Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1947–1952
1949. október
Milyen jelentéktelen valaki a gyermek. Egy .gyermek. Még a taiii zvaný® k is alkalmatlannak tartettak az evangéliomra,• hiszen azért feddették meg a gyermekeiket Jézushoz vivő szülőkei. Jézus pedig azt m®nd®tta, hegyképpen ilyeneké a mennyek országa s aki egy kis gyermeket megtftrankoztati malomkövet éraemel a nyakára os tengerfeneket magának. , • , _ _ lékünk tanulgatnunk kell Jézusnak ez x a csodalatos .matematikáját, a kicsinyek fentesságát! Óriási mértékben megnőtt az uj helyzetben a hitoktatás, a gyermekmissziói és általában az ifjúsági munka jelentősége. Szemünkkel láthatjuk, naponta tapasztalnat]uk, hogy a megszokott, kényelmes keretek, bebiztosított lehetőségek scrra vététnek el s belekerülünk, máris benne vagyunk a miszsziéi egyház kockázatos, küzdelmes helyzetében. Az egyháznak szüksége van az ifjúságra.-Mest már talán végre bölátjuk, hogy az egyebként tán tiszteletreméltó szándékú szindaruboző ifjúsági munka helyett csak a legkomolyabb, hűséges ifjúsági igeszclgáiat segithet ki az ifjúsági munka szinte teljes csődjéből. Nem hiszem, hogy a hitoktatásnál, gyermekrnissziói és általában az ifiusági munkánál volna, vagy lehetne valami fcntosabb az egyházi élet területén.- Szeretném a legnagyobo súllyal rátenni mind egyitek szivére ezeknek a munkáknak rrppant felelősségét. Akik ránk bízattak, srk verebecskénél drágábbak. Áhtgy a kicsire nézett Jézus, ugyanugy nézett a kevésre. Elkészált egyet len bárány, a pásztor utnna mpgy, mert pái'ztori ^ive nem vi s eineti ei, hegy akár csak az az egy is farkasok martaléka legyen. Elgurult egy arakma s az asszony nem. mondja, sebaj, maradt még kilenc, neki a tizedikre is szüksége v-n. Gyertyád nyújt hát, felfordítja az egész házat gondos kereséssel, mígnem megtalálja. Mért siratja meg az édesapa, a tékozló fiút? Hiszen maradt még neki fia. sokkal különb annál, aki elment'. Mert neki az is gye r meke. - Miért dicséri meg éppen a szegény asszony kétfiilérjét s mi ért szedeti össze a legnagyobb bőség közepette a maradék darabokat? hogy leleplezze a mi egyházi matematikánk végzetes tévedéseit. Századok óta hány gyülekezetre valő hivő kallódott el az evangélikus egyházban, mert nem értették'meg az egyek, a kevesek' fontosságát! Hahy reverzális nyúlik T. Tissza egy-egy ilyen hűtlen papi mondatra: °gy gyerekért g^r-tajjoues?! hány gyülekezetünk sorvadt szórvánnyá s hány sztrványsziget süllyedt el a tengerben, mert nem Krisztus matematikájában gond®lkóztunk?! hzuttal is. e helyen is a legnagyobb nyomatokkal hivom fel a lelkészek és mindenki figyelmét a szérványmunka fontosságára. Aki ma nem érti meg, hcg T v V' régi kényelmes szolgálati stilus helyett a leghevesebb ercöivetcsr- var. szükség, az egő házban szundikál s álmodik a subáján, miközben 1agadezék tizedelik a nyáját. Aki ma azt számlálgatja, hárvszor köteles hiványa szerint a filiá.ba kimenni s hol ezer t, hcl azért meg ebbel is lealkuszik ? aki husz, harminc, stven lelkes szoTánvaií hónapokig^ esztendeig látatlanul tudja hagyni, az lelkiismeretlen, nyaiveszto béresnél egyébnek nem nevezhető. Ma pedig nem béresek kellenek. A mi számtanunkban a semminek ós senkinek csak elme eti értelme van. á nulla - nulla. Jézusnak drága volt az is, amit és okit ez a világ elhanyagolható semminek, nullának"minősített. Hogy keresztülnézett egy farizeus a vámszeden! Levegőnek, semminek tekintette. Jézus pedig leült velük enni. Mit tartott a judabeli a samaVi T o m 1 o V o ! / V r, m ry» -í «1,1 1 n T -í « - "1 . T r -I I ° -I T -1 TT. r ritanúsról? Semmi, nulla. Jézus pedig a le 0csodál tosnbb lelkipásztori beszélgetését a samáriai asszonnyal folytatta» : ,Azéi+ jött az embernek íia, hogy megkeresse cs megtartsa, ami elveszett, h mi elveszett, az nincs. Az semmi. Jézus pedig éppen ezeket kereste és mentette meg. Es pedig nemcsak ugy alkalmila-, hanem egyenesen nzert jött, hegy ezeket a más szemében már egyáltalán ne n számitókat
