Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1947–1952

1947. január, püspöki jelentés

Mégis, ha itt-ott a bizonytalanság bizonyult erősebbnek, lehet-e ezen csodálkozni, mikor a földrengést közeledni látó nép — különösen, ha annak bekövetkezését bizonyosra veszi — az idegesség és talán a fejetlenség érzését nem tudja távoltartani magától. Ezek a befolyások és érzések, de számtalan más körülmény is determinálta országunk és népünk, a magyar nemzet sorsát az elmúlt hosszú esztendőkben. de különösen az elmúlt három évben. Történelem kell ahhoz, hogy az elmúlt évek történéseit és hatásait, azoknak bonyolult okait kellő tárgyilagossággal megítélhessük. Ebben a viharban álltak őrt az egyházak a kősziklához hasonló szilárdsággal, de egyben a kőszikla helyhezkötött helyzetében is. Mint az árvíz esetében a hömpölygő vízáradat a sziklákat körülvehet'", talán « letördelheti és elszennyesítheti egyes kis részeit, de azt el nem nyelheti, úgy állt és áll minden keresztyén egyház a földrengésben, viharban és árvízben. A mi evangélikus egyházunk és annak egyik kerülete, a dunáninneni egyházkerület is megingathatatlanul állt és áll híveinek sokaságával, de egyházi minoritásával nemcsak a keresztyén egyházak között s országunk és népünk körében is. Vájjon itt van-e az ideje annak, hogy ezt a helytállást kiértékelhessük? Vájjon gondos lelkiismeret mellett lehet-e egyházunkat dicsérni, vagy támadni ilyen, vagy olyan tettéért, állásfoglalásáért, vagy pláne vélt mulasztásáért ? Lehet-e híveink sokaságát, vagy Isten szolgáit az általánosítás mértékével dicsérni, vagy becsmérelni ? Lehet-e az egyházi vezetőket általánosításokkal, 5