló életet is. Száguldó autók és zörgő szekerek nyikorgása bizako­dással tölti meg az emberek szívét, mert látják, hogy e nagy forgalom biztosítéka a jövő életnek. Újság­papírba cigarettát sodornak, és ve­gyes dohányt gyömöszöljek pipáik­ba és dohányfüst mellett szövöge­tik jövő terveiket. Különféle do­hányt szívnak az elvtársak, főleg nyugdíjasok. Tölgyfa, megyfa, rózsalevél, sző- lőlevés, mecseki tea levelekből va­ló keverék helyettesíti a dohányt és azt füstölik. Ennek a nagy do­hánymizériának levezetése tán nem is olyan rossz lenne ha nem lát- •nánk a sápadt, legyengült szerve­zetű bányászokat, akiknek a tüde­jét tönkre-tették a bányászlevegő és kőpor lerakodása, (szilikózis). Döbbenetes szomorúsággal raj­zol az arokra a korai halált je­lentő mély kékárnyalatú szemgö-i dör és feltűnő vérszegénység. Bo­dor füst karikák szállnak és érde­kes bányász eseteket mesélnek egymásnak arról, hogy mennyi tel­jesítményt kellett kihozni a múlt­ban azért, néhány fillérért és da­rab kenyérért, amit a kapzsi tő­kések juttattak a bányászságnak az élelmezésre. Nagyon csendes ilyenkor de tüzesen élénken poli­tizálnak a Mindszenti és Perr féle reakciós tábor mesterkedéséről. Nagyon gyakran emlegetik még Parragi újságírót, akit nagyon jól ismernek a bányászok. De mert nagyon ismerik az ő múltját, nem kívánatos, hogy a bányászság kö­zött mutatkozzék. A kommunisták várják a délu­táni pártnapot és várják Pécs fe­lől azt a járművet, amelyik az elő­adót hozza. A szebb jövő zálogát hirdetik a bányatelepén lakó em­berek bátor kiállással a demokrá­ciáért, és bíznak a kommunista párt igazságában és harcos kiállá­sában, amely végre rendet tud te­remteni a bányász élet nehéz kér­déseiben. Kónva. Megalakult a bányászok szövetkezete A munkásság nagy része nincs tisztában a szövetkezetek nagy horderejével, a gazdasági életben. A politikai pártok és a szakszerve­zetek után a szövetkezet a legerő­sebb fegyverünk, a szocializmusért vívott harcunkban. SzovjetoroSzor- szágban, ahol a munkásság birtok­ba vette a termelési eszközöket, a szövetkezetek hatalmas halózata végzi a termelt javak elosztását. A nyugati államokban Belgiumban!, Hollandiában, Dániában nemcsak a fogyasztási, de n termelési szövet­kezetek is igen jelentős tényezői a gazdasági életnek. Franciaország­ban a kommunista párt mondhatta magáénak a mintaszerűen kiépített Bellevilloise-t, mely fényes üzletek mellett üzemekkel sőt .saját bank­kal is rendelkezett. Az osztrák szö­vetkezeteket még a szuperkapitalista hitleri őrület sem tudta tönkreten­ni. Budapesten az általános Mun­kás Fogy. Szöv. évtizedekig tartó működés utáu Horthy erőszakának lett áldozata. A Hangya szintén szövetkezeti lobogó alatt működött, azonban teljesen kapitalista válla­lattá fajult. Míg a múltban a szövetkezetek legfőbb feladata az volt, hogy az árak alakulására raérséklőleg has­sanak, u társadalmi fejlődés mai szakában, ezen túlmenő feladataik vannak. Részt kell venniők a ter­melésben» és az államosítás alá nem eső iparágakban^ lassan ki kell szorítani a magán tőkét. Helyesen vezetett szövetkezetek ilyen érte­lemben a pécsi Munkás Szövetke­zet, mely elárusító üzlet mellett ke­fegyárral, cipőgyárral, és rövide- seu egy malommal rendelkezik. A bányászok konzumának szinte ma­gától adódó indulási esélye ásások­kal könnyebb fejlődési lehetősége van, mert tagjai egy tömegben vannak és nagy obb tömeget, követ­kezésképen fogyasztói közönséget alkotnak. Nekünk bányászoknak már van egy szövetezetünk. Tudom, hogy bizonyos fanyar utóízt hagy a szánkban, ha róla beszélünk. Min­denki csalódottnak érzi magát és a bányász szövetkezet példájából pál­cát tör az egész szövetkezeti gon­dolat felett. Pedig ez helytelen. Nem akarok a bányász szövetkezet vezetőjének ezen a helyen bírája lenni. Nem boncolgatom azt, hogy mit tettek jól, és tettek-e valamit egyáltalában jól? Azonban minden tárgyilagos bírálónak meg kell hagyni, hogy' ez a kiábrándultság csak részben indokolt, hogy nem a szövetkezeti gondolatban magában hanem annak gyakorlati átplántá- lásában és nem utolsó sorban a le­hetetlenül rossz az infláció szülte gazdasági helyzetben volt a hiba. Vannak elvtársak, akik keveslik a konzum érdekében kifejtett pro­pagandát. Ez igaz. De az elvtársak nagy tömege a puszta tények felso­rolásából megértette az ügy ko­molyságát és pontosságát, amit bi zonyít a megnyilvánuló érdeklődés, azon keveseknek akik nem értették meg kacsalábon forgó kastélyt kel­lene beígérni a. meggyőződésükre, ami már magában véve komolyta­lan. Az érdeklődés akkora, hogy például Vasason az elvtársak egy csoportja, külön konzum műszakot teljesített, amely fejenként tíz má­zsa szenet eredményezett. A jegy­zési ívek kimentek az üzemi Bi­zottságokhoz. ahol a jegyzések meg­indultok. Minél több részt jegyez­nek, annál erőteljesebb a megin­dulás. annál több az árú. Egy rész jegy tíz forint, vagy egy mázsa szén. Á pénzben való jegyzést lehet több havi levonásban is eszközölni. Az alakuló közgyűlés vasárnap szeptember hó elsején az Újhegyi Bánvász Otthonban lesz megtartva. — if. — OLVASD és TERJESZD ÚJ DUNÁNTÚLT 1946 augusztus 30. a bányAsz 3. oldal Meg&lakul a pécsujhegyi Konzum Szövetkezet A napokban röpirat jelent meg, amely bejelentette iPécsújhegyen, hogy megalakul a Konzum Szövet­kezet. A röpirat ismertette a Kon­zum előnyeit és fontosságát, ismer­tette elgondolásait a bányászok és családjaik szociális ellátásának biztosításáról. Ez az elgondolás nagyon helyes és szép, de hogy ez valóra váljék, az tőlünk függ. Minden kezdet ne­héz és bizonyos áldozatokkal jár. Áldozatot kell a bányászságnak is hozni és akár készpénzért, akár pedig még meglévő préminmszenéért részjegyeket kell vásárolnia, hogy a Konzum Szövetkezet alap­tőkéhez jusson. Szeptember 1-én tartja a Konzum Szövetkezet alakuló közgyűlését Pécsújhegyen. Itt választják meg a Konzum igazgatóságát és felügyelő bizottságát. Vigyázniok kell az elvtársaknak, hogy olyan emberek kerüljenek ezekbe a funkciókba, akik szaktudásuk és önzetlenségük • teljes latba vetésével, fáradsá­got nem kímélve dolgoznak a Szövetkezet érdekében. Ha sikerül ilyen vezetőket találni, hamarosan élvezheti a pécsújhegyi bányászság a Konzum előnyeit, ha nem, a Szövetkezet rövidesen át fog csúszni egynéhány üzletember zsebébe. Ezért szükséges az, hogy a szep­tember elsejei alakuló közgyűlésre a bányászelvtársak jól átgondolt javaslatokkal, indítványokkal ala­posan készüljenek fel. Csordás György. Vendégjáték a Zsolnayban Szombaton d. u. a Széchenyi ak­na fürdőjében lázas gyarsasággal (, öltözködtek az erzsébettelepi Bá­nyász ifjak, mindegyik arca izga­lommal volt tele, mintha ezután nagy csatára készültek volna. Szól az egyik fiú: „Te Feri, tudod, hogy este 5 órakor főpróba lesz?“ — „Na hallod, hát ezt a napot vár­tam én már vagy két hete. El is érkezett a várva-várt nagy nap. Szombaton d. u. 5 órakor az erzsébettelepi kultúrgárda teljes létszámmal. megjelent a párthelyi- ségben. Minden elvtárs kezében'van valami: kinek hangszer, kinek bő­rönd és ruhák. Rövid próba után elindul a gár­da. Irány a Zsolnay-gyár. Erzsébettelepi kultúrgárda tag­jai tele lendülettel, mindenkor ké­szen állnak a munkára, s ezen a na­pon a gárda tagjai jó munkát vé­geztek! Műsoros estet rendeztek! Minden igyekezetükkel felrázták a Zsol­nay-gyár ifjúságát. „Ébredj ifjú elvtárs, munkára fel hát, hogy a jelszavunknak eleget is tegyünk! Előre ifjúság!“ — Hogy a Zsolnay- gyár falai között ne a fáradt arcú emberek, hanem harcrakész forra­dalmi ifjúság vidáman és jókedvei dolgozzon. Ezért volt a Zsolnay- gyárban az erzsébettelepi kultúr­gárda: Ezért volt ott a M. K. P. központi dalárdája, hogy a régi do­hos levegőben új tiszta hang száll­jon, az „luternacionálé“! — mely világosan hirdeti, hogv ez a harc lesz a végső csak összefogni hát! Ilyen a bányász érete ... Hajnali négy óra. Egy kis bá­nyász lakásban az ébresztőóra ve­ri fel a csendet. A bányász aprókat hunyorgatva ébred egy új mun­kanapra, felesége szorgalmasan csomagol egy kis harapnivalót, majd elkészíti kicsinyei részére a reggelit. A férj elbúcsúzik hitve­sétől s sorra csókolja mélyen alvó kicsinyeit. öt órakor elindul a bányász vál­lára akasztott tarisznyával, jóked­vűen cigarettázva az akna felé vezető úton. Útkereszteződésnél találkoznak a többi munkára igyek­vő munkatársakkal és előhozakod- uak az előző napi eseményekről, míg oda érkeznek az akna terüle­tére. Bent az aknaházban nagy sürgés, forgós lánccsörgés és csillék össze- ütődésének zaja tölti be a helyisé­get. * Az éjszakai munkatársak fárad­tan szállnak ki a bányából, ők el­végezték az. éjszakai nehéz munká­jukat s helyettük új erő indul le a mélybe ahol megújult erővel folytatják a munkatársaik által fél­be hagyott munkái. Megindul a nagy harc a föld és az ember között mélyen a föld alatt, távol az. akna nyílásától megindul a küzdelmes munka, dü­börögnek a r<$íelőgépek, csattog­nak a csillék ütközői és mindeze­ket az üzemi zajokat felülmúlja egy még élesebb de a bányászfül­nek már megszokott zaj, a föld morajlása, ami állandóan hallható. Közbe éles csattanó, roppanó han­gok vegyülnek, a föld nyomása ál­tal szétroppanó bányafák törésé­nek hangjai. Mindezeket a bányász nem hallja, ő dolgozik, izzad és ömlik a drága termel vény, a fekete gyémánt, a szén. A bányászt minden pillanat­ban ezer veszély fenyegeti, a há­ny aomlás, gázkitörés és még sok- sok egyél). De ők dolgoznak, mert iudják, hogy szén nélkül nincs élet, nincs megújhodás, országépí­tés. Fent a napsziuteu ragyogóan süt a nap, fenn a domboldalakon vi­dám gyerekhad játszik s édesap­juk mélyen alattuk küzd, harcol HÍREK — Halálozás. Fekete Ferenc Szent István aknai segédvájár elv­társunk váratlanul elhunyt. A bá­nyászság őszinte részvéttel osztozik Fekete elvtárs hátramaradottainak fájdalmában és bányászköszöntés­sel búcsúzik nagy útra menő elv­társától: Jó szerencsét! — Szakszervezeti .nap Vasason A múlt fiét folyamán a munkásegy- ség jegyében jól sikerült kerti ün­nepélyt rendezett a szakszervezet Vasadon. Az ünnepség szónokai König elvtárs helyi szakszervezeti titkár. Lakatos József elvtárs, me­gyei szakszervezeti titkár és Kiri- csenko orosz főmérnök elvtárs vol­tak. Az ünnepség után műsor, majd tánc következett a késő éjszakai órákig. 4 BÁNYÁSZ ARON COTRUS Erőlködve, mint akit szél ért, sziklát fejtek, vájom a ttén-ért, egy darab üszkös kenyérért. Elfeledtem a nevetési... a sírás fakó arcomon biztosan undorító ... testem csupasz, tálam írupasz, kuiom lassú lel*, Ich^m is az... egy fagyos napon, mint ma, de régen, föld alá fektettem feleségem ... gyermekeimet tavasszal temettem, viaszsárgák voltak mind a ketten ... sziklát fejtek, vájom a szén-ért puszta aknákban egy darab üszkös kenyérért . .. mind esetlenebből, mind rútabban, a torkom szorongató vastag porban. Fordította; Józsel Attila. az ő szebb és boldogabb jövőjü­kért. Az ő gondjuk még kellemes játékkal telített, őket még nem érinti az a nehéz gond, hogy ha­zatér-e még édesapjuk, és ki fog­ja keresni mar tan holnap a min­dennapi kenyerüket. Csikorognak a csilléket felszínre szállító kötelek és kerekek, ömlik a föld mélyéből a szén, jut belőle a vasútnak, gyárnak, hajónak és a sok más üzemnek. A bányász tud­ja és érti mi a kötelessége, tudja, hogy csak őrajtuk keresztül épül­het fel ez a romokba döntött or­szág és ennek a tudatnak birtoká­ban nem törődve a rájuk leselkedő veszélyekkel, jelszavuk: szenet, szenet és még több szenet az or­szágépítő gyáraknak és üzemeknek. Nyolc órai nehéz munka után az aknákhoz vezető földalatti utakou megjelennek az apró fénypontokat mutató bányászlámpák. Győztek és harcuk eredményeként kiszállítot­ták az őket megillető szénmennyi­séget. Ilyen nehéz munka eredménye a tele vagonok sorozata a újjászüle­tés útján, ilyen a bányász élete.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents