Új Dunántúl, 1945. július (2. évfolyam, 146-169. szám)

1945-07-22 / 164. szám

Művé§zek a Ssovj eí siiaíóban

A Magyar Nők Demokratikus Szövetsége tömörülésre szólít lel minden magyar asszonyt és leányt

A Magyar Nők Demokratikus Szövetsége kiveszi részét az ország problémáinak megoldásában. Ezért minden nőnek, aki törődik hazája, családja sorsával, csatlakoznia kell ehhez a szövetséghez, hogy hathatósan munkálkodhassunk a demokratikus ország felépítésén.

Mi. magyar asszonyok, leányok sem maradhatunk el a többi demokratikus ország asezonyai, leányai mögött. Példát kell ''ennünk a Szovjetunió és Jugoszlávia asszonyairól, leányairól, akik megálltak u-lyüket a békés munkában, de megállté!: helyüket a háborúban is és fáradhatatlan munkát fejtenek ki ma is az új jáépítésben, a romok eltakarításában, ahol nem hiányozhatnak az aßszonyi kezek iám. Ugyanez a munka folyik Jugoszláviában is, ahol 60.000 nő áldozta életét a szabadságért. Kötelességünk tehát, hogy példát vegyünk ezektől az asz- szonyoktól, mert rajtunk is keresztülgázolt a háború, nekünk is vannak ezreink, akiit a&szonykezek gyámolitására várnak, —■ otthontalanná apátiam- és anyátlanná vált gyermekek, akikről gondoskodni elsősorban a mi feladatunk. Be kell kötöznünk a háború által feltépett sebeket, otthonokat kell létesítenünk a romok helyén, egy új, boldogabb életet biztosítani a magyar jövőnek, —• a gyermeknek.

Minden magyar asszony, aki megérti, mit jelent számunkra a felszabadulás, mit jelent ez az új, szabad élet a demokratikus Magyarországon, jöjjön közénk, nyújtsunk egymásnak kezet — az értelmiség demokratikusan gondolkozó asszonyai, parasztnők és munkásasszonyok és ez a kézfogás legyen az az elszakíthatatlan kapocs, amelyik biztosítéka lesz a demokrácia szilárdságának. Nekünk, asz- Gzonyoknak som szabad helyet adni sorainkban a reakciós propagandának és mindent el kell követnünk, hogy ennek egy szere mindenkorra véget vessünk, mert mi, asszonyok is egészen más életet képzelünk el a magunk számára mint amit a reakció akar nyújtani nekünk. Tudjuk azt, hogy mint a demokratikus országok asszonyai, a magyar nő is meg fogja állni helyét a szabad élet minden terén, és munkájával ki fogja vívni azokat a jogokat, amelyek egv szebb, boldogabb élet megteremtését biztosítják. És ebben a küzdelemben, ebben a munkában egymásra fog találni minden magyar nő, párt- és társadalmi állásra való tekintet nélkül

Felelősek vagyunk gyermek »int jövőjéért, ezért fontos, hogy tisztán lássuk, hol a helyünk és mit kell cselekednünk. A Magyar Nők Demokratikus Szövetsége vár minden magyar asszonyt és leányt, hogy bizonyságot tehessünk élniakará- sunkról, összetartozásunkról, mert csak így biztosíthatunk magunknak határainkon kivül megbecsülést, itt benn pedig egy szebb és boldogabb életet,

Koller Jánosné

A békés élet felépítésében, a háborúban, a győzelem boldog órájában a szovjetművészet mindig szoros kötelékkel volt népéhez fűzve és kifejezte örömét,

bánatát.

Ez az állandó kapocs hozta létre a realizmus művészetét, telve lüktető élettartalommal. Ez virágoztatta fel a művészetet a művészek különböző, élénk egyéniségével.

A Szovjetunió minden egyes köztársaságának: Ukrajna, Grúzia, Örményország stb. megvan a maga müvészikádere, művész-egyesületei, melyekben a művészek tömörülnek és egymást munkájukban segítik, megvan a mag,« Művészeti Akadémiája, vagy művészeti intézetei. Azonban az o rezág művészeti központja Moszkva. A Moszkvai Szovjetművészek egyesülete 1500 különböző fajta művészt egyesit. Itt különböző müvészkiállításokat rendeznek, az úgynevezett művészeti referátumokat, hogy a kiállító hallhassa művésztársai véleményét és kritikáját. Művész-kritikusok különböző előadásokat tartanak, különböző új, időszerű témákat vetnek feL összejöveteleket rendeznek Írókkal, zeneszerzőkkel. Mindez az egyesület esti tevékenysége. Nappal a művészek dolgoznak. A „Dinamó“ stadionnal szemben van a művészváros, az az eredetiem felépített művészlaboratórium. Bemegyünk egy ilyen házba; felmegyünk a liften, végig a tágas, csendes folyosókon, melyeket nagy, fehér ajtókkal szegélyeznek, Bekopogtatunk egy ajtón, melyén egy tábla van: „Geraszimov Szergej".

A gazda erős, energikus ember, elnöke a mövéssszövetségnek és vezetője a Mü- vészintézeteknek. Kiváló festő, kérésünkre megmutatja legújabb képeit. Ez itt hazafias kép. „A partizán anyja." Egy orosz asszony mélységes felháborodást kifejező arca, egy anyáé, aki ezemiől-szemben áll a vérengző, undorító ellenséggel, a német nácival, aki kezébe kaparintotta fiát — a partizánt. Lírikus tájképek az orosz tavaszról kis hárefacsoportokkal, forró nyári dél, lustán folyó patakokkal és a szovjet kelet eredeti szépségét ábrázoló tájképek Szamarkandfól. Omladozó monumentális falaival a novgorodi templom, ahova Novgorod felszabadítása után utazott a festő. Végül természet utáni tanulmányok — megrázó dokumentumai a náci barbárságnak.

Kevesen vannak, t kik annyira uralják a teret, a levegőt, lényt és távlatot — mint Geraszimov i-zergej.

Mellette v»n Graban Igor, népművész és műtörténész műterme. Alkotó és társadalmi működése mellett nagy lelkesedéssel fest most holt természetet, ő volt az első impre8szonista az orosz festők között és késő öregkoráig megtartotta festményeit jellemző frisseséget, és közvetlenséget.

Joganszon Borisz népművész műtermébe megyünk, ő híres forradalomtörténeti képeket alkotott, s ezekkel megvetette az új szovjetstílus alapját. Jelenleg nagy történelmi képével van elfoglalva, mely

az 1943. év végén megtartandó „Győzelem“ kiállításra kószüL Joganszon elmondja, hogy az egész művész-együttes megrendelést kapott a kiállításra a Szovjetunió művészeti bizottságától. Néhány millió rubelt irányzott elő az állam erre a célra. Megrendelést nemcsak a régi, beérkezett mesterek kaptak, hanem a nemrég végzett fiatal művészek is.

Tovább megyünk — a fiatal művészek műtermeihez. Gaponenko Tarasz éprpen befejezte tragikus kópét: „A németek távozása után“. Furmin Fedar „A szántó- földön" című képét festi: erős, fiatál orosz asszony keményen lép a zsíros, felszántott földön, vetőmagot szórva, — az élet szimbóluma, a feltámadásé. — Pimenov Jurij megmutatja Moszkvát 1941 telién — mély hóba tettetve az izgatott, háborús Moszkvát. Finogemov Konstantinnál „Sztálingrád“-at látjuk. Itt meg vannak örökítve azok a helyek, ahol a történelmi harcok folytak, úgyszólván a harcok pillanatában, vagy mindjárt utána. Odincov Vladimír szintén Sztálingrádról veszi témáját, melyen most dolgozik. „A barát pusztulása."

Dementi, Smarinov, Aminadov, K any eveik i, Laptev Alexej grafikus illusztrációkat készítenek a nemrég meghalt Tolsztoj AleXej könyveihez, Knlov állatmeséihez cs gyerekkönyvekhez. Lehetetlen izgalom nélkül szemlélni Smarinov rajzsorozatát „A néniét invázióról".

F elsorolásunkat Dóinak Alexanderrel fejezzük be, aki kora legjellemzőbb művészeinek egyike, ami a teljesülés éles megértését és új módszer keresését illeti, mellyel kifejezheti az öt környező világhoz való viszonyát. Deinek újító, aki 4l- Üsponjából nem enged, de művészetével mindenkit legyőz;

Az újnak kei-esése jellemzi Komarorv- szki Pétert is élettől duzzadó, optimista képeivel és nagyon szép színezésű, pszichológiailag meggyőző arcképéivé!, amelyéket a nagy orosz kiássztkasokról, Puskinról és Gogolról festett.

A régi orosz művészeti tradíciók híve Geraszimov Alexander a Szovjetunió népművésze — az arcképek mestere. Geraszimov képei Sztálinról a szovjetnép vezérének legjobb portréja.

A háború nehéz évei alatt a szovjet- művészek meg jobban és többet alkottak, mint azelőtt. Sokan foglalkoztak politikai plakát és karrikatura festéssel.

A karrikaturisták között elsősorban említésre méltók: Jefiinov Borisz és a Kukrinixik: Kukrinixinek hívják a három művészt, akik együtt dolgoznak: Kupria- nov, Krilov és Szokolov.

A náci rablók mindent elkövettek, hogy tönkretegyék a szovjetkultúrát, de az nem sikerült nekik.

Most Moszkvában, Leningrádban, Kiesben és a Szovjetunió még sok más városában új erővel fognak munkához a művészek és olyan vásznakat festenek, melyeken megörökítik az orosz nép hősies és legyőzhetetlen szellemét. Ez a szellem most inegújhodva lát az alkotó munkához.

Nagyon Sassá Ölemben folyik a fasiszta szellemi termékek beszolgáltatása

Már napok óta egymást érik a felhívások, a sajtó útján közzétett tájékoztatók, és figyelmeztetések, amelyek a fegyverszüneti egyezmény tizenhat pontjának végrehajtásaként beszolgáltatandó fasiszta szellemi termékek összegyűjtésére szólítják fel a közönséget.

Kiváncsiak voltunk, hogy Pécs közönsége mennyiben tett eleget ebbel! kötelezettségének s ezért látogatást tettünk az Apáca-utca 8. szám alatti Városi könyvtárban, ahová ezeket a könyveket, hírlapi és sajtótermékeket be kell szolgáltatni. Örömmel tapasztaltuk, hogy máris ezrekre megy az összegyűjtött könyvek anyaga, — sajnos azt kell azonban mondanunk, hogy ez még mindig csekély hányadát teheti ki a pécsi intézmények és magánosok könyvtárában felhalmozott anyagnak. Ez talán azzal magyarázható, hogy a közönség egyrésze nincs is tisztában, melyek azok a könyvek, nyomtatványok, hirlaipok és sajtótermékek, amelyeket be keKete szolgáltatnia, mert a Magyar Közlönyben megjelent ugyan egy összeállítás erre vona/tkozóls& az azonban részint hiányos, részint sokak számára hozzáférhetetlen. Ezért a könyvek beszolgáltatását ellenőrző hivatalos szervek összeállítottak egy teljes névsort, amelyiket bárki beszerezhet magának a Városi Könyvtárban s ennek alapján saját könyvtárát átvizsgálhatja, hogy beszolgáltatást kötelezettségének most már g legrövidebb időn belül eleget tudjon tenni.

Fel kell hívnunk a közönség ügyeiméi arra, hogy a beszolgáltatás által senkit sem érhet semmiféle retorzió. A beszolgáltatást ellenőrző tisztviselő nem vezet nyilvántartást a beszolgáltató személyekről, fontos az, hogy az ellenőrzés alkalmával ne maradjon senki könyvtárában fasiszta termék, mert azok ellen a törvény szigorával fognak eljárni.

A könyveket ne égessük el, mert ozmI súlyosan vétünk a nemzetgazdaság oEee, hiszen ezek a könyvek fogják majd szolgáltatni a jövő iskolák tankönyveihez szükséges papíranyagot. Véglegesen kü-< lömben sem pusztulnak el ezek 'a termékek, mert tudományos kutató munkához , és ellenpropaganda céljára egy-egy példány az úgynevezett „zárolt politikai könyvgyűjteményben“ megmarad.

Ne halogassuk tehát tovább a beszolgáltatást, tegyünk eleget kötelességünknek, úgyszintén jelentsék azt ia az illetékes hatóságoknak, ha valahol elmenekültek lakásában fellelhető könyvanyagj van.

Ül DUNÁNTÚL

KIADÓHIVATALA

MUNKÁCSY M.-U. 10. SZ. ALATT.

Majakovszki a pesti egyetemen

Síéijegyzetek egy orosz irodalomtörténeti előadáshoz

badítása érdekében tették kódtára éleA szláv intézet szemináriumi asztalai körül neheze« akad férőhely, amikor növendékei közé telepszik Trócsányi Zoltán professzor, az előadó tanár.

Az újabb orosz irodalomról ad elő, -aint bevezetőjében kijelenti: örömmel, *ogy végre az idők változásával szabadon lehet szólni e témakörről.

A hallgatóság szorgalmasan jegyez, .•eijegyzi sorjában, hogy forradalmárnak ekinthető a XVIlI. század elejétől kezdve a nekilendülő világi irodalom majd minden írói kiválósága Oroszország szé- ditően nagy területén. A Na£y Péter cár •»etörte ablak csörömpölve hullt s a beütött rés nyomán a felvilágosodás, a ha- idás friss fuvallata tódult be a középkori, tömjénfüstös, fojtogató levegő helyébe.

Lomonoszov, Derzsavtn, Fon-Vizin és 11. Katalin szerepét érintve Radicsevnéf

állapodik meg először az előadó, akinek müve „Utazás Szentpétervárról Moszkvába“ 1790-ben lát napvilágot, s ebben a műben már 6ok szó esik az orosz muzsik 1 szörnyű elnyomatásáról. A könyv megjelenik, de bátorhangú íróját, ki mindehhez még szólásszabadsúpoí követel, száműzik. Ugyanez a Sorsa követőjének, 'lovikovnuk is. ki már nevelési ügyekben és a nagybirtok ellen emel szót.

A nép szabadsága, a jobbágyiig fclszaÜTI Ül DUNÁNTÚL

töket, szabadságukat Puskin, Lermontov, Dosztojevszkij, Turgenyev, Hérzen, Bakunin, Tolsztoj,Szaltükov-Scsedrin és az írók hosszú sora, kik mind szembe állottak a politikai hatalommal, a zsarnoki cári uralommal, a földesúri renddel 6 ezért bitófa, száműzetés lett a sorsuk sokszor, mint Petrasevszkinek, az új világrend apostolinak, Marx hívének és tanai terjesztőjének.

— Vladimir Majakovszki — nyúl egy modern orosz kiadású verseskötet után a professzor — a szovjet irodalom legnagyobb költője. Hozzá viszonyítva kell tárgyalni a többieket.

— 1893—1930. Harminchét évet élt.

És a verseskőtet körbe jár. Késröl- kézre, különösen tipográfiáéit cirillbetüs oldalain egyenlőtlen, hosszabb, rövidebb sorokkal, hiszen a szerző semmiféle régi versformát nem fogadott el, — sem a syllabikust, sem a metrikust — inkább újat teremtett, Szükség is volt erre, mert az érzés, a hangulat ügy és azonnyombafi rögzítődött nála, ahogy leikéből feltört. Ezért érdekes a kötet, a „Nadrágos felhő" szerzőjének a híres futurista költőnek a kötete, ki 1915-ben meglátogatta Gorkijt Finnországban s egy őszi kertben, „ahol már sárga pongyolát öltöttek a fék", felolvassa est at ara-poeticának beillő poémát.

— Gorkij rendkívül éleslátással észrevette — hangzik a tanán pt-elegáeíó *— azt a lényeges elemet, ami a futtzrizHlueban rejtőzik) a demokratizmust, a tiltakozást a burtooá me^csontosodoltsäg ellen, s minden ellen, ami a nyárspolgárf társadalom áporodoit esztétikáját jellemzi. „Vannak közöttük tehetséges emberek", — írta egy tanulmányában — „olyanok, kik a jövőben félrehányván a pelyvát, ki fogják nőni magukat",

S igaz lett. A formalizmus pelyváját félrehanyva nőtt ki a futuristák közül N. Aszescb és Paszternák. Ezek az új írók és költők a sikátorok, a külvárosi utcák, a népligetek nyelvén szólaltak meg, •— a 6ymbolisták és akmeísták túlfino- mult nyelvezete és csevegése helyett. Számukra a maradiság elleni tiltakozás volt elsődleges fontosságú. A munkást, a dolgozó népet kívánták szórakoztatni, nevelni, ennek a nyelvén akartak szólni. Vadul és dühösen sokszor:

„Ha az éneklés nem reszketi éti metí a pályaudvart, mirevaló akkor a váltóáram?!“

„Cipeljétek ki az utcára a zongorákat!"

Majakovszki írt ilyen sorokat. Majakovszki, akiről irodalomtörténészek állítják, hogy „nincs egyetlen közömbös sora, egyetlen nyugodtan kimondott szava!"

\ E sorok írója hitet tehet: látta New- Yorkban a huszas évek közepén, az Independent Artists, a Független Művészek kiállításának megnyitóján Majakovszkit. Látta, ismerte öt ie. Alexander Archi- penkóákhóz bejáratos lehetett minden világot járó diák, művész, Író és hazátlan. Előadások, vitaestéit voltak náluk, rengeteg ember, külföldiek és oroszok.

És egyszer valaki szavalt. Ahlt&lós furcsa csend lett. — Majakovszki —> mondtak As lefordították angolra az orosz *er- set, mát s sorok írójának „át kellett tennie" még anyanyelviére, a »agyarír*. „A gyöngédek fektessék a szerelmet hegedűikre, a szerelmet dobra durva ember fektetil"

Tetszett. Hogyne tetszett róla», afig húszévesen. Mint itt tetszik most a költő a szeminárium falai között, íiúk-leányok- nak, vegyest. A leányoknak csinos, színes kartonruháikban, amikről talán nem is tudják, mily stílusosan viselik, mikor Majakovszki egy versében a „ba tiszt or, illedelmes hivatalnoknőket" is tanulni hívja.

~Már az első világháború kitörésékor, évekkel a forradalom előtt 6 a legforradalmibb költő, le tudta inni a lázadó, lüktető sorokat: „Itt, ahol az emberek szeme csak rövidlátásra nyílt meg, éhes hordák forradalmi töviskoszorújával jön a tizenhatodik év!"

S alig pár hónapot tévedett. Lenin leplombált vonata 1917 április 9-ón ér haza Oroszországba s akkor következik el a diadalmas fórra dalomnak az a tíz napja, amely megrázza az egész világot.

S a kézről kézre adott könyv lapjai szétnyílnak, egy fényképohlalan Majakovszki All a képen a newyorki magasvasút egy állomásán.

Igen. Ez is Majakovszki világa volt. „Az utcák a mi ecseteink, a terek a tói palettáink", grandiózus harcosáé, ki ha — mint a pontos tanári elemzés erről sem feledkezik meg s fordításban fel is olvassa — rckláitiverseket is Irt, olyany- nylfa bizonysága a véle rokon, a gyárak és gépctvílfzéeió amerikai kflltötcslvíre sóhajának: „A k«!ttej»t «« élet magyarázatainak a* a futta sorozata, meif tág horizontokba »ú«s belel"

Dr. Téptty-Szetbó tSaWeffs,