Új Dunántúl, 1945. szeptember (2. évfolyam, 193-217. szám)

1945-09-11 / 200. szám

/ »t­népből ^zämmzmmk és mímsem émliuk el a népeiu Hz új is&claév megindulása előtt — A tanítók szellemi, anyagi és munkaprohlémái — Mi a magunk részéről a cenzú­rát már a télen elvégeztük taa- könyveink anyaga felett, de különben úgy értesülünk, bogy az áj iskolai könyvek készülnek, már nyomdába» vannak. Egyébként közöl­hetem azt is; hogy Pécsett már meg is történt a kivonásra itcit könyvek tel­jes összegyüj lése. Nagy feladatok várnak a holnap Magyarországának építésébe«» a taní­tóságra, amíg a most sok esetben csak követelt deaiokrácia mindenkit átható, élb-tigazgató elv les?. A tanítóságon múlik jórészt: milyen hamar es milyen mértékben! A deiesre húzott értelmiség felszisz- szenéss a fejére olvasott vádak után —. még ha egyfoon-másban túlzások voltéi is — azt mindenesetre bizonyít­ja hogy ez a furcsa, heterogén össze­tételű osztály többségében ueju igen bírja el még a jós műdéiül kritikát se, mégha csak annak lerögzítéséro irá­nyul is, hogy a tegnapokban elfoglalt korábbi magatartása nem maradhat meg. Nemcsak S/invuilósl, de valahova 4ilast vár tóle a holnap "■ Kétségtelen viszont az is, hogy ren­getegen értették meg a kor ziilük, de e?ek Ezek nem „szisszennek fel“* hanem dolgoznak. Ej: a. két leválás érthető is, h.szan maréban értelmiségben is voltak különbeni foglalkozási ágak, melyek kozelsi-b díván a néphez, bar az intelligenciához'" számítódtak, el- euyésző kivételektől talán eltekintve, ennek e népnek érdekeit védték, érte szagát kö- haJigját alig hallani. >' Sózta X­senek mondható a íaníxó- amelynek az új Magyarországon, az új nemzedék számára le, kell raknia ■' demokrácia alapjait. Vájjon van-e remény rá? A tanítóság nem felelős azért, amit tanított ahogyan pedig tanította, ahogyan a néppel bánt, az leg­több esetben a legtisztább értelem- ben vett demokrácia volt. Ennek bizonysága, hogy az igazolások során mindössze három tanító ellen érkezett feljelentés, az is kisebb jelen­tőségei, — mondja Magyar Sándor tan- felügyelő, akivel beszélgettünk a taní­tóság helyzetéről. — Legtöbbünk népi származású és talán ránk mondható a egkevésbbé, hogy elárultuk volna osz­tályunkat! Mi vállaljuk az új felada­toka., de őszintén megmondom, sze­retnék, ha javulna is a helyzetünk. — Mik r.zok az új feladatok? — Minderek előtt itt az általános iskola, tixneiy a népiskolák ötödik ősz- ‘ íáiyávai kezdődik és a gimnáziumok, polgári irkv’úk mértékére emeli a nép- éh; iák színijét. A tanítóságra nem­ese. nagyobb munka hávomlik, de n»-/ gyobb felelősség is az élettel szemben, hisz a nyolc osztályos népiskolából ki­kerültek ugyanolyan lehetőségekben rőizu-iiínok, mint u regi négy közép­iskolát végzettek. A tanítóknak tehát legalább pol­gári iskohii tanári fokén kell álla­mul.. Ezzel szemben fizetésre néz­ve k i fokozattal maradnak el ta­nárok kollégáik mögött. —- De azért sérelmeik terén történt mir orvoslás is?! — Igen. Az új illetmény rendezés or- vo-olta azt a sérelmünket, hogy a ta- iftó-égnok csak korlátozott mértékben számították be azokat az éveket, 'ami­sét ideiglenes minőségben töltött el. Előléptetésük automatikus, viszont sze- rélnénk, ha nálunk is a teljesítmény­hez igazodnék a soronkivüli előlépés. — Mik azok a kívánságok, amelyek megoldását várják az új Magyaror­szágtól ? — Sojnos elég sok ilyen maradt örökségül. Csak kapásból néhány: A továbbképzést biztosító tanítóakadémia megszervezése. A státuskérdés rende­zése. A falusi tanítók gyermekeinek n«*v*,itetési ügye. A tauyoi pótlékkér­dése. Lakáskérdés. Jobb állomáshely elnyerésén^ a/- érdemesség fokozott figyelembevétele. A tanítók további képzésének biztosítására a tanítói könyvtárak fejlesztése. A tanítóság, képviselete a községi vagy városi tes­tületekben. Fizetés tekintetében is sze­retnék éppen az egyenlő elbánás elve alapján, ha már új feladatkör link mog­^ polgári iskolai tanárság fel­adatával, legalább ugyanannyi fizetést is elnyerni.- Mi van a tankönyvekkel? ÍJ] ÚJ DMNflNTÚL Miéri nem készuifék el még m a meszesíeiepi lakóházak As ehnttlt rend&ze* korrupt szettemet bizonyítják a félbemaradt építkezések Mint ismerete®, a Meszes-telepen már évek óta épűiöíclben van egész sereg áj lakóház, mintegy 80 lakás­sal. Az építkezéshez az anyagot az építési szövetkezet adta, míg az épít­kezés finanszírozását a város vállalta, amivel szemben az épületek feles arányban a két fél tulajdonába men­tiének át, A munka azonban már 1944 nyarán megakadt, azóta a félig kész épületek ott rongálódnak, kitéve az időjárás, eső, hó, nspmdcge behatá­sainak. Közben az építési iigyb'M lassan rendőri ügy lett, amennyiben a rend­Ildomos válasz egy ildomtalan íámaáásra őszinte hive vagyok a vitának, mert tudom, hogy az álláspontok tisztázásá­hoz, a kölcsönös megértéshez és a fél­reértések elsimitásához nem vezet nyíl­tabb és egyenesebb ut, mint az, ha két ellentétes nézet képviselője a tárgy alapos ismeretében, szenvedélyek nél­kül, előítéletektől és elfogultságoktól mentesen közli egymással a maga né­zetét. De, és ezt nein győzöm eléggé kihangsúlyozni, az ilyen vita csuk ak­kor lehet gyümölcsöt hozó, ha az valóban a tárgy alapos ismereten épül fel és semmiféle egyéni vagy csoportszenvcdély nem homályo- sitja el a vitatkozó leiek tiszta szemét Mar pedig éppen ezek az előfeltéte­lek hiányoznak abból a vitairásnak nem is nevezhető cikkből, amely a Független Nép szeptember 0-i számá­ban, még hozzá az első oldalon, há- roiphasábos címmel jelent meg Tóth János tollából és amelyben egyrészt személyemet a legminősíthetetlenebb módon támadja, másrészt védelmére kél szegény ártatlanul meghurcolt Gal­lina Ádám garéi körjegyzőnek. Nem vagyok és nem is leszek haj­landó soha ezt a hangnemet magamévá íevmi. Ha Tóth János olyan stílusban akar vitatkozni, mint amit eben a cikkben megütött: „...egy túlságosan alkoholos koponya kézzelfoghatóan ha­zug szüleménye..— akkor ajánlom neki, hogy hallgassa csak szorgalmasan a londoni rádió németnyelvű adásait, olt meg ma is megtalálja ezt a hangot, viaszlemezről közvetítve, történelmi visszaemlékezésként és élvezheti azt, amint valaki, jól is­mert személyiség, azzal próbáira lehengerelni ellenfeleit, hogy tehe­tetlen dühében iszákosnak, uyomo- rcknuk, alkoholtól deliriuuiosuak titulálja. Hogy ezek az aíacsouyabbrendüségl érzésből fakadó felhördülések nem voltak elegendők arra, hogy a Führer szellemi felsőbbrendűségét bebizonyít­sák, arról talán Tóth Jánosnak is van tudomása. Nem válaszolok arra a gyenge szó­viccre sem, amit szándékosán tel rá­olvasott szignómra gyártott a nemes vitatkozó. És ugyanúgy nem válaszé.- lók arra a sok „hazugság, rága'inazo , jelzőre sem, amitől hemzseg a cikk, szégyelljem magam, ha kitérnék aria, hogy a Független Nép vitaoraja nyíl­tan megvádol azzal, hogy egy kauder- magos kakassal hagytam magam meg­vesztegelni a Gallina eben szóló cikk közlése fejében. Más válaszom erre nem lehet, mint hogy valamely könyv­kiadónak javasolni fogom, jelentessen meg magyar nyelven is egy „Le petit Larousse illusti é"-szerü szótárt, amely ábrában és szóban magyarázza meg azzal tisztában nem lévő állí- irókuak az egyes szavat és fogalmak jelentőségét. A cikkből ugyanis kétségtelenül kide­rül, hogy Tóth János nincs tisztában a magyar szavak és fogalmak értéké­vel és azok jogi következményeivel. tclagos Ostobának lenni nem büntetendő s ezért nmi indítok rágalmazást pert Tóth János ellem Különben is, sararoseágára jellemző, hogy cikkében, nyilván elírás révéi} olyan mondat is alvad, amelynek olva­satánál örömmel dobbant meg a szi­vem, Azt írja Tóth János: „Galina Adám nem gondol arra... bog;.' meg­egye azokat, kik a mai kor szellemé­ben élve kommunistáknak vallják ma­gukat.“ Hát erre még alig volt példa az újságírás történelmében, hogy egy másik párt lapjában ilyen nyíltan elismerjék, hogy a mai kor szelleme a kcmiuuuiste szel­lem! De mindezelr után mit ír végül is Tóth .ános az ügy érdembeni részérői? íme: „Foglalkozik még a cikk bizo­nyos Ratio Sándor és Jasper Ferenc nevű egyénekkel, kiket én — mint ezen válasz Írója — közelebbről nem is ismerek, tehát kihagyom őket.“ Mit jelent ez a mondat? Szóról szóra ennyit: „Én, ezen válasz írója nem ismerem a tényeket, sejtel­mem sincs róla, miről van szó és mi történt ,de üzért hozzászólok, mert fájdalmas dühömben muszáj legalább háromhasáhnyit károm­kodnom és piszkot szórnám másra. Ezek után természetes, hogy Tóth János eksztatikus, rajougó örömmel jelenti ki: „Mi, falud és körzeted boldog pa­rasztjai méltán valljuk magunkat bol­dognak, mert kálváriád mellett is a közeledbeu élhetünk...“ íme, így avatja boldoggá Gpliiw Addin az Ö hű­séges Tóth .tínos-parasztjaii. Mi ehhez képest a római pápa?! Valóban szégyelem magam, hogy er­re a förmedvéuyrc ennyit is válaszol­tam. Hiszen a Független Nép szóban- í'oigó száma nemcsak engem támad meg, de megtámadja Rákosi Mátyás elvtársat, dr. Kanyar Józsefet, Sásdi Sándort, sőt még a Ludas Matyit is. Általában négy oldalon keresztül mindenkit támad, csak hármat véd meg: 1. A francia rentier-k demokráciáját, 2. Be via külügyminiszternek az ideiglenes magyar nemzeti kor­mányt támadó beszédét, 3. Calina Adáuiot. De ezeket aztán alaposan megvédi. És hogy milyen szellemben, 'arra jel­lemző, Rabkovács Tibornak (oh, mi­csoda szóviccet tudnék én erre a név­re gyártani, ha Tóth János nyomdo­kaiba lépnék) Sásdi Sándor ellen írt cikkének ez a mondata: „Aki csele­kedni mert voliia érdekükben, az az akkori törvénnyel találta volna szem­be magát.“ Ami lényegileg nem más, mint elismerése annak, hogy a német megszállás és Szálasi-féle puccs törvényes alapokon állt, rendelkezéseit törvényerejűnek isme­rik el, amely ellen küzdeni ugyebár törvénytisztelő magyar polgárnak nem illett. Vagy legalább is az ilyen bátor- hangú vitatkozóknak ehhez már nem volt merszük. Dévész Gy. István. őrség már hosszabb ideje nyomozási: folytat annak kiderítésére, hogy miért akadt meg ez a fontos építkezés an­nakidején? Amint értesülünk, eddig már megállapítást nyert, hogy az anyagkiutalásnál Gyarmati Pál, a közjóléti szövetkezet igaz­gatója, nem úgy járt el, hogy biz­tosítható lelt volna a ménka za­vartalan menete. Megállapította a vizsgálat, hogy az építőanyagból 170.000 téglát részben kölcsön, részben készpénzért eladtak az iíj. Neudvieh Andor és Kristóf Károly építőmestereknek, aminek az lett a kör etkesroéaye, hogy »sár 1943 nyarán tégláin árny állt bs az ópíika- scsnél, Ehhez járultak azután még inas enyagmuériók ű>, úgy bogy a munkavállalók kénybelesi®!? voltait sorban otthagyni az építkezést, A nyomozás során megállapítást nyert az is, hogy a munkavállalók 6» építőmesterek kercie.tűkhöz kesedok. mesn jutottak hozzá, szói szintén elő­segítette a munka megakadását, mari az érdekeitek kénytelenek voltak oda menni dolgozni, ahol hozzá juthattok pénzükhöz. A város részéről az építkezés el« lcnőrzóscvel Nagy szeder Vilmso v€« rosi építőmester volt megbízva- Meg­állapítást nyert, hogy megbízatását nem tudta kellőképpen betölteni Gyarmati Pállal való állandó torzsai« kodása folytán, amely körülmény, bfll nem is volt döntő oka az építkező* megaleadásának, de nagyban hozzá­járult ahhoz. így a Gyarmati és! Nagyszeder közötti súrlódások foly­tán az építkezés lassúságából eH>* állott károk ódiuma a város éa K szövetkezetre hárul. Érdekes megállapítani, hogy a vá­ros és a szövetkezei vezetői egy éd ugyanazon személyek voltak. Neveze­tesen Várnagy Elemér tanácsnok egy­ben a szövetkezet alolnöke is volt, akinek módjában állt volna mindkéf közület érdekében a Nagyszeder éá Gyarmati közt lévő súrlódást — eset­leg leváltás útján is — megszüntetni* A lcgszctnoníbb azonban az, hogy a két veszekedő fél között egy hatnia« dik járt jól, azok tudniillik, akik az építkezés szünetelése óla az ott felhalmozott anyagot vágón- számra hordták cl. milliós érték­ben. A. rendőrség miut gyanúsítottakat» az ügyben kihallgatta dr. Esztergái Lajos volt polgármestert, dr. Várnagy Elemér volt tanácsnokot és dr. Zala aljegyzőt, akik jelenleg a népügyész­ség foglyai, ugyancsak gyanúsított­ként hallgatták ki Nagyszeder Vil­most és Gyanpati Pált is. Tudíunk- ka/ a nyomozás már be is fejeződött és most kíváncsian várjuk, hogy as ügyészség kik ellen emel vádat eb­ben az ügyben? Magunk is kint jár­tunk ott a félig kész épületek közötf és láttuk, mint romlik, pusztul ezek­nek az épületeknek egész sora Pedig lehetne folytatni az építkezést, hiszen másutt is építenek városzerte. És a lakáshiány szempontjából mekkora szükség volna pedig erre a 30 la­kásra! j (f^ u " Még Lava* h á«t'ntvannah érr» mapát! Párisból jelentik: Pierre La vei ki­hallgatása során tapadta, hogy angoF ellenes magatarást tanúsított volnj l vichy-i rendszer idején A zsidóüldözé sekkel kapcsolatban kijelentette, hogj mérsékelni igyekezett a zsidóügyek kor mánybiztosának túlkapásait

Next

/
Thumbnails
Contents