Új Dunántúl, 1946. július (3. évfolyam, 145-170. szám)

1946-07-04 / 147. szám

pmÍ£lá*4&i §ukí

A pénzszűke m att erélvás tiítakoxó levitától küldött pártunk c Gazdasági Főtanácshoz

ara maa billió pengő

PÉCS, 1946 JÜIIUS 4. CSÜTÖRTÖK

Néhány megjegyzés egy misehallgatáshoz

írta: Dr. Boros István

„Vitéz Imrédy Béla közgazda- sági miniszter, Pécs város díszpolgára és országgyűlési képviselője, vasárnap reggel hitvese, Tamás üa és titkára társaságában a székesegyház. Corpus Christi kápolnájában szentmisét hallgatott" — olvassuk abban a közleményben, mely Imrédy pécsi tartózkodása alkalmából a „Dunántúl" c. napilap 1944. július 11-i számában „a nagy koncepciójii politikus, a messzetekintő államférfid" látogatása felett érzett • örömnek akar viharos lelkesedéssel kifejezést adni.

Nem tennénk szóvá a híradást, mert igazán nevetségesnek, sőt ízléstelennek tartjuk, hogy akkor, j midőn a világot átfogó események ' vajúdásában ég és íöld dübörögnek körülöttünk, s mindenki a maga ezer komoly problémájával van elfoglalva," —- hírlapok a minisz- j tér úr privát életének olyan meg- j nyilvánulását is feltálalják, melyek J kizárólag csak őreá magára tartóz- s bak. Nem beszélnénk róla azért sem, mert tisztában vagyunk vele, j hogy az egész eljárás, ha tán > nem is annyira Imrédy, mint a „Dunántúl" részéről elsősorban | Propaganda célokat szolgál. - Lám, milyen vallásos, milyen alázatos j istenfélő lélek a mi nagy mi- j- * - j ,!. rtckod,' c-k-i i.í'í.i

'dyan okos ember mint ö, a has-' sonyszéktől is messze vagy, meny- • oyivel inkább illik áhitattal az] p-9fek, s nem hívságos földi dolgok *elé fordítani tekintetedet. Ez a •«fgalmazás annyira ál-keresztény ps hazug, egyben annyira otromba *s. hogy szóra Is érdemtelen.

•íe mellőzve az idevágó vitát, mégis, megragad bennünket ez " mise és egyenesen provokál, hogy megjegyzéseket fűzzünk hozzá.

Magunk előtt látjuk Imrédyt, a „csodálatos forradalom” prófétáját, *mint a kápolnába lépve, legjám- ( horabb arckifejezéssel s kereszt-j vetéssel térdre ereszkedik, szemét alázattal lesütve köszönti az Ural, " hívő lelke szerint a mindenség jóságos és igazságos Istenét. Elmé- |Ved imáiban, mea culpázik, s bensőséges fohászkodásokban s*lnte felolvad a mise inisztérfu- n|ában. Nem tételezzük fel, hogy makoskodik. Sőt, meggyőződésünk, "egy hite felér a Pasteur-íéle '■hretagnei vénasszony” hitével s falóban istenfélő lelkűiét, nem hpy, mini társadalmi és politikai hetünk előkelőségeinek szemforgató, díszmagyarös, a vallásossá- tisztára csak külsőségeiben ki- 'ejezésie juttató, belsőleg azonban minél rothadtabb és hitványabb obbsége. Tisztában van a katoli -fzmus tanftásaival s nem vonjuk felségbe, erkölcsi követelményei- vpl Is.

Ugyanekkor azonban mást is lábuk! Egy szomorú, soha el nem ,>? , ^hető, borzadályt keltő képet, j elY csak néhány nappal az ájta- misehallgatást megelőzőleg, jkhus 4-én délután vonult el a etWőbbent és csak kisebb rész- (kiváncsi pécsiek előtt. Egy yan látványosság, melyet nor- I a,|S Idegzetű ember a Pécsett va- ln,kor ts lejátszódó ^történelmi ■fények legnegrázóhbjának, |bgn*eg(ndílóbbjának tekinthet. Me- et látva, el sem akartuk hinni, bgy valóság, — gonosz álom , a®y mese tán? — de amely, saj- I hétségbevonhatatlannl a leg- ar> lélekbemarkoló valóság 11 s tán örökre az is marad, j boákra nem fogékony lelküleítel vértük a csodát: az ég- 1 föléire borul, fájdal"iiiU ' még a is meRindul

annak idején a Golgotán, behorpafi a Mecsek s hirtelen

végeszakad az egésznek.

De nem történt semmi rendkívüli; a már korábban megindult film pécsi jelenete pergett tovább.

A növényzet üde zöldje, virágillat, nótás madarak életfakadást hirdettek, s mégis sűrített temetői hangulat ülte meg a várost. Közel négyezer ember halálos dermedten, elevenen menetelt a sírja felé. ördögien gonoszul, raífinált. gazsággal színpadi rendezésben felvonultatott tömegben. A tüzér-laktanyából majd egy heti, bugris csendőrnyomozók állati kezelésén átesett, megrugdosott, mindenükből kifosztott, kiéheztetett gyermekek, nők és férfiak — pécsi zsidók — kézi batyucskával. a halálfélelemtől holtraváltan, a forró napsütéstől verejtékezve és sápadtan, mint valami óriási lomba kígyó a testét, vonszolták ínagukat a pályaudvar Külső részén rájuk várakozó kocsiki) oz. — Pécsi polgárok, barátok, ismerősök, kiknek még búcsúszót lsein volt szabad elrebegni azefk felé, akikkel naponta érintkeztek, akiket szerettek. Emberek, akiket még sajnálni is csak titokban lehetett, kiknek nemcsak segítséget nyújtani, de akiknek sírón gyötrődő és kétségbeesett tekintetét felfogni és cirógató, bátorító melegséggel viszonozni sem volt níegesígéevit, - >•„„, eppeu im- rédy ár sokszor és nyomatukkal kifejezésre juttatott minősítése sze rint nem magyarok, nem emberek, hanem zsidók voltak. Zsidók ugyanannak a Krisztusnak és Máriának népéből, meg véréből, akiket Imrédy űr oly megható keresztényi alázattal tisztel s akikhez a Corpus Christi áj latos csendjében bizonyára buzgó fohászokat küldött a Hitlerben és a * őbenne megtestesült nemzeti szocializmus győzelméért.

Micsoda mélységei a pokolnak, a gazságnak, az elvetemültségnek egy lélekben! önkéntelenül is eszembe jut az az asszony, akiről valahol azt olvastam, hogy míg sikelnéma fivérével az urát felda- raboltatta, buzgón imádkozott, s börtönében afelett sajnálkozott, hogy a hullát szenteltvízzel elmulasztotta meghinteni.

De micsoda ámítás, milyen szemfényvesztés, hazugság és népbutítás az az egész civilizációimentő, emberségesebb és igazságosabb világot hirdető irányzat is, melynek egyik vezéregyénisége egy ilyen szentes bestiához hasonló.

Ha eddig még semmi nem világított be a koponyákba, a július 4-én történtek és ez a misehallga- tás kellene, hogy bevilágítsanak s bebizonyítsák azt, hogy nem a vallásosságtól függ, kinek milyen az erkölcsi felfogása, s hogy az a társaság, mely eszményképét egy olyan emberben látja, mint a köz- qazdasági miniszter, --- a szükhom- íokú nyilastól a magashomlokú miniszterig magáig, — csak hitvány és mindenre elvetemült, gazemberek társasága lehet.

A film nem áll meg, — pereg tovább, s látni fogjuk, biztos vagyok benne, hogy a miniszter úr és bandája is odajut ahová a gonosztevők, az emberiség ellenségei valók.

Az elhurcolt és tán már ki is végzett szegény pécsi zsidóknak ez ugyan nem vigasztalás, de a világ részére tán mégis komoly tanulság.

*

Ezt a cikket 1944 július hó 12-én írtam s jobb időkre rejtegetve, az elhurcolt pécsi zsidók emlékének gondoltam ajánlani mindaddig, míg a kegyelet emlékük megörökítéséről méltó mórion nem gondoskodik.

Ma munkabérekre korlátlanul teljesít kifizetéseket a Délmagyarországi Kereskedelmi Bank

A Magyar Kommucisfa Pírt és Korda igazgetó közös akciója:

Lapunk harmadik oldalán részletesen megírtuk, hogy a Magyar Nemzeti Bank miképpen szabotálja a pécsi dolgozók jogos bér- kifizetését. A Magyar Kommunista (Párt pécsi szervezete ebben az ügyben tiltakozó táviratot intézett a Gazdasági Főtanácshoz, de ettől függetlenül is mindent megtett, hogy a bajokon segítsen. Amikor látta, hogy a Nemzeti Bank vezetőiben semmi jóindulat nincs e kérdés elintézésére, akkor (Korda Alfrédhez, a Dél- megyarországi Kereskedelmi Bank pécsi igazgatójához fordult, aki már több ízben tanujelét adta.

Itt a pénz!

hogy azon kevés pénzemberekhez tartozik, aki nemcsak -a spekulációt, hanem az ország újjáépítésében dolgozó munkásság szempontjait is megérti.

Korda igazgató a Magyar Kommunista Párt javaslatát azonnal magáévá tette és ez ügyben telefonon összeköttetésbe lépett a Kereskedelmi Bankkal.

Szerda este lapzárta előtt a benkigazgató • az alábbi nyilatkozatot tete az Uj Dunántúlnak:

— Kérem megírni, hogy a Délmagyarországi Kereskedelmi Bank holnap, tehát csütörtök reggeltől kezdve minden munkaadó ügyfelének munkabérre vonatkozó igénylését teljes mértékben teljesiti, mert sikerült Budapestről közvetlenül a Kereskedelmi Banktól kü. lön autóval

négymilliárd adópengöt kapni, és ezzel az összeggel természetesen csak munkabérre minden igényt korlátlanul teljesít.

Ennyi a nyilatkozat. Nem füzünk hozzá dicséretet. A tett többet beszél. íme amit a hivatalos Nemzeti Bank elszabotál, azt a Megvár Kommunista Párt és egy megértő bankigazgató egy tele-* fonnál el tudja intézni.

. Délután 6 óráig kötelesek nyltvatartaní a bankok

Adótervek vásárlása, takarékbetét- és fofyósrámtn befizetések-te

ez időpontig feljesithetők

Az udópéngő jegyek iránti kereslet nagyfokú emelkedésével járó zavarok kiküszöbölésére a pénzügyminisztérium elrendelte, hogy július 3-tól a bankok és fiók

iáik délután 6 óráig kötelesek pénztári órákat tartani. Az adó- jegyek ezidőpontig vásárolhatók', és ez időre szóló takarékbetét és fóíyószámía befizetések és ezideig

teljesíthetők. Ezért a kereskedők sem követelhetik a délutáni órák folyamán az általuk eladott áruk ellenértékének adópengő jegyben történő kifizetését.

Rákosi elvtárs:

A kormányküldöttség nyugati útja a moszkvai látogatás jő folytatása és gazdasági szempontból sikeres volt

Budapestről jelenti a MOT: Rákosi Mátyás miniszterelnökhe- lyettes kedden délután nagy közönség előtt beszámolt a magyar kormányküldöttség nyugati' útjáról, Hangoztatta, — a magyar történelemben először fordult elő, hogy a magyar kormány két hónap alatt négy nagyhatalom fővárosában közvetlenül ismertethette a magyar békecéiokat és a magyarság helyzetét. A magyar kormányküldöttség -ez utóbbi látogatása során is mindent megtett, hogy a nagyhatalmakat befolyásolja hazánk érdekében.

Nyugodt lélekkel el lehet mondani, hogy a kormányküldöttség elvégezte a rábízott feladatot.

A tárgyalások során napirendre került a határokon kívül álló magyarság ügye is és az volt a küldöttség benyomása, hogf

azt a bánásmódot, aminek most a szlovákiai magyarság ki van téve, a nyugati országok felelős vezetői teljes .mértékben elitélik.

Az utazás lényege gazdasági téren mutatkozott — folytatta Rákosi Mátyás —.

A gazdasági téren elért eredmények kétségtelenül nagy jelent- tőségüek és megkönnyitik a szanálás megalapozását, a jó pénz feltételeit.

A továbbiak során Rákosi Má tyás hangoztatta, hogy a tárgyalások -során felmerült néhány vitás kérdés is, köztük a sokat emlegetett vasfüggöny kérdése is, A magyar kormányküldöttség sikerrel megcáfolta az erre vonatkozóan ■terjesztett híreszteléseket és a magyar vezetőegyéniségek nagyon örülnének, ha minél több objektív angol és amerikai jönne az úgynevezett vasfüggöny mögé, hozzánk — mondotta.

Rákosi Mátyás meleg szavakkal emlékezett meg ezután a külföld; magyarokkal történt találkozásokról, majd a nyugati látogatások eredményeinek mérlegét megvonva, — hangoztatta;

az a körülmény, hogy a Horthy- szellemben felnőtt hadsereg az utolsó pillanatig küzdött Hitler oldalán, a béketárgvalásokon érezteti majd teljes hatását.

Elmondta még Rákosi Mátyás, hogy'

Angliában és az Egyesült Államokban nem teljesen értik meg, miért kell koalíciós kormányzat Magyarországon és ezért meg lehetősen figyelték a kormányküldöttség munkáját. A kormány- delegáció ebben a tekintetben jól vizsgázott, mert a külföldi felelős tényezők előtt sohasem került sor nézeteltérésekre; a küldöttség tagjai minden döntő kérdésben egységes álláspontot képviseltek.

Mindent összevéve fejezte be előadását Rákosi Mátyás — a kormány küldöttség nyugati útját a moszkvai látogatás jó folytatásának és gazdasági szempontból sikeresnek tartom, amely alkalmas arra, hogy megalapozza hazánk jó hírnevét nyugat felé anélkül, hogy változtatna a felszabadító Szovjetúnióhoz bennünket fűző jó viszonyon.

A csehszlovák távirati iroda „tévedett“

A csehszlovák távirati iroda, a

csehszlovák rádió állomások által is közölt olyan hírt adott ki, hogy a Tátrában tartózkodó csehszlovák —magyar vegyesbizottság magyar tagozata nyilatkozott és e szerint, a magyar kormánynak a szlovákiai magyarságról kapott értesülései valótlanok.

Ezzel szemben meg kell állapítani, hogy a vegyesbizottság magyar tagozata nemcsak erre vonatkozóan, de egyáltalában semmiféle nvilatkn/atol nem adott ki. (MTIj