Új Dunántúl, 1945. december (2. évfolyam, 267-289. szám)

1945-12-07 / 272. szám

APOLLO Péntek, dec. t. I Utoljára 1-amkmoxi p*7|r01„í;? 7 j a ati a a Péntek, dec. 7. kJ k m n i m Utoljára 1 A nagy ábránd Joan Gabin, Dita Parlo, Erich v. Strohein. Ez a villa e‘ac2é Nabos, Verebes, Gózon, Turay, Csikót Rózsi, Pethes, BilicsL Stan és Pan kacagtató, legjobb vígjátéké ­FRA DIAVOLO Előadások 3, 9, 1 órakor. Előadások 3, S, 7 órakor Előadások: 3, 9, 7 órakor Kosztkamat — a feketepiac apja Heti 20 százalékos kamat a feketézők és az infláeió szolgálatában — Igazságos adókulcsokkal állíthatjuk vissza az adómorált Mindannyian érezzük a gazdasági élet ránk nehezedő súlyát. Nehéz a megél­hetés. Súlyos beszerzési gondok gyötrik a polgárt. Minden pénz kevés, bármeny­nyit keres is. Most már nemcsak arról van szó, hogy inflációban élünk és drá­ga minden, a kereseti lehetőségek, bé­rek, fizetések nincsenek arányban az ár­emelkedéssel, hanem arról is kell végre beszélni, hogy pénzért ma már semmit sem lehet kapni, mert kialakult a csererendszer. Pedig már nincs mit cserélni! A dol­gozó pénzt kap a munkájáért, létfenn­tartását pénzből kell biztosítania. A cse­rével felvásárolják mindazokat az élei» micikkekét, melyek különben pénzért volnának kaphatók, tehát igen fontos volna a csereügyleteknek rendeletileg való eltiltása. Első helyes lépés volna ez a pénz becsületének visszaállítására, amire múl­hatatlanul szükség van, hiszen a pénz- ügyi kormányzat legfőbb feladata pén­zünk értékállóságának biztosítása. Feketepiac és a koszfkamat Nem kétséges, hogy az inflációs drá­gulás szoros összefüggésben van a keres­let és kínálat örök törvényeivel és ha termelés fokozásával, vagy a külföld segítségével árutöbbletet tudnánk te­remteni, pénzünk stabilizálása egyszerű pénzügy-technikai feladat volna. Addig is, míg erre sor kerülhet, ki kellene küszöbölni mindazokat a káros tényezőket, amelyek nagymértékben elő. segítik pénzünknek i)ly rohamos elérték­telenedését. A már legálisnak megtűrt csereügyleteken kívül Ilyen ténye­ző a feketepiac. Egyre jobban terjedő epidémia. Népbetegség, beleesik lassan mindenki. Csökkenti a munkakészséget és n könnyű pénzszerzés lehetősége a dolgozókat is a feketepiac felé csábítja. Külön érdekessége a dolognak, vagy in­kább tragikuma, hogy a bankokrácia táplálja a fekete­piacot és a gazdasági életnek ebben a szörnyű bizonytalanságában és tragikus csődjé­ben elősegíti a helyzet súlyosbodását. Nyílt titok ugyanis, hogy ma már ko­moly pénzintézetek foglalkoznak hatal­mas tőkének heti kosztkamatra való ki­helyezésével és ezzel mintegy táplálják « feketepiacot. A legális kereskedelem nem tudja igénybevonni ezeket a tőké­ket, de igénybeveszik a feketepiac üzé­rei, akik igen produktiv módon tudják gyümölcsöztetni és hatványra emelni a heti 20 százalékos kosztpénzt, mely ezzel a feketepiac melegágyává rukkolt elő. A bankok töméntelen készpénzével nyugodtan spekulál a feketepiac üzére. Megveszi az árut. Semmi oka és alapja nincs annak, hogy az általa most vett áru többet ér az ő kezében, mégis ab- bam a pillanatbna máris 50—100 száza­lékkal tovább adja és önkényesen úgy szabja meg az árakat, mintha erre nesi kizárólagos joga volna. A feketézőknek nincs iparigazolványa, adót nem fizet, közterhet nem vállal, forgalmát a „föld- alatt“ bonyolítja le, lázító módon él és egy vacsorára kifizet annyit, amennyi­ből a dolgozó egész családjával együtt hónapokig kénytelen ék«. A mai nehéz életnek rákfenéje a feketéző és azt támogatják koszt­kamat juttatáséval a mi bankjaink. Amikor tehát « kormány a pénzügyek ja vitásáé* az első lépést megteszi, leg­1 elsősorban is a pénzintézeteknek ezt a homályos és káros ügyletkötéseit kell eltiltani. Fizessünk adót! Lassan mindenki megszokja, hogy mindenért panaszkodik. Békebeli kényel­met akar, közrendet, jobb beszerzési lehetőséget, pontos közlekedést, gyors szállítási viszonyokat, biztos postát, könnyebb életlehetőséget és mindazt, amit a békeévek nyújtottak. Ehhez min­denkinek joga van és meg is illeti az embert, különösen a demokráciában. De ugyanakkor a polgárság széles rétegei megfeledkeznek arról, hogy egy vesz­tett háború után mindezt csak óriási á! doaatvállalássd lehet megoldani. Megfeledkezünk arról, hogy adót is kell fizetni, amiből ki lehet építeni a közigazgatást, javítani a vasútat és nyújtani mindazt, ami után a polgár áhítozik. Lezüllött az adómorál! Nem akarnak adót fizetni az emberek. Erről pedig most már egyszer a közjó érdekében nyíltan kell beszélni Ha nem fizetünk adót nem lesz mi­ből az államháztartást tovább vezetni Ne panaszkodjunk folyton, hanem fi­zessünk. Bajok és nehézségek vannak az kétségtelen, de jajgatással és panasz- szal nem tudunk segíteni a bajokon. A kormány most 3 hónapos felhatal- mázást kért és yelószinüleg kap a sür­gős intézkedések megtételére. Legyünk elkészülve komoly büntetőszankciókra, melyek azt a réteget sújtják, amely ma betegesen semmibe veszi a közérdeket. A várható rendeletek azonban nem je­lenthetnek zaklatást azokra nézve, akik önbecslésből, az újjáépítés szükségessé- j gének megértéséből és demokratikus ér­zésükből adódóan eleget tesznek kötele- zetségieifcnek. Állítsuk vissza a pécsi adómorált A fentiekben adómorálról lévén szó, megemlítjük a múltát. Adófizetés szem­pontjából is mindenkor lényerfes állam- fenntartó réteg volt az iparosság és a kereskedői osztály. A gazdasági életnek ez a számottevő két faktora a múltban oly mértékben eleget tett adófizetői kötelezettségének, hogy a pénzügyi ha­tóságok részéről hivatalos dicséretet kapott, mert Pécsett az adók teljes összegükben befolytak. Ezt az adómorált kell visszaállítani. Az állam bevételeinek alapja az adó. A mai adózási rendszerben az adóbevé- I telek alapja a forgalom. A kereskedő és iparos, amikor forgalmiadét fizet, tulaj­donképpen csak közvetíti azt, a vevő és a kincstár között. H« a kereskedő és iparos teljes erejével hozzá akar járulni az újjáépítéshez nincs más teendője, minthogy ezt a közvetítői munkát becsü­letesen lássa eL Meggyőződésünk, hogy bármilyen szi­gorítások is jönnek, az ellenőrzés terén, Pécsett nem fog sor kerülni a büntetésre mert a pécsi polgár megérti az idők sza­vát és tudja a kötelességét. Érthető rendeleteket« elviselhető adó­kulcsokat hozzanak Viszont kellő észszerűséggel kell el­járni a kormánynak is, egyrészt a felvi­lágosító munka, másrészt az adókulcsok megállapítása terén. Olyan rendeleteket hozzanak, olyan szövegezéssel, hogy azt aa egyszerű pol­gár is megértse és tudja, hogy mit kell tennie. Egyszerűen és világosan ki le­hessen például számolni, hogy mennyi adót és mikor keli befizetni és ne álla­pítsanak meg olyan adókulcsokat, amely az adóalanyok biztos tönkretételét je­lenti. A progresszivitásra szükség van, azt hagyják meg, hiszen szociális érdek, hogy az erősebb vállaikra több teher jusson, viszont megoldást kell keresni, hogy az inflációs látszólagos vngyonsza- porulatot, mint évi nyereséget ne adóz­tassák meg, mert ez, az 'ipar és keres­kedelem forgótőkéjének majdnem teljes elvesztését jelentené. A fennálló értékelési szabályok sze­rint ugyanis, ha egy kereskedőnek az év elején 100 kabátja volt raktáron, aminek akkori beszerzési értéket 200.000 pengő volt és az év végén maradt 40 kabátja, mert egyrészt felélte, másrészt, amit eladott, mindig csak drágábban tudta pótolni — és ennek a 40 kabát­nak az értéke 40 millió ma, akkor 30 millió 800 ezer pengőt, mint nyereséget le kell adóznia, holott a 100 kabátból csaik 40 maradt. Ez pedig nem jelent ke­vesebbet, mint a megmaradt 40 kabát­ból 20—22 kabát árát, mintegy 20—22 milliót kereseti és jövedelemadóban be kell fizetnie. Hagyják meg az iparitőke életképes­ségét. Mindenki tudja, hogy ma fokozott mértékben kell adót fizetni, hiszen talp. ra kell állnia ennek a meggyötört or­szágnak, de az ipar és a kereskedelem ilyen kirívó megterhelését orvosolni kell és gondoskodni arról, hogy az ország gazdasági életének szolgálatában álló kis tőkék a jövő szempontjából is élet­képesek maradjanak. Elv legyen az: megadni az állaimnak azt, ami megilleti, de a kormány is gon­doskodjék olyan életfeltételek megte­remtéséről, ami az adott körülmények között legjobban lehetséges. Nyirbálja le a kirívó igazságtalanságokat, mente­sítse a dolgozókat a felesleges hatósági zaklatásoktól és teremtse meg helyesen megalkotott rendeletekkel azt a légkört, mely a közérdek szolgálatában állva meghozza a bizalmat a gazdasági életben. Földes György. Ma: Dr. Ernst Jenő előadása a materializmusról és idealizmusról Ma délután 5 órakor rendezi meg a pécsi Társadalomtudományi Kör a ma­terializmus és idealizmus viszonyával foglalkozó előadássorozat harmadik elő- adását. Mint emlékezetes, ugyanerről a témáról dr. Rudas László moszkvai és budapesti egyetemi tanár elvtársunk és dr. Abay Gyula egyetemi tanár tartott már előadást. Most dr. Ernst Jenő egyetemi tanár elvtársunk beszél ugyan­erről a kérdésről, feltárva a probléma természettudományos és filozófiai olda­lát Tekintettel arra, hogy dr. Rudas és dr. Abay előadásai után a vitának nem le­hetett a kívánatos mértékben elég tág teret biztosítani, a mai előadáson a vita mindhárom előadásra kiterjed majd. A várható nagy érdeklődésre való te­kintettel, a rendezőség kéri az érdeklő­dőket, hogy helyeiket kellő időben fog­lalják el. Az előadás színhelye, éppen a várható nagy érdeklődésre való tekin­tetei, ez alkalommal a központi egye­tem nagy előadóterme lesz (Rákóczi-út 80.). Belépés ingyenes, a vitában minden­ki résztvehet. VISSZAKAPOTT használhatatlan RÁDIÓJÁT W magas áron MEGVESZI EGEDUS elektrótechnikus PÉCS, A. HAVI-UTCA 6. I Gyertyafénynél dolgoznak Varsóban Londonból jelentik: Lengyelor­szágban, amely egyike Európa legelső széntermelő országainak, a mostani tél rendkívüli nehézségeket okoz. Szón ugyan bőségesen áll rendelkezésre, de nincs elegendő szállítóeszköz. Varsóban az áramkorlátozások miatt a délutáni órák­ban gyertyafénynél dolgoznak. Tanács Jens ős Piorasan M eotlliies hangversenye A Pécsi Zenekedvelők Egyesülete is­mét hangversenyt hirdet, december hó I4-re, amely a Bartók-, majd a Kedély­est után ez évben a harmadik és egy­ben utolsó nagyszabású zenei esemény, a sikerekben bővelkedő érnek befejező hangversenye. A két szereplő művészt nem kell mél­tatnunk a pécsi közönség előtt. Együt­tes hangversenyük európai színvonaláért a választott műsor kezeskedik, amelyen Beethoven zongora és hegedűre irt C- moH szonátája, Bach Chanconeja, továb­bá Hindemith, Zolt, Bloch és Wienaw- szky müvei szerepelnek. Takács Jenő egyik új szvitjét mutatja be, a Holdbeli-csónakos-bóL Különös figyelmet érdemel ez a bemutató, amely­nek szerzőjét kiváló zenei működésének elismeréséül a Magyar Művészeti Tanács nemrég jutalomban részesítette. A Buda­pesti Operaház most mutatta be 25. íz­ben a Nílusi Legenda c. táncjátékát, és most készül a Nemzeti Színház a Hold« beli Csónakos bemutatójára is. Piovesan Sirio, aki komoly külföldi sikerekkel gazdagon telepedett le Pé­csett, ezúttal is előadói művészetének nagyszerű kvalitásait mutatja meg a bemutatásra szánt darabokban. A jegyekét és a műsort az idegen­forgalmi iroda fogja árusítani folyó hó 10-től kezdve. 4 Mezőgazdasági Kamarák és Termelési Bizottságok együttműködése A mezőgazdasági kamarák céljuknak és rendeltetésüknek megfelelően, vala­mint a termelési bizottságok munkássá­gának elősegítése céljából ott, ahol erre lehetőség volt, a termelési bizottságok ülésein magukat képviseltették. Előfordult egyes esetekben, hogy a termelési bizottságok a kamarai kikül. döttét a bizottság üléséről kizárták, Mivel a termelés szakszem irányítá­sához szükséges, hogy a termelési bi­zottságok munkájában szakemberek is részt vegyenek, a földművelésügyi mi­niszter felhívta a kerületi és vármegyei termelési miniszteri biztosokat, hogy a mezőgazdasági kamarák kiküldötteinek a termelési bizottságok ülésein való rész­vételét biztosítsák. Nemcsak kívánatos, hanem elenged­hetetlenül szükséges is, hogy a mező- gaizdasági kamara a lehetőséghez mér­ten képviseltesse magát a termelési bi­zottságok ülésein, mivel a mezőgazda- sági kamarák a mezőgazdaság minden kérdésében gyakorlati tapasztalatokkal rendelkeznek és hasznos segítséget tud­nak nyújtani a termelési bizottságoknak felelősségteljes munkájuk ellátása és hi­vatásuk betöltése tekintetében. ÚJ DUNÁNTÚL f¥]

Next

/
Thumbnails
Contents