Új Dunántúl, 1945. november (2. évfolyam, 244-266. szám)
1945-11-07 / 247. szám
Ne csak ünnepeid — ismerd is meg a Szovjetuniót! Bévé®* Cy. UWm; Ünnepelő n k N®»ne«ti ünnepe minden népnek van. A ni magyar naptárunkban három atya* pirosbetöa napunk van, amelybe» a világ többi népeinek semmi köre: Saent István, március 15 és október 6. eaak a miénk, magyaroké. És talán nem véletlen, hogy három ünnepünk közül kettő ha nem is kimondottan gyászünnep, de a szomorú megemlékezés nn- •epe, a harmadik pedig a nemzeti gyász napja. Megünnepeljük országunk megalapítójának nevenapját, de augusztus 20-án mindannyiunkban felötlik a bús gondolat: 1000 év óta nem volt még egy államférfiunk, akinek az ország érdekében kifejtett fáradozásait siker koronázta volna. Megünnepeljük a szabadságharc kirobbanásának napját is, de a „Talpra magyar“ szavalása közben ott borong bennünk a tudat, mennyire tragikusan bukott el történelműnknek ez a sorsdöntő próbáik• eása. És megünnepeljük október hatodikét, nemzeti hőseink kivégzésének napját. Szomorúság, bánat, gyász a mi ünnepünkÉhben am öesnehasooUtasban tárul «Iánk s maga egész nagyságában m m óriási különbség, amely m mi némáiéi ünnepeinket és s Szovjetunió mai évfordulóját elválasztja egymástól. November 7-e egy nagy nemzet ünnepe és olyan ünnepe, amilyenben nekünk magyaroknak sohasem volt részünk: óröműnnepk 1917-ben, akkor, amikor az ©raes nép súlyosabb helyzetben volt, mint nép valaha b a történelem folyamán, önmagára talált, új világot teremtett és ezt az új világot megerősítette és fenntartotta annak dacára, hogy olyan nehézségek és veszélyek fenyegették, mint még soha mást. z~ A szovjet népnek oka van ünnepelni, í joga van örülni. Megharcolt, megküz- j dött ezért a jogáért. Olyan tömegeket állított csatasorba, mint Budjcnij és Vorosilov vörös gárdái, olyan munkásokat, mint a sztachanovisták tízezrei, olyan hadsereget, mint a német milita- rizmust eitipró diadalmas Vörös Hadsereg és mindezek élére olyan vezéreket, mint Lenin volt és mint Sztálin. Az a nép, amely erre képes, joggal örülhet. November 7-e a Szovjetunió nemzeti ünnepe. De ime mi is vele örülünk, együtt ünnepelünk a szovjet néppel, együtt lengetjük zászlónkat a Vörös Hadsereg zászlaival, együtt éltetjük Sztálint és a Szovjetek többi vezetőit, a moszkvai Vörös téren felvonult tömegekkel Vájjon miért? Sokan azt hiszik talán, hogy csupán azért, mert a Vörös Hadsereg itt van közöttünk és nekünk illik kivenni részünket felszabadítóink ünnepéből. De kérdezzék csak meg a bányák mélyén dolgozókat, az üzemek munkásait, az értelmiség legkiválóbbjait és hallani fogják a választ: nem udvariasságból ünnepelünk, hanem azért, mert ez az ünnep a mi ünnepünk is, a világ minden dolgozójának ünnepe! Nemcsak a Vörös Hadseregtől megszállt országokban, de a világ valamennyi államában kígyóinak. ma a mtmkásezemek és boldog büszkeséggel kiáltják: ünnepelünk, meri 28 évvel ezelőtt a földkerekség egyhatod részé* bebizonyítottuk, hogy igazunk van, bebizonyítottuk, hogy miénk a ,jövőt Mert november 7-én a Tanácsköztársaságok népe jövőt »lapított és jövőt mutatott a világ valamenvi dolgozójának. Milyen jövőt? Ismerd meg! fiúdmm: Vattásűíd&ds? A magyar közvéleménybe» az elmúlt 35 esztendő alatt teli marokkal szórták a rágalmakat a Szovjetunióra és ezek között a rágalmak között is első helyet foglalnak el azok a ferdítések és tudatos hazugságok, amelyekkel azt akarták elhitetni, hogy a Szovjetunióban papokat gyilkolnak, templomokat rabolnak, szigorú büntetésben részesítik azokat a szovjet polgárokat, akik Istentiszteletre merészelnek:' menni.. A vallásüldözésről keltett ezen rágalmakat most ne riporterek színes tolla, ne propagandisták szólamai cáfolják meg, hanem a száraz paragrafusok és tények. 1918 januárjában tették közzé a szov- jk>tkormány rendeletét az állam és egyház különválasztásáról. íme néhány pont ebből a rendeletből. 2. §. Tilos a köztársaság területén bármiféle olyan törvényt vagy rendeletét kibocsátani, mely a lelkiismereti szabadságot feszélyezné, vagy korlátozná, vagy a polgárok felekezeti hova tartósé«« alapján bármiféle előnyt, vagy kiváltságot állapítana meg 3. §. Minden polgárnak joga vau bármely vallást követni, vagy semmiféle vallást sem követni. Mindenféle jogfosztás. mely bármilyen vallás vagy felekezet követéséhez, vagy ahhoz fűződik, hogy valaki semminemű vaMást sem követ, hatályát veszti. Az összes hivatalos okiratokban a polgárok felekezeti hovatartozása vagy felekezeten kívüliségére vonatkozó bárminemű utalás mellőzendő. 5. §. A vallások, szertartások szabad gyakorlata biztosítva van, amennyiben azok nem bontják meg a társadahrr rendet ir nem sértik a Szovjet Köztársaság jogait 1929. április 8-én hozott törvényben a következő szakaszokat találjuk: 47. szakos^. Vallásos táisulaiok kérésére engedélyezni lehet új templomok építését. \/<Má4£m&úd$á$! 57. szakasz. A hívók áitsfosságainak megtartásához a hatóságot értesítése, vagy engedélye nem szüksége®. 60. sz. Körménetek rendezéséhez a hatóságok külön engedélye, vagy azok értesítése nem szükséges. Az 1936-ban életbelépett Szovjetunió Alkotmányában, annak 124-ik szakaszában efc áll: „A vallásgyakorlat szabadsága és a vallásellenes propaganda szabadsága minden polgár elismert joga.“ Ez az igazság szemben azokba) a rágalmakkal, amelyeket a Szovjetunióban rendszeresített állítólagos vallásüldözésekről terjesztettek. De a paragrafusokon túl sokkal világosabban cáfolják meg ezeket a. rágalmakat azok a tények és tettek, amelyek a Szovjetunió most lezajlott nagy honvédelmi háborújában zajlottak le. Befejezésül álljanak itt Alexej moszkvai pátriárka szavai: — Mi papok a háború első percétől kezd ve együtt küzdöttünk a szovjet néppel, a vallás, az emberiesség, az igaz- ságosság elvetemült ellensége,: a fasizmus ellen. Most a háború győzelmes befejezése után is hűen fogjuk teljesíteni kötelességünket^ Bátorító szavunkkal lelkesíteni fogjuk híveinket az újjáépítés munkájában, a háborúokozta sebek gyógyításában és megőrizzük drága emlékét azoknak, akik az emberiség javáért áldozták drága életüket. Mikor az elért eredményekért hálát mondunk az ég Urának, kérjük, segítse hazánk veze tőinek törekvését hogy békesség jöjjö.i í földre, ÚJ DUNÁNTÚL Ki A DOH'V ATAL/ MUNKÁCSY M.-U 10 SZ. ALAF. Dr. Győyy János: PUSKIN 3 Befejezetlen élet, befejezetlen mű. Igazi rohammunkád volt Puskiu. A reakciós I. Sándor és a „botozó" Miklós cárok alatt bősz évi fáradozással lajtolta mindazt, amivel az orosz nyelv és az orosz iradaloin évszázadok óta adós maradt. Élete töredék; pisztolypárbajban halálos sebet kap s I. Miklós cár még halálos ágyán sem hagyja nyugodni azt az író-forradalmárt akinek a cári abszolutizmus és a rendőri cenzúra 20 éves kora óta egy I percnyi nyugalmat sem kegyeskedett adni. A haldokló költőtől a cár levélben követelte: csak a szentségek áj- tatos felvétele után merjen a másvilágra menni, különben neki, I. Miklós őfelségének nem fog módjában állni özvegyéről és árváiról gondoskodni. Befejezetlen élet de befejezett mű. Ez a nemes ember, aki az akkori reakció fellegvárának, az Európa zsan- dárának csúfolt cári Oroszországnak neveltje, az tS25. évi dekabrista forradalom egyik vezető egyénisége volt. Az illegalitás minden változatát kipróbálja, a rendőri felügyelettől a száműzetésig belekóstol a cári terror valamennyi inyencfalatába, A jobbágyelnyomás elleoj harcoló dekabrista forradalom leverése utá* Puskin taktikát változtat: megígéri a cárnak, hogy ezentúl csak ez irodalomnak él. Számára ez volt az egyetlen lehetőség. Feláldozta a forradalmár életét, a cselekvő életet, de befejezte a nagy művet, az orosz nyelv és az orosz irodalom évszázadok óta esedékes reformját Téved, aki azt hiszi, hogy Puskin kiegyezett a cárral s hogy eldobta a forradalom zászlaját. Csak taktikát változtatott, elvert sohasem adta fel. Sőt: tovább vitte a forradalmat, az a irodalom és a? irodalmi nyelv frontján, melynek ő volt a főparancsnoka. Ebben az időben írja barátjának: „Oroszországot igazán csak forradalmár szeretheti, mint ahogy az orosz nyelvet csak művészek szerethetik. Az orosz nyelvet és Oroszországot ugyanis egészen élőiről kell kezdeni". Az orosz irodalomnak Puskin adott modern u>élvezetét, uj ;zabású köntöst. a mehet magára öltse, lépést tudott tartam az európai haladással, ki tudta fejezni mindazt, amit őelötte képtelen volt kifejezni: a filozófiát és a többi elvont tudományokat. Az orosz irodalom Puskinnal lép be a nemzetközi fejlődésbe. Vájjon mi a titka annak a nyelvi és irodalmi reformnak, amely Puskint halhatatlanná s a Szovjetunió legnépszerűbb költőjévé tette? Egyszerűen az, hogy Puskin ismerte a népet és ismerte hazája hagyományait Ő már akkor tudta azt, amit Dimitrov a közelmúltban hirdetett: „Ne engedjük, hogy nemzeti hagyományainkat a reakció sajátítsa ki“. Puskin kedvenc szórakozása a vásárcsarunkok látogatása volt Itt tanulta meg az élő,' zamatos népnyelvet, a proletárok realisztikus kifejezési fordulatait, azt a nyelvet, amelyet nem az ész és a szellem, hanem a föld, a vas és az olaj hozott világra, A népnyelvet és a népköltészetet a. históriai hagyományokkal egyesítette s a francia világosság és logika útmutatásai mellett plasztikus és szépen hangzó kifejezési eszközt, formás mintát adott az orosz irodalomnak. ‘Puskin realista volt, mint nagy mestere, Shakespeare. Nem at élettől távoleső kifejezési formák, légies és geometriai konstrukciók, hanem a valósiéra' és tipikus jelenségek érdekelték. Ezért nevezi egyik kritikusa „Anyegin“ című verses regényét nép- eposznak, „vagyis az orosz élet cm ik- lopédiájának“. S ezért olvassák ma Sztálin államában Puskint mindenütt: kolhozban, iskolában és gyárüzemben, — mert az irodalmi nyelv megteremtése szocialista harc volt: a nyer természet ellen, — és rohammunka volt: évszázados mulasztást kellett két rövid évtized alatt pótolni. Mindez csak forradalmi utón volt lehetséges és nem véletlen, hogy a dekabristák forradalmával karöltve járt Puskin nyelvi és irodalmi forradalma. Csatod és QyiAfndc a Szöt/jeí&eH Ä cári Oroszországban a nő a családon belül ugyanolyan jog fősz tori és elnyomott volt, mint a társadalomban. Amig a lány item ment férjhez, úgyszólván emberszámba sem vették. Pihenés nélkül dolgozott az apjának és az apja a szemére vetette: „Eltartalak!“ Atni kor aztán a lány férjhezment, a férjének dolgozott. Úgy dolgozott, ahogy a férje kívánta. És a férj újra csak a szemére vetette: „Eltartalak.“ így jellemezte Sztálin a parasztasz- szony helyzetét a forradalom előtti családban. A Szovjethafcalom mindezt gyö kérésén megváltoztatta. Uj viszony alakult lri férj és feleség között Ez a vi- től, hazugságtól, csalástól és anyagi számításoktól. A szovjetcsaíád a köí csönös vonzalom, a mélységes, kölcsönös megértében és a férj és feleség teljes egyenlőségen épül. A szovjeterkölcs szigorú és tiszta. Amikor a Szovjetállam a teljes egyenjogúság és önkéntesség alapján építi a házaséletet nem tűri a házassághoz való kötiyelmű viszonyt. Ezért van az. hogy a Szovjetunióban erélyesen, harcolnak a rövidlejáratú házasságkötések ellen, mint olyan jelenség ellen, mely eltorzítja a házasság alapvető hivatását, szilárd és órás család alapítását A szjovjetkormány gondosan őrzi az anya jogait és gyermekeinek érdekeit. Minden asszonynak boldog anyaságot biztosítani — «az a legfontosabb szociális feladatok egyike és a szovjet törvényhozás ebben a vonatkozásában lényegileg azt a célt szolgálja. A nőnek csak Szov jetorszá gban van valóban boldog anyasága. A. Szovjet unióba negmagyobb figyelemmel környékezik és a legnagyobb gondosságban részesítik a nőt, mint anyát mint nevelő» Az intézmények sűrű hálózata áll az anya rendelkezésére — az orvosi tanácsadók, bölcsődék, óvódák, étkezdék s*b A szülők a gyermekek eltartására szűk séges összegnek negyed vagy harmad- részét fizetik az óvodáknak, a többit az állam fizeti. Az anyáknak és gyermekeknek nyújtott állami segítség fontos tormája a járulék, melyet a sokgyermekes anyik kapnak a. Szovjetunióban. Azelőtt a sok gyerek súlyos csapás volt a szegény ember számára. Most az állam segíti « sokgyermeke« anyákat. A hatgyermekes szülők a he*ed k nyolcadik és kilencedik gyermek után egészen a gyermek ötéves koráig ivet. ként kétezer rubelt kapnak. Mm den .ö vetkező gyermek után az anya -gy ö»z szegben 5000 rubelt kap és a gyermek második életévétől egésze» az ötöd Ötig évente 3000 rubelt Különösen csökkent a Szovjetunóban a gyermekhaland'sig. Ellenben <get> nagy és emelkedő tendenciájú a szüle tAei arány; 1937-ben majdnem kétszer annyi gyermek született az országban mint 1936-ban. ŰJ DUNÁNTÚL. [¥]
