Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1947–1952

1947. január, püspöki jelentés

A hiányon az egyház vezetősége úgy igyekszik: segíteni, hogy azokban a kérdésekben, amelyekben az egyháznak meg kell nyilatkoznia, a kormányhoz intézett memorandumokban kifejti álláspontját, az Isten örökérvényű törvényeivel ellentétben álló rendeletekkel és jelenségekkel szemben felemeli tiltakozó szavát és kéri a bajok orvoslását. Egyrészt, mivel az egyház memorandumai a kormányhoz intézvék s azoknak az egyház részéről való nyilvánosságra hozatala sok esetben nem volna helyes, másrészt, mivel a sajtó egy része közönyösségből mellőzi az egyházi híreket, vagy kifejezetten egyházellenes beállítottságú, ezeknek a memorandumoknak ténye és tartalma csak ritkán jut az egyházi és nemzeti közvélemény tudomására. Ennek a közgyűlésnek azonban tudnia kell, hogy nincs olyan az evangélium szellemével ellentétben álló törvény, rendelet és jelenség a magyar életben, amely az egyház figyelmét és megnyilatkozását elkerülhetné. Az már más kérdés, hogy a kormány hogyan reagál arra. Fájdalom, a felterjesztések csaknem következetesen válasz nélkül maradnak és a kért orvoslás sem igen következik be. Rendszerint ugyanez a sorsuk az élőszóbeli előterjesztéseknek is. Ez azonban nem változtat az egyháznak azon a kötelességén, hogy — mint a nemzet élő lelkiismerete — továbbra is mindig megszólaljon, valahányszor hivatása arra kötelezi. Ezt kívánja a nemzet érdeke is. Elméleti elgondolásokban lehet sok bölcs és tetszetős dolog. Pártok programja tartalmazhat sok hasznosat és jót. Dolgozó tömegek izmaiban feszülhet nagy produktiv erő. De a fej és az ököl nem az egész test. Ez a kettő egymás ellen gyakran hadba száll. Értelmiség és munkásság között általában könnyen robban ki ellentét. A tagok harmóniáját a