Új Dunántúl, 1945. július (2. évfolyam, 146-169. szám)

1945-07-01 / 146. szám

Napközi otthonok Az újjéépítés során fokozottabban kell igénybe venni minden munkaerőt, így a női munkaerőt Is. 11 nagy munka elin­dításánál nem szabad megfeledkeznünk a jövő embereiről, a gyermekekről sem. Arról a gyermekről, akinek a sors mos- tohasága következtében mások bűnei miatt, le kell mondania nemcsak a cu­korról és tejről, de sok más létfontos­ságú élelmiszeren kívül, sok esetben még az apai gondoskodásról is. A dqlgozó nő gyermekeinek érdeké­ben feltétlen szükség van napközi ott­honokra. Az összefogásnak és a segíteni akarásnak szép példáját mutatja a pécsi dohánygyár, amikor elsőnek nyitotta meg a gyári napközi otthont A gyár orosz parancsnoka, üzemi bi­zottsága, Perec, Blasszauerné, Béke igaz­gató mind egyet akartak: a gyermek javát. Jószándékukat megértették és se­gítségükre siettek a következő adomá­nyokkal: Szociáldemokrata párt 1 jég­szekrény, 50 kg. liszt, 2 kg. liptói, 1 kg. vaj, lekvár, pecsenyezslr. Matvasovszky Zs, Margit 30 drb. tányér, 30 drb. bögre. Dr. Vörös Márton matrac lened ókke!, Tóth István 1 fürdőkádat. Maticsek Fal­ué 1 gyerm.ekketrecet, Gél Ferencná több kg. lisztet. Szalay néni gyári mun­kásnő naponta 3 liter tejét ad. Amidőn az adományokért köszönetét mond, egyben a gyermekek érdekében további támogatást kér a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége. — Nemzeti Kaszinó. Hivatalos ór ák 9—12 és 3—5-ig. Telefon: 33-5Z Negyvennyolc órán helül he kell jelenteni a fogyasztási adó elől elvont cikkeket Súlyosan megbüntetik azokat, akik a törvényes rendelkezések ellen vétenek A pérarügymrnnartcr feUuvja m or­szág l&looeaágáiuak figyelmét arm, hogy a fogyasztási adó alá eső cikkekre, minit «milyenek a sör, cukor, ásványolaj, gyufa, gyujtósxeraaaám, tűzkő, srrvmrk»- hüvtdy és azrvurkapapxr. izzólámpa, ecetsav te. a mesterséges édesítőszerek', a vonatkozó törvények érvényben vol­tak és érvényben vansuik. Egyesek a piacnak a háborús viszonyok miatt be­következett eüáfcatíaaiaagát feUrasanálva, töltették magukat a törvényes rendel­kezések betartásán és ezzel nemcsak az árak megdrágulását mozdították efő. hanem a kincstárnak te jelentős kárt okoztak. Az ellenőrző hatóságok és szervek most utasítást kaptak ara, hogy s jog­ellenes cselekményeket, illetve kihágá­sokat derítsék fel és azok miatt, illetve a jövőre mérve azok megelőzése végett, a jövedéki büntető eljárást indítsák meg. aminek a következménye a kihá­gás tárgyát képező cikkek lefoglalásán és elkobzásán kívül szabadságvesztés büntetés is lehet. Mindazoknál, akiknek a birtokában fentebb felsorolt cikkekből adózatlan készletek vannak, ezeket a készleteket j..' ellenőrző közegek őrizetbe fogják ■ <mmá és eHeniik n jövedéki büntető el­írást meg fogják indítani. Azok azon­ban, akik ennek a közleménynek a közzétételétől számított 48 órán belül a szótywulevő készleteiket az illetékes , énzügyőri szakasznál bejelentik és sza­bályszerűen meyad ózzák, mentesülnek a törvényes következmények siók A további eljárás alól mentesülnek azok is, akik az ezután birtokukba jutó szóbaoievő cikkeket, adózás végett 4b órán belül bejelentik.----I'l I ''Ilii II !»■!■ !■■■■■! — Anyakönyvi hírek. Házasság­kötések: Dimitrov Dobre bolgár had­seregbeli őrmester, műszerész m. és Heinennann Julia ápolónő, Sipos Vince rendőr és Mntis Mária, dr. Atanaszov György orvos és Guzmits Anikó orvos­tanhallgató, Molnár Iván ht. hadnagy és Lévai Erzsébet, Bartos József tsz. sza- keszvezetó és Herner Mária, Reisz Dő­lés vm. rendőrségi fogalmazó és Leicht Lívia Makk Andor tetőfedő s. és Csor- bics Terézia, Seregi Sándor „Beszkart" ,alk. és Simonies Margit, Keszler József mészáros és hentes s. és Untenberger Katalin, Haust Rezső szobrász és Mslnár Mária. [¥] UJ PUNÄNTUL Megeredt az eső írta: Zsikó Gyula J}”- í. Közönséges tavaszi éjszaka volt. Nyargaltak a böjti szelek. De nem a hasadó földek, a megújuló élet különös szaga úszott utánuk, az'is talán, hanem mintha éktelen arányúra megnőtt szelin­dekek óriás torkából kiszakadt hangok kapaszkodtak yolna a kósza szelek szár­nyára. Zúgott-zengett a határ, zúgott-zen- gett a felhőtclen ég, — Agyuznak! —- mondták borzongva az emberek. Ki köpött egyet, ki keresztet vetett. Ág vuztak. Különös volt a hold. Tompán villogó résarcából minha va­lami undor ömlött volna el, vagy fel­freccsent talán rája valami nagy véreső­mé, attól irtózott meg és azért olyan fancsali az arca? Lehet. Egyszóval más­milyen volt, mint szokott. Eleinte mintha lassabban kapaszkodott volna az ég pe­remére. Ugyan mit is nézzen hideg bolygó testvérére, a szegény főidre? Legfeljebb szánhatja szegény bolondot, miért nem szalad neki az űrnek, hegy leseperje magáról a különös fajtát, az embert. Nem, a hald nem gondolkodott. Sem így, sem máskép. Ágyuztak, igaz, azonban miért vette volna észre ez a csen de* égi vándor? Nem elég, hogy nekünk észre kell vennünk, meg kell hallanunk, ret­tegnünk kell, hogy valahol ölnek? Házak omlanak össze, kormos lángok nyaldossák az éjszakát, még a hold is, a hold is gondot csináljon magának a mi bolond­ságunkból? Ez a tavaszi éjszaka éppen olyan, mint a többi... 2. A mezők és a dombok izgatottan re­megtek. Remegtek, mert messziről vad lökések hulláma ért el hozzájuk. Mintha óriások dobogtak volna irtóztató tánc­ban, azon igyekezve, hogy behorpasszák a főid szegény oldalát. Nedvek kereng­tek a fákban, jöttek a böjti szelek és hozták az izenetet; — Hé, ti mind, álom­szuszékok, vége a téli alvásnak, fel kell serkenni, elölről kezdeni mindent) Igen, jöttek a szelek, de a fanyelvű, vhágszavy, föbeszédű, földmegértő furcsa izenetük mellé hozták a bömbölő hango­kat fa. Nem tudtak mire vélni a dombok és mezők, nem tudta mive vélni a dom­bok és mezők ezerféle népe, a pondrók, a fák, a nyüvek és madarak. Hát csak rémülten hallgatóztak a tavaszi éjszaká­ba és találgatták, mi történhetett a világ­ban, mit üzen nekik az új hang, a rette­netes és érthetetlen. —, Mi lenne, ha felkapaszkodnánk bá­tyánk, a hegy vállaira, ml dombok és megnéznék, mi van arrafelé, ahol üvöl­tőnek az ismeretlen hangok? , Domb, domb, naív földkupiac, minek lennél ilyent? Igaz, arai igaz, nagy nyugislanság szál­longott a levegőben. — Tavasz van, kérgekbe, rostokba, pondrók gyűrűs estébe, állatok izmaiba irt tévedhetetlen törvények parancsolják mindennek, hogy továbbéljen, úgy mint máskor, de akkor minek ez a hang? Nem az ég felgyűlt erőinek hangja, vala­mi más, valahol zavar van, mit lehet tenni? 3. Az emberek éjszakákon át hallgat óz­tak: — Agyuznak — mondták sokan és ká­romkodtak, vagy keresztet hánytak — Nem nyughatnak — így egy felől. — Kutya nimöt — úgy másfelől. Ha Isten be nem tapasztja mindkét íü- lét, hogyan lehet, nem hallja meg ezt a különös beszéde), nem veszi észre az élet akadozó, kihagyó ütemét? Ha új vilá­gokkal jászódik teremtő kedve, azért ide is nézhetne, mert valami nincs rendben!... 4. A hold éppen a zenitre érkezet!. Nagy-nagy csend volt. Éjfél. Éjfél? Mi az értelme ennek a titokzatos időszak­nak? Lehet, ilyenkor pihen meg egy pil­lantásnyit a világ. Lehet ilyenkor nyugod­nak el az űrben az örök erők. Talán ek­kor fordul egyik öldaláról a másikra az Isten. Vagy találkozik egymással a Levés és Elmúlás. Amikor a semmi van és a valami nincs? A műló tegnap és a szü­lető ina, a nagy csere ájult pillanata? Ki tudja? A hold éppen a zenitre érkezett. A me­zők és a dombok, megrazkódtak. De nem úgy, mintha maguktól tennék. Nem úgy, mintha megfáradtak volna a tízezeréves ogymagukbac való álldogálóban és most jött volna el éppen a pillanat, minden tízezredik évben as egyeljen, amikor ki nyújtózkodhatnak, mi.ok lehetnek, — mit amilyen éppen a domb. Nem. Ügv rázkódtak meg mintha valami emelné, szétfeszítené göröngyeiket, hasogatná gyeppámáikat. Valaki vagy valami Éjfél volt. Innen is onnan is hosszú árnyak búj­tak elő a dombokból. Abból az egyből éppen, mint a többiekből. Abból az egyből is, amely felett éppen állt a hold, ezüs­tös-rezes ragyogással, amely a dombra folyott, mint rosszízlésü ember nyála, ha ráfeledkezik valamire. Az árnyak nézték a holdat. Egy árny az egyik dombháton fészkelödőtt A má­sik meg a másik dombháton. A hold mintha egy percenetnyit nyu­gatra billent volna. Á többi árnyék csak ült a dombon és nézte az egymás felé mozdult két első árnyékot. A dombok mintha nyögtek volna szörnyű tehertől. Talán az árnyak, ködszerü, foszlány teste alatt? Ki tudja általában mi történik kő­röskörül és miért? Az árnyak a dombon bólogattak. Volt is miérti Az egyik dombról elindult az árnyék, mint egy fcszladozó, ingadozó, vékony füstoszlop és a másik, útnak ereszkedett páragomoly lent a mezőn összeért vele. A hold mintha lejjebb ereszkedett volna a szájából csörgő fényen. Rettenetes lett a csend. A dombok lassan rázkódtak. 1‘Iiúeg lett. Valahonnan valahogyan oda a dombok közé beszakadt az Ür hidege, a semmiből egy lélekzetnyi. A két árnyék nézte egymást és össze­borult. A hold, úgy tetszett, lezuhan az ég pereméről. Még hidegebb lett. Mintha az egész tájékon iszonyú fájás hasított volna átal. Valahol biztosan most indult el egy élet. Kipattant egy csira. Az első rángás végigfutott cgv kukac alvó testén. Kiszakadt valakiből a lélek. Mit lehet mondani? Valami különös történt. A dombok megrázködtak. De nem úgy, mintha mxgukszárrtából, Nem úgy, mintha megijedtek volna rakoncátlanságuktól és sietve viszaigazrtanák korábbi ábrázatu- kat, Egézen úgy rázkódtak, mintha ider gén erők hasogatnák göröngyeiket, hogy rések támadjanak közöttük és út nyíljon a dombok peremén lábaikat lógáló ár­nyaknak. És az árnyak eltűntek. A hold megfutamodott. A hang éjből és újból megbődfilt, 5. Közönséges tavaszi éjjel volt. Ez as igazság. Mint egyik a sok lehetséges száz­ezer közül. — Az éjjel megint nagy harc volt vala­hol —- mondták bajnaltájt a szomorú emberek és káromkodtak vagy keresztet vetették. Hol voltak ezek: a dombok? Minek ilyeneket kérdezni? Hol va­gyunk és hol nem vagyunk? Tavasz van, meg akar újulni az élet és riasztják félelmes neszek; Jaj! A böjti szelek nyargalva nyargalják be a mező­ket. Szárítják olyikhelyt a piros ember- vért, viszik másik helyre az üzenetet, vége a télnek, több élet kell, sok élet kell, mert megfogyatkoztunk, újra kell kezdeni mindent, megint élűiről... 6. Temetni mentek egyik délelőtt a pa­rasztok. Kapával,1 ásóval, méreggel, bor­zongással. A domb alján idegen katona feküdt. Széttárt karral, mintha ölelné édesany­ját, a hideg földet. Arccal lefelé. Araikor megfordították, egek — földes, sáros volt a szája, mintha csókolta volna az clom- lott rögöt, talán arra kérte melengesse meg kihűlő testét: Anyuskám, melengess meg, lásd ki akar hűlni a szívem! — ta­lán így kérte. Ks az arca olyan volt, mint aki valami szépet látott és a boldogság ráfagyott megmerevedett bőrére. Nyögtek a parasztok, ahogy belenyom­ták az ásót a földbe. Hányták a rögöt, gépiesen és néha az idegen katonára néz­tek, aki csukott eretnekkel, most már ha­nyatt az égre csodálkozott. Egyik paraszt mellette guggolt és a holmiját nézegette. A többi meg ásott. Nyomtak az ásót, dobták a rögöt. — Ejn)e, hogy a... — káromkodott az egyik tagos öreg paraszt, Odaii értek. Sárga csontvázat őrzött a mély. Meghökkentek.-r Ez régi leheti Nem tudni miért tették — ki tudja, mit miért teszünk? — hirtelen arccal le­felé befektették a gödörbe az idegen ka­tonát. Gyöngéden és fcerzengva. — Legalább szeressék egymástl —• mondta az egyik paraszt befeabolta mellén a kabátját. Pedig akkor még erőean tűzött a kora- tar atzi nap. Megeredt kérőbb, váratlanul az őse Sirt az Irton, mi misőrt ? Of alapon rendezik a vidéki rendőrségi alkalmazottak fizetését Amint az „Üj Dunántúl" a napokban megírta, a vidéki rendőrségeken nagy elégedetlenséggel fogadták, különösen a legénység körében, a kormánynak a fízetésrendezésre vonatkozó rendeletét. Mint most értesülünk, a pécsi rendőr­ségtől küldöttség járt fenn ebben « ügyben a napokban a belügyminiszté­riumban. Ott megtudták, hogy a kérdés valóban országos problémává nőtt, ami arra késztette a minisztériumot, hogy az egész ügyet új alapra fektetve oldja meg. Ez az új megoldás olyanformán lene, hogy felállítanak egy ú- n. index­számot, amelynek alapján a rendőrség tagjai bizonyos meghatározott fizetési pótlékot kapnak és ez a pótlék az árak változásával párhuzamosan, eseti öl-esetre szintén változni fog. A rendőrségi fize­téseket különben általában a honvédségi illetményekkel fogják arányba hozni Rohammunkával szerelték föl a pécsújhegyl brikettgyárat munkásai Pénteken délben szép ünnepség kere­tében adták át rendeltetésének a pécs- újhegyi nemrég leszerelt briksttgyárat, amelyet, mint a Göringwerke tulajdonát, akartak az oroszok elszállítani, de R á- k o s i Mátyás közbelépésére az oly fon­tos gyárat meghagyták Pécsnek. A ter­vezett öt hét helyett a munkát a gyár lelkes munkásai három hét alatt hajtot­ták végre és ezzel Pécs kenyérellátását mentették meg, mivel a pékeknél oly fontos sajtolt szenet biztosítottták a vá­rosnak. Az avatási ünnepségről részletes tudósítást hétfői számunkban közlünk. Az ezévi jövedelem és kereset után vetik ki a kereseti es jövedelmi adót Ä nrinésztertamécB nagyfeinbOMÉgá ns deletet fogadott oL Vásáiy létrám pénz­ügyminiszter eTőter.jeaztiéaére kvraoe dotta, hogy a kereseti és jövedeJmiadót a folyó évi kereset t* jövedék®«. alap­ján állapítják meg. A rendelet nögyfonbOBsigó, mert rend­kívül nagy eltolódás követfleemett be nemcsak a .jövedelmekben, hanem a pén* értékében is, így a régi rendszer szerint való kivetés, amely alapnak, amiden esetben ex elmúlt évi jövedelmet és ke­retet vette, nemcsak a közönség, de az állam számára is rendkívül hátrányé* lett volna. Békés építkezés Moszkvában A moszkvai városi képviselők nagygyű­lése megtárgyalta az 1945—46. évi gaz­dasági terveket. Több mint 1 milliárd rubelt fordítanak a moszkvai építke­zésre, 300.000 négyzetméternyi lakóteret építenek. Moszkvában új gázvezeték épül. Ez évben több mint tO.OOO további lakos jut gázhoz, 1946-ban pedig újabb 70.000. SZOVJET-SVÁJCI MEGBESZÉLÉSEK Belgrádból jelentik: Bemből jött értesülések szerint a szovjet kormány kapcsolatba tépett a svájci hatóságok­kal a Svájcban tartózkodó szovjet hadi­foglyok és polgári személyek hfcasaál- h'tása mhifrt 2.099 vAct pAkttagot TARTOZTATTAK LE GRÄCBAN Moszkvából jelentik: Az osztrák hatóságok teljes eréllyel folytatják a belső tisztogatást. A legjobb példát érré vonatkozólag Grác nyújtja, ahol a na­pokban 2.0CKJ náci párttagot tartóztattak le. A letartóztatottakat három kategó­riába osztják. Az első kategóriába tar­toznak a náci gonosztevők, akik nép- bíróság előtt felelnek majd bűntetteikért, a második kategóriába osztják a nácb főtiszt viselőket, akik kényszermunkával fognak fizetni népeüenes tevékenysé­gükért és végül « harmadik kategóriába tartoznak az egyszerű párttagok, akik különösebb túlkapást nsm követtek &-'■ Ezeknek ünnepélyes formában kel! **3' íogadnick, hegy az új demokratikus rendszert hűségesen fogják szolgaibb

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents