Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1947–1952

1952. június

- 3-- , 7. Főtisztelendő Egyházkerületi Közgyűlés! A mai közgyűlésünk munkaközgyűlés lévén s az elmúlt esztendő munkásságáról kivánva szamot adni, nékem e helyen nincs mondanivalóm. Az előterjesztendő püspöki jelentés számol be mindenről, ami a közgyűlés elé tartozik. Ha elöljáróban nekem mégis van valami hozzátennivalóm, ugy az csak annyi, hogy valóban nem gondolta közülünk senki még az elmúlt év folyamán sem, hogy ez az esztendő'annak abibliabeli esztendőnek a testvére lett, amelyről a mi Urunk Lukács evangéliuma 13>:8-ban szól a gyümölcstelen fügefával kapcsolatban elmondott példázatában: Es szólt v^la az Ur dunmainnenei vincellérje, amikor erre a kerületre már oly rég leselkedett a gyökerére vettetett fejsze: Hagyj békét néki még ez esztendőben, mig köröskörül megkapálom és... Es az esztendő elmúlt... Es nem találtatott az Ur előtt ele^ gendő mértékben gyümölcstermőnek... Pedig nem állt benne meg az élet. Szorgos tevékenység hullámai mozgatták az életkeringést. Virágok is, lombok is, gyümölcsök is fakadtak rajta... a Lélek tüze lobogott... Uj ágak, hajtások, oltárok is sarjadtak rajta... A lélekmezőkon is szorgos munka folyt, hogy hivatását teljesitse... Az ür gondolatai azonban nem s mi gondolataink, az ó utjai nem a mieink... Az O mértéke más, mint amivel mi dolgozunk, és igy lőn, hogy mégis könnyűnek találtattunk megmérettetésünkkor, ás elkövetkezett az, amiről majd a legközelebbi közgyülésünkben számolhatunk be. ,, A mi Urunk megadta az elmúlt évben is mindazt, amire az 0 fáinak szüksége volt. Nem maradt el a harmat, az eső, a napfény, a jó talaj sem romlott meg. Megadta a minden életlehetőség éltetp elemét, a mindnyájunkra olyan fontos és nélkülözhetetlen békességet országunkban, és megtarthatók vált az a nagy erőfeszítések eredményekép az egész világ szamára is. Ebben bizonyara latba esott az a sok imaasag is, ami oltáraink mellől szállt fel a békés« ség Istenéhez.Megadta az ország vezetősége szivébe az* irántunk való jóindulatot, és emmk révén a sok-sok rendbeli szükségletünk nem egy vonatkozásban várakozáson felüli mértékben vált kielégíthetővé, amiről nem szabad megfeledkeznünk s amiért hálánkat illendőképen kifejezésre is kell juttatnunk. Megadta e nép nekilendülésében a tov bbi sikereket és eredményeket is, amik elh-rithatatlanul háramlottak át a mi itteni egyházi életünkre is. Ss minden lehetőség adva volt, hogy egyházkerületünk fája ©íbyaitnak bizonyuljon, amitől távolmaradhat a kivágattatás. Nem verhetjük mellűnket farizeusmódra, hogy ime miket cselekedhettünk, hányszor böjtöltünk, dézsmáinkat hogy adtuk meg Istennek, embereknek, s nem voltunk olyanok, -irt. IX annál alázatosábbar n,,T<_ ez ur ei^ut ennek a kritikus esztendőnek f .

az 0 irgalmahoz folyamodva, megtanul iuk n ff-jy—- hogy nem is a gyümölcstelen fugend s^

38 1 L i piJhk, hanem azé a Római levél titkai kozt enliteVc vadölő teáé -11:2G- olajfaágé, amely a természet szerint való vádol A fából vagattatott ki és oltódik bele egy újonnan fkisarjasztott szelid olajfába, hogy ennek a gyökere és zsirjai részesévé válhasson. Természet szerint való olajfaból régen kivágattatott a ni c-vházkkrületűnk,'amely az egész Felvidéket árnyékolta be annak idején. Marádé/ rész gyanánt éltk életét eddig is, sok nehézség közt. Sokak e fenében szálka gyanánt még a mi egyházunk köreiben is • . > / i -