Új Dunántúl, 1945. augusztus (2. évfolyam, 170-192. szám)

1945-08-12 / 178. szám

Az Infláció további folyamatának megállítása ta­lán legelső rendű feltétele a konszoli­dációnak, amely a magyarság újjá­építésének alapfeltétele. Az infláció gazdasági anarchiára vezethet, amely­nek következményeiről nem kell bő­vebben beszélni. Tisztában kell len­nünk azzal, hogy az infláció megállí­tásának nem lehet akadálya az eddig is elért magasság, mert végeredmény­ben, ha munkabéremért ellenértéket kapok, akkor lényegtelen, hogy mi­lyen nagy számban van kifejezve. Ez kizárólag a számok játéka. Lényeg a megszilárdulás, mert az a legfonto­sabb, hogy a hónap elején kapott bérért a hónap végén ugyanolyan el­lenértéket vásárolhassak. Ha tehát sikerül bármelyik színvonalnál az árak emelkedését megállítani, célun­kat elérjük, a fontos az, hogy ez mi­előbb megtörténjék. Nézzük meg azokat a tényezőket, amelyek az infláció továbbterjeszté­sét okozzák és melyeknek kiküszöbö­lése a folyamat megállítását eredmé­nyezi. A pénz lehető leggyorsabb for­gása. Ne feküdjön sehol pénz, mert a forgalom lebonyolítíásához egy hi­ganyos mennyiségű pénzre van szűk- ág és ha a forgalomból nagyobb pénzmennyiséget kivonunk, akkor i helyett többet kell nyomtatni, ter- nészetesen fedezet nélkül. A kétszer olyan gyorsan megforduló pénz két­szer olyan mennyiségnek felel meg. A cserekereskedelmet ha átmenetileg s, de támogatnunk kell, hogy ahhoz se kelljen készpénzt igénybevenni, mert ezáltal is kevesebb mennyiségű pénz kell a lebonyolításhoz. Termé­szetesen ezek az intézkedések átme­netiek addig, míg a stabilitást elér­jük. Meg kell állapítanunk egy ár­színvonalat. Kiindulási pontul elfo­gadható az a tétel, hogy egy szak­munkás egy órai munkájának ellen­értéke 3 kg. kenyér-ár. Ebből visz- szavezetve megállapítható a búzaár, ehhez viszonyítandó a többi termény­ár. A terményárakból megállapítható a haszonállatok tartás} költségein ke- j resztül azok ára, majd azok termé­keinek előállítási ára. (zsír, tej, gyap­jú, hús, stb.) A munkabérek index­számából kiindulva az összes ipari termelvények ára adódik. Ki kell kapcsolni azt a tényezőt, hogy egyes iparcikkekből kevesebb nyersanyag áll rendelkezésre. Ez egész különő-' sen hangzik, de véleményűnk szerint nagyrészt megoldható. Ugyanis ez az áruhiány főleg onnan adja áremelő hatását, h<jgy kevesebb mennyiségből több ember akar megélni. Például: kevesebb a kereskedelmi forgalom­ban lévő cikk annál a mennyiségnél, amelyet az ugyanilyen méretű üzem forgalmazott. Most tehát kisebb for­galomból akar a régi létszámú keres­kedő megélni. Tehát többet kell ke­resni, hogy ez lehetővé válj éle, vagy- pedig több kézen kell megfordulni, mert mindegyik a maga haszonkul- :át biztosítva, emeli az árat. Az iparban is hasonló helyzet adódhat. Visszatérve a tárgyra, megállapít- ;tó tehát az árindex alapján ki- 'akull forgalomhoz szükséges pénz­mennyiség s az a mennyiség bocsá- mdó ki. Az egységes indexszám ’apján megállapított összes ár és ;r egy előre megállapított határidő­in életbeléptetendő és annak betar- sát legerélyesebb eszközökkel kell rtosítani. Ezekre az erélyes intéz- ?dé*ekre csak egy bizonyos ideig asz szükség, mert a munkaerők egész- íges átcsoportosítása, a demokrácia megértése és gyakorlása, a munka­adók és kereskedői morál vissza- lítása, a spekuláció könyörtelen ki­• öprűzése, biztosítani fogja a gazda- !ági konszolidációt. Befejezésül ismételtei^ azt kell Hangsul^ií’ni, hogy lényegtelen a :ámok játéka, lényegtelen a zérók «zárna, egy a lényeg: a stabilitás és • megszilárdult alapon kialakuló fej- •dés. 1 ÚJ DUNÁNTÚL Gyöngyösi Jácos kSHfgymíiiíszter a japáa fegyverletétel jelentőségéről és Magyarország helyzetéről a vüágbékében Budapestről jelentik: Gyöngyösi János külügyminiszter szombaton délután be­szédet mondott a magyar rádióban. Napok, talán órák kérdése — mondotta többek között — hogy az egész világon végetérnek a hadműveletek. Nagy öröm ez a világ minden békesperetö népe számára. De már az örömujjongás köz­ben is felmerül a kérdés, mi lesz a kö­vetkezménye a világ és Európa meggyö­tört népe szempontjából a béke helyre­állításának. Mindenekelőtt az a lélektani hatás, amit a rettenetes nyomás alól való felszabadulás jelent. De ezen felül fel­becsülhetetlen azoknak a károknak és veszélyeknek a kiküszöbölése is, amelye­ket a japán fegyverletétel közeli ténye hivatva van elhárítani elsősorban Európa háborádulta országai felől. Európa ma éhezik és a történelemnek talán legsú­lyosabb tele előtt áll. így Ítéli meg a helyzetet az egész világ és a szövetsége­sek ts. Mihelyt ez a háború végétét, a szövetségesek minden erejüket a háború- sujtotta világ és leginkább az elpusztult Eeurópa segítségére fordítják. A béke formai helyreállítása azonban nem ele­gendő és nem volna kielégítő csupán át­segíteni bennünket a tél nyomorúságán és az újjáépítés nehézségein, ha attól kellene tartani, hogy csakhamar ismét zavarok és nyugtalanság fenyeget. Ezt fogja megakadályozni az a szervezet, amelynek alapjait a szövetségesek június végén San Franciscóban vetették meg. Magyarország békéié és nemzetközi hely­zete szempontjából felbecsülhetetlen ér­tékű, hogy a potsdami zárónyilatkozat kilátásba helyezi országunknak a béke­kötés után az egyesült nemzetek szerve­zetébe való felvételét — mondotta Gyön­gyösi János külügyminiszter. (MTI.) Nagy leheleuzlelek mmií letartóztatták a Nádor-szálló igazgatóját Gazdagon felszerelt fekete-raktárt talált a rendőrség a szállóban A pécsi rendőrkapitányságra az utóbbi időben sorozatos feljelentések érkeztek, amelyek arról szóltak, hogy a Nádor­szállodában nagyarányú féketeüzletek folynak. A rendőrség több ízben tartott razziát a szállodában, azonban minded­dig azok nem vezettek eredményre. A rendőrség bűnügyi osztálya legutóbb, f. hó 8-áról 9-ére virradó éjszaka ismét razziát tartott a szállodában, amikor is a magái dr. Jakab József­nek mondott szálloda-igazgatót vet­ték efö, aminek aztán meglepő ered­ménye lett. Először is kiderült, hogy Jakab József jogtalanul használja a doktori címet, mert soha sem avatták sehol doktorrá. Az is kiderült róla, hogy a pécsi kapitányság 1943-ban, már­ciustól októberig a budapesti tolonc- házba internálta tiltott kártyahlub fenntartása miatt. Á szállodáiban tartott kutatás során egyik helyiségben a rendőrség a következő áru­kat találta felhalmozva: Mindenekelőtt 19 drb. aranyérmet, egy aranyórát, három aranygyűrűt, egy arany nyakláncot, összesen félmillió pengő ér­tékben, továbbá 10 mázsa finomlisztet, másfél mázsa kockacukrot, kb. félmázsa törtpaprikát, 75 liter pálinkát, 25-30 li­ter bort, 5 rúd csabai szalámit, nagyobb menyiségü más élelmiszert, szövet- és bőrárut ás 4 drb. rádiót. A szállodaigazgató ezeknek az értékes dolgoknak az eredetéről nem tudott el­fogadható magyarázatot adni. Tekintettel azonban arra, hogy a fizetéséből nem tudhatott ekkora mennyiségű és értékű árut rendes utón beszerezni, feltehető, hogy azokat fekete üzletek utján sze­rezte be és ugyancsak fekete üzletek kötése volt azokkal a célja. Ezt majd a most folyamatban lévő nyomozás fogja kideríteni. A- rendőrség Jakab Józsefet őrizetbe vette és az ügyben folytatja a nyomozást Búcsú a ié$i Ez volt a mait: négy két a pince-mélyben, bombák s aknák füttyös zúgása közt; ez eolt: a rettegés, az éhezés, közös nyomorban is egymás marása s körűlünk míg eltűnt a régi élet, hajunk fehér szálakkal gazdagabb, miként ha hó hullt volna rá szelíden: játékos kék egek ezüst pora. A szenvedés is, mint a jó, múlandó, emlék a bűz, a folyton-várt-halál; a mécsesek tüdöt-rontó koromja s melyek fényénél vad csaták dühöngtek: bástyák dőltek s királyok hulltak el szelíd sakktáblák oértelen mezőin, míg fönn gépágyúk ontottak halált. Emlék a múlt, de férfi lett a férfi, bár, mint az eb, szűkölve meglapult a pince mélyiben, falak tövénél — de férfi már, nem hitvány, gyönge báb. Az utcákon sárgán, penész-szakállal járkálok, mint egy visszatért halott; vakít a köd, erőtlenit az élet, a húst leszedte rólam mind a pince: sétálni már csak csontomat viszem. Amerre lépek; elhullott lovak, a sárga döghalál bűzlik belőlük s egymást marják értük az emberek, mint a hiénák és a karvalyok. Itt egy eltorzult állkapocsba botlom, amott egy láb, egy véres csont hever: ember vagy állat, nem mindegy neked, ki élsz, kire halál még nem lehelt? Megyek, tántorgók részegen a széltől s csak bámulom az utcák roncsait, ez Nt a Váci-utca? nem lehet; itt nemrég még úgy csillogott a fény, BudafzuüU s az ékszerek tüzén, a nők szemén valami boldog-álmos béke lengett, mit nem találok itt a rom között. S az Erzsébet-hid büszke íve hol van, tündér játszik, vagy káprázik szemem? Meghalt a híd! jaj már nincsenek hidak, a Duna Gyöngyéről lehullt az ékszer, a mély, a mély magába vonta őket, hat lepke-könnyű, karcsú táncosát. Pesten már béke van, de még Budán ágyúk dörögnek s áll a szörnyű harc, a híres Várban és a Svábhegyen, amely a béke fellegvára volt... Mire elül a harc, — talán tavaszra — egy lesz Buda S Aquincum romjai — Karthago is igy pusztult el talán s így kesergett Babylon romjain egy jövőben bízó asszír dalos. A Rózsa-dombon, hol tavaly Zsuzsával kék Antarest csudáltuk boldogan, májusi tisztaságú februárban, most, mini ifi, hullák és dögök kevernek, és bár egy pillanat csak távbeszélőn, azt sem tudom, hogy él-e még, ki számomra már rég-halott. Budái, vagy tán Pestet sirassam inkább? múló-máló követ minek siratni, az újabb századok újat emelnek. Egyszer már volt Mohács, de él a nép, hiába nyomta el német, török, élünk, mi vér az ősök vériből, a drága romokból utódainknak építünk majd egy új, szabad hazái, hol nem lesz törpcség és szolgaság. Pest romjain 1945 február 11. VÉGH GYÖRGY „Haté Kofa“.,, üdvözöl harsányan rézbőm testvérem, a Fehér Szarvas... Boldop pÍ8ton(Iáíás az idei hönyvnapon Borvendég Deszkás Sándorral, az egyetlen magyar származású indiánná! Budapest, a könyv ünnepén. 1940-et irtunk akkor. Akkor is gyönyörű verölé- nyes könyvnap volt, legalábbis a nap verőfényesen sütött a rét tarkaságú könyvsátrakra. Hogy körülöttünk egy megksrgűlt világ bomlasztotta ax agya­kat, azt pillanatra feledtette a betűk ün­nepe. Valahogy ma felszabad ült abb, leve- üsebb ez az ünnep, bár nyomasztóan ne- ezedik a könyvek vidámságára a romok árnya és azoknak emlékezete, akik soha- többé nem vehetnek részt ezen és még sok ilyen szép ünnepségen. Azokra gondo­lunk, akik áldozatai estek • letűnt idők öt ülőiének. Sajnos sokam oanaai. Töb­ben, mint azt egy röpke pillanat alatt fel­foghatnánk. 1940-ben azonban, ha szoron­gatva is, de még itt voltak. Akkori könyvnapi riport kőrútomat járva, egy tarka színfolt ragadta meg érdeklődése­met; gyönyörű mokaszinjában, ékes in­dián tollazatával és olajbarna bőrével, selymes fekete hajával egy tralódi indián járta a könyvsátrakat és az Athenaeum kiadásában megjelenő Szikláshegyek va­rázslója című könyvét dedikálta a lelkes ifjúság részére. Egész kis embererdő vet­te körül, valósággal úgy kellett kilopni az ifjúság közül. Hogyisne, hiszen élő, eleven indiánt, méghozzá magyartd be­szélőt talán csak akkor látott a világ, Ezt meg kellett interjuvoltú. Nőm volt könnyű leiadat, mert a lelkes kis ember­erdő nemhogy fogyott volna, hanem lép- ten-nyomon szaporodott. Végül ts az At­henaeum halhszavú lírikusa, az azóhi vértanúhalált halt Sárközy György volt segítségemre és egy alkalmas pillanatban kilopta a tiszteletbeli Fehér Szarvast s az Athenaeum agy kis szobájában kozpti össze bennünket. Nagyon érdekes élet­regény került akkor riport alakjában ap olvasók elé. Igazi magyar sors. Borvendég Deszkás Sándor, adni meg­annyi magyar fiatal, akiknek nem sike­rült itthon felsrinre futni, ment ki az új­világ forgatagába. Kikerült, mini gyer­mek Amerikába. Viszontagság, nélkülözés és örökös újrakezdés volt az élete. At iskoláit végezve megismerkedett m mát, kihalófélben lévő tndiánfaj egy-két tag­jával. Annyira megszerették egymást, a, Délvidékről, Bácskából származó magyar, ifjú és a vad prérik, a szikláshegyek hall­gatag, de becsületes nyíltszívű indián fia, hogy örök barátságot fogadva elment kö­zéjük. Evekig élt kint közöttük és ez alatt az idő alatt nemcsak a nyelvüket, de gondolkodásukat, szokásaikat átvéve szinte átformálódott, felszívódott közé­jük. Valósággal áfhasonult, mert nem rek­lámindián volt, hanem húsból és vérből való, aki az indián faj nagyon sok szem­betűnő jellegét hordja magán. Mint c: mondja; az aiaoizmas egy csodás átörök- lődése ment rajta keresztül. Akkor meg­mutatta okleveleit, melyek bizonyították, hogy Borvendég Deszkás Sándort az in­dián törzs tagjává fogadta és mint Fehér. Szarvas fiát doktorrá avatta. Ezeket az élményeket írta meg az 1940-es könyv­napra és az indiánok életét, olyan élve­zetes olvasmánynak, hogy a legszebb if­júsági regények ts elhomályosultak mel­lette. Mint S mondta akkor azért jött át Európába, hogy harcoljon az indiánok érdekében, akiket félreismerve vérszomjas, kultúrálatlan, barbár népnek tsmertek. Holott olvan értékes népfaj, amelyen ke­vés él ebben a vagyonié kultúráltnak ki­kiáltott Európában. Akkor visszajutásá­ban megakadályozta a már dúló és mind szélesebb mederben lángoló háború. Most újra a betű ünnepét üljük. A sza­bad, demokratikus Magyarország első könyvnapját. A sátrak isméi teli vannak írókkal, sok régi is itt van és sok újnak hitt régi. Az arcok soványabbak, a szen­vedés mindenkire barázdákat rótt. de a szemekben ott ül az örökös ifjúság, amely az alkotás lázában ég. Elmerengve nézem az eddig leparanesolt müveket, melyek megjelenésükkel ts a szabadságai hirde­tik. Gondolataimba szól bele egy rég nem hallott bizarr üdvözlés; Hau Kóla...! Előttem áll ő, a Fehér Szarvas. Borven­dég Deszkás Sándor, qiost hiányzik róla az indián öltözék, csak a kecses kis indi­án sara van a lábán. Az ő arca is meg­nyúlva, csak a szeme ég különös lánggal. Elmondja, hogy Sf is magához ragadta a sors Molock/a. Amerikai állampolgár lé­tére besorozták katonának, majd csapat­testét, mely csupa lázongó fiatalokból ál­lott, fegyveres erővel hényszerítették át a német kát áron a nyugati frontra, aho­vá azonban már nem futottak, meri út­közben amerikai fogságba estek. És ami­lyen sorsszerű volt eddigi élete, olyan volt fogságba esése ts; éppen egy indián származású fiúval került először szembe, akivel egy szemvitlanás alatt értették meg testvéri közösségüket és borultak egy­más nyakába. Most az útját készíti elő, melyre minden támogatást megkapott az amerikaiaktól. Szinte egyszerre néztünk egymásra, kérdőn és ha nem mondtuk volna ki, akkor is tudtak volna, hogy ugyanablxtn a percben mindketten sze­gény Sárközy Györgyre gondoltunk, akit örökre elragadott a könyvnapokról a vérgőzös idők őrülete . .. Emlékezve búcsázkodtunk. Hau Kola, sápadtariú testvérem — ölel meg a Fehér Szarvas —, én most elmegyek ki a sziklás hegyek vadonjá­ba. Talán soha többé el nem jövök on­nan. Ott a csendben talán elérem az igazi békét. Ott majd sokat, nagyon sokat gondolok rád ... Hau Kola... Isten veled, Fehér Szarvas! De új ha­zádban se feledd at Igazit. Bihari Sándor,

Next

/
Thumbnails
Contents