Új Dunántúl, 1945. augusztus (2. évfolyam, 170-192. szám)
1945-08-26 / 188. szám
fa f>'iä & a. < jiw.'jjiwwwiiiifciiiiii ii iiinitmiiM , VÜS..V.- «ap- «’©fl öig, ’ £Mg> S.6»28, Móricz Zsigmoad gyönyörű regénye: JLégy j$ó mmdhcxlá&ig Tolnay Kiéri, Ráday Imre, Csortos, Rózsahegyi. sxerda-csUtfirtftti, ajacg. 29»áO. Hatalmas orosz müvészfílm: Világos us A nő karrierje a Szovjetben. Llőailázok uétkoaiiap 6, 8 órakor , vasárnap 4» B, R órakor lm várjuk őket . A Szovjetunió nagylelkű elhatározása, hogy még a békekötés előtt hazatérhet övéi és családja körébe minden hadi- íogolytábor magyarja, páratlan gesztus a háborús világtörténelemben. Hiszen a szovjet nép, —amelynek gazdag termőföldjeit és virágzó városait temetővé, üszkös romokká változtatta a fasiszta Brjöngés s az embertelen dudásban a mi gyűlöletbe hajszolt katonáink is kivették részüket, — nemcsak a háborúban mutatta meg győzhetetlen erejét, nemcsak a háborút «verte meg tökéletesen, hanem a békét is. A megbocsátás, a leg- fiszintébb, legnemesebb baráti kézfogás Jeléül átnyújtja népünknek a béke legszebb ajándékát: a hadifoglyok tíz- és Százezreit Pártunk közbenjárása tehát meghozta a legteljesebb eredményt: az őszinte igaz barátság gesztusát A rövid, egyszerű híradás mögött, — E gyermekek, hitvesek és anyák örömkönnye alatt azonban egy roppant hatalom, egy új alapokra helyezett világnak ismeretlen szépségű képei ragyognak. Mintha valami szörnyű lidércnyomás alól szabadultak volna lel a lelkek, — torró tevékenységi láz fűt mindenkit. Tervek születnek és épülnek: miként lehetne ezt a mérhetetlenül nagy boldogságot nemcsak lovábbsugározni, hanem pregtartani és majd állandósítani. Gyiil- hek az adományok; ki innen, ki onnan E szi a maga könnyel szentelt kenyerét, így a noinzet ez egyetemes ünnepnapjain egyetlen hazatérő se maradjon si- piogatás nélkül és mindenki érezze a teeretet megtartó erejét Ebben a nagy ünnepvárásban olyan E emberek arca, mintha egyíől-egyig cserélték volna. Mintha valami láthatatlan kéz állandóan aranyfényt tükrözne tájak. Egy húsz-egynéhány-évesnek látszó fiatalasszony halad mellettem a Széche- Byi-téren. A piac felől tart haza. A tér Barkán ismerőssel találkozik ... Beszélgetnek. Szófoszlányok jutnak el hozzám. — Hallottad? ... Talán már este? ... A közelükbe Igyekszem. — El tudod te képzelni, — hallom a (beszélgetést — hogy mit éltem én át? Tudtam, — 6 Is tudta, hogy józan megítélés szerint nem várhatunk semmit Bem ........És most jöhet haza! Talán már már csak órák, vagy legfeljebb napok Választanak el bennünket egymástól. Ez olyan gyönyörű, hogy szinte hihetetlenl Csengő, boldog kacagása, mint vala- ini vidám, ünnepi harangszó — hullámuk a közeledő ősz opál-ege alatt — Minden érkező vonat elé lemegyek Be állomásra — mondja búcsúzóan — B ha megjön... ha itt lesz... hálából megcsókolom az első utamba akadó orosz katonát Utánanézek ennek a megtestesült ürömnek s távolodó lépteiből is hallom B szenvedésekben megszületett új világ diadalmas ritmusát. ... Nem tehet ember két lépést anélkül, hogy ne hallaná itt is, ott is az örömhírt. Környező világunk tele van Wa titkos huzalokkal s a táviratdróiok végtelenségén csak egyetlen hir röpül a taagyar ég alatt világgá: „Jönnek!” ...Ülök a téren s a játszadozó gyerekek mozdulatait figyelem, öreg, fejkendős Béni kézenfogva viszi unokáját, egy öthatévesnek látszó kisfiút. A gyerek vágyó szemekkel nézi társait s hangos biztatásukra közéjük rohan, hogy eldöntse Ez éppen folyó mérkőzést. — Péter! — kúszik az elfutó fiú után B gyengéd hívás — gyere vissza, tudod sietnünk kell haza, — hátha már meg b jött édesapád! ... Cs agyerek engedelmesen újból követi nagyanyját. A szomszéd pádon egy orosz őrnagy pihen s messzerévedő tekintete a templom tengerzöld kupoláján keresztül talán hazai tájak hazai emlékeit kutatja. — Nézd Péter! — mondja halkan és csodálattal tele hangjában az öregasz- szony — ilyenek azok a katonák, akik édesapádat hazaengedik! A gyerek nézl-nézl,... az ismeretlen katonát. Aztán hirtelen odafut és vékonyka karjaival átöleli a tisztnek mind m két lábát. Az orosz őrnagy erre felugrik, karjal- Jki kapja a gyereket... mosolyogva hinsm&jsmbaej&Eci&xismgBBK m . „ ... * . ... vtí&a.-ndg» ^ *4 ki fa i L‘i aMg. 26.28, Hatalmas orosz művészfilm : ¥ilég©s rat A nő karrierje a Szovjetben. szerda-csiliörlöl!, awg. 29-30, Az izgalom, bravúr, exoíikum! Tersem és Síé Jonny Weissmüller híres szerepe. Előadások hétköznap 6# C ólakor vasárnap 4* 6, 8 órakor Bunaparti randevú h&tfé>ke«M( aug. 27-28. Az izgalom, bravúr, exotíkum ! Torzon és 2m Jonny Weissmüller híres szerepe. Előadások tiétkftznai) 7, 0 óraker vasárnap S. 7# 0 órakor .<.eciv©2Ö <dób«?n on «sti előadó* o Scartbeo. Tárgyalások ír,dia önkormányzatáról Londonból jelentik: Lord Weairex, Indiai alkirálya Londonba érkezett, hogy tanácskozzék India alkotmányjogi helyzetéről az új munkás kormánnyal. A király trónbeszédében, megígérte, hogy a kormány mindent megtesz a teljes indiai önkormányzat mielőbbi megvalósítása érdekében. KIK TARTOTTÁK EDDIG VISSZA ŐKET? Szügyi Zoltán „vezérőrnagy“ halálbüntetéssel tartotta vissza Németországban a magyar ejtőernyős zászlóaljat Amikor a diadalmas Szovjetunió nagylelkű ajándéka nyomán minden magyar szíve hangosabbon dobog a viszontlátás örömétől, vessünk még egy utolsó pillantást arra a nyugat felé, ahová, hátukban már a vesztett háború bizonyosságával de szívükben a tehetetlen gyűlölet mindent elpusztító testvérgyilkos dühével cipelték el fiainkat a nyilas banditák és a német imperializmus arany galléros, de gerinctelen kiszolgálói. Hogy a Lajtán túl mi történt véreínfe- bel, azt csupán a hazaszökő katonák és visszatérő deportáltak előadásából tudjuk. Legutóbb az Uj Dunántúl is beszámolt erről, A helyzet az volt, hogy nyilas tisztek nem engedték, hogy honvédőink megszabaduljanak tőlük. Mivel Ideiglenes Nemzeti Kormányunknak még nincs angol-amerikai konzulátusa, ez arra ajzotta fel őket, hogy kor- mányosdit játszanak. A kormányoséi egyik nagy vezetője Szügyi Zoltán vezérőrnagy illetve ezredes, mert vezérőrnaggyá csak száiasiék léptették elő a hungarista uralom érdekében tett kiváló teljesítményeinek elismeréséül. — S most ő az, aki új „fehérlovas legendát" tervez. Vitéz Szügyi Zoltán az ejtöemyősva- dász ezred parancsnoka volt. Csaknem három esztendeig szolgáltam a keze alatt. Ebben az időben majdnem havonta tartott egy beszédet, melyből sohasem maradt el a politikai tájékoztatás- Többször említette, hogy a kormányzó gyakran látja vendégül is, evvel is hangsúlyozva, hogy az ejtőernyősöket kebelből! katonáinak tartja. Hogy igen megbízik bennük, — és elsősorban a belső rend és fegyelem fenntartására szánja őket és csak akkor engedi már. harcokban ré&zt- venni, ha arra igen szükség volna. Azon a bizonyos október 15-én érkeztünk meg éppen Verecke alól a Józsefvárosi pályaudvarra. Délután 3-j 1— 345 óráig még csak le sem szállhattunk a szerelvényről! Mikor végre megjelent köztünk Szügyi ezredes, széles fekete karszalagot viselt, a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség arany-halálfejével. — „Mi fogjuk megmenteni Budapestet és Magyarországot!" — ordította eszelősen, szinte artikuláilan hangon. A nyilasok városparancsnokká tették. — S vezényelte az ejtőernyősöket a Királyi Vár ostromára, s Csepelre, a munkások ellen. Amikor pedig bevonultunk a pesti utcákra, alig találkoztunk néhány „tigrissel", — s ugyanakkor rengeteg páncélöklünk volt... A lakosság sfrt ét (önzésé ben, cigarettával szórt meg minket: egyetlen reményük voltunk: ilyen kitűnően felszerelt sereget még soha nem láttak. Szegények nem tudták, hogy nem az ő katonáik, nem a magyarság honvédéi vagyunk, hogy páratlan terrorizálással eladtak bennünket egy pártnak. Nem tudták, hogy a kormányzó helyett a legnagyszerűbb és legmegbízhatóbb csapat parancsnoka egy szálasihoz ment kihallgatásra. — Pedig az ejtőernyősök könnyedén, mintegy félvállról meg tudták volna hiúsítani az egész nyilas-puos- ceot. Ennek nagy horderejű következményeiről pedig felesleges beszélnünk. Szügyi Zoltán miért is nincs bent a tíz háborús iőbünös közt? Talán azért, mert ez év januárjában is még azt mondta, hogy egészen pontos adatokat tud az új csodafegyverről? Hogy látta is azokat? Vagy talán azért, mert mikor megbízásából megírtam a magyar ejtőernyősök ötéves történetét, egy helyütt azt találtam mondani, hogy a Szovjetunió volt az első, amely komolya® Áz amerikai magyarok Bevsn állításai ellen Newyorkból jelenti a Tass: Az Egyesült Államokban működő bolgár, görög és magyar szervek képviselői élesen bírálják Bevin alsóházi beszédét. A demokrata magyarok amerikai tanácsa cáfolja Bevin külügyminiszternek a magyar kormányra vonatkozó állításait és kijelentette, hogy a magyar kormány valóban a magyar munkásságot, parasztságot, középosztályt és a papságot képviseli. Bevin nyilván nem tudta, hogy a magyar katolikus papság testületé milyen dicsérőlag nyilatkozott a magyar kormányról. Csodálkozni kell azon a kijelentésen, hogy Magyarországon totális államforma van, amikor a munkások és papok meg vannak elégedve. A magyar kormány most a feudalizmus utolsó maradványait számolja fel és az új demokratikus alkotmányt készíti elő. 811» 11$ yiüsziM a Muüban Vilufnj'eu őrnagy szeptember 2-án előadást tart Pécsett a szovjet választói jogról Rendkívül érdekes és a mostani időkben különösen időszerű és tanulságos előadás fog elhangzani szeptember 2-án este 7 órai kezdettel a pécsi Nemzeti Színházban. Vitutnjeo őrnagy, akit Pécs város egész társadalma jól ismer és megbecsül s akinek ünnepségek alkalmából már több kitűnő beszédét hallottuk, ez alkalommal .,Választási jog és választások a Szovjetunióban" címen tart előadást, amelyben részletesen ismerteti nemcsak a szovjet választójogot, hanem a Szovjetunióban lezajlott legutóbbi választásokat is. Az előadást különösen érdekessé teszi, hogy a hallgatóság utána kérdéseket tehet lel és az előadó minden kérdésre válaszokat fog adni, Pécsett igen nagy érdeklődés nyilvánul meg Vitutnjev őrnagy előadása iránt, amelyet minden bizonnyal telt ház fog végighallgatni. táztatja s emel)... emeli... felfelé a magasba. Az emberek mosolyognak .. az Őröm szétárad a téren, hullámai átcsapnak a fejek felett s látszik a szemekben, hogy már mindannyian mernek htoni a való ságban, — abban az erőben és szereidben, amelyik elárvult, magárahagyott | „Péterek” millióit felemeli a főidről a 1 magasba. Dél van. Sz£p, aranyié veröíény.... s s ebben a szelíd ragyogásban úgy pihen a város, mint valami mélyölfi hinta- ágyban. öröm és béke leng a világ felett. Fent pedig, az ég alatt -L a Mecsek mesél... Szelek szárnyán üzen távolabbi hegyeknek és völgyeknek igazságot, — mindenhová, ahol új életről, új törvényekről, jogokról, életről álmodik egy csodálatos nép, amelyiknek évszázados bilincseit végre elhamvasztotta a keleti 1 nap ragyogása. _______ dr. fo. |. foglalkozott az ejtőernyővel, mist háborús eszközzel, — és ezt kihúzatta velem? Mert ezt az egyszerű tényt sem bírta elviselni a Wilhelm* trassén tűi sem terjedő látóköre? S mennyire tudta befolyásain! a tisztikarát is! Szinte mind egy szálig, habozás nélkül és rögtön Szálasát éltette ... Különös, hogy az illetékeseik ennyire megfeledkeztek Szügyiről, Pedig most is úgy egy hónap)» körülbelül, Klagenfurtban újra beszélt a „Szánt László hadosztályhoz", aminek felállításával Szálasi bízta meg, s aminek most is parancsnoka. Érdekes, hogy e hadosztály tagjait. — annakidején az angol rádióba® — jelvényükről nevemre — „báídos-brígantik"- nak hallottam tituíéliu , . , És most Szügyi arról beszólt, hogy a hadosztály, mint karhatalmi alakulat irrdpl majd Magyar- országra s le fogja fegyvere zni _a „Magyar Vörös Hadsereget", eltávolítja ezt a Jbábkormányt" és „á/veszí a hatalmat". — Óh, be édes kis nyilas-kifejessések! Már olya® régen hallottuk őket! — (Ée mennyire nem hiányzottak!) Tény az, hogy csendőrük sznronyosan őrzik szerencsétlen magyarjainkat s minden hazatérési kísérletet kegyetlenül megtorolnak. Szügyi nemcsak azzal a propagandával, hogy: „ne menjetek még haza, mert otihon a kommmtizmat dúlf" — tartja vissza e katonákat, hanem fejbe- löoést is ígér a szökötteknek. — Szép tőle, hogy talán együtt akarja házába©».' katonáinkat, osak nem értjük, hogy mV ért gondolja azt, hogy ez a honvéd-acél-' fal meg fogja őt menteni? Vagy azt hiszi, hogy ügy lehet meg!®4 tenni, mint május 8-án, amikor mindenkinek le kellett tenni a fegyvert 9 a közelebb eső fronthoz kellett fogolyként menni, s akkor ő az ejtőernyősöknek mégis tüzet ' parancsoltatott, hogy rgy a négy kilométerre levő orosz vonal helyett a majdnem száz kilométerre «só angolokhoz roboghasson gépkocsijával? (Persze, mit törődött ő azzal, hogy ejtóamyösemk közül onnan csak egy-kettő került ki élve.) Várjak Sstsgyi TdlánU és meg fogjuk kérdezői tőle: hol volt akkor, mikor Vörös János híres badparan- o&a elhangzott » a magyar szabadság zászlaja alá sorakoztak a honvédek és tizetek ? Hol volt, mikor a német csizma a nyakunkra taposott? Hol mslt, amikor legkiválóbb Íróink, polttikusomk haltak vértanúhalált? Hová ábrándozott, amikor katona-feletteseit a Royal-mállóban ejtőernyőseivel őriztette? Milyen bársony- izékre vágyott akkor, mikar a magyar nép fiait tízezer-számra hurcolták a vágóhidra? De hogy mindent jól bebiztosítson, ugye —i a pesti hídjaink vtzbecsob- hanó csodálatos muzsikája meHett {micsoda Lohengrin-iaduló!) férfhezadta leányát — szegény Vili! —< a Mussolini- szabaditó Skorzeny-katóakőréhez tartozó Ma rosszék í Jenő őrnagyhoz, a magyar SS „partizánok1 vezéréhez? Ne csodálkozzék Szügyi Zoltán és hasonszőrű társasága, ha azoknak, akiknek a szadista mázoló volt az eszményképük, s gerinctelenül és gyáván szolgálták a zsarnokságot, akiknek a hajtóvadászat, mindennapi korzózás, kaesinöbeH kártyázás, hetyke kardcsörletfa,. pezsgóe-dári- dók, * a gyakorlótereké® a blheeeök haar nálata volt az életformájuk, se csodá! kozzanak, mégegyszer mosdom, ha a dolgos magyar kezek nem hajlandók többé kenyeret keresni a* é «rámákra le. S ne csodálkozzanak, ha. oMI-i-ttkáj akkor Vcadertryakkendó* kapnak... Batcos Ottó UJ DUNÁNTÚL 3
