Új Dunántúl, 1945. október (2. évfolyam, 219-243. szám)
1945-10-14 / 229. szám
Néma»«* f'er!n^ i ««oknífiik, hanem a magunk számára alarm* felépítem or országot A MKP hároméves tervéből Trikolor és vörös csillog Demokratikus szabad választásokra készülődtünk. Ügy képzeltük el, hogy a választási harc nem harc lesz az egyes pártok között, hanem nemes vetélkedés. Azt hittük, hogy minden demokratikus párt igyekezni Jog feltárni a magyar nép előtt mindazt a sok jót, amit eddig a nemzetért tett » megvilágítani, miképpen képzeli el az ezután következő időkben Magyar- ország jövőjét, merre látja a kiutat, milyen eszközöket akar felhasználni arra, hogy tovább építse és beteljesítse mindannyiunk közös nagy célját, az egységes, életképes népi Magyar- ország felépítését. így képzeltük el a választási harcot és ezért hirdettük, hogy ezek a választások meg fogják mutatni, melyik párt irányvonalát tartja helyesebbnek, követendőbbnek a magyar nép. Ez a harci módszer lett volna egyedül becsületesen demokratikus, egyedül a nemzeti egységfront szellemének megfelelő, egyedül építő. Nem igy történt. — Annak dacára, hogy a választási harc megindításakor « demokratikus pártok között párt- közi megegyezés jött létre abban az értelemben, hogy a választási harc »órán az egyes pártok nem egymás ellen, hanem a magyar népért fognak megküzdeni, annak ellenére, hogy megegyeztek abban, nem egymás ócsárlásával, egymás megrágalmazó- *á\ ál, egymás beszennyezésével igyekeznek majd a maguk oldalára hódítani a választókat, hanem becsületes felvilágosító propagandával, annak dacara, hogy a pártok többsége szigorú becsületességgel tartotta is masát ehhez a gentleman agreementhez, n választásokat mégis beszennyezték, a választási harcot versengésből gyűlölettől fröcsögő üvöltözéssé, közönséges kocsmai káromkodássá változtatták. \ Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Pa- casztpárt és a Polgári Demokrata Eárt, sőt az újonnan megalakult pár- fok is a pártközi megegyezéshez és *z igazi demokratikus szellemhez ragaszkodva, egyetlenegyszer sem vonlak választási propagandájukba a velők szemben álló pártok nevét és^ különösen nem gyalázkodva vagy ócsárolva. Ezzel szemben a Független Kisgazda stb. stb. párt a választási harc egész eddigi ideje alatt egyetlenegyszer sem Alit 'elő azzal, hogy eldjcse- hedjen mit tett eddig a magyar újjáépítés érdekében, avagy mit kivan fenni a jövőben. Hogy mi ennek oka, *z-e, bogy nines mivel dicsekednie és Budapest kiürítésén túl más építő ter- vet nem tudott kiagyalni, vagy az-e, hogy vannak ugyan tervei, de ezeket R magyar nép elé terjeszteni nem fart ja ajánlatosnak. — azt nem tudhatjuk. De az tény, hogy a nemes versengés eme lovagi fegyvereivel ez,ideig egyetlen alkalommal sem élt ITOjJ. Es mégis hatalmas választási propa- *"ndahadjáratot folytatott le. hűnek * propagsudahad járatnak jellemzői: * titokban, kézről-kézre ado*< röpeé- dolák. suttogva, fnlból-fülbe terjes? *pft rémhírek és más pártokra szőrt cáealmak és a politikai életbe vissza- Evalárott, keresztektől hemzsegő plakátok voltak- Es újabban « virág- Pyelvwii m*girt és megrajzolt faJfelirások is, amelyet a becsületes szándékú magyar könnyen félreérthet, a nem becsületes szándékú pedig azt olvashatja ki belőle, amire szíve már oly nagyon vágyik és amelynek elérésével ime a Kisgazdapárt virágnyelven bár, de közérthetően kecsegteti. Még annyi becsület sem volt e fal- festőkben, hogy szignójukat odabigy- gy esszék, vagy megjelöljék, m<dy párt teszi fel a falrafestett kérdést. Ez is jellemző módszer, A Kommunista Pártnak még nem volt egyetlen kimondott nyomtatott vagy falrafestett szava a magyar néphez, amely alá ne tette volna büszkén oda a pártját jelző MKP-t. De megértjük, hogy a szó- banforgó mázolómnvészek a sötétben kivannak maradni, hiszen amit odafestettek és rajzoltak, nem veszélytelen dolog. A kérdéses falfestmény egyetlen szóból áll. Abból a szóból, amit ini valamennyien felteszünk most a magyar népnek: „Válassz“. De a szó előtt és mögött egy-egy rajz van, amely rá kíván mutatni arra, hogy mi között kell választania a magyar népnek. Ez a két rajz pedig: a vörös csillag és a nemzetiszinü lobogó. Vagy ez. vagy az, —- mondja olvasóinak a falfelirgs szavak nélkül is és ha az egyiket akarod, el kell utasítanod a másikat. Nem kívánunk különösebb súllyal rámutatni arra, hogy sem a vörös csillag, sem a nemzetiszinü lobogó nem szerepel ilyen formában a demokratikus pár*ok jelvényei között, mert a vörös csillag a felszabadító szovjet állam felségjelvénye, a trikolor pedig Magyarországé. Nem kívánunk erő- sdhb szóval rádörrenni arra, hogy aki ezt a falfestést elkövette, azt a kérdést tette fel a magyar választónak: magyar állampolgár akarsz-e lenni vagy szovjet polgár. Ha igy vetnénk fel a kérdést,1 akkor azt kellene mondanunk, hogy aki ezt a falfestményt kitalálta, közönséges hazaáruló, mert a magyar szavazónak lehetőséget mutat arra, hogy nemzetétől elidegenedhet. De hiszen nem erről van szó. Arról van csupán szó, hogy a vörös szint és a nemzeti szint akarja egymással szembeállítani a ‘mázoló propagandista. Azt a vörös színt és nemzeti szint, amely elválaszthatatlanul egymás mellett harcolt, közel száz évvel ezelőtt Isnszegnél és a szabadságharc többi megszentelt csataterein, összefonódva vonult fel 1919-ben az országunkra tört imperialista román és cseh seregek ellen, azt « kél szint, amelynek ujahb összefonódása menthetett volna rsak meg bennünket a közelmnltban is attól a katasztrófától, amibe túlzottan kifestett álnemzeti színű zászló lobogtafása rántott. Emlékszünk plakátokra és falfestésekre a közelmúltból, amelyek ugyanezt a szellemet akarták terjeszteni és ugyanilyen hazugok js vpllak. <94'5 rnnrrius 1* én plakátok jelentek meg országszerte, amelyek aljasul azonosítani akarták a Petőfik és Kossuthok szent szabadságharcét a németek oldalán vívott gyalázatos akcióval. Emlékezünk falfestésekre, ahol ugyancsak szerepelt a vörös csillag, utána egy egyenlőség-jel. majd a zsidók Dáv id csillaga, kit is ilypn sokszínű vödörrel mászkáló mázolok pingálták SÍSáÜ&ány a magjrar n6phez! Rx ideit-lenes nemxel keim&ny nevében Dáfnoki Mik.os Beta mis i.-xtera nö* az aiabbi kiáltványt int. zte a magyar nepttez: Budapestről Jelentik: Az Ideiglenes nemzeti kormány nevében a miniszter-i elnök kiáltványa a magyar népbe*: Az ideiglenes kormány nevében har- I madízben fordulok hozzátok magyar testvéreim. Most az egész kormány nevében fontos figyelmeztető szót intézek hozzátok. A Jóvátételt kötelezettség, az újjáépítés, amelynek terheit az előző bűnös kormányok gonoszsága és a reakció hárították ránk, az ipari munkásságot állandóan fokozódó teljesítményre készteti, ök az újjáépítés kezdetén hősökhöz ülő lemondással és áldozatkészséggel vállalták a nemzet terhének reájuk eső részét. Kötelességüket csak úgy tudják teljesíteni, ha a mezőgazdasági termelők hivatásuknak éppen úgy magaslatán állnak, mint az Ipari munkásság és a dolgozó értelmiség. Ezért minden erővel biztosítani keü a közellátásnak art a fokát, amelyet a dolgozó Ipari munkásság és értelmiség munkájának folytonossága nem nélkülözhet A kormány a legszigorúbb intézkedéseket lépteti életbe, hogy minden termelő beszolgáltassa termiének előírt mennyiségét. Minden mulasztással szemben a legszigorúbb megtorlást alkalmazzuk. De én nem a rendeletek szigorúságára és a megtorlás súlyosságára hivatkozom, hanem arra a. testvéreket kötelező önzetlenségre amely ma minden dolgozó magyart eltölt. Tisztában kell lenni azzal, hogy a magyar nemzet, a népi Magyarország egész teljességével fog élni és virulni, vagy elbukni. Nem helyes az, hogy az egyik dolgozó réteg nagyobb áldozatot visel- i jen mint a másik. Nem pusztulhat el egyik osztály sem anélkül, hogy a másikat magával ne rántsa a szakadékba. A mi sorsunk közös, akár a gyárakban dolgozunk, akár a földet műveljük akár az íróasztal mellett dolgozunk.,, Az ipari munkásság és a városi értelmiség kenyeret kér. Nem alamizsnát hanem a munkájáért járó mindennapi kenyeret. Adjatok! Adjátok először azt. amit a rendeletek előírnak és adjátok mindazt, ami felesleges és amit nélkülözni tudtok. Ma a termelés mellett ez a legégetőbb kötelesség. Másik kötelességünk is van: egy talpalatnyi föld sem maradhat megmtiveletlenül. A kenyér, a mindennapi kenyér függ attól, hogy minden alkalmat megragadjon a magyar föld bevetésére. Ne jöjjön még egy esztendő ránk annyi gonddal, mint ameny- nyivel küzdünk most Segíts magadon, az Isten Is megsegít. Megteszünk mindent ami tőlünk telik és akkor bizalommal tekinthetünk a jövőbe. Az út amelyet eddig megtettünk, göröngyös és fáradságos volt Még nem vagyunk túl minden veszélyen. Minden küzdelem és fennakadás nélkül el kell érnünk az új terméshez és ha mindannyian akarjuk, oda is fogúnk érni. Kérő szóval fordulok a demokratikus pártok felé is. Nélkülük nem lett volna képes az ország az újjáépítés útján eddig jutni. Legyének ott mindenütt, ahol tanáccsal, személyes közreműködéssel segíteni kell, ahol lelkesítésre van szükség. Legyen úrrá mindenütt a lelkesedés és bizalom, a testvéri egyetértés és önzetlenség, amely magával ragad mindenkit és az a lendület, amely a nemzemt a* utolsó akadályon átsegíti. Budapest, 1945 október 14. DALNOKI MIKLÓS BÉLA. • Mint ismeretes, a Magyar Kommunista Párt az ország kőzellátásában mutatkozó egyre súlyosabb és elsősorban a dolgozó munkásságot érintő közellátási bajok megoldása érdekében rendkívüli minisztertanács összehívását követelte Ugyanakkor a munkások küldöttségei egymás után fordultak ugyanebben az ügyben a miniszterelnökhöz. A miniszterelnök fenti kiáltványa kétségkívül ezeknek az előzményeknek első eredménye. A Szakszervezeti Tanács Íeliraíban követeli a munkásság helyzetének haladéktalan megjavítását MOT jelenti: A Magyar Szabad Szak-J szervezetek Orsz.ágos Központja (Szak- j szervezeti Tanács) elnöksége foglalkozott' a folyamatos áremelkedéssel, a közszük- j ségleti cikkek és a munkabérek közötti aránytalanság következményeivel, a dolgozók súlyos élelmezési helyzetével és elhatározta, hogy ebben az ügyben feliratot intéz a kormányhoz. A felirat megállapítja, hogy a magyar ipari és bányaműnk ásság eddigi emberi életnek nem mondható sorsa a legkétségbeejtőbb időszakhoz érkezett. A bányákból és munkahelyekről mind j Sűrűbben érkeznek panaszok, aminek oka a teljes ellátatlanság. A munkásság ugyanakkor azt tapasztalja, hogy egyesek olyan keresethez jutnak, amely lehetővé teszi számukra még ma is a legfényiizőbb életet. A szakszervezeti tanács kéri a kor-. mányi, tegyen olyan intézkedéseket, amelyek szerint az országban feltalálható .javak, amelyek a napi megélhetés szempontjából nélkülözhetetlenek, igazságosan legyenek szétosztva és elsősorban a dolgozók fcapják. Kérik a mozgó bérskála, a kötelező munka törvényes bevezetését, valamint az adók fokozottabb behajtását. A munkások elviselhetetlen helyzetén záros határidőn belül segíteni kell. A magyar munkásság csak azt kéri, hocry ami van, azt igazságosan osszak el és a nem dolgozó munkabírókat szigorú mun- kőtelezettgég bevezetésével álfitsák be a termelésbe. Ha a kormány részéről nem történik gyors és hathatós intézkedés, a magvar szakszervezetek minden felelősséget a kormányra hárítanak az esetleges következményekért. A szakszervezeti tanács ezt a feliratot teljes egészében a magáévá tette. a faiakra. Azokról pedig a lörténelem azóta kimondta » maga véleményét. Ki fogja mondán« erre az ni névtelen, de nem ismeretlen szellemű és eredetű falfestésre is. Es a magyar nép Ugyanúgy fog elbánni a maga mázdióival, mint ahogy a történelem elbánt azzal a mázolóval, akinek pro pacandamódsrerét most pécsi fartársai sajátították ki. — ugyanolyan sikerrel. Mert legyenek megnyugodva, aki ezt a förmedvényt elkövette1.: a ma gyár nép igenis választani fog. E együttesen, egymástól el választhat» t fanul, összefonódottan választja me . mind a két szint, a magyarságét és szabadságét. Mert a magyar végre nemcsak m* gyár. de szabad is akar lenni. Szaba magyar! Révész (tV. fsH-é
