Új Dunántúl, 1945. december (2. évfolyam, 267-289. szám)
1945-12-25 / 286. szám
ADA, | Ken*«- ze da. I AP9LLQ december 25 ve. 1 ÍPARKM92 Kedd-s*er«a, jl aecemeer 25-28. I ti c am t 1 Kedd-szerde, URANIA december 25-26. A bűbájos kis bakit-sztár Deanna | Durbin kacagtató vlgjátéka: assiong akarok lenni 5 Sándor Móric a legendás tnrü magyar lovas története: Az ördöglovas B>nkő Gyula. Fényes Alice, Kiss Manyi Clark Gable és Jeanette Mac Donald világfümje: SAN FRANCISCO Csütörtök-péntek, dec. 27-28. 1 Sándor Móric a legendás hirfi magyar lovas története: Az ördöglovas Benkő Gyula, Fénye* Alice, Kiss Manyi Csütörtök-péntek, dec. 27-28 Ciark Gable és Jeannette Mac Donald világfümje: SAN FRANCISCO Csütörtök-péntek, dec. 27-28. A bűbájos kis bakfis-sztár Deanna Durbin kacagtató vigjátéka: ŰSS70R9 akarok lenni Előadások hétköznap 4, 6 órakor vas»r-ünneon<p 2 4. 6 órakor. Előadások hétköznap 4, 6 órakor vasár-finnepnap 2. 4. 6 órakor. Előadások hétköznap 4y 0 órakor vasár-ünnepnap 2, 4, 8 órakor. Rohammun kán a tőbt »termelésért Nemzetgyűlési képviselő, egyetemi tanár és az egész pécsi vezetősége a bányákban Pécset? mír jó negyedórája magunk mögött hagytuk. Fölöttünk a kellemesen enyhe decemberi hajnal, körülöttünk a bányavilág opálos ködben úszó titokza tossága. Elszórtan a messzeségben, kis házak ablakaiban itt-ott apró fények lobbannak: mozdul az élet, ébred a vasárnap s az ország talpraállitásának érdekében rohammunkába induláshoz készülődik a bányász. • Ma, amikor már munkásvezérek is helyet foglalnak a kormányban, aiz öntudatra ébredt bányászság is fel tudja mérni annak a helyzetnek jelentőségét és következményeit, amely akor adódnék, ha a bányaipar egyik napról a másikra kikapcsolódnék az ország gazdasági -életéből s ezért jobb sorsának biztosítására is, — önként áldozza vasárnapját, hogy minél nagyobb lendülettel induljon meg a gazdasági élet s maximumra fokozódjék a termelés. • Itt: állok a mecoek szabolcsi Szent István akna leszállási nyílása előtt, hogy szemtanúja lehessek annak a rohammunkának, amelyet Rákosi Mátyás elv- társunk felhívására vállaltak a pécsi bányászok is. Reggeli hat óra. Milyen végtelenül szomorú és mégis milyen hasonlíthatatlanul hősies valami ez a tépétt ruhájú, szakadozott zsebeikből újságpapírba csomagolt vékony szelet kenyérrel a föld mélyébe leszálló embersereg. Arcukon valami hősies elszántság tükröződik, ahogy a lépten- nyomon életveszedelemmel fenyegető tárnák felé indulnak. A kísérteties csöndben az előresiető lábak kopogása hallásúik, s mélyről, valahol a bányapatak egyenletes zúgása Hirtelen erős robbanás... és irtózatos morajjal megremeg a föld mélye körülöttünk. . , — Metán tori fd valahol, azt „zavarják ki“ _ hangzik érdeklődésemre a vála sz. Bányalég. A pillanatról pillanatra fenyegető haláL Egy fejtés közelében járunk. A megrakott csillék zökkenve zörögnek a kis- vágányú sineken. amelyeket ezen a részen nem levegővel etetett mozdonyok, hanem bányászok tóinak a rakódóhely felé. A csilléeés sem egyik „legkony- nyebb" feladata a bányászmunkásnak, hiszen a kisvágányú vasúti sínek legtöbb helyen a bányafolyosók kanyargása sze- rint — váltókkal fordulnak s a feltörő viz, állandó sár, lucsok folytán természetesen nem igen „gördülékenyek . Szakad ia a bányászról az izzadtság s kormos, szénporiepte arcuk — ha lehet még mélyebb csodálatot kelt bennem. Ahogy egy kisebb csilléző csoporttá) beszélgetek, megtudom, hogy pártunk pécsi szervezetének vezető tagjai is lejöttek ma önkéntes rohammunkára. Ha a bányász feláldozza vasárnapját, — ők sem pihenhetnek. Itt van mindjárt a kis Soriéi elvtárs, aki éppen egy megrakott csillével zörög el mellettem. Vidám, örökös jókedve itt sem hagyja el s ahogy felismer nagyot kacag s „kéményseprős“ kezével körülcirógatja arcomat. A mélybe futó folyosók visszhangozzák a derűs bányászkacagásokat. Velük együtt nevetek én is, mert belül a lelkemben valami végtelen öröm fakad, hogy ezek az emberek még tudnak, vagy már tudnakf?) így mulatni A jókedv másokat is oda- csaL Egy másik ismerős arc is „feketéink“ a csoportnál. Ki lehet ez? — töröm a fejemet. Csak a szeme világit s valami huncut, rejtélyes mosoly bujkál a szája szegletében, ahogy elő-elővili annak hófehér fogai Hihetetlen. Szabó Pál Zoltán dr. egyetemi tanár. Most belőlem tör fel elsőnek egy egészséges, őszinte kacagás. — Könnyű a csille? — kérdezem ebben a derűs hangulatban. A bányászok némasága most "tiszteletet és elismerést fejez ki ahogy rábólintanak. Tovább megyünk. Az „ereszke" s néhány „guritó“ után egy fejtéshez kapaszkodunk. Kisérőtársam, Vajda vájár hátra-hátra pillant, ne segitsen-e A bányászok hosszan elnyúlva a szénlefutó csatornában, helyet engednek nekünk a feljebbjutásra. Húsz-harminc méter után végre annyira „lábra állhatunk", hogy hajlított derékkal kapaszkodhatunk előre. Ahogy az egyik bányafánál kifújom magamat, — ismerős hang üti meg a — Könnyűnek éppen nem könnyű — mosolyogja — de megy. öröm teljes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Újévet kíván minden fiaiét* felének Hegedűs Józsel mUhtráUchmika* Pécs, Alsó Havi-utca 6. „.. .vagyunk egy lohn renn ho Katonai.. Látogatás a MKP pécs< iskolájában »1 PÉT RCF m PETRÓLEUMFÖZÖ petróleummal kaptató: inas és cziilki műszaki vállalat, Trgalmasok-utca 8. Telefon: 14-84. A Mecsek lábánál fehérlő épületben, ahol az elmúlt években Volksbund-cse- meték szívták magukba a „nagynémet" faji öntudatot, vidáman cseng az ének... vagyunk egy jobb rend hű katonái.. • A Magyar Kommunista Pért kéthónapos iskolájának hallgatói töltik meg színnel a házat, amelyet magyar pénzen sváb palántáknak építettek hazai németjeink. Az iskolateremben Lenin, Sztálin és Rákosi elvtársak képei alatt elvtársak tanulják a marxi-lenini elméletet és a hálószobákban a magyar dolgozók gondjait vitatják meg esténként üldögélünk közöttük, beszélgetünk. Egész csapat fog körül, mindegyiknek volna mondanivalója. Csendesen, megfontoltan ejti a szót egyikük, felszabadultan, lelkesen magyaráz a másik. A hangzavarból lassan egy idősebb elvtárs hangja válik ki. A Viharsarokból jött hozzánk, családot, kenyérkereső munkát hagyott otthon, hogy itt újra beüljön az iskolapadba és újra tanuláshoz lásson. — Bizony nem szégyelem én, hogy padban kell ülnöm, sőt egyenesen büszke vagyok rá. Már régóta dolgozom a mozgalomban. de valahogy sohasem került arra a sor, hogy elméletet Is tanuljak. Lefoglalt az egész napos munkám, nem volt sem időm, sem alkamam ilyesmivel foglalkozni. Most, hogy végre hozzájuthattam, félretettem minden egyebet, mert a legfontosabb ma a képzettség, a tudás. Igaz, nehezen megy egy kicsit, mert nem vagyok az ilyen munkához szokva, de tudom, hogy kell mennie és az erőt ad. Fiatal lány hallgatja a beszédet mellettünk. Hozzáfordulunk. — És te elvtársnö, honnan jöttél, hogy érzed magad nálunk és mik a terveid? Nevet — Egy kicsit nehéz ugyan egy lélegzetre válaszolni erTe a hosszú kérdésre, de azért megpróbálom. Ipari városból jöttem, magam is gyári munkás- nő vagyok, őszintén bevallom, eleinte ’éltem az iskolától, mert tudtam, hogy az ország legkülönbözőbb pontjairól kerülünk össze és azt hittem, nem tudunk majd felmelegedni egymás iránt. Nagyon boldog vagyok, hogy tévedtem. A közös munka, közös cél, közösségi élet olyan őrös kapcsot teremtett közöttünk, amilyet eddig el sem tudtam képzelni. Már előre félünk attól a pillanattól, amikor két hónap múlva el kell válnunk. Hiányozni fog a problémák közős megvitatása, a bajokon való közös segítség, a si- kerek feletti közös öröm. — Hogy mik a terveim? Erre nagyon könnyű felelnem. Itt a lehető legtöbbet és legjobban akarok tanulni, otthon pedig majd a frissen szerzett tudásommal munkástársaimat akarom segíteni ott, ahol erre a legnagyobb szükség lesz. Megszakad a beszélgetés, közbevág az ebédrehívó kolompszó. A tanulók pillanatok alatt magukrahagynak és már az ebédlő tájékáról hallatszik búcsúzó kiabálásuk. Mi is búcsúzkodunk. Végezzenek jó nunkát elvtársak. A magyar dolgozók büszkék reátok. Legyetek méltók erre a büszkeségre. Rózsai Katalin. garanciával! Hónaim Jeni rádió - laboratórium. Villanyszerelést vállalok. TELEFONSZÁM: 20-07. Eladás—Vé-el — Cserei fülemet Lámpámmal a hang irányába világítok. Mint az őstermészet által kiformált szoboralak, kettégömyedt derékkal lapátolja a szenet K r a n c z Pál elv. társ, országgyűlési képviselő. Zuhog a szén a csatornában, dúsan ömlik a „fekete gyémánt“. Egy pillanatra megállunk jobban mondva leülünk. A közelben dolgozó néhány bányász is közelebb kúszik hozzánk, ök kezdik a beszédet — Helyettem is kérdeznek és felelnek. , — Itt a bizonyíték orra, hogy a jövőben nem lesz olyan lenézett éa elhanyagolt iparos a bányász, mint a múltban volt — a odabólintanaik munkatársuk, Rrancz képviselő felé, akinek „fekete homlokán“ most ráncok «Eklsdpafc fel s komoly, mindig biztos tekintete mintha a jövőt fflelné. — Ki fogjuk harcolni, hogy ezt a munkát érdemében értékelje a jövőben mindönkii Minden szava, minden mozdulata fett és nem ígéretet, hanem cselekedetet su- gároz, ahogyan beszéL — Ezeknek a most életbeléptetett ál. la mi intézkedéseknek döntő lesz az egész magyar életre, hiszen a jelenlegi kormány, — amelyben ott vannak műnk ásveeéreink — az általános szociális szempontok figyelembevételével hozza meg a dolgozó társadalom érdekeit szolgáló intézkedéseket. Egysége«, szerves rendszerrel tehát megvalósítható a tőkés magángazdaságok állami irányítás alatt álló rendszer, be való átállítása s ezáltal olyan közállapot teremtése, amelyben nem lesz majd „kizsákmányoló" és „kizsákmá, nyolt", hanem minden ember munkája arányában fog részesedni az állami Javakban. A bányák államosítása áj, egészséges rendet teremt az eddigi lehetetlen bányászéletben is, — s különösen a nyomorgó éa antiszociális elbánásban részesült nyugdíjasok helyzetét változtatja meg. Küzdeni fogunk mindaddig amíg el nem érjük az emberibb és igazságosabb társadalom megteremtését. Ember és ember között nem lehet különbség. Az sem választhat el bennünket egymástól, hogy ki mit dolgozik. — A hangsúly csak azon van, hogy az ember dolgozik. És dolgoznia minden embernek keSI Ma különösen, amikor semmink nincsen s azt a valamit, amire szüksége van az országnak, hogy talpraálljon, csak munkával teremthetjük elő. Ha szükséges, hát rohammunkával éjt-napot eggyétéve. Mert az embernek elsősorban a közösséggel szemben vannak kötelességei, amelyeknek teljesítése rangsorban megelőzi egyéni vágyaink, törekvéseink kielégítését Utánam csengenek még ezek a szavak, ahogy tovább igyekszünk és csöppet sem csodálkozom azon, hogy amerre elhaladunk, úgy emlegetik a bányászok Krancz országgyűlési képviselőt mini akiben tökéletesen bíznak s akiben van minden reménységük. A rohammunka lázas tempóban Ion vább folyik, megállás nélkül dübörögnek a csillék, zuhognak a szénlefutó csat or. nák és a bányakalapácsok érces zúgása közben zeng a tárna. Fel rohammunkára az ország megmentéséért, — a példa lelkesítsen s ne maradjon ki senki a munkából, aki magyarnak valja magát és a közjót akarja szolgálni • dr. b.~ ].— ÚJ DUNÁNTÚL
