Új Dunántúl, 1946. június (3. évfolyam, 122-144. szám)

1946-06-16 / 134. szám

Hz Ui Dunántúl kezdettől az élen! Nyugut tolói n»ég behal iatszoil az agyuk dörgése a Mecsek ál­ján, amikor a Magyar Koiumu- iikstu i'urt a demokratikus par­tok között is eleujarva, l'éosett lehetővé tette, hogy megjelenjen a/, első demokratikus magyar napilap, a/, Lj Dunántúl. A íVlKii' akkor is az volt a fel­tűnünk magyar demokratikus életben, ami mai napig is meg­maradt: az újraéledő magyar elet motorja. ,V Pécsett megala­kult .Nemzetig függetlenségi front egyiiegyűjtötte a magyar demokrácia erőit s a Magyar tvoniimnusta Párt, megértve, mi; tyeii fontossága van valamennyi magyar demokratikus erő egy- beiogttsámik, nem használta ki a maga számára a kezdett előnyt, hanem nagylelkűéit s i>aj tarsiasan lehetővé tette, hogy a magyar demokrácia minden pártjának közös szócsöve jöjjön létre, uz l j Dunántúi, a magyar demokrácia napilapja. Büszkén mondhatjuk el, hogy az élet ujjaiereintcsében mi jártunk elöl s mi mutattuk meg azt az irányt, amelyben a magyar népi demokráciának a fasizmus elnyomása után el keli indulnia s az. újjáéledés első hónapjaiban iiumcsak testvérpártunk, a Szo­ciáldemokrata Párt, liánéin a kisgazdapárt is belátta, hogy ez a leghelyesebb iruuy. Csak ter­mészetes, hogy a fasizmus ször­nyű bukása után a feltámadó magyar demokrácia ellenségei ebben az időben vagy elmene­kültek vagy szörnyű elzuhaná­sukban legalább is elkábultak s a fasizmus erői és visszamaradt csökcvényei meg se mertek moc­canni, így az. Uj Dunántúl mind- jail a kezdet napjaiban azzal a harcos demokráciával törhetett az. élre, amely harcos demokrá­ciát mindvégig igyekezett meg­tartani. Alig három héttel a vá­ros felszabadítása után egy kö­dös decemberi délután meg­jelent az. Uj Dunántúl s vele együtt végre megszólalhatott a magyar nép igazi hangja, az a hang, amelyet évtizedeken keresz­tül elnyomtak s amelyet a nyílt fasizmus esztendejében és őrü­letének tombolásában a föld alá kényszerítettek. Vas Zoltán elv­társunk már december közepén Pécsett járt s a pécsi elvtársuk­kal együtt megszervezte a saj­tót, amely a Nemzeti Független­ségi Front lapja volt, de ez a Függetlenségi Front a maga leg­tisztább értelmében látla a népi demokráciát, amelyet meg kell valósítanunk. Az LJj Dunántúl megjelenésé­nek idején ínég tombolt a fasiz­mus elleni háború s ezer nehéz­séggel kellett megku/xlenüivk, de ezeket az anyagi nehézsége­ket a legnagyobb erőfeszítéssel legyűrtük. Nem volt gáz — kéz­zel szedtük a lapot, nem volt hírszolgálat — a moszkvai és londoni rádió híreit vettük fel gyorsírással, nem volt papiros, a legnagyobb nehézségek között,. télviz idején, u frontok mögött kocsizvu, gyűjtöttük egybe azt a papírmennyiséget, amire a lapnak szüksége volt. Az újjá­éledő Pécs életének egyik leg­nagyobb eseménye volt az Uj Dunántúl, amely két oldulán is teljes és friss hírszolgálatot adott s u kora délutáni órákban már a harcterek legfrissebb ese- rnénytft közölte. S mindig hí­ven, mindig az igazat írta, so­hasem lódított, sohasem írt „mellé“, mert erre nem volt szüksége ^uz igazságnak. S mi­kor a nyilas fasizmus a rágal­mak özönét szórta a felszaba­dító Vörös Hadseregre, az UJ Dunántúl volt az, amely élő cá- lolat volt ezekre a rágalmakra. Az Uj Dunántúl röplapjait szór­ták le a Vörös Hadsereg hős repülői, egyházaink, közéletünk vezetőinek cikkeit, amelyek az Uj Dunántúlban megjelentek s ezzel megcáfolták u nyilasok hazugságait, ezeken a röplapo­kon világosítottuk fel a még nyilas és fasiszta német meg­szállás alatt nyögő területek la­kosait arról,, hogy a háborút most már hetek vagy hónapok alatt és végleg el fogja veszíteni a Ciisi/.miis. A/ Uj Dunántúl har­UJ DUNÁNTÚL cos és küzdő szerve volt a ma­gyar demokráciának s mert har­cos volt, mert igaz volt s mert az élen járt, á Magyar Kommu­nista Párt nyugodtan vehetett részt ebben az összefogásban. Már akkor meghirdettük a har­cot a reakció és a fasizmus csö- kevényei ellen s csak önma­gunkhoz, a népi magyar _ de­mokráciához maradtunk hívek, amikor ezt a harcot kérlelhetet­lenül folytattuk s valóban n szó igazi értelmében vett propagan­dát folytattuk a teljes népi de­mokráciáért s ép ezért önma­gunkért, a Kommunista Partért. Az Uj Dunántúl szerkesztői és szedői ott voltak a helyükön, amikor a német repülőgépek nem egy orvtámadást intéztek a város ellen s ott voltak a he- lyüköu, amikor 1945 márciusá­nak elején a német fasizmus utolsó nagy erőfeszítését tette, hogy a városba betörjön. Mi tudtuk, hogy ez az előretörés nem sikerülhet, de azt is tudtuk, hogy ha átmenetileg véletlenül félig is síkéiül, akkor toll és ólombetű helyett fegyvert kell venni a kézbe, vagy meghalunk. Ez az elszántság volt az, amely fűtött bennünket s ez az elszánt­ság akkor is megmaradt byn- initik, amikor a Vörös Hadsereg kiharcolta a győzelmei s az or­szág utolsó talpalatinyi földjé­ről is kikergette a nyilas bri- gantikat és a német tömeggyil­kosokat. Mi szívesen vállaltuk a harcos napok harcos sajtókonlicióját s benne is maradtunk ebben a koalícióban mindvégig, amíg eredeti és harcos szellemét, a népi demokráciát megtartotta. A fasizmus leverése után azon­ban a velünk együtt működő pártok lassanként elérkezettnek látták az időt arra, hogy to­vábbra is a' közös demokratikus eszmék vezérlete alatt ugyan, de a saját külön lapjukban' foly­tassák az útjifkat. Mi zokszó nélkül vettük, tudomásul, mikor a szociáldemokraták megterem­tették a maguk külön napilapját s csak egyet kívántunk tőlük: azt a kezdeti közös szellemet, amely a veszély és feltámadás idején egybekötött bennünket, a népi magyar demokrácia szelle­mét megőrizzék és ebből ne en­gedjenek. S mikor a pécsi sajtó- koalició megszűnt, pártunk is el-1 érkezettnek látta az időt, hogy az Uj Dunántúlt most már saját kezébe és saját irányításába vegye: így lett a múlt év au­gusztus húszadikán az Uj Du­nántúl a Magyar Kommunista Párt délciunántúli területi lap­jává. S most már teljes mellel állítattunk ki a leghazaíiasabb magyar párt, a Magyar Kommu- nif-'i Párt elszánt és a magyar demokratikus politikát legjob­ban jellemző, kezdettől fogva élen járó politikája mellett. \z Uj Dunántúl hangja most már teljesen szabaddá vált s tel jes erejével fordulhatott szembe a sunyi incghtuiyászkodásból las- snn-'assun feltápászkodó reak­ciós 'erőkkel. S bennünket nem befolyásolt az, hogy ezek a reak­ciós erők hol jelentkeztek, mi­iven báránybőrbe bújva igye­keztek hátulról megkerülve tá­madni. Ha kellett, támadtunk a katolikus egyház mögé búvó, de tulajdonképeii csak a földet és vagyont visszaszerezni óhajtó Mindszenty ellen, támadtuk a nyugatról visszasziyárgó reak­ciós tisztviselők és tisztek ár­mánykodásait, sorra lepleztük le azokat, akik a múltban minden kommunistát és magyar demok­ratát legszívesebben felakasztat­tak volna, most pedig kihasz­nálva azt a nyomort és szaka­dékot, amelybe a magyar népet ők maguk juttatták, azt igye­keztek s igyekeznek'még ma is elhitetni a néppel, hogy ez a nyomor nem « fasizmus háború­jának, hanem a demokráciának a következménye. De ott álltunk és ott állunk ma is az első sor­ban annak kimutatásában, hogy a fasizmus által rombndöntött. kifosztott, tönkretett országot, igenis ha lassan is, lm lépésről lépésre is, de mégis csak ho­gyan építi újjá ép az a népi de­mokrácia. amelyet ezek a belső bitangok nteg akartak és ma is meg akarnak rágalmazni. A ma­gyar munkásság élen járt az Jövő vasárnap: járási nagygyűlésed Villányban, Siklóson, Mohácson és Pécsirém dón. A legfontosabb politikai és gazdasági kérdéseket tárgyátia meg a M. K. P. tagsága t újjáépítésben s élen járt az ál- j dozatváilalásban s csak ennek ! Köszönhető, hogy ma már — ha í ,uég nyögjük is egyelőre az in­fláció szörnyűségeit — de mégis csak felépülték^ megindultak a gyárak, mégis csak két . sze­mély vonatpár s egy gyorsvonat- pár közlekedik a főváros és Pécs között, mégis csak dolgoz­nak a semmiből lijjátereniteft bányák s a tárnák hősei nyomo­rogva is, *de elsősorban mutat­unk példát arra, hogyan kell szeretni a hazát, amely most épül fel és —■ e/.t hangsúlyoz­zuk a mi számunkra épül fel, nent pedig a nép ellenségei szá­mára. Az Uj Dunántúl ma is vállalja és cselekszi a. szüntelen felvilágosítás, a szüntelen rárau- tutás nagy és nehéz munkáját s végezni fogja továbbra is nap- ról-napra, a mindennapiság ro­botjában szinte szürkének lát­szó, de ép ezért ezerszer oly fontos munkáját; s ennek a munkának következtében a nép szemének kinyitását. Most, hogy pártunk megrendezi propugan* címlapjait, mi büszkélkcdés nél­kül, de kommunista öntudattal mutatunk rá; ime ezt cseloked- tiik és ezt fogjuk cselekedni továbbra is, a propaganda . ki­emelkedő ünnepnapjain és a mindennapi hírszolgálat szürke munkanapjain is. És tudjuk, hogy minden öntudatos kommu­nista olvasónk velünk érez s velünk vau ebben a munkában s ebben az öntudatában csak megerősíti őket az, hogy időn­ként mindannyian közösen meg­feszítjük az erőnket: ezt akar­tuk és ezt cselcktál(tik, ezt akar­juk ma és ezt eselekedjük hol­nap. Ezért kérjük el vtársainkut, hogy amikor Pártunkért propa­gandát folytatnak, ebben mindig benne legyen legfontosabb és tiszta fegyverünk, a sajtó. A_.ir;.. i lapokban műn régen figyelmeztetés jelent meg a pé­csi kereskedőkhöz és más mér- legtulajdonosokhoz, hogy aki­nek mérlege szabályszerűen hi­telesítve nincs, az gondoskodjon, büntetés terhe mellett, mérlegé­nek hitelesítéséről. Az érdekel­tek legnagyobb része ezt a fel­hívást úgy fogta fel, hogy aki a mult év bon hitelesítette a mér­legét, az nyugodtan várhat a jövő esztendőig, mert a szabály az volt eddig, hogy a mérlege­ket csak kétévenként kellett hitelesíteni. Kiderült azonban időközben, hogy A tömegek érdeklődése a po­litikai élet iránt napról-napra fokozódik. Egészen természetes jelenség ez. a inai körülmények között. Az elmúlt huszonöt év elnyomatása és politikai gyám­kodása után végre lehetővé vált a dolgozóknak, hogy beleszólja­nak, -őt döntő módon szóljanak bele sorsuk intézésébe, és mind többen ébrednek rá. hogy a politika immár nein úri huncutság, hanem egyenesen állampolgári köteleség. *■ Napjaink problémái különösen alkalmasak arra, hogy a széles tömegekben felébresszék a po- | I inkái érdeklődést. Ma a politi­kai élet középpontjában nem diplomáciai finomkodások, vagy évtizedes távlatú elgondolások állanak, hanem a mindenkinek mindennapi életébe véresen be­levágó problémák. A jó pénz hiányának átkát napról-napra saját bőrén érzi mindéit dolgozó. A jó béke megteremtése nemcsak haza­fias érdek, de belső rendünk megszilárdításának egyik alap­it'! tétele is. A terinéiiybcszol- gáltatási rendszer helyesbítése minden gazdának Közvetlen személyes érdeke éppen úgy, mint ahogy a közhivatalok megtisztíásának gyors, erélyes és helyes irányban történő végrehajtása szintén közvetle­nül érint minden adófizető polgárt. Ezek a kérdések — és ezeken .felül még igen sok más kérdés végig a/ üzleteket, és akinek a mérlegén és a mer* legsulyokon 1944-es bélyegzőt találnak beverve, azok ellen el­járás indul, sőt még a mérleget el is kobozzák. Már pedig, amint uz. a fentiek­ből kitűnik, ennek az eljárás­nak semmi törvényes alapja nincs azokkal szemben, akik a mérleghitelesítő hivatal okmá­nyával igazolni tudják, hogy mérlegeiket a múlt évben ren­desen hitelesítették. is — azok a problémák, amelyek a tömegek fokozott politikai ér­deklődését indokolttá, érthetővé teszik. És, mert a tömegek lát­ják. hogy ezekbe a problémákba a Magyar Kommunista Párt kez­deményezésére közösen fellépő baloldali pártok blokkja nyúl be kellő délivel cs helyes, egészséges érzékkel, érthetővé válik az is, hogy miért fordul­nak a falvak és városok feléb­redt tömegei fokozott érdeklő­déssel a Baloldali Blokk és a Komin ti nista Párt fel é. A Kommunista Párt pedig nemcsak azirányban veti .latba minden erejét, hogy a nemzet­et ülésben és az állami élet min­den terén érvényre juttassa a dolgozók szempontjait a politi­kai és gazdasági kibon tokozás-! ban, de egyszersmin?. súlyt helyez arra is, hogy ál­latidé szoros kapcsolatot tart­son fent saját tömegeivel, meghallgassa véleményüket, irányítást ■ adjon nekik és ha kell, irányítást kapjon tőlük. i.zérf rendezi az olyan nagygyű­léseket, mint amilyen a kapos-j vári i.s volt. ahol egy egész or­szágrész dolgozói gyűltek egybe. ezért rendezi a falusi és városi ! agitáció-napokat, amelyek révén a közvetlen személyes kapcsola­tot teremti meg, illetve tágítja ki és fokozza a párt vezetőség és a mögé sorakozott, vagy vek rokonszenvező tömegek között. A falusi és városi agitáció*' napok után sem szűnik meg et a közvetlen érintkezés Párt é! nép között. Már jövő vasárna­pon. huszonliarinadikán csak Ba­ranyában ismét négy helyen) tart pártunk járási nagygyűlést Villányban és Siklóson Piro* f,ászló és Hajdú Gyula elvtár- sak. Mohácson és Pécsvaradoi pedig Farkas Mihály é Krancz, Pál elvtársak beszélil majd meg a legfontosabb kér (léseket elvtársninkkal. A többi járásokban legközelebi tartjuk meg- nagygyűléseinket. Bizonyos, hogy az említet! járásokban lévő elvtársidul ugyanolyan érdeklődéssel és lel­kesedéssel vesznek majd rést! ezeken a nagygyűléseken, mi11* ahogy azt eddigi nagygyűléséül' ken is tapasztaltuk és mint affl1' 1 yen érdeklődésre a. nagvgyűli" sen szóbakerülő, mindnyájunk“} egyformán közvetlen közeire érintő kérdések azt megérdem­lik. ■- —;....................... .................. *i ------------------------------------------------------------­Mi a való helyzet a mérleg hitelesítések körül? Miért kell a múlt évben hitelesített mérlegeket az idén újra hitelesíteni? az idei mérleghitelesítési kö- telez.ettség mindenkire tarto­zik, legalább is a mérleghitelesítő hi­vatal így értelmezte az említett fölhívását, aminek igen érdekes oka van. Amint értesülünk, az történt ug' anis, hogy a nniHévi hitele­sítéseknél nem az 1943-ös bé­lyegzőt használták, hanem az 1944-est és ennek oka állítólag az, hogy a mértékhitelesítő hi­vatalnál^ tavaly nem állt mód­jában új bélyegzőt készíttetni. Az érdekeltek ezzel szemben hivatkoznak arra, hogy ez a körülmény semmi esetre sem indokolja, hogy azoknak, akik tavaly hitelesítettek, az idén újból végig kelljen nábii a hitelesítéssel járó tor­túrát és költségeskedést, mert hiszen a rnérleghitelcsitö hivatni által a multévben kiállí­tott és a hitelesítés megtörtén­tét igazoló okmány elég bizonyí­ték lehet arra, hogy a múlt év­ben eleget tettek kötelezettsé­güknek. mégha a mérlegekbe bevert bélyegző az előző évi dá­tumot tünteti is fel. így nem jo­gosult azokat, akik így tavaly eleget tettek kötelezettségüknek, az idén újból hitelesítésre kény­szeríteni .Aki tudja, hogy ez a hiíolestíési eljárás mennyi ve- sződseggel cs költséggel jár. az megérti, hogy az érdekeltek joggal tiltakoznak a saját hibá­inkon kívül Történő újabb zak­latás ellen. Mert amint értesü­lünk. ez a /akkuás abban áll. liegt ellenőrző közegek járják Nyugatos tisztek, nyugalmazott reakciós jegyzők kezében van a magyar főid sorsa Baranyában Sok a panasz a Bárány avárme-Ti epet játszott. Megemlítjük m# gyei Földbirtokrendezö Tanács mű­ködésével kapcsolatban és valljuk meg elöljáróban, hogy e pana­szok sok tekintetben jogosultak. Pedig a Földbirtokrendezö Tanács rendesen dolgozik, a baj inkább a tanács mellé beosztott hivatalno­kokban van. Ezek ugyagis eddigi működésük folytán mindennek ne­vezhetők, csak demokratikus gon dolkozásúaknak nem. Mert nézzük csak meg köze­lebbről, kik azok, akikre a ma­esi-Ycyar föld sorsat itt Baranyában rá­bízták. íme dr. B o d a Géza a löldbirtokrendezö tanács elnöké­nek egyik jobbkeze: dr. P a k u t s Jenő törvényszéki bíró, akit tel­jesen törvényellenesen 1945-ben távollétcben igazoltak, míg ö ma. ga ezalatt Nyugaton üdült. A nyugatos tiszteket képviseli dr. Hertelendy, Németország­ból nemrégiben hazatért katona­tiszt és itt találjuk Molnár Káz- mér szélsőjobboldali beállítottságú ny. századost, aki egészen ka. szárnyaszellemet honosított meg a hivatalban. Ma is megköveteli, hogy a felek százados úrnak szó­lítsák és hírére jellemző, hogy egy volt csendŐT, amikor meglátta a hivatalban, összecsapta a kezét és felkiáltott: — Hát már ez is jó demokrata’ De ott van a százados úr fia is, ill mint diák minden jobboldali diái,megmozdulásban vezető sze­ez úri demokraták sorában & A úrik Jánosi, szintén a törvénV' széktől, aki onnan magával hoztJ o ló goromba reakciós szelleme1 És nem lenne teljes a beszám° lónk, ha megfeledkeznénk a nVu^ galmazott jegyző arakról, aki' abból a reakciós jegyzői karba származnak akik szolgalelkűen k*' szolgálták a huszonötéves tasü must és akiknek a demokrách arra jó, hogy dupla fizetést -h1'7 zanak. így nem csodálható, hogy ‘ löldigénylők logcsikorgatva emF qetik a földbirtokrendező tanácsi hogy fejkendős asszonyok, kérg®1 kezű emberek jönnek panasz*' hozzánk, hogy egy konkrét P*' (iát mondjunk, mi nincs elintéz'’1 egy szegény berkesdi özvegy867 szony háziuénylése, mert a nyjj galmazott jegyző és a jelenleg jegyző úr' kimondották, hogy 1 erünk, nem sürgős. , Hát nem, mi igenis azt álütjj1, hogy sürgősen rendezzék a birtokrendező tanács házatáját­föld OLVASD és TERJESZD az ÚJ DUNÁNTÚL*

Next

/
Thumbnails
Contents