Új Dunántúl, 1946. július (3. évfolyam, 145-170. szám)
1946-07-14 / 156. szám
„Helyszíni riport“ a V 1 földalatti gyárából Egy Pécsre hazatért szemtanú beszámolója Dóráról, ahol 600 «éterrel a föld alatt 40 ezer halálraítélt gyártotta a „csodafegyvert1 A boriak, a munkaazolgálatos • halálszáaad. Még elevenek azok a borzalmak, amin a jugoszláv rézbányától a németországi felszabadulásig végigmentek a század emberei. Egyikük itt ül szemben velünk. Derüsarcú, kiegyensúlyozott dől gozó, de amikor mesélni kezd, szárazon koppanó szavai nyomán csontvázzá aszott deportált rabszolgák. halálgyárak, fényescsiz- más korbácsom SS legények képe elevenedik meg szemünk előtt. Halljuk az ütésekkel vegyesén eáporozó vezényszavakat és látjuk az őrjítő, órákig tartó „Appel- től“ szédelgő, de összeroekadni nem merő megkinzott&kat. Elsuhannak előttünk a szemétdombon rothadó krumplihéj után kutató asszonyok és a vagonokban egy korty víz nélkül összezsúfolt, szomjúságtól félőrült gyermekek víziói. A beszélgetés egyhangúan, szürkén folyik. Az emlékek szörnyűségeinek élét kipámázta a béke és a munka. A cigaretta füstjével versenyezve száll a gondolat azok felé, akik már nem mesélhetnek. ... azután novemberben Flos- senburgba vittek. A deportált lágerben a különböző nemzetiségű politikai foglyok, zsidók és közönséges bűnözők között fásultan ácsorogtunk. Már gemmi nem érdekelt, már almi sem tudtunk, sem hazavágyódni, csak ülni, ülni gondolatok nélkül és aludni. Nem tokáig voltunk azonban Flossenburgban, máris elterjedt a magyarok között a hft: Itt van Keresztes-iFiscber 'és Schweinitzer is. Hihetetlenül ráztuk a fejünket, nem akartuk elhinni, hogy egy sorsba jutottak velünk. Később azonban meggyőződhettünk róla, hogy ha nem is ugyanabba, de hasonlóba kerültek. Mind a kettő a láger irodájában dolgozott a deportáltak jól ismert rabruhájában. Ahol a VI teste készül Ezernyolcszázan voltunk akkor még. Egy nap vagonokba raktak és vittek tovább a Harz hegységbe Nordhausen mellé, Dórába. Csakhamar megtudtuk, hová kerültünk. A 40 ezres létszámú lágerben a „régi lakók“ elmondták, de másnap már magunk is megláttuk, hogy a hegység óriási mészkőszikláiban 5—600 méternyire a föld alatt hatalmas gyártelep dolgozik, ide kellenek a folytonos munkásszállftmányok. Zawatsky nagyiparos gépgyárát, az 50 óriási termet deportáltak építették és aránylag nem is sokan, kb. 20 ezren pusztultak ei közben a láger lakói közül 28 ezren dolgoztak’ a gyáros üzemeiben a föld alatt, 12 ezer pedig a lágert tartotta rendben és látta el. Hogy mit kellett gyártanunk? Mi készítettük a V 1. testét. A félig halálra kíneott deportáltak verítékéből épültek azok a hatalmas 16—17 méteres acéltestek. amelyek robbanóanyaggal színig megtöltve, sűrített gáztól hajtva szálltak’ gyilkosán Anglia felé. Mi csináltuk a V l-et, ami ha nem is volt olyan misztikus ködökbe burkolt, borzalmas erejű csodafegyver, mint amilyennek Göbbelsék hirdették de halált és pusztítást hordott magában. Ili Úi OUNANTUv Naponta 5—5 acéltest is elkészült a gyárban. Elképzelhető, micsoda kiadást jelentett ez, mert csak egy előállítási költsége is 10 millió márkát emésztett feL A civil előmunkások és deportált gonosztevőkből lett hajcsárok — capok — irányítása és korbács tempódiktálása körött megállás nélkül dolgoztunk naponta 12—16 órát. Igaz, hogy jobb volt az ellátásunk’, mint általában más lágeroké, de így is osak annyi volt, hogy a rögtöni éhenhalás elkerüljön. Ezzel a „feljavított“ koszttal sem bírtuk tovább 3—4 hónapnál. Utána vagy elaludtak örökre vagy elvitték őket valamerre. Hogy hová, nem tudjuk. — Soha többé nem láttuk őket. A gyár az elképzelhető legtökéletesebb technikai felszereléssel rendelkezett. Saját villany és viz- fejlesztője lehetővé tette, hogy a légitámadásoktól függetlenül, (zavartalanul folyhasson a munka. Csak márciusban eszméltünk rá, változóban van a világ. Március- a hegy gyomrában, hogy kint ban, amikor már a gyár is kénytelen volt tudomásul venni, .hogy Nordhausent bombázzák. Mindenképpen el kel pusztítani őket Nem is tartottak ott tovább. Még aznap vagonokba raktak és útnak indítottak Hamburg felé. Később derült ki velünk kapcsolatos tervük. Mivel túl sokat láttunk a V 1. gyártási folyamatból, nem állt érdekükben, hogy esetleg angol fogságba kerüljünk. Más megoldást nem láttak, ezért úgy döntöttek, hogy hajóra rak- rak és megtorpedóznak. Egy ócska hajó talán olcsóbb lett voi- ni, mint a gázkamrák. Szerencsénkre, nem sikerült a tervük, mert Hamburgba már nem tudtunk bejutni. Újra vagonba préseltek. Irány Bergen-Belsen. Itt újabb nagyszerű gyilkossági ötlettel kísérleteztek. Kenyérrel akarták a kiéhezed. 8 nnp.g egy falat ennivaló né.kül uta/latott embereket meg mérgezni. Ez a szinv'ásuk sem vált be, mert nem tudtak ke”5 mennyiségű mérget öiszeszedn. félmunkát pedig nem ekartak végezni. Várakozásra szirták el te. hát magukat addig, arnig egyszer re tudják biztosítani számunkra a halált. Ez volt a SE^rencsénk. Április 15. Soha nem felejtem el. Az első angol katonák megjelentek a táborban. Megmenekültünk. Szab,) dók voltunk és hazajöhettünk. Haza. Magyarországra, amelyről már biztosak voltunk, hogy nem látjuk többé. Hogy a gyárral mi történt? Később hallottam csak róla, amikor már érdeklődni is tudtam utána. A felszerelést és a bejáratokat a németek felrobbantották. Nem lehet többé használni. Kár volt pedig érte. Nyugodtan merem állítani, hogy Németország legtöké. letesebben felszerelt gépgyárainak egyike volt. Nagyszerűen lehett volna a béketermelésben is hasE- nálni. Elfogy a cigaretta, elfogy lassan a beszéd is. Mert a felszabadulás után már csak a mindenki előtt ismert, a hősiesen nagy erőfeszítést igénylő de mégis szürke bét- ' ">znapok következtek. A dórái gyár munkásai, akik V 1-ct gyártották hazatértek.j meggyászolták és gyászolják ma is elvesztett családtagjaikat, nekiláttak újjáépíteni szétrombolt otthonaikat éa felvették a munkát Dolgoznak csendesen köröttük, szerényen és észrevétlenül, csak Így, néha beszélgetések során színesednek meg, mesélnek Hauff mesékbe illő hónapokról. A mi beszélgetőtársunk is, aki az előbb még Harz hegység titkos gyárainak rejtelmeit ismerő munkása volt, most eldobja a cigarettáját, fáradt mozdulattal feláll és már újra szürke hangon fejezi be a beseélgetétst. — Sokat tudnék még beszélni ezekről a dolgokról, — de vár a munkám mennem kell. Sietős lépteivel egyre jobban beolvad az utca megszokott képébe. Megy a munkájához és nincs ráírva az arcára: emberek idenézzetek I Itt megy az ember, aki titkokat ismer! Megy fáradt lépteivel, alakja egyre kisebb lesz, csak mi tudjuk milyen óriás ez atz egyre apróbbá váló ember. r. k. Un muri Pécsváradon Amikor arról imák, hogy nincs elegendő kenyér, hogy kevés a zsír', hogy húst a dolgorö már egy éve nem látott, vannak egyes urak, akiknek ezzel szemben jól megy. Pécsváradon a Rékában 70 személyes úri murit rendezett Lovas Mihály malomtulajdonos és Balatoni gazdasági felügyelő. Á7 urak mindenkit meghívtak erre a mulatságra, kivéve a dolgozókat. Igazuk is van. Mit keresnének a dolgozók az úri murin. Nekik nem jár a 3 malacból és néhány birkából készült pörköltből, sem a 80 kg. nuIláslisEtből sütött kenyérből és pogácsából. A dolgozók fekete kenyérrel aratnak olykor anélkül is. De a közellátási felügyelő úrnak és a malom- tulajdonos úrnak tellik mindenre. -Mert ők urak. Viszont meg kell dicsérnünk Kofiás Mihály pécs- váradi főjegyzőt, aki a meghívást elhárította magától, mondván: nem. tartja illdomosnak akkor dá- -!dózni, amikor mások éheznek. MmaniwnmMelfl!';’ meghívlak Moszkvába A közelmúltban itthon járt Szek- fű Gyula, moszkvai követünk érdekes és nagyjelentőségű művészmeghívásokat közvetített Budapesten. A moszkvai operaház meghív- a vendégfellépésre az Oepraház négy kitűnő tagját, Némethy Ellát, Székely Mihályt, Palló Imrét és Ferenosik János karnagyot. A meghívás beharangozása a szovjet— magyar művészcsereakciónak, 1 melynek során szovjet művészek is sorozatosan felkeresik Magyarországot. A magyar müvészkülönít- mémy Moszkvában először Bartók —Balázs: „Kékszakálú herceg vá- a” című operáját mutatja be. ÍO mittíó adópengő a tonyódi gyermehnyaraltatásra A Nemzetközi Vöröskereszt szolgálatában álló zsidó segítő segítőakció kirendeltsége megsza. vazott éa Tolnai József polgárra estetnek átadott 10 millió adópengőt azzal, hogy azt valamilyen szociális célra használja feL Tolnai elvtárs ezt az összegei a fonyódi gyermeknyaraltatási» utalta át és a nagylelkű adományért ezúton mond köszönetét » város közönsége nevében a zsidé segítő akciónakLélektani pillanat Javul a NOT i\ Népbíróságok Országos Tanácsa Szakváry Emilnek, a Szálas! kormány voll iparügyi (miniszterének 10 évi fegyházbüntetését életfogytiglani büntetésre emelte i fel. (MOT) J Krónikások jegyezték fel, hogy alahányszor a szenvedések tengere kiöntéssel fenyegetett és a nyomorúság zsilipjei elszakadni készültek, — mindig nők voltak azok, akik lecsendesítették a szenvedélyek viharát s enyhítették a gyötrelmek kínjait. Mikor már senki sem hitt egy elkövetkező javulásban és sokan gyáván megadták magukat a válságnak, megjelent a Nő, ki úr tudott lenni vihar és válság felett, remény a kietlenségben, víz a szárazságban, erő az elesettségben. Most mégis vád hangzik el ellenük. Hol vannak a nők? Az élet egyszerűségeiben is nagyszerű, nyomorúságában is életgazdag, elesettségében is emelkedett lelkű nők, anyák milliói? Hol vagytok Ti, kik hősei voltatok a bombazápornak? Talán kishitűséggel az esőtlen eget bámuljátok? Kik ezernyi nyitott sebet láttatok és kötöztetek, most megijedtek a robotos élet karcolásaitól és belesüllyedtek abba az ürességbe, mit kamrák, asztaltok és tarsolyok tárna elétek? ... Hát annyira legyűrte bennetek a hitet, akarást és erőt a válság és a gond, hogy minden idők legnagyszerűbb és legmegfoghatóSb lélektani pillanatát elmulasztva, nem vagytok ott sem a szóban, sem Írásban, sem lélekben, ahol most érik, vajúdik, izzik a világ hatalmas kohójában pontosan a Ti sorsotok Is, a gyermekeitek, a családotok sorsa? Hiszen úgy ismer benneteket a világ, hogy Ti vagytok elhatározások érlelői, akarások lendítő) s, hogy amilyen áldozatosak vagytok a lemondásban, ugyanolyan hősök vagytok terveitek és javaitok kiharcolásában. A világ békéjét kovácsolják most valahol, ahol Néktek kellene lenni a hevítő erőnek, mely tisztán csegő érccé olvasztja egybe népek akaratát. Most Néktek kellene arra is vigyáznotok, hogy ebből az ércből ne legyenek többé lélekharangok és ágyúk, hanem termelő, építő gépek és eszközök. Most kell bebizonyítani Néktek, hogy Ti nem akartátok a háborút, — de mert nem adtak jogot és lehetőséget az összefogásra akkor még nem akadályoz hattátok meg azt, amit ma a felszabadult erők birtokában már n csirájában el tudnátok fojtani. Adva van a lélektani pillanat egy újabb háború megakadályozására és egy tartós béke megteremtésére. Csak meg kell mozdulnotok és a béke tárgyaló asztalára minden okmány és térkép helyett oda kell, hogy helyezzétek sokszor megkínzott, megtépett vérző sziveteket. Hogy ezeknek az áldott anyaszfveknek a vére elborítson minden igazságtalanságot. Hogy ne lássanak mást a békék alkotói, mint ezt az eddig hiába öntött vérfolyamot. Sok nő, anya szive kell most ahhoz, hogy végre túlnőhessenek az aranyhegyeken s, hogy a szív. hegy tetején végre meglássa a világ megdicsőülten a békéért vért és életet adó, legtöbbet áldozó nőt és anyát! Hogy végre tudomásul vegyék nemcsak a háborút óhajtók, hanem a békét készítők is hogy az áldozatot ontó asz- szonyszívek pgyszer csak kivé- riznek. nem teljesítenek és a szivek alján fgy halálba dermed majd milliónyi élet! Hogy egy* szer csak fellázadnak türelmetlenségükben az anyák és követeld rendelkezési jogukat fiaik feled és jussukat ahhoz, hogy gyerffl*- keiket ne hatalmi célokért, hé* borúra, hanem békére és ember társaik javára nevelhessék. A világ már kezd rádöbbeni« ennek a türelmetlenségnek jogot- ségára és a női akarat csodát t£‘ remtő erejére. A világ minden Iá- ján hangzanak el klnyilatkozásob melyek a béke egyetlen zálogM a nők összefogásában látják. Múl érkeznek hírek mindenfelől a női n.egmozdulsáról. Mert ha magyar viszonylatba# egyidőbe Is esnek a béketárgy* lások a mélypontra zuhanás vél1 ságos fojtogató óráival, perceivel mérjék le a mindenkor felemel kedni tudó é6 akaró magyar né» és anyák, mi a fontosabb most? Nem a tartós, méltányos békééi való harc-e és az, hogy többé #e legyen ilyen mélypontra süllyedés Most az az erő kell, mely a 8°" tét pincékből felhozott benneteket a fényre, az a hit kell, mely építeni vitt a romok tetejére. Hiszen eddig mindenütt ott voltatok, ahol másokon kellett segíteni- Csak most maradtok tétlenül, mikor a saját igaz ügyetekért k*H megmozdulniotok? Most az * mozdulat, lendület kell, amellyel lehajltatok az ehagyott gyermekekhez, magatokhoz öleltétek ** elesetteket és szűkös kenyeretekből darabkát nyújtottatok az éh*' zőknek. Sok ilyen mozdulat kell hogy megszülessen belőle a le#' nagyszerűbb összefogás, a legszentebb szolidaritás, Hogy eljuss0’1 a béke tárgyalók fülébe anyáknak legjogosabb tiltakozása egf újabb háború veszélye ellen •’ hogy meghallják a folyton vér#® szivek jajkiáltásait egy marad*#” dó, méltányos béke után. Mert ha igaz az, hogy egy net#' zel súlyát anyák áldozatos véri- hullása nehezíti, akkor merj#» hinni és remélni, hogy a mérle#*’ tételnél nem az Ítélet, hanem ** áldozatosság lesz a súlyosabb • hogy talán éppen a sokat s**fl védett, agyongyötört anyák érd* meiért nem fogják elmondani halálos Ítéletként a magyar net#| zet felett azt, hogy: „megméret** és könnyűnek találtató.“ Sándorné Géczy Magd* Kommunista szfr A MKP belvárdgyulaj szervei* tének tagja, Kovács Dezső elv*”*’ sunk egyedül élő idős csizm«dj mester, egyébként kis méhész0*, is van, értesült a Fonyódon raló proletár gyermekekről. . Az igaz prolterszivű ember ' va azt, hogy nagy a cukorhiány díjtalanul felajánlott kis méhé##*^ tének gyümölcséből 10 kgr méri a' gyermeknyaraltatási akció já®° ra és azt már le is szállította. . Követésre méltó példa ez, k® # nősen azok számára, kik még is bőségesen rendelkeznek n»n<jv jóval. Itt is, mint mindenütt, 0 csületes proletárok járnak az a jövő generációját, a sápadt Pr^, lctár-gyermekeket mentő és oeV lő munkában. , Ezúton mond hálás köszönet«’ nemesszívű adományért Dezső elvtarsunkiidk a MKP járási titkársága. V
