Új Dunántúl, 1946. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1946-01-20 / 17. szám

$z. Gíf, Lenin soffőrje: Első találkozásom Leninnel Az 1917-es szovjet forradalom első napjaiban Sz. Gil kit Lenin soffőrje. Alábbiakban közöljük Gil elbeszélését Leninnel oaió el­ső tálát hozásáról. Az a szerencse jutott osztály­részemül, hogy hat éven át lát­hattam Lenint, majdnem minden nap megfigyelhettem munkája közben, pihenés ifié jen és társa­ságban. Mint Lenin személyes soffőrje, állandóan elkísértem' hivatalt., útjaira, sétaút ázásaira és vadászatra. Sok tízezer kilo- móier utat tettem meg Vladimír Leninnel, kezdetben Vetrograd- bnn, majd Moszkvában. A forradalom után harmadnap­ra, Í91? november 9-én ismer­kedtem meg Leninnel. Egy no. nemben estén behívtak a sofför- 8zuk*»ervezetbe és ezt mondták nekem: „Gil eltriárs, válassz b. garázson ban egy jó gépet és hol­nap reggel menj a Szmolnij elé, — Lenin soffőrje leszed". I hajnali Szmolnij intézet • i'délen volt összpontosítva a /Ti'ddalmi erük vezetése. A od­1 m meglepetéstől nem tudtam :óhoz jutni. Lenin neve min denkt ajkán volt. Munkások, akiknek sikerült Lenint látni vagy hallani, büszkélkedtek ez­zel és életük nagy eseményének tartották, most pedig én Lenin soffőrje leszek... Beleegyezik? — kérdezték tő­iéin, látva zavaromat. Természetesen beleegyezem, — válaszol tain, bár még mindig ké­telkedtem abban, hogy eleget tu­dok-e majd tenni a vállalt köte­lességnek, nem lesz-e erőmön felüli feladat. A kételkedés azonban nem tar­tott sokáig. Fiatal voltam, fizi kailag erős és kitünően értettem mesterségemet. Eredményes mun­kát kívántai nekem és azt mond­ták: Jé így ázz, Gitt, becsüld meg magad." Egész éjjel készülődtem Lenin­nel való első találkozásomra.' Megfelelő szavakat és mondato­kat választottam ki a találkozás alkalmára. A következő kép ala­kult ki bennem: a Szmolnij-bót egy ünnepélyes külsejű, méltó­ságteljes és határozottan maga* termetű férfi lép ki, akit termé­szetesen őrség és adjutánsok vesznék • körül... Limuzinom pontosan 10 órakor ■ ott állt a Szmolnij főbejáratánál. Elérkezett a döntő pillanat, első találkozásom Leninnel. Ezekben a napokban lázasmi lüktetett az étet Petrogridban A munkások fegyverkeztek és csapatoson in­dultak az eflenforradálmánk megsemmisítésére. Az utcákon állandó lövöldözések és sortüzek váltak hallhatók. A Szmolnij előtti kis tér tarka és zűrzavaros képet mutatott. Sok személyautó és teherkocsi állott. Négy ágytt és gépfegyver fenyegetően díszí­tette a fenséges épület bejáratát. Körőskörül felfegyverzett mun­kások és frontharcosok Hörögtek 'orvgtak. Voltak fiatalok,- altg felserdüllek közöttük, de idősebb munkások is. Mind izgatottak voltak, siet+ek. hihetetlen zaj uralkodott. Én a kormánykerék mellett ültem és vártam. Vala­milyen civil ruhás férfi odajött hozzám és hangosan megkérdez­te: , Leninért főtt? Igenlő válaszomat megkapva, hozzátette: Indítsa meg a motort, mindjárt jön! Néhány perc múlva a Szmolnij lépcsőjén három férfi jelent meg. kettő közülük magas növésű volt, egyikük egyeruhát hordott. A harmadik alacsony termetű nőit, fekete perzsagalléros kabátot vi­selt, fején prémsapka. Felém jöt­tek. Azon gondolkodtam, vájjon a két mngastermetü közül melyik lehet Lenin? Beismerem, a har­madikra nem is gondoltam. Cso­dálkozásomra azonban éppen ö jött oda az autómhoz. Gyors mozdulattal kinyitotta az ajtót és így szólt: Jónapot elvtárs. Hogy hívják? Én Lenin vagyok. Gil a nevem, — válaszoltam. Kezét nyújtotta, — vetem fog utazni ezentúl. Barátságosan a szemembe né­zett és mosolygott. Azt mondják, hogy az első benyomás az, égés» életre bevésődik az emlékezetbe. És ez igaz. Lenin első kézfogását és első szavait sohasem fogont elfelejteni. Magam előtt látom Igen mozgékony, barna, kissé összehúzott, vonzó, egy kevéssé ravasz szemeit, hallom magas, csengő, kissé recsegő hangját. Utitársni mellé ült a kocsiba kérte .vigyem el Szoljanij város­kába, ahol a munkások és az in­telligencia nagygyűlést tartottak. Odaérkezve, Lenin kiszállt az autóból és gyorsan a gyűlésre sietett. A tömeg megismerte az érkezői. Minden oldalról kiáltá-, sokat lehetett hallani: „Lenin megérkezett — Lenin". Lenint nagy lelkesedéssel fogadták Be­szédét percenként heves tap* szakította félbe. Visszafelé az utón Lenin mel­lettem ült. Csak néha néztem rá. Bár a gyűlés izgalmas volt, mégis teljesen, nyugodt és kissé elgondolkodó volt. A Szmolnij elé érkezve Lenin jellegzetes moz­gékonyságával gyorsan kiszállt az autóból és így szólt: Gil elotárs, menjen valamit enni, iguon teát én még vissza jövök. Na, addigra is. Ehhez a felkiáltáshoz később hozzászoktam. Valahányszor ki­szállt az autóból mindig azt mord*: „Na, addigra is". így kezdődött ismeretségem Vladimír Leninnel és soffőrt munkám nála, mely élete utolsó napjáig tartott. Acs- ifiúsáysHüUst is a gyógyítás úíia A háljon»« károk számbavéte­lénél többnyire kimarad az a tétel, mely magi tété» tink szerint a legsúlyosabb: az ifjúság sérü­li»«. Nemcsak az egyetemi if­júságra gondolunk. aŐt még csak nem is diákokra csupán, hauten az egész fiatalságra. A bajon csak őszinteséggel lehet segíteni A háború felforgatta ifjúságunk életrendjét, nem en­gedte meg, hogy rendszere» munkához szokjék. Rendkívül) idegpr áriájával oly mértékben megviselte, hogy fiatalságunk elvesztette ellenálló erejét én ruganyosságát. Ha ma fiatal­ságunk egy részénél mégis ko- molv műveltségre ée felelősség- éremre találunk, a? különöse» kedvező életkörülmények, vagy egy-egy nagyszerű nevelő mnn- kajának kovetkewménye. Nem titok, hogy az az ifjúsági szer­vezet, melynek az ifjúsági egy­séget rá lőtt votaa megvalósíta­nia, in ;lren súJyo* beké ne kézségekkel küzd. Nem csupán féltékeny Felnőttek akadályoz­ták meg a MAÖISz-t abban, hogy a diákságot fa vonj«, Hiábavaló maradt keresrtülvlgyék kuitárfflfa prog ni mmjukat, A szervezet vfez- sniznhant egyszerű tánotoféz méniryá. JSs se*» vénád, < mények aéfklŰ. legalább fa azokat nem vonzza, akikre oly nagy szükség lenne ser. Ifjúság öntudatra ébresztésénél. Re ménytkeltő mozzanatok azonban itt fe akadnak: mint pL az a 12a Ifjú M ADISz-tag, akik roham mánkat váJlakak bányákban Általában a* Ifjúság felnőtték módjára akarja élni és be«® <lesni a maga életét: választ szavaz, szerv«*, «kV£ a jrtfa- bat, de Biocs onormsja kitarta­ni, a komoly muiwca effy-KétW fii ál puhímtúi alábbhagy és minden pangainl kezd. Mindenesetre meg keBei vizsgálni, hogyan jutottunk ide? Vélem én y link szerbit a teg- íiilyosnbb tényező A MUNKA HITEI,ÉNEK MF.GKENDITfcSE, a szakműveltség 6* általában a munka alárendelése volt állító­lagos nemzetvédelmi céloknak és az a n. jellemnevelésnek. A háborút előkészítő kultúrpolitt- kusok váltig hangoztatták é» (ítasft&sok formájában keresztül is vitték, hogy a tanító és tanár ne tauhsOB Csupán, ne csak „előadjon“, hanem „erkölcsileg növeljen“. Ezt az „erkölcsi" ne­velést kié rószítették a levente intézmény őrmesteri Szellemével és a cserkészet teljes milltari- zálásával. Úgy akarták feltün- tetnl. mintha a nevelők azelőtt mean neveltek volna „atkölcsl- leg", mái fctuenhyire embert n< volni ' lehet, illetve felszabadí­tani a jóra. Úgy tettek, mintha a nevelésnek nem a trtdás lg ti- ne éppen az erkölcsi alapja. Mintha elképzelhető lenne olyan Kormányos, oki kitűnő ►«rkssihűc. SZERSZÁM ÉS KÖNYV... Aikobolgözös kocsma-magyarság Kevés a mából Jö magyarom, Pokosforgató betyke világ-Ki, Szúrd ki Népem az ablakodon, Ne ártson fiad zsenge szivének. S ka mesét szőnek róla a Vének Múltad árnyéka JövMsöe hét El ne mond soha kicsiny Itadaak, Hogy szavaztál kaka-,toll mellől! Nyíltan kiállva öncélod ellen, Grófi Keréknek törvény ha kellelt Minden ellen, ml, Te. vagy én | népűm. s klóba mart a gyáva szégyen Ha gúnyt hröccsült Rád a nejn [világ. Hej! Világ világ, nőm gúnyolódnál Ha agykor Cepléd piacterén Jobbon megértjük rózsa beszédé. Magyar dal szélen u föleitekén , Kultúránk, nyelvünk hatalmas (volna ... Hej, az n vólnn... S nem lőtt új [T>ó?»a... Nem ment vón magyar tengeren [túlra Van Itt m'ég szemét, van Itt még [volna, Ellőnünk élezi fegyverét) Nem les* győzelmei Üj fegyvert (gyártunk, A munkáét én a szellemét! Szerszámot s könyvet gyárt, a nép [a népnek, S magyar dolgozók biztosan lépnek Üj világ szabad útja felé. Készül) az útra, Te drága népem! Dolgozz és !anul|, ]ó magyart m, Szerszámod • könyved legyen sze­retőd, Ne esküd} többé híg szavakon. Nincs más fegyvered a tissterség­[hsa, fsak mit a szerűiéin s eszed el­{végei, Amért a nagyvilág megbecsüli... Mesterség legyen magyarnak lenni, Munka s tudomány rangja légy! Alkotó kedved a Nap csodálja ís mosolyodon el rajt az ég... Ébredj én nóp :m, messze kell [menni! ÚJ szabad úton, s nőm gátol sém­im! ... Nagy leszen érte a flzettséged, lía fiad így szól s átölel Téged: — Tőled tanultam, a titkot tudom [ám... Apám! Magyarnak lenni a legszebb tudo- [ hí Any ... Váraúy Károly. gér, jámbor ff erkölcsös férfiú, csak éppé« hajót vezetni nóta tud és vagv párszáz vizbefui- ladt ember élete szárad a lelkén. Az az ember ugyanis, aki mér­nöknek nevezteti magát, holott nem az, a tanár aki nevelőként jár kel, de maga sem ért ahhoz, amit tanítania kellene, a készü­letien orvos, aki embert öl tu­datlanságból, a legrutabbul rá- ssedi a társadalmat. Az igazi katasztrófát persze a tudatlan politikus okozza, aki, mondjuk, nem tudja lemérni, mi különb­ség van a német technika és a», amerikai között, aki csak úgy egy szóra elhiszi a porosz gene­ráloknak. hogy őket néni lehet megverni és csupán Bécs vagy Berlin bevételekor ébred fel. Csak ennyit, ami a szaktudás erkölcsi jelentőségét illeti. Nem kevésbé súlyos a rend­szeres munka elhanyagolása, va­lamint a jeltemneveres olyan értelmezése, mintha egyedül HÓDÍTÓ-HÚSOK ____ fo rdultak volna elő a világtör­ténelemben. Pedig a tudásunkat adó tudósok, felfedezők életút­jának hősiessége taláu közelebb vitte volna a mai ifjúságot a történelem lényegéhez. A pisai lóm csillairjának ntja amint Galilei leolvassa róla az inga- lengés törvényeit, jelentősebb, mint Nagy Sándor valamelyik hódító ntja. Shakespeare félel­metesebb és nagyobb a hatalom és szabadság megszállottjainak és hőseinek ábrázolásában, mint hősei, mint CoriolauUs vagy jú­lius Caesar. Csodálkozhatunk-«, ha a történelemnek ilyen értel­mezése mellett sokan nem tud­tak mit kezdeni a magyar nép 1848—49-ee forradalmával és ön- védelmi harcával? Csodálkoz­hatunk-«, ha ifjúságunk magyar­sága égésűén kttWarjw lett: hogy az irre®denta célok bűvö­letében, teljesen megfeledkezett a „hogyanról", vagyis a magyar történelem és Jellem kőtelező formáiról, hagy a magyarság­nak a határokon kívül élő di­aszpóráit és tömbjeit akarta fel­szabadítani az elnyomás alól, ahelyett, hogy a felszabadítást itthon kezdte volna. Még a pserkésmoveolomban lehetett leginkább találni egy- egy kisebb egységet, mely a Sarló-mozgalom hatása alatt dolgozó felvidéki cserkészcsa­patokat követve észrevette a magyar nép kétségbeejtő álla­potát. Rár itt sem annyira hazának, szenvedtek is, töbfapi igazán nem kívánhat sezfti éÜ- FSk. Tudta romdesdd. hogy k»- molyfidwn vizsgák le- nek, hogy, a diákság ma veszítsen évet. Amellett az is köztudomású voa, hogy a munka vajmi keveset számit: egész sereg más körül­ményen múlik, hogy valaki megtalálja-« bolyét az „aj Ej*- répában . Az ifiaság mindennek bekö­vetkeztében elvesztette érzékét a rend és idő iránt, nem taaul- ta meg beosztani idejét, a mun­kát rendszeresen és módszere­sen elvégezni. Nem tudott aem általános, sem pedig szakművelt­séget szerezni. Még kevésbé érte­síthette ki kritikai óczekét, hi­szen egy minden mást “ifojtó propaganda hangszóróié) kö­zelimé került. Mo»t p«aig . '»* ges bizonyítványok birtoka rí itt áll tefare iószándékkal, úgyszólván tehetett™üh legna­gyobb értéke még azokban & keserves élettapasztalatokban van, amelyek FELNŐTTE RBLELTBK FEX» ELfflT Az egyetemi ifjúság egy tömb­jét látjuk nap-nap után a teg­omberfelettibb küzdelmet vívni élettel és sorssal. Pedig a ma­gyar nép jövője és sorsa függ az ifjúság megmentésétől. A megoldás általános kell hogy legyen, de vannak különleges pécsi vonatkozásai, melyek füg­getlenek a többi országrészeké­től. As a segítség, amit az Ifjúk ságnak nyújtani kell, elsősorban gazdasági terméswntü, diák 6t tanoncmenzákat kell nyitni, ott­honokat, kollégiumokat kel! fel­állítani. Ezért volt nagyjelentő­ségű az elmúlt hónapokból», hogy a jogikari dékán megszer­vezte az egyetemi menzát, hogy megnyílt a MAI)ISz menzája. Az is sokat enyhít a helyzetén, hogy a Marianum már megnyílt Azáltal, hogy a rendőrség visz- szak öltözik eredeti helyére, a volt Nagy Lajos Kollegium i* felszabadul, a volt Erzsébet Egyetem Nőkollé| íium üresen áll. Ha a város és köztiletei ösn* szefognak és támogatják a* egyetemet erőfeszítésében, ak­kor ezek a kollégiumok is meg­nyílhatnak rövidesen. A feladni java «ionban még ekkor is hátra van. A* ifjúsúg legértékesebb réasét feRéttenúí MEG KELI. GYÓGYÍTANI, SZOCIÁLIS MELLE ÁLASR6L van szó, mint inkább népzenei és népköltészeti gyűjtésről. Ez mégis sokat jelentett, annak fel­ismerését. hogy hol, melyik ré­tegben vmi problémáink súly­pontja. A levente intézmény »/.ónban elnyomta ezeket a tisa- lább hnnm>knt. Mint ügyeletes» tanár el-elhallgattam folyosónk­ról. amint az udvarban levente- .iát tar:-mák Pontoson az el- 1 -nke/őjé' hallották mindannak, amire ni! délélfltt ncTcltUk őket. Tanártársaim a maguk ösztönöz érzékével ti-édessége« hangra, embertársaik r-vegbec«U)iSsére nevelték, ott alpá i káromkodá­sok közepette okt«!‘\k ki őket n „férfias** viselkedé- re és má­sok mevfeténére. Az emberséges oktató Igen rllkn volt, A legsulyoanbhnak mégis azt n romboló hutást érezzük, »mit a rendszeres tn'irtVn hiánya gya­korolt. A diák és tanoné idejé­nek. nagyréseét a legkülönfélébb időpontokban a* óvóhelyeken volt kénytelen tölteni, ahol a környezet cs a komor körülmé­nyek lehetetlenné telte a tanu­lást, V igv hasznos foglalkozást. 1 létráiévá idejükben ]EVENTF. K 1Kftp?ESBEN ^ részesüllek. Igen sokan légó önkéntesek voltak, a többieket rmiidesifélo címen behívták gyá- irakba, honvédelmi munkára, sok »kát elhurcoltak munkuszá- zadokra. Hatveii-hetvenc« lét­számú osztályokból huszun-har- iniucaa jártak idoléba — de no«i megszakítás nélkül, hanem felváltva. A diákság alig töltőit órákat az iskolában. Ha pedig ellőttek, neon leheti kívánni tő­lük beszámolást a tanultukról. A nevelővel szemben ngy állot­tak, mint akik eleget tettek a. uj tehetségekeket keűl felku­tatni, er csak a kollégium-rend' szer uj felfogása mellett képzel* hető el. A diák és egyetemi halb gató lakjon együtt, étkeaaeo együtt társaival, mint az iater* nátusok egy részében szokásba* volt, dé nyerjen igen beható ki­egészítő oktatást és Irányítást tanárai részéről é* a lehetőséf szerint maga is végezzen kol* Irktlr és egyéni munkát. M** vndjon együtt tártaival n szil«*1 irt ölre n «, vagy legalább a sztlft* Idő egy részében. Ea ngy lenn* a legkönnyebben megoldható ha az egyetemi és középiskolái kollégiumok egy részében diák' niuuknkörösségek élnének egT' egy elkülönített részben W® kellene felvenni azokat a rend' kívüli tehetségű paraszt vart; mnnkAsiffnkat, akiknek pőtt® tannlmányaik el végzéséi«» n tár­saik és tanáraik aefiténfrte*' Mintául a Budapesti EotsöV Kollégium és GyőrLfíy-Kollégh'í szolgálhat bár a teAatwno—')P elvek kővetésén kívül bety** Iva eredeti gondolatoknak fa lyot adnak. A pécsi egyetem«* 20—5« főből áJU férfi-munka*** zöseég é* 20 főnyi női B'ú'íríj csoport alapja tehet a ke#®’8’ fejrődésnek. Mivel alig kiyá*^ ható. hogy a ktiltuarkormnflV^ :>at és az Egyetem vállalja fenntartását egyedül, a df-!»^ ndntóli városoknak, szak» é’j /eteknek, üzemeknek és v1 „ zntkész magánosoktink is lü* * kell mozdulniok és egv ‘*s, ösztömlijRs holy terein tép*** segítséget kellene adniok j'' módszer a múltban már j"’ vált és be fog válni a jövob'y is. Csak ilyen gyakorlati >n,‘< kedésekkel lehetne a lp^!,J^fí sabb háború« káron: az ifj«58® ■tértllésén JavúanL i Kardos Tibor <*j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents