Új Dunántúl, 1945. november (2. évfolyam, 244-266. szám)
1945-11-29 / 266. szám
így szabadultam fel... Hat fUUaHatftUéki, amely, ma eyy éve készüli Véc&iM és a pée&UUtát Az újságíró nem más, mim fotograíálógép, amely mindig pillanatfelvételekre van beállítva. Feladata és célja, hogy a pillanatfelvételekben rögzítse meg a történelmet és az embert, amely a történelmet csinálja, vagy akivel s történelem történik. Az Uj Dunántúl szerkesztőségében ma hat olyan fotografáló masina van, aki itt volt, jelen volt a felszabadulás pillanatában. Hivatásukhoz híven megtették kötelességüket: a kompnr/ár akkor is elcsattant, amikor a masina attól félt. hogy őt magát is szétroncsolja a történelem. A pillanatfelvételek elkészültek és megmaradtak. Jellemzőek az eseményre és jellemzőek magára a fényképezőgépre is. Íme, így látta, így élte át szerkesztőségünk hat tárgylencséje a ma egy éve történteket. Csuka Zoltán: •gszületett Kisbicsérden megállt az utolsó pesti | Az adventi hangulat karácsonyesti vávonat; Pécs már nem fogadta. A város felől dörögtek az ágyúk, de SS katonákon, egynéhány nyilason kívül senki nem maradt a kocsikban. Hosszú, fekete karaván indult keletnek s én a csúszós nyálkás szántóföldeken tizennégy kilométert gyalogoltam, amig az elhagyott pécsi utcákra értem. Egy-egy ázott német katonán, karszalagos civil rendőrön kívül senki nem járt az utcán. A Rákóczi ut és a Siklósi utca sarkán égnek meredő lábakkal döglött ló hevert. Aknabecsapódás. Üszög felé robbannak az aknák, dörögnek az ágyúk, kelepcinek a géppuskák. A család már ;lenn volt a jó mély török pincében. Gyertyavilág mellett, vagy négyszáz ember szorongott. A rokonok nem akartak hinni a szemüknek: — Honnan? — Most jöttünk a esti vonattal — mondtam s egyik kezemben a feleségemet. másikban az Írógépet szorongattam. rakozásba fordult. „Most jön a krisz- kindli“ mondotta valaki s mi vártuk, hogy a nagy fordulat végre megtörténjen, a földgolyó egyik feléről átessünk a másikra, miközben testileg ott maradjunk a pince mélyén. Mintha megállt volna az idő, pedig az idő rohant és a föld is a nagy világűrben“ Egy életet befejeztünk s egy újat megkezdünk“ ilyesfélékre gondoltam, miközben a gyertyák füzébe bámultam. Négy órakor nagy dörrenés. Akna hullott valahol. Aztán nem sokkal később sorozatos tompa dübörgés. — Megjöttek! A tankok! ! A dübörgés elhalt. Aztán lópaták záporoztak. Kozákok. A gyertyák rőt világában hol elsápadtak, hol kipirultak az arcok. Volt aki félt, volt aki örült. — Átestünk rajta! Reggel hétkor derengett. Kimentem az utcára, már csendes volt minden. A ház előtt egy szőke, fiatal gyerekarcú orosz katona állt. Nagyon világos kék szeme volt. Felém fordult s ahogy ráköszönKettejüktől nem tudok elválni. Hamar leszakadt az este s engem *■-1 mosolygott.' lahogy advent, hangulat fogott el. Gyér-, Megk|náItam ^ cigar|ttával g ^ orosz nyelvet törve elkezdtem vele betyák égtek a pincében, a villany már kialudt, néha fölöttünk nagyot döndulí a föld. Akik kimerészkedtek, azok újságolták, hogy ociakinn tűz van. Ég a Sopiana, mondották. Este tfz után benézett még egy német. Azt mondta, az oroszok már a Zsolnay gyárnál vannak. Aztán elment; el se búcsúzott tőle senki. Csak néhá- nyan morogtak utána valamit a foguk között. mekek meggyilkolásáról, asszonyok meg- gyalázásáról. Bevallom nagyon féltünk, hiszen a hetvennyolc ember legnagyobb része asszony volt és gyermek, férfi alig akadt köztünk. Végre szerdán hajnalban meghallottuk az első orosz tankok dübörgését az utcán és nemsokára megjelent egy orosz katona a pincénkben. Németeket keresett és igen harciasnak festett. Persze mi kórusban kiabáltuk a „nicsevo“-t. (egyetlen orosz szó, amit tudtunk). Látogatónk szemmel láthatóan megenyhült. Megivott egy pohár pálinkát, rágyújtott egy cigarettára és barátságos vigyorgt* közepette magyarázta kézéi lábbal, hogy nem keli félni, felmehetünk a pincéből. „Nyemecki szóidét kaput“ — mondott* többször is igen kifejező kézmozdnl* kíséretében. Bámulva néztünk össze. E* lenne az a szörnyeteg? Se nem rongy»* sőt ilyen vattázott ruhát nem is láttunk eddig, és elmaradt a náci propag*0»* Ígérgette „erőszakoskodás“ is. Orosza»* barátságosan elbeszélgetett velünk darabig, majd további két pohár péK®** után békében távozott. Ezen felbátorodva én is kibújtam a pincéből. . Az utcán sorban álltak a tankok a szokatlan, torokhangú idegen beszéd megtöltötte a levegőt. És különös tétként a háborús képek, a tankok vében szép szál orosz legény féltő go® dal kis piros triciklit huzgáli a járd»* benne a boldogan kacagó 3—4 éves kölyökkeL A gyerek kezében dió v0,. meg cukor és hadonászva biztatta > barátját: még ... még.. ! Mosolygott mindenki, a gyerek mamája, a harcból jött katonák é* házak kamuból kikandikáló elnyűtt **** emberek. Azt hiszem, mindnyái»n először » agyában gondolat: akkor mégse ködlött fel lehet igaz. Magyar József: Dárldós felszabadulásom szélni. Mosolyogva mondta, hogy a németek már messze takarodtak. Egyik kapu a másik után nyilt ki félénken. Az emberek körénk sereglettek, végigszimatolták a szemükkel és nézték a szőke katonát. És föílélekzettek. Most mér nyugat felé dörögtek az ágyúk. Hát igy történt. Megszületett... Dr. Dévai Sieiánia: Árvaházra bukkannak a harcosok iz emlékezetes s szürke, ködös reggelen az árvaház csendes kápolnájában misére gi/ültek össze a szomszéd házak lakói. A fegyverropogásos, kísérteties éjszaka után lázas, buzgó ima tört fel a telkekből. A harmóniám lágy hang fait időnként meg-megszakította egy tompa döirenés. Az emberek féltek a háborútól, amely most már feltartóz- láthatatlanul elérte városunkat és féltek az Ismeretlentől. Mi lesz? Ez a kérdés tükröződött a meggyötört arcokon. Mondoni sem kell, hogy a göbbelsi propaganda alaposan próbára tette az . emberek Ítélőképességét. A közeledő Vörös Hadsereg katonáit kegyetlen, vérengző szörnyetegeknek tüntette fel, akik előtt nincs sem irgalom, sem szánalom. Fél hét felé járhatott az idő, amikor utcánkban felbukkantak a hatalmas T 34-esek nyomukban az első orosz katonákkal. Egész lényükből harci tűz és keménység sugárzott. Gyorsan szétszéledtek és rejtőző ellenséges katonák után kutattak. Feladatuk teljesítése közben az árvaház kapuját is kinyit- >:>tták. Az árvaház lakói dermedt csendben fogadták a marcona katonákat. A gyermekek riadt arccal bújtak a nővérek köré és reszketve várták, hogy mi lesz. Szerencsére a nagyobbak közül Szabó Éva: akadt egy, aki szláv származású lévén meg tudta értetni az oroszokkal, hogy ároaházban járnak, amelynek a legtávolabbról sincs köze a Wehrmachtkoz, vagy az SS-katonákkoz. A „decsji dóm" (gyermekotthon)) varázsszavára a kemény arcok nyomban megenyhültek. Akadt köztük nem is egy, aki magához ölelt egy-egy árvát és megsimogatta a szőke gyermekfejet. Bizonyára a pufók- arcu kis V asz jókra és Fámákra gondoltak, akik hazavárják őket „valahol Oroszországban". Pár percig tartott, a barátkozás, amely a világ minden pontján ugyanaz, mert a gyermeklélek varázsa is örök időktől fogva nemzetközi és nem ismer határokat A kötelesség szavának eleget téve a katonák ezután továbbsiettek, de az orosz lélek spontán melege és gyengédsége mintegy varázsütésre feloldotta a jelenlévők dermedt félelmét. így festenek tehát azok, akikről Göbbelsék azt hirdették, hogy a gyermekeket elszakítják szüleiktől és az ismeretién Oroszországba hurcolják őket? Ez ritt le minden arcról és a kis árvaházi epizód eredményeképpen lehullott a német pro paganda által a Vörös Hadsereg köré vont első hazugságlepel, amelyet még annyi más követett... Akkor is ilyen borongós, esős novemberi reggelre ébredtünk, azaz csak ébredtünk volna, ha két álló nap és éjszaka alhattunk volna. Mert vagy iizen- ketten voltunk összezsúfolva, házbeliek a ház szűkre méretezett szuterénjében Onnan hallgattuk szorongva, egy-egy aknapukkanáskor összerezzenve a város felett elviharzó háború fergetegét. Az első orosz, akit megláttam, egy alacsony, zömök kis kozák volt, aki a város átfésülése közben a mi udvarunkba is beállított A kis orosz katona éppen egy lezárt ajtó kilincsét nyomkodta s amikor engem meglátott, nyomban elővette pisztolyát, de nem szegezte rám, csak úgy súlyban tartva, oroszul kérdezte. hogy nincsenék-e „szóidét"-ok a házban elrejtőzve. Amikor megnyugtattam, hogy nincsenek, akkor barátságos köszöntéssel belépett az egyik konyhába. Ott csakhamar együtt volt az egész „ház". A katona mindenkivel kezetszo- rított, azután leültették, étellel, itallal, cigarettával kínálták, amit nem is utasított vissza. Néhány perces vendégeskedés után újból mindenkivel lekezelt és anélkül, hogy tovább kutatott volna a „szoldátok" után, eltávozott. Ez. szerdán volt és a következő vasárnapig nem tette be orosz katona a lábát a házba. Hanem vasárnap már jó kora reggel bevonult vagy tizenkét főnyi fáradt csapat hozzánk is, akik pihenőre jöttek és csakhamar ellepték mind az öt lakást. Pihenésről napestig. Mindenekelőtt tt# azonban szó enm ***Kaptak is mindenből a legjavát, az honitok kitettek magukért: csak nem tudott senki szolgálni: itó*8 , Ezen a téren azonban csakhamar tettek magukon. A legközelebbi inából szállították maguknak az ' Folt is eszem-iszom egész álló nap- 'f egyetlen férfiember voltam házban, igy mint kényszerű nend“ gazdának egész nap együtt látnom vendégeinkkel. Ittunk. et‘11 ^ énekeltünk, megint ittunk, ettünk énekeltünk. Közben megfordultunk , lamennyi lakásban, végig nuu8, nemcsak az egész napot, hanem 81 1 házat is. Vendégeink kifogást8' viselkedtek, már t. i. ami az asszanF^ kát illeti, akik szörnyen be voltak ladva az első percben a sok oro*8 i, tona láttán. A katonák a lehető }eK^j, nariasabbak voltak hozzájuk, ami hogy az én jelenlétemnek volt ^ hét 6, aki. felhasználtam csekély ** tudásomon kívül politikai maf" is, hogy megvédjem az aatf népség erkölcsi reputációját. pos dáridózás után, estefelé jött 8 ^.f. rancs és a mi vendégeink, arnilyen j. télén jöttek, olyan hirtelen el tak, barátságos bucsuzkodás Egy év után jól esik visszaernlé .j, erre a napra, mint első élményre f szabadulás első idejéből. Zsikó Gyula: Puskin..- Ehrenburg... Gorki)..* Egy kis piros tricikli Hetvennyolcán kuporogtunk a hideg pincében ma egy éve, hallgattuk az egyre közeledő ágyúdörgést és ha egy-egy pü'.sr.stra kióvakodtunk a szabad leveÍ4I ÚJ DUNÁNTÚL gőre, láthattuk a fejvesztetten menekülő, de gúnyosan vlgyorgó németeket. Hála Istennek, nem „védtek“ bennünket, bár a rádió még akkor is sikeres néniét ellenlökésről beszélt. Szorongva vártuk, hogy mi lesz a sorsunk, bennünk élt » fasiszta propaganda mérge a „rongyos ázsiai horda“ kegyetlenkedéseiről, gyet... A háború, amelynek tartalma, lényege ismeretlen volt előttünk, csak a híréből sejlett egyetmás: közeledett a kis, Istenhátmögötti faluhoz is. Állandó morgó mennydörgés. Vörös villanások délkeleten az égbolton. Feszültség az idegekben, Tőmondatokban összefogható s mennyi borzalom minden szóban! A németek nyugat felé mentették éle tűket Szerda hajnalban, mintha kukoricát pattogtatna rostában valami irgalmatlan nagy kéz, ngy zengett a levegő. Az idő elvesztette számunkra mérhető voltát. A Makár-hegyen' emberek mozogtak. Tüznyelvek jelezték az írtjukat. És ropogás. Nyugat felől, a szőlősi dombok felől védekeztek a németek. Az utolsó német elesett a templom körüli harcokban, a többiek átmentették magukat a gerincen túlra Süket csönd támadt. Antal bácsival fűrészeltünk a nagy diófa alatt — Na ez a fa felfogja még az aknát is —, mondta, »mikor a műúton feltűnt az első szovjet katona feje: szürke kucsmával. Ránk nézett és ment tovább. A borbély már kézzel-lábbal magyarázta a kis orosz különítménynek: ninKs V csenek „germánszki szoldátok' két cigarettát. A falu: felszabadult. Egy kozókkucsmás altiszt, egy 9®fűí.< sapkás tiszt, egy géppisztoly»6 katona állított be. @ — Dokument! — követették®“^, j zavartan, széttárt kézzel könyvtáramra. — Ucsanich? — kérdezték. ^■ Az 'értekezésekből, regényekből ^ szedett szláv szókincs a futotta, hát kézzel-lábbal J»1 tam. ök nem értették, amit én tam, én amit ők. de azért jSí * rendjén. Megmutattam az irate1®** Rendben. Néztük egymást — Jeszty mszkiji knyigif Nem értettem. Az asszony seg#® Mutasd meg az orosz könyve*®®1 mutattam Puskintól Gorkijig- ^ — Áh, Jevgenyij Ánjégin? — ták furcsán és megenyhült Határozott sikerem volt * f?*^*»?* Moszkvai sikátorával és Gorkij & című regényével. . , pr — Ucsanich i pisze!}, szelj! Dobro! — mondták b*rát*»e és elmentek... A háború tovagördSli a fulü Egy éve. Emlékezzünk! ...