Új Dunántúl, 1945. június (2. évfolyam, 122-145. szám)
1945-06-13 / 131. szám
ÚJJÁÉPÍTÉS A pécsi munkások, mérnökök is megindítják az újjáépítés munkáját A háború befejeződött, Hazáink felszabadult, súlyos sebekkel testén. Városaink, falvaink romokban, vasúthálózatunk, postánk felrobbantva, kiégetve, mindenhol rom és üszők. A teuton vandálok „kul- túr"-nyomai. De az ország él, élni akar és élni fog, nem a tehetetlenség, hanem a demokratikus építőakarat szellemében. Megindult a harc az újjáépítésért, fiatal demokráciánk megerősítéséért. A lelkesedés tüze fogja el a dolgozók millióit, hogy izmaik megfeszítésével lódítsák neki a felépítés lendítőkerekét. Ennek a keréknek forognia kell, napról-napra nőnie kell fordulatszámának, sebességének, tettekben bizonyított valódiságának. Itt kell egymásra találnia a fizikai munkásnak, a mérnöknek, a haladó értelmiségnek. Múltban a munkás eltávolodott a mérnöktől, bizalmatlanságot mutatott irányába. Sokszor okkal, sokszor ok nélkül. — Mikor a diadalmas Vörös Hadsereg egy- egy ipartelepünket felszabadította, d^ a harci zaj döreje még hallható volt, a munkásság nekiállt a munkának, hogy megindítsa a leállt transzmissziókat, a bányából kiszivattyúzza a vizet, elindítsa az üzemet. Ebben a munkájában sok helyen egyedül maradt, vállalta a legnehezebb munkát minden ellenszolgáltatás nélkül, nem várhatta be a felső műszaki támogatást. A harcnak ez a korszaka lezárult. Most, hogy a békét kell felépítenünk és ezzel demokráciánk alapját megvetni, hazánk pedig romoktól sebzett, — múlhatatlanul szükség van a munkás és mérnök igaz, őszinte kézszorítására. Ezt mindkettő érzi és tudja. Tudatában vannak feladataik nagyságának. Technikai képzettségét a mérnök és technikus át kell és át fogja vinni a munkásra, hogy így a termelést meggyorsítsa — fokozza. A munkás így megszűnik csak egy gép kiszolgálója lenni, mert mindent, amit az üzemben töltött munkájával végez, technikailag érzékelni és érteni fog; érzi emberi szabdaságát, az új szellemet, mely átfogja majd egész érzelmi és anyagi világát. Az országépítés — a szervezés kérdése. Ha ezt helyesen fogjuk meg, akkor a sok nehézséget, me'.y a nyersanyagban, munkaerőben mutatkozni fog, nagy mértékben lecsökkenti ük. Tervszetűséget adunk az egész termelésnek és a múlt termelési káosza helyére, a helyes felépítés, a szükségletek igaz kiegyenlítése lép. Nem kö- vetkezhetik be az, hogy sok energiával termelt gabonánkat denaturaüzáljuk, gépeink számát erőszakkal csökkenteni kelljen. A gép az azt kezelő részére hű kiszolgálóvá válik, segítő társsá, a termelt javak pedig mindig emelkedő igényeink kielégítőjévé. Ez organizáció és csak a mérnökök, technikusok feladata lehet. Itt nem lehetnek jogi szempontok, itt csak egy lehetséges: mindenkinek az életszínvonalát emelni és egész termelésünket ennek a szolgálatába állítani. Ennek a hivatásnak kell, hogy a műszakilag képzettek tábora teljes tudással rendelkezésre álljon. Ebben lelkesedéssel ott fogják maguk mellett találni a munkásságot, aki tudja kötelességét, amit a cél nagyszerűségéért tennie — cselekednie kell. Tudatában kell lennie minden dolgozónak, hogy ezt o nagy feladatot a legodaadóbb munkával, és a legnagyobb munkafegyelemmel lehet csak végrehajtani. Rend és fegyelem nélkül összedől a legtökéletesebb terv, megsemmisül a legszebb cél, mert rend és fegyelem nélkül nincs újraépítés, nincs országépítés. Rendetlenség, fegyelmetlenség a reakció még köztünk élő alanykáit táplálná, bő anyagot nyújtva nékik kézdörzsölésre, szájról-szájra, fülről-fülre járó Új vezetőt kapott ; A napokban, hogy a pécsi lakáshivatal környékén jártunk, kellemes meglepetéssel tapasztaltuk, hogy nem látni ott, a kapu alatt és az előszobában azt a sok várakozó, síró-panaszkodó asszonyt, türelmetlenül káromkodó férfit, mint azelőtt. Lapunk hasábjain magunk is nem egyszer foglalkoztunk a lakáshivatal dolgaival. Kifogásoltuk a lassú ügymenetet, hogy a feleknek sokszor napokig, hetekig kell nap mint nap ott várakozni, amíg nagysokára elintézik ügyüket, igen gyakran kedvezőtlenül. Egyúttal követeltük mi is a közönséggel együtt az új, demokratikus szellem bevezetését a lakás- hivatalnál. Érdeklődtünk a dolgok állása felől és megtudtuk, hogy a lakáshivatalnál tényleg töntént valami, némi változás a vezetésben, ami — reméljük — tartós változást fog jelenteni az ügyek intézése körül is. Amint megtudtuk, dr. Csokonay Béla elkerült a lakáshivataltól, s helyére Adorján Béla, irodaigazgató került. Í2l Ml PUN 11 HIÚL híreik terjesztésére, rothasztó penészgombáik kitenyészétésére. A reakció harcieszközei mindenki által ismertek. Ismertek márcsak azért is, mert éppen ezek miatt kell egy országot most új jáépí énünk, ezért hevernek most városaink, falvaink romokban. Számukra a hazugságtól — erőszakosságtól lefelé, felfelé minden szent a céljaik elérésénél, de nem ismerik a célirányos alkotómunkát, a rendet és fegyelmet. Ezen keresztül semmisíthetők meg és pusztíthatok ki egyszer s mindenkorra az egészségesen fejlődő demokratikus Magyarország munkaközösségéből. Pécsett helyi vonatkozásban döntő fontosságú lépés történt. A pécsi mérnökök és technikusok szabad szakszervezete felismerte a mai kérdések óriási fontosságát és ezt magáévá tette. Örömmel ragadta meg a feléje nyújtott munkáskezet és ennek szorítása mellett teljes tudásával, munkaakaratával az újjáépítés munkájába kapcsolódott. Létrehozott egy tíztagú újjáépítő bizottságot, melyben minden műszaki tagozat képviseletet vállalt. Feladatának, sőt .kötelességének tartja egy olyan terv kidolgozását, mellyel azonnal segítségére siethet a vasút-, posta lelekes versenyzőinek, a fiatal, új földtulajdonosoknak, az építőipar dolgozóinak. Feladatkörét ki fogja terjeszteni és bevonja munkájába az ipari vállalatokat, üzembizottságokat, az összes dolgozókat úgy, hogy munkája nemcsak Pécsre, hanem a vármegyére is kiterjedjen. Most főprogramja az ország fő ütőerét, a vasutat és postát a legteljesebb mértékben támogatni nem szavakkal, hanem valóságos értékekkel, hogy azután ebbe szervesen belekapcsoljon minden vállalkozást, melyhez a friss vért ezek az erek szállítják. Feladatának tartja a munkájába bevonni mindenkit, aki dolgozik és dolgozni akar. Tudatában az ifjúság, a demokratikus nők, minden iparos és tőkés részéről jövő támogatás fontosságának. Terveit nemcsak a jelen legfontosabb kérdéseinek megoldása fogja kidolgozni, hanem a jövőbe is tekint és célja Pécs város ipari fejlesztése, bányáinkra támaszkodva, új vá lala- tok megteremtése úgy, hogy ne .csak a mély borospincék legyenek Pécs nevezetességei, hanem a füstölgő új kémények százai, új, egészséges lakónegyedek napsütötte otthonai. A buotUág mindenkinek a támogatásári S/émít es várja, hogy ötleteikkel elősegítsék, meggyorsítsák a feladatok kivitelét A mérnökökre, technikusokra, sok kérdé , feladat vár, s ezekre választ fog adni nemcsak a sajtóban, nyilvános ankétokon, hanem látható és érzékelhető alkotásokban El fogják foglalni, mert el kell foglalniok azt a helyet, mely őket megilleti és hallatni fogják hangjukat mindenkor, mindenhol, ahol a szakértők kell, hogy közbelépjenek a dolgozók támogatására, a termelés emelésére. Az újjáépítés nem pártpolitika, de nem is belpolitika. Az újjáépítés külpolitika. Ezen keresztül fog bennünket megismerni a külföld, ezen keresztül fog megbecsülést érezni irányunkban felszabadítónk, a nagy Szovjetunió, nyugati szövetségesei és a szomszédos demokratikus új Románia, Csehszlovákia és Jugoszlávia. Látni fogják, hogy van erőnk, akaratunk dolgozni, a romok helyére demokratikus falakat húzni, melyek el fogják zárni az útját a reakciónak és csak az emberi szabadságot, becsületes alkotómunkát tűrik meg falai között. Ez lesz a reakció testén a halálos döfés ' és ez lesz új, szabad, demokratikus hazánk fundamentuma! Schwabach Dénes építészmérnök. pécsi lakáshivatal A lakáshivatalnál történt vezető-változás óta, amint azt a közönség köréből js hallottuk, valóban változás történt az ügyek vitelében is. Most a felek előtt nyitva áll az ajtó. A naponta beérkező ■'hány kérvényt 2—3 napon belül elintézik s mire a kérvény beadási napján kapott idézés értelmében másodszor be kell jönni a félnek, megkapja kérvényére az igenlő vagy nemleges választ. A lakáshivatalnál történt ilyenirányú javulásnak magunk részéről csak örülni tudunk. Reméljük, hogy a javulás nem lesz csak amolyan álmeneti, ahogy mondani szokták: ,,új seprő jól seper1’ értékű, hanem ez a javulás egyben az annyira óhajtott demokratikus szellemnek a bevonulását is jelenti egyik közhivatalunkba. HERCEGOVINA ELMENEKÜLT LAKÓI VISSZATÉRNEK OTTHONUKBA Belgrádból jelentik: Hercegovina területéről a német megszállás alatt 4.500 ember menekült el. Ezek közül legutóbb 1.500-an tértek vissza hazájukba. Az amerikaiak megadásra szólították fel Okinawa japán védőit Borneo szigelén az ausztráliaiak elfoglalták Labuant Londonból jelentik: A legújabb jelentések szerint az amerikai csapatok további lényeges térnyereségre tettek szert Okinawában. Az amerikai csapatok parancsnoka megadásra szólította fel a japánokat. Az amerikai haditengerészeti minisztérium hivatalos jelen- -----------------------------------' mwa té se szerint Okinawa előtt két torpedóromboló, egy csapatszállító és egy parti naszád veszett el. Borneo szigetén ausztráliai csapatok elfoglalták Labuan városát és repülőterét. A partraszállást több ponton hajtották végre mérsékelt ellenállással szemben. Az „istenileg biztosított japán sérthetetlenség" legendája szertefoszlik... Londoniból jelentik: A kedd reggeli londoni lapok a Borneo szigetén történt szövetséges partraszállás jelentőségét méltatják A liberális News ChronicL rámutat arra, hogy Borneo 580 kilométerre fekszik Szingapúrtól. A maláji félszigeten lévő japánokat most már két oldalról, Burma és Borneo felöl fenyegetik. Japán lassan, de biztosán elveszti minden tengerentúli hódítását. Közeledik az I óra, amikor a japán anyaország megnyí' ük a szövetséges hódítás számára. A Times hangsúlyozza, hogy Burmából máris megverték a nagy japán hadseri■ :t. Kérdéses, hogy a japánok képesek-e másra, mint védekező harcra. A jaPan idealisták attól tartanak, hogy a szövet' ségesek megsemmisítik az „istenileg bit' tosított japán sérthetetlenség'' legendáját, Drávaszaboics: a romfalu Vannak családok, akik disznóólban laknak — Száznégy házból kilencvennégy romhalmaz Olyan ez a táj, mint a nyitott tenyér. Egyenes, mint lakóinak nyilt tekintete. Templomtornyok szerint szokott igazodni az erre való magyar. Na, ott van Gordisa, azontúl Drávaszaboics, Palko- nya, Csehi. Amikor kijutunk Gordísáról, ismerősként pillantunk körül a tájban, keressük szemünk igazítójának a halkan szendergő tüzesek felett az őrt; a drávaszabolcsi templomtorony karcsú, fehér tűjét. Nincs. Arra nyugat felé furcsa, idegen, a tájjal össze nem hangolt valami. Messziről nézve úgy tűnik, mintha nagyhalom összehordott szemét lenne, amelynek a tetejére, vagy oldalára, hogy szégyenét, takarja, kegyeletes kezek ráhajítottak néhány gallyat. — Drávaszaboics! — mondja dr. Gálosi Ferenc szolgabíró, aki napról napra járja a határt, nincs ember, akit személyesen ne ismerne, akinek ne lett volna tőle kérni valója s aki ne kapott volna a fiatal tisztviselőtől valamit. Hol tényleges segítséget, hol biztatást. Drávaszaboics? De hol? A táj békésen, kihaltan pihen a tűző napban, amelynek sugarai visszaverődt- bK egy repüíöroncson, megcsillogtatják a vasút sínéit. Pihennek a madarak is. Nem úsznak méltóságos lassan a gólyák. ,A füzesben a rigók talán nem is fészkeltek ezen a tavaszon. Mintha nagy csomó kiöntött vér áradt volna szét a földeken, olyanok a pipacsmezök. Hátha a föld véres könnyei? A bejáratnál földvárak (magyarul: bunker!), sövény fallal erősített futóárok rendszerek, löszbe ásott lövészlyukak, felrobbantott híd, a vasúti híd a patakban .urdeti magát, a faluig futnak a sáncok: z első benyomás. Borzong tőle az em- ’ ar háta' a melegben is. Aztán koronáig égett lorabú fák. Akácok és füzek. Szilvák és felismerhetetlen, koromfeketére sült valamiféle gyümölcsfák. Csend, ónos csend, hogy megszegik az ember ajakán a hangosabb beszéd: ki tudja milyen borzalmakat riasztana fel, ha most elkiáltaná magát valaki? Aztán a falu! Azt mondom: a száznégy házból talán egyetlen egy ép sincs. Azt mondom lyukak vannak a házak oldalán, tetején, hátán. Nincs egyetlen ép ablak. Mint zilált üstök, úgy merednek égnek a felszaggatott gerendák, lécek: tetőmaradványok. Azt mondom, lehullott a vakolat a falakról s mint himlőhelyes arcú ember, olyan benyomást tesznek. Azt mondom, csupa törmelék, cserép, tégladarab, széthajított falmaradvány az utca, a házak köze, udvara. Eleget mondtam? Lehetetlen. A szó itt gyenge, hogy megközelítőleg is érzékeltesse, szemléletessé tudja tenni, hogy aki nem látta is látná, mi van Drávaszabolcson. Minden rom. S a házroncsok között is emberek élnek. Egyik utcája körülbelül északdéli, a másik kelet nyugati irányban fut. A kereszteződésnél volt a templom, iskola. Most a romhalmaz központja. A templom tornya a tetőszintnél mélyebben rogyott le. Ájtaja ablaka nincs. Az iskola szintúgy. A papiakon széttört spaletta-féle mered ki az ablakokból. Huh! I Majdnem minden házroncsot megtekintünk. Apró-marha, amelytől olyan meghitten hangosak voltak az udvarok: nincs. Tehén, ló: volt. Gyermekek nem játszanak az utcán., Emberek nem járnak. Akinek itthon van dolga, kissé kókadt fejjel tesz-vesz. Pedig a diagnózis itt se friss, hiszen egy hónapnál töhb idő múlott el azóta, hogy ezeket a sebeket beleszakította a tájba a háború. Amit lehetett, kijavít«*' *; de mit javítsanak, amikor a Wj házból, legalább kilencvenet le kell előbb rombolni, hogy helyükre újat lehesse!1 majd felhúzni? Azért akad itt-ott ger“0' dákkal megtámasztott fal, aláboltozo*| tető, sőt kijavított mennyezet is, ami w* odamenekedhet a család. Akinek fantasf' tikus volt a szerencséje, az nagy lal«' házáról, több rendbeli gazdasági épületéről össze tudott kapirgálni annyi cserepei hogy esetleg egy-két szoba tetőzetét ős*' szeeszkábálva, úgy ahogy befedte. De & ilyen ház kivétel, mint a fehér hollő' Megmutatják a családot, amelynek a séf' tésól a szállása. Mások a szabad ég alat* tanyáznak. A harmadik kijavította 9 mennyezetet, de a tetőré már nincs go11“' ja, mert a fergeteg egyszerűen nyom né*' kül elsodorta, pozdorjává zúzta. Szeszélyesen pusztított itt a düh, de alaposan. A kendergyárat - . gyújtották. De néhány házat is. Ezekig vályogfalait feketére nyalta a füst. ■, iskolában hatalmas gödör. A német «K leményesség“ itt az épületen belül akart bunkert építeni! — És így tovább. Sólyom bácsi, a bíró mesél egyetm«*: abból a nyolc napból, amit tizenegy““ magával átélt a márciusi ostroih ala*;1 de az egészet leírni könyv kellene, *' annyi, ragadni részleteket pedig meghamisítani a valóságot. — Ami Volt, volt, arról beszélj ünk,011 lesz — mondja nagyon bölcsen. —- De tudnunk kell ehhez, mi a 1®» fontosabb hiány? — mondjuk. — Élelmünk, annyi-mennyi van. Bál előre éhen nem halunk. De nincs bútof- nincs ruha, nincs házi-felszerelés, allat, nincs szerszám. Tizenhat, felen19, le van a faluban. A kiköltöztetett lak“* ság nyolcvan százaléka már vísszat“r dolgozna, mert a kedvét nem veszt*’11 el, de nem igen akad mivel. Azért o*?9,, a határunk, hogy magunk előtt is itl gyeljük. , Arrébb hatalmas, emberfejnagyságu ' pát szed le egy ember a kocsiról: — Hát maguk bátyám? } — Mink is meg vagyunk. Az istán®, ^ szállás, de most megjárja, mert legal« szellős. — Minek olyan csendes a falu? ^ — Hát kérem, aki épkézláb és ®* ágyban fekvő, az most a földeken v9, Még a gyerekek is. Legalább a kerti«“, kell kivenni a földből. Piszmognak, ah°“ lehet. Néhány katona tűnik fel. Sietve vég* mennek az utcán. ,,u A szem belefárad a nézdelésbe, h’^, egyforma ez a romfalu, azért csupa ls , nyú változat, mert mindenik ház n>^, féleképpen sérült, csak a lényeg azo® lakhatatlan, rosszabb állapotban \,,, mintha földig pusztult volna, mert ^ f vítani alig lehet a legtöbb házat, még . zal is sok baj lesz, mikor és hog" bontsák le. Le kellene Drávaszabolcsot házról”®* ra, pontról-pontra fényképezni, filmre venni s lepergetni időről--.,, minden magyar előtt: ime, ezt esi®® , többek között nekünk a mi kicsi mag“^. Ságunknak annyira fájón, de egész j pa ártatlan testét is igy szaggatta ^ a germán fasiszta szörny apokaüp1' háborús gépezete. Emlékezzél magyar és Sírj! ^ Lehet, erre nem kerül sor. Va« fontosabb dolgok is. De legalább vasva éljük át ezeknek a szegény" lan embereknek a szenvedését és ségünk szerint segítsünk rajtuk: k> P zel, ki egyébbel. Drávaszaboics népe munkájával megfizet érte! , Zsikó Gyű’*
