Új Dunántúl, 1946. május (3. évfolyam, 98-121. szám)

1946-05-10 / 104. szám

Eljátszott és megmaradt lehetőségek A magyar békekötés körül a' " a Szovjetunió és a nyugati szö­tárgyalások és viták megkezdőd­tek. Hogy tisztába jussunk vele, milyen helyzetben vagyunk, tanul­ságos lesz- áttekinteni, milyen le­hetőségeink nyíltak aiz utolsó 8 évben esélyeink megjavítására, mit mulasztottunk és mit várha­tunk? De ezt megelőzően tanulságos lesz egy pillantást vetni a magyar történelemre, hogy lássuk, miként jutottunk el a trianoni helyzet­hez? A TRIANONI HELYZET OKAI Csak egészen felületes ember hiszi, hogy a trianoni békeszer­ződés csupán azért lett olyan kegyetlen, mert ellenséges propa- gandá mérgezte meg a békét ki­tervelő államférfiak elméiét, mert nem ismerték a földrajzi, gatzda- sági, történelmi körülményeket, mert kis és nagy imperializmu­soknak akarták feláldozni a ma­gyar népet. Sokkal tragikusabb ős mélvebben fekvő okok is vol­tak. Mindenek előtt az, hogy a magyarság az egy székelv nép- részt kivéve nem hegylakó, hi­nein síkvidéki nép és az úi ha­zában. Magyarországon is nz al­földeket foglalta él, csupán a fo­lyók völgyében • húzódott fel Üt­ött. Az általa megszállt részt pe­dig nem sokkal nagvobb a tria­noni Miagvarországnál. Az erdős, hegyes vidékekre szívesen enged­ték a bevándorló románokat, vagv szívesen haevták meg a ko­rábban is ott lakó szláv parasz­tokat, a délvidékre pedig véde­lem okából telepítették a török elől húzódó délszláv lakosságot. Ur és nemzetiségi jobbágy egv- re jobban elidegenedett. Ez addig nem volt veszélyes, bár véres lá­zadások törtek ki e«v-egy Csemv Tövén. Srzegedinec Péró. Hóra és Kloska vezetésével, amig ■* fran­cia forradalom robbanó ereje ki nem hatott Európa távolabbi zú- gaihs is. Mihelyt kimondták e népféleség elvét, a szabad gondolathoz, szó­hoz való jogot, utat tört a nem­zeti gondolat, azonban nem csak a magyar nemzeti gondolat, ha­nem a pánszláv! illír, román nemzeti gondolat is. 184R óta, ső: már a XIX. század eleje óta kénytelen volt a magyar állam szembenézni evvel a kérdéssel. Kossuth Lajos dunai konföderá­ciós törekvései kiindulópontjai lehettek volna a ióiránvú fejlő­désnek kiküszöbölhették volna tömérdek szenvedést De a ma­gyar vezetőréteg nem volt rá érett, és a friss ébredező nacio­nalizmusok még kevésbé. Ilyen helyzetben szakadt ránk az 1814 —1918-as háború elvesztése. A népek önrendelkctzésének elve á’- talános törvény lett. De nz im­perializmus a magyarság kárára vitte keresztül úgv. hogv olyan tömegek is az országon kívül ma­radtak, melyek a trianoni töuzs- zse! összefüggően éltek a határok mentén. vetségesek gyűlöletében és nem- ismeretében. így jön létre a két bécsi döntés, melynek fejében el kell kötelezni Magyarországot a háborúra a tengely mellett. És a legkisebb óvatosságot is mellőzik már az első bécsi döntésnél sem veszik igénybe magyar részről az angol—francia döntőbírókat. Pe­dig a pillanatnyi önmegtartózta­tás háború végével iá trianoni helyzetnél feltétlenül sokkal igaz­ságosabb helyzetet eredményezett volna. Hiszen Molotov külügymi­niszter a Szovjetunió nevében többszörösen 'deklarálta, hogy nem ismeri el az imperialista tria­noni békét. A nyugati államfér­fiak ugyancsak biztató üzeneteket küldtek. A magyar nép helyzete további fokkal romlott Jugoszlávia meg­támadása által s végül a Szovjet­uniónak szóló hadüzenettel. A tengely a paktumhoz való csatla­kozás gyümölcsei megértek s le kellett szedni. Nehéz pillanatnyi­lag eldönteni, hogv melyik volt a súlyosabb az „örök barátság“ megtagadása Jugoszlávia felé vagv <t mesterségesen támasztott há­ború leghatalmasabb szomszédunk­kal szemben, me!v annyira barát­ságosnak mutatkozott a magyar né” érdekel fránt. Politikailag az utóbbi mindenesetre súlyosabb volt. Minden lépéssel mélyebbre keri'dtünk és egvre vakmerőbb cselekménvekk“! tudtunk volna esak helyreállítani esélyeinket. 1941-ben vagy még hamarább be­következő német megszállás ma a gv<">zők oldalára állítaná s olvan mertftélésbep részesítené. mint Csehországot vagy Jugoszláviát. A magyar nép többet szenvedett volna, de eredményesen szere- dett volna. Szóval csak vakmerő cselek­mény segíthetett volna már raj­tunk. Erre elérkezett az alkalom *1944 március 19-én. De éppen az a szerv, melyből ilyen akció ki­indulhatott volna, vagyis a tiszti­kar helyeselte a legiobban. Ele­nyésző számban voltak csak hon­védek és kisebb rangú magvar tisztek, akik elestek a független­ség védelmében. Mindenesetbe olv kis számban, hogy le lehetett tagadni.' Most már csak egv lehe­tőség maradt volna: norvég, jugo­szláv, olasz mintára partizán há­borút kezdeni. De hiába bizta­tott a Kossuth rádió, nagy meg­mozdulásnak híre-hamva sem volt. így jutottunk el 1944 október 15-éhaz, az utolsó alkalomhoz. A tisztikart és egész közéletünket behálózó árulás meghiúsított min­den jószándékú megmozdulást. A románok már ügyesebbek voltak, vagy talán hadseregük és tiszt­jeik között volt több hazafi. Bizonyos, hogy ebben az utolsó időszakban az aléltra terrorizált munkásság szabotázs cselekmé­nyekbe fogott, ellenállási mozgal­mak támadtak, partizán csapatot mutatkoztak, kisebb nagyobb egy­ségek átálltak a harcoló Vörös Hadsereghez. Vagyis nép-lázongás jelei tünedeztek fel. Ez azonban kevés volt a Jcési órához képest. így jutottunk mai helyzetünkbe. MEGMARADT LEHETŐSÉGEINK Lehetőségeink soványra apad­tak, de még vannak. A népi demokráciák világában mindenek előtt más helyzetbe kell, hogy jusson az országhatárokon kívül- inaradt magyarság. A lenini—sztá­lini nemzetiségi elv nem tűri meg a régi bánásmódot. Másodszor a hűtlenné vált svábok kitelepítése komoly belső területgyarapodást jelent és fokozza a magyar nép földrajzi egységét. Ugyanilyen értelemben hat a szlovák—magvar önkéntes népss- ségcsere, ha becsületesen hajtják végre a másik részről is. Végtére remélhető, különösen Erdélv felé a határmenti magyar lakosság tömbjeinek visszatérése, valamint a kívül maradt «zékelvscg önkor-, mánwata. Ennek persze előfelté­telei is vannak, őszinte demokrá­cia befelé, együttműködési kész­ség kifelé. Ha mindezt kiegészíti a ma­gyarság kilencmilliónyi belső tö­megének. vagyis törzsének gazda­sági, politikai és művelődési fel­emelés«, gazdálkodásunk színvo­nalának emelése, belterjessé té­tele,, akkor átmeneti nehéz évek után nagy jövő vár az erőiben felfokozott, újjászülető békés és nagyképességű magyar népre. Kardos Tibor. Példamutatás A felszabadulás bekövetkeztekor a demokratikus pártok tel­jes mértékben biztosították a magántőke kezdeményező lehe­tőségét az ország újjáépítésében. Első perctől kezdve nyilván­való volt, hogy az újjáépítés terheinek túlnyomó súlya a mun­kásosztály vállalra nehezedik majd, még akkor ás, ha a tőle a részéről ,várt mértékben vállal is áldozatot a nagy nemzet cél érdekében. Annál jogosabban várhatták el tehát a dolgo­zók, hogy a tőke és a magánkezdeményezés él majd a számán nyújtott alkalommal. Sajnos, nem így történt. Az újjáépítő munka előrehaladási­val mind világosabban tűnik ki, hogy a töke a nemzetmentéi feladatát teljesen elhárítja magától és vagy teljes közönnyel nézi a dolgozók erőfeszítését, vagy spekulativ nyerészke­désre használja ki a nehéz gazdasági helyzetet, de nem egy esetben egyenesen az újjáépítés burkolt, vagy nyílt szabotá lúsára használja ki a demokrácia által kezében hagyott g#- dasági hatalmat. Akkor, amikor a tökének ez a magatartása napról-napn nyilvánvalóbbá válik mindenki előtt, szinte különleges érden- ként Ihat -az, ha valahol egy-egy olyan jelenség is mutatkozik hogy a töke valóban hajlandó teljesíteni az országgal és * dolgozókkal szemben fentálló kötelességét. Ezért érdemel emlí­tést — Immár nem első alkalommal — a Délmagyarorszáff- Kereskedelmi Bank, mint olyan, amely magatartásával példái mutathat. Néhány hónappal ezelőtt történt, amint arról annakidején meg is emlékeztünk, hogv a széncsatát vívó bányászok fke tése adminisztratív okéból nem érkezett meg idejére. A kom­lói bányászok illetékes szerve akor Korda Alfrédlioz, a haul igazgatójához fordult segítségért és megértésre Is talált. * őélmagyarországi Bank percek alatt rendelkezésre bocsátott1 a szükséges! összeget. Ugyanez az eset ismétlődött meg az elmúlt napokban a DGf pécsvidéki bányáinál. Nem csekély összegről volt szó: kere­ken két billió és négyszáz milliárd pengőre volt la vállalatnál szüksége a járandóságok folyósításához. És a Délmagyarorszájp Kereskedelmi Bank igazgatója, amikor értesülést nyert, bogi az ország életében oly alapvető fontossággal bíró szénterme­lés menete függ ettől az összegtől, hogy a széncsata sok áldo­zatot vállaló hőseinek ellátmányáról van szó, egyetlen telek»1' hívásra kiutalta a kért összeget. Akkor, amikor a demokrácia joggal követeli a tőke erélY» sebb részvételét az újjáépítésben és szankciókat követel az 1 feladatuk alól magukat kivonó tőire ellen, méltányos, hogy ® ilyen magatartást — amely egvedül alkalmas arra, hogy i»1 a tőke létjogosultságát igazolja — követendő példaként áll# suk az ország tőkéstársadalma elé. Szfá’ín május 9-i napiparaacsa AZ „INTEGER“ MAGYAR­ORSZÁG Ekkor következett be az első súlyos hiba. Vezetőrétegünk el­vesztette a -helyes politikai ösz­tönt a wi'.soni elvek helyett a történeti elv érdekében szervezte meg hangos, közvéleményt vadító propagandáját. A koreszme he­lyett a régi és letűnt korok esz- méjéval próbálta visszaszerezni, ami elveszett. Külön fejlődésbe kezdett, országrészeket, öntudatra ébredt ruténket, románokat és délszlávokat vagy szlovákokat próbált meggyőzni és visszavinni egy régibb öntudati fokra. Vagyis abszurdumra vállalkozott. Vezető rétegünk annyira lelki- ismeretlen volt, hogy a feudális érdekek oltárán feláldozta az egész magyar népet. Utánuk arz özön­víz volt a jelszavuk. ELMULASZTOTT BÉKELEHETÖSÉGEK* A magyar közvélemény a re- váns gondolatát melengette, min­denekelőtt a politizáló tisztikar, Egész nemzedékek nőttek fel németek határtalan csodálatában Moszkvából jelentik: A szov- jet fegyveres erő minisztere, Sztálin generalisszimusz május 9-én, a Németország felett ara­tott győzelem évfordulóján napi­parancsot adott ki. Ma ünnepe.- jük annak a nagy győzelemnek első évfordulóját, amelyet né­pünk a fasiszta Németország felett aratott, amely el akarta rabolni hazánk függetlenségét és szabadságát. A szovjet kormány és a kommunista párt nevében Tárgyalások vasúti gördülőanyagunk visszaadása ügyében Budapestről jelentik: Illetékes körök szerint rövidesen tárgyalá­sok indulnak meg a szomszéd ál­lamokkal és Lengyelországgal is az itt levő magyar vasúti gör­dülőanyag kiadása ügyében. Ez- irányban az angol és amerikai hatóságokkal is tárgyalások foly­nak Nyugdíjas vasutasod! Kartársak! Szombaton, 1940 május 11-én délután fél 5 órakor az üzletveze töségi tanácsteremben, hogy sor­sunk intézését saját kezünkbe ve­gyük helyi csoport alakuló nagy­gyűlést tartunk. Tárgy: 1. Beszámolót tart a fő­bizalmi. 2. Tisztikar választás. 3. Nyugdíjilletményeink kifizetési módozatai. 4. Élelmezési ügyek szövetkezeti alapon. 5. Indítvá­nyok és hozzászólások. üdvözletemet és szerencsekíváne- taimat fejezem ki népünknek a fasiszta Németország felett ara­tott győzelem alkalmából. Aratás után-új, oltandó pénzegysét Budapestről jelentik: Ille­tékes tényezők komolyan gondol­nak arra, hogy aratás után rátér­jenek az új állandó pénzegységre. Ezt a komoly szándékot igazolja az is, hogy wár meg is rendelték az új pénz tervezetét, annak raj­zát és. kivitelezését is. Addig, amíg ez megtörténhetik, a kormány min­den eszközzel lassítani igyekező az inflációt és a legnagyobb áld® zatokra is hajlandó az adópenj1 táplálása érdekében. A legkéze® fekvőbb pillanatnyi intézkedéssé látszik a nullának felhagyása, e® a gyakorlati élet sok helyén »I szokásban is van. Eredményesnek mondja a moszkvai ráctö o külügyminiszterek eddigi munkáját Moszkva: A moszkvai rádió párisi tudósítójának közkj alapján a külügyminiszterek eddigi munkáját eredményesnek mi®“ siti. A szerződések létrejöttét nem elvi ellentétek nehezítik mint inkább az angol és amerikai államférfiak merev (magatartás A szovjet küldöttség álláspontja a június 15-re összehívandó értekezlet tekintetében egyáltalában nem elutasító . Nagyszabású emlékfionepséggel áldozott Pécs társadalmi az elesett szovjet h5sők emlékének május 9-én fii ÚJ DUMÚMTÚt SZERKESZTŐSÉGI ÜGYBEN SZÍVESKEDJÉK TÁRCSÁZNI A »—*9 TELEFONSZ AMOTT A háború befejezésének és a fasiszta Németország végleges le­verésének egy éves évfordulója alkalmával a pécsi központi te­metőben felállított orosz hősi emlékműnél kegyeletes ünnepség zajlott k, amelyen a Pécsett idő­ző seovje-t hadtest is teljes szám­ban részívett, élén Cvetkov tá­bornokkal, a hadtest parancsno­kával. Megjelentek m város és vármegye vezetői, a pécsi Nemzeti Bizottság, a pártok képviselői, a demokratikus magyar hadsereg és rendőrség kiküldöttei. A szovjet 'hadsereg részéről több orosz katona mondott em- lékbeszédet, majd Virág László vezérőrnagy beszelt. Hangoztatta, hogy a diadalmas Vörös Hadsereg u leggonoszabb parancsuralmi rendszertől szabadította meg a világot, amely nemcsak Európa népeinek, de saját országának is elképzel­hetetlen szenvedéseket okozott. Május 9-e a világ összes szabad­ságszerető népeinek ünnepe, de ..ezen a napon nemcsak ünnepe­lünk, de kegyeletes szívvel kel! megemlékeznünk az itt nyugvó hősökről, akik életüket áldozták szabadságunkért. Münnieh Ferenc főispán civ- társunk orosznyelvű beszédben fordult a Vörös Hadsereg kato náihoz és tisztjeihez. Visszapillan­tást vetett a 29 esztendővel ez­előtt lefolyt orosz forradalomra, amelyen a cári Oroszországban mert megértették, hogy csak Le­nin és Sztálin eszméivel lehet har­colni a feudalizmus és kapitaliz­mus -ellen. Ezt az áldozatát a Vörös Hadsereg most százSzoro san fizette vissza nekünk, inert felszabadította hazánkat a német fasiszta és magyar nagybirtokosi uralom összefogása alól és lehe­tővé tette, hogy meginduljunk az< új világ építésének útján. Dr. Tamás György helyettes­polgármester elvtársunk beszédé­ljen hangsúlyozta, hogy a Vörös Hadsereg győzelme nemcsak a vér, hanem a munka áldozutának alapján született meg. Ezt nekünk is példának kell tekintenünk. Azzal a bizalommal, amit az orosz hadsereg nekünk előlegezett nem szabad visszaélnünk, hanem be­csületes munkával kell meghálál­nunk. Dr. Boros István elvtárs kifej­tette, hogy a Vörös Hadseregnek azért kellett győznie, mert a Szovjetunió politikája volt az egyedül helyes politika. Á Szovjetunió, a Vörös Had­sereg megjelölte azt az útat, amelyet nekünk a jövőben jár­nunk kell és nem szabad elfe­lejtenünk, hogy a haladás, a továbbfejlődés és boldogulás lehetőségét csak a Szovjetunió­nak köszönhetjük. Az ünnepség végén Cvetkov tábornok mondott hosszabb be­szédet. Hangoztatta, hogy a szov sok magyar hadifogoly vett részt._ jet nem háborút akart, hanem—Széchenyi-téren. , ü békét. Békében akar dolgoz»1 t élni és ezért hozta el a mäßr( népnek a szabadság gondola^ A német fasizmus a magyarsas" á 1 í-a (ni. csak a háborúra használta §eL a termeléshez, a gazdasági fcD désbez nem nyújtott segítség A szovjet nép segíteni akar # gyarországon, arra töreks*"* hogy itt szabad gondolko^*, szabad élet legyen és o»**,, jobban elmélyüljön Magyaron^® és a Szovjetunió között ^ álló barátság. . Cvetkov tábornok beszédét { demokratikus Magyarország *’ tésével fejezte be. A beszédek elhangzása uWDű( felvonult szovjet katonai cs °P | tok, a pártok városi intézménU a bányászok helyezték el rufkat az emlékműre, aine!^ati talpazatát csakhamar olbori»^ a koszorúk és csokrok tot“^j A virágok áradása csaknet» ^ óráig tartott és bőven ból az emlékmű körül PlD^j szovjet hősök sírjaira is. 7' ^ orosz katonák számtalan rima! áldoztak bajtársaik e kének. ,<,í Végül az itt állomásozó Ni jet hadsereg katonái, a in jjjg tiszticsoport és a rendőrség tf szakasza vpnult cl Cvetko' J, bomok és a magyar tiszti és őri küldöttség előtt. A május 9-i ünnep koppén a pécsi honvéd 2* , * hangversenyt ad délután

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents