Új Dunántúl, 1945. július (2. évfolyam, 146-169. szám)

1945-07-10 / 153. szám

A pées-lhaaaayaí újjáépítési bizottság népes megbeszélésen tárgyalta meg a legsürgősebb helyi feladatokat Hatalmas érdeklődés nyilvánult meg a vasárnapi újjáépítési anként iránt Vasárnap délelőtt a vármegyeház köz­gyűlési termében tartotta meg a pécsi és baranyai mérnökök és technikusok sza­bad szakszervezetének újjáépítési bizott­sága nagyfontosságú újjáépítési ankétjét, amelyen a város tecnikus, munkás, ipa­ros és szellemi foglalkozású társadalma nagyszámban vett részt. Ezen az anké­ten az újjáépítési bizottság nagy vona­lakban ismertette a legsürgősebb felada­tokat .amelyeket a további előadássoro­zatokban részleteiben is megtárgyal. G s a n á d y György MÁV üzletigaz­gatóhelyettes a vasúttal kapcsolatos újjáépítési feladatokat fejtette ki. A gazdasági fellondülés és talpraállás elő­feltétele a közlekedés. Ebből a szempont­ból ma csak a vasút jöhet tekintetbe a megfelelő gépkocsipark hiányában. A MÁV ezzel tisztában van és a rá háruló feladatok megoldására alkalmas progra­mot dolgozott ki. A fővonalak a Győr­től nyugatra lévő és a Dombóvár—Si- montornya közötti pályatesttől eltekintve használható állapotban vannak. A vas­úti hidak 80%-át felrobbantották a né­metek, köztük valamennyi Duna- és Tisza-hidat. ezeknek helyreállítása óriási nehézségekbe ütközik. Csak a budapesti összekötöhld hely­reállításához 4000 tonna vas szüksé­ges, ami az ózdi vasgyár félévi ter­melésnek felel meg. Az ideiglenesen kijavított kisebb vasúti hidakat 5 éven belül újból javítani, vagy újakkal kell pótolni. A legfontosabb fel­adat a megfelelő kocsipark előteremtése. Amikor a MÁV helyreállítása érdeké­ben a munkaveerseny megindult 70CQ kocsink és 450 mozdonyunk volt. Novemberig 10.000 vagont és továb­bi 506 mozdonyt kell kijavítani, ami valószínűleg sikerülni la fog. A MÁV újjáépítéssel kapcsolatban kiemelte Csanády György a vasutasok heroikus erőfeszítéseit. Ma gördült ki egy verseny vonat Bu­dapestre, amelynek mozdonyát és kocsijait a pécsi vasútasok állították helyre. Ezeknek a vasútosoknak hő­sies munkája teszi lehetővé, hogy a MÁV pár éven belül a régi telje­sítőképességét elérhesse. Martinék Ferenc a DGT pécsi bá­nyaigazgatója a pécskörnyéki bánya új­jáépítési feladatairól tartott előadást. A szénbányák évi termelése 1913-ban 7 millió métermázsa volt, ami az első vi­lágháború alatt ovikként, majd azt kö- vetöleg 1943 Aj áll««yihtzi növekedett, amikor 0.7 millií mázsa volt. Az elmúlt évben a termelés 7 millió mázsára csők* kent. Ez év első felében 2.4 millió méter­mázsa a tiszta széntermelés, úgy hogy az év végéig 5 millió mázsát aligha éri el. Ma a napi széntermelés 150 vagon, de ez csak abban az esetben tartható fenn, ha a bányászáéhoz feltétlenül szük­séges anyagok biztosíthatók. A szénter­melésnek csak egy része felett rendel­kezik a bánya, míg a nag/fobb rész jó­vátétel címén máshova kerül leszállí­tásra. Az újjáépítéshez szükséges szén elő­teremtése végett a termelést fokozni kellene. Ehhez azonban feltétlenül szükséges megfelelő számú munkás, munkaszolgélalos, megélhetést bizto­sító munkabér és a munkások köz- ellátásának biztosítása. A mémökhiányra való tekintettel java­solja azoknak a mérnököknek a mun- kábaállitását is, akik az elmúlt- időkben hibás politikát követtek. Schwa bach György építészmérnök hangsúlyozta az építőipar jelentőségét az újjáépítés szempontjából. Az építőiparra váró feladatok két csoportba különít­hetők el. Az első csoportba azok tartoz­nak, amelyek már most megoldhatók, a másodikba azok, amelyeknek csupán elő­munkálatait végezhetjük el. Az első csoportba tartozik a dráva- menti községek újjáépítése. Ezek a községek Drávaszabolcs kivételével mind százszázalékos háborús kárt szenvedtek. Az emberek disznó- és tyúkólakban él­nek nem emberi körülmények között, mert még ivóvizük sincs. Az emberi és állati hullákat a rothadás megakadályo­zása végett a kutakba dobták. Most új, mély kutak fúrása szükséges. A pécsi és Ilii ÚJ PUNfflMTÚS. baranyai munkások az újjáépítéshez szükséges munkaerőt felajánlották. Ezek­nek a munkásoknak megfelelő ellátását szintén biztosítani kell. A rom eltakarí­tásához az internáltakat is fel kívánják használni. E lerombolt községek újjáépítéséhez szükséges tőke minden kürülmények között, minél rövidebb időn belül előteremtendő. Seh-wabach György ezután az építőipar távolabbi lehetőségeit ismertette, ame­lyek azonban ma még nem időszerűek. P a p p Jenő városi műszaki tanács­nok Pécs szempontjából vizsgálta az új­jáépítés kérdését. Pécs a többi városok­hoz képest elenyészően csekély kárt szenvedett. Magánépületeket jóformán nem is érle károsodás. Az állami köz­épületek 12 millió pengő értékben, a városi épületek 10 millió pengő érték­ben szenvedtek kárt. Az épületkároknak kijavítása folya­matban van és rövidesen elkészül. A távolabbi jövóro vonatkozólag ismer­tette azokat a terveket, amelyeket a vá­ros meg szeretne valósítani. A majdnem kész kereskedelmi iskola befejezésére kerülhet legelőször sor. A tervek között szerepel a népfürdő, fedett-uszoda, me­cseki sportstadion, városi múzeum, szak- szervezeti székház, városi kórház, vásár- csarnok és új városi bérház létesítése. Balogh Dezső gépészmérnök a mezó- gapdasági újjáépítésről beszélt. Mezőgazdaságunk munkamódszere teljesen elavult, a száz évvel ezelőt­tivel csaknem azonos. Eszel szemben Amerikában repülőgéppel vetik a búzát és olyan gépekkel arat­nak, amelyek a búzát kicsépelve, zsá­kokban lekötve helyezik el a földön. Ha pár év után a tengerentúli búzater­melés éreztetni fogja hatását a nemzet­közi piacon, a magyar paraszt, a magyar mezőgzdaság és vele együtt a mezőgaz­dasági jellegű magyar állam is elbukik ebben az egyenlőtlen versenyben. Ha nem akarjuk országunk romlását, feltétlenül új alapokra kell helyez­nünk mezőgazdaságunkat. A előadó olyan rendszert javasol, amelynek keretében minden község gazdálko­dói szövetkezetbe egyesülnek. Ez a szövetkezet beszerezné a megfelelő gépeket, amelyeket a mezőgazdaság gé­pesítése megkövetel. A gépek árét a szö­vetkezeti tagok birtokuk arányában vi­selik. Ezekkel a gépekkel végeznék el a legfáradtságcsabb szántási, boronálási inütrá/gyácási, aratási és cséplési mun­kálatokat. Erre a gépesítésre lóállomá- unk bekövetkezett lecsökkenése is módot nyújt, mert a szükséges állományt ió- -2ű éven belül nem tudjuk elérni, a gépesítés viszont rövid Idő alatt elvégez­hető. A szövetkezeti rendszeren belül a gazdák azokat a munkákat végeznék, amelyek a terményeknek minőségét hatá­rozzák meg. így érvényesülne a nagy­üzemek és kisüzemek minden előnye. Schindler Aurél Igazgató-tanár az anyag- és pótanyaggazdálkodás lehető­ségeit ismertette. A pótanyaggazdálko­dásra a szükség vitte rá az embereket. Közben egy-két olyan anyagot ismertek meg, amelyek jobbaknak bizonyultak a pótlandó anyagoknál. A magyar anyag­gazdálkodási adottságok lehetőséget nyújtanak arra, hogy az ország a bauxtt- ból előállítható aluminium tégabb körű felhasználására alumínium feldolgozó ipart építsen ki. Az aluminium megfelelő eljárással majdnem teljesen pótolja a vasat. Fehér Miklós gépészmérnök az energia* és munkaerőgazdálkodás kér­dését fejtegetve hangsúlyozta a meg­felelő racionalizálás fontosságát. Az élet­ből vett példákkal bizonyította be az észszerű munkabeosztás előnyeit, ame­lyekre az újjáépítés céljából nagy szük­ségünk van. Dr. Tamás György polgármester­helyettes az újjáépítéshez szükséges tőke előteremtésével kapcsolatban a helyes tőke és pénzgazdálkodásról beszélt. — Ha azt akarjuk, hogy az arany­fedezet nélkül kibocsátott pénzünk­nek értéke legyen, akkor minden második pengőt az újjáépítésre kell felhasználnunk, ellenkező esetben pénzünk papírrá válik. Hangoztatta dr. Tamás György, hogy a tőkéseknek nem azt kell nézniök, milyen haszonnal tudják pénzüket az újjáépítés során befektetni, hanem azt, hogy meny­nyi tökét tudnak az újjáépítés céljaira rendelkezésre bocsátani. A tőkéseket most az egyszer ne a profit szelleme vezesse, hanem a hazafiul érzés. Ha tőkéjüket nem ál­lítják az újjáépítés rendelkezésére, azzal saját pénzük elértéktelenedé­séhez járulnak hozzá. — Az újjáépítéshez szükséges pénzt a kormány és a helyesen gondolkozó tőké­sek előíogják teremteni — mondotta dr. Tamás György. Az ankét végén Krisztián Béla köz­üzemi igazgató pár szóban az újjáépí­téshez szükséges újjáépítő szellem fon­tosságára mutatott rá. — Ha az újjáépitőket nem hatja át a lelki újjáépítés szellejne, akkor a há­zak, amelyeket építenek az összetartó erő hiányában összedőlnek és az újjá- épi töket is maguk alá temetik. Munkabér tekintetében a vidék nem részesülhet mostohább ellátásban, mint Budapest A muükabérrendczés és egyéb íonlos kérdések szerepellek a szakmaközi bizottság szombati ülésén A pécsi szabad szakszervezetek szom­bati összvezetőségi ülését Krantz Pál, a Szakszervezeti Tanács elnöke nyitotta meg. Beszédében hangsúlyozta, hogy a tő- 1 kéletcsedés érdekében a szakszervezeti munkát fokozni kell. Ezt a célt szolgálják az összvezetőségí ülések, amelyek egyrészt a szakszervezetek vezetőségének elhatáro­zóképességét, másrészt a szakszervezeti élet minőségét fejlesztik. Az összevezetőségi ülés jegyzőkönyvé­nek ismertetése után dr. Ormos György ügyész-titkár a munkabérrendezés kérdé­seit fejtegette. Rámutatott arra, bogy a Nemzeti Bizottságnak a bérrendezésre vonatkozó illetékessége a most már Buda­pesten működő kormányra szállt át. A kormánynak a paritásos bérrendező bi­zottságok felállítására vonatkozó rende­leté nem felelhet meg rendeltetésének, mert a paritásos bérrendező bizottságok haározalainak jogerőre emelkedéséhez mi­nimálisan 43 nap kell a gyakorlatban, vi­szont a drágaság rohamos növekedése mozgékonyabb szervet kíván. A munkabér- rendezés körül uralkodó jelenlegi tisztá­zatlan helyzet bizonytalanságot okoz mind a munkavállalók, mind a munkaadók kö­rében. A drágaság óriási mérvű növeke­dése azonban cselekvésre ösztönöz, mert a mai 8-10 pengős szakmunkást órabér túlhaladott álláspontot jelent. Feltétlenül kelt lenni olyun pécsi szervnek, amely a munkabérek tekintetében határozni tud addig is, amíg Budapestről a megfelelő utasításokat meg nem kapjuk. Amennyi­ben nem állíthatjuk vissza a bérretndczö bizottságok és a Nemzeti Bizottság jóvá­hagyása utján történő régi állapotot, eb­ben az esetben a szakmai bérrendezéshez kell folyamodni, A vasutasok szakszervezete a kenyér­paritást ajánlja, mivel a kenyér a legjob­ban kötött cikk. Békében 3 kg kenyér árát kereste meg a munkás óránként, tehát ezek szerint 27 pengő órabért kellene most kapnia. Mas kérdée hogy a termelés elbírja-e ezt az ugrást. Tény azonban, hogy munkabérek tekintetében a vidék nem részesülhet mostohább elbánásban, mint Budapest, Ami a köztisztviselői fizetéseket illeti, erősen kifogásolható, hogy egyes közalkal- mazottl rétegek csak most kapták meg visszamenőleg a fizetésüket, amikor az árak már annyira emelkedtek, hogy kevés hasznát látják a kezhezkapott összegnek. Ugyanakkor azt is követeljük, hogy a köz­tisztviselői munkabéreket korszerűen álla­pítsa meg a kormányzat. Az árat tekintetében a kormányzat arra törekszik, hogy az ipari cikkek kalkulá­cióját ellenőrzés alá vegye. Jómagunk pedig a feketepiac élelmiszerárait úgy törhetjük le, ha bojkott alá vesszük a fe­kete piacot öe nem licitálunk egymásra az é 1 ehniözer beszerzésncl. . .. . A felszólalásokra. aaalyeS a tér- éS árrendezés sürgősségét hangsúlyozták, dr. Ormos György válaszolt kimerítőem majd B. Nagy Gusztáv titkár, az üzemi bizottságok hatáskörének újabb szabályo­zását ismertette. A vállalatok üzleti me­netébe csak abban az esetiben szólhatnak bele az üzemi bizottságok —< mondotta többek között B. Nagy Gusztáv —, ha a tulajdonos intézkedései a vállalat tönkre­menetelét eredményezték. Az üzemi bi­zottságok legfontosabb feladata a munkás­ság érdekelnek szem előtt tartása, to­vábbá a munkafegyelem és mtmkaerkőloí megőrzőre. ___ j A felszólalások után, amelyek a mun­kafegyelem és a nehéz megélhetési viszo­nyok közötti ösBzefügig/ésre mutattak rá, dr. Ormos György közölte, hogy a szabad szakszervezetek hetilapja megvalósult. Ezt követöleg B. Na^Jy Gusztáv bejelen­tette, hogy a szakszervezetek keretén belül egyes rokonszakmákat összevontak, majd Maurer Jenő olvasta fel a pénztári jelen­test és kérte, hogy az 1 pengős hozzájá­rulást a szakmaközi bizottság jóváhagyá­sával emelj éik fel 2 pengőre, ami meg is történt. 4 A pécsi szabad szakszervezeteknek es drávamenti községek újjáépítéséhez való hozzájárulásával kapcsolatban B. Nagy Gusztáv titkár kifogásolta a bürokrácia lassúságát. Kérte a tagokat, hogy a politi­kai pártokon keresztül keressenek me£* oldást erre a sürgős és orvosi ásna szoruló kérdésre. Ezután dr. Ormos György azájmolt be azj Általános Munkáé Beszerzési és Fogyasz­tási Szövetkezet megalapítása körüli aka­dályokról A jegyzések nem történtek olyan mértékben, ahogyan várták, ezérí nem kerül ellett egyelőre sor a megindí­tásra. A hozzászólások után, amelyek! eredmények épen a szakmaközi bizottság elhatározta, hogy új alapokon kísérli mcj} 'a fogyasztási szövetkezet megindítását, é vezetőség az ülést bcreke&ztette. í j---------------- , .irmai "S Lé tesítsünk malacoztaté központokat Érdekes javaslói a h 3 zeit átér biztosítására Hazánk újjáépítésének' főbb rétegil problémái között első helyet foglaljál el a közeüátás biztosítósa. A közellátás csak! másodsorban áru- elosztási kérdés, elsősorban termelő! probléma. A háborús események, a be­vezetett reformok az egész mezőgazda, ság újraindítását kívánják. A legnehezebben megoldható kérdés a hús- és zsírtermelés. Az állatállomány megcsappanása ijesztő méretekéit öltött, A zsiradék termelés különböző növényi olajok további finomításával részbeit megoldható tenne, hisz a holland vaj- szerű margarin alapanyaga is növényi olaj. A hústermelés meggyorsítása érde­kében azonban a hússertés tenyésztési fejlesztése az egyetlen járható út. hússertés rendkívül szapora, kellő ta­karmányozás mellett rövid idő n!atj eléri azt a vágósúlyb, amely melletti gazdaságosan értékesíthető és felhasz­nálható. Húst és szalonnát ad. A te­nyésztés és a hústermelés időbeli gyor­sasága a disznónál összehasonlíthatat­lanul nagyobb, mint a szarvasmarhánál, 10 drb. 10 kilós malac hónapok akuté 1000 kg vágósúlyú lesz, míg egy danafi 100 kg-os borjú évek múlva kar cs&B 500—700 kg-os. Közel látásunk érdekében elsősorban a malac és süldőhiányt kell megszüntetni* Ennek előfeltétele a megszervezett hús- sertéstenyésztés. j ! Malacoztaíó központokat kell fel- J állítani, ahol 50—100—500 anya- \ disznóval a szaporítás elvégezendő. 1 Gondolok itt elsősorban a 100 és 20Öh holdas gazdaságokra, «tz állami minta- birtdkokna és szövetkezetekre. Mi old­juk meg a problémákat és ne szaporít­suk minden esetben aíz állami közülei gondjait. i A baranyai gazdasági felügyelőség ve­zetője: Hegedűs János és a felügyelői kar vállalja a gazdaságok kijelölését cá a tenyésztés megszervezését. A sertés­szaporító központok különleges fntézke- . dcsekkel biztosítandók a hiutósági igény- j bevételek elten, A tenyészanyag 6s ta-' karmánykészletck semmi módon igény­bevehet ők ne legyenek. Nagy tömegű süldő « kisgazdák ké­zén rövid idő alatt sok disznót jelen­tene, ami pedig a legégetőbb közellátási probléma megoldását vonná maga után* ^ —' Dr. Schmidt Vílnioa» J

Next

/
Thumbnails
Contents