Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1947–1952

1951. augusztus

- 10 eljárással felajánlották az államnak a püspöki javndnlmi földbirtokokat, amelyek vételáranak ogy részét az államkincstár már ki is fizette. Az adott esetokbői kifolyóing ajánlom a presbitoriumok, a gyülekezetek figyelmébe a földkérdés rendezesét. A földek fel nem ajánlása miatt elsősorban a lelkipásztorok s azután az egyházközségek jutnak teljes csődbe* Ha őseink - akiket hála és megbecsülés övezzen - az akkori gazdasági viszonyoknak megfelelő áldozatok árán földadománnyal tudták o s akarták biztosi tani az egyház jövendőjét, akkor a változott viszonyok között remélnünk" kell. hogy a mai hivek a mai viszonyok között is koszok lesz39?fönntartásáról uj források feltárásával gondoskodni. A íoldielajanlas következtében kieső lelkészi jövedelmet az egyházközségek a megszűnt közteherből jórészt fedezhetnek. A minisztertanács 23/1951.számú rendeletére uj mintájú munkakönyvvel kellet ĺ ellátni azokat a munkavállalókat, akik az oddiai szabályok alapján munkakönyvet még nem kaptak. Íz illetékes állami szervektől kopott tájékoztatás szerint az idézett számú rendelet hntálva kiterjedt az ogvhazi alkalmazottakra, ezek között a lelkészekre is."A rondeíkezésekalapjnja n leikoszok az illetéke^ tanácsok végreh-j tó bizottságától kertek a munkakönyvek kiállítását és kiadását. A beérkezett jelentések alapján megállapítható volt, hogy kerületünkben voltak olyan esőtek, amikor a lelkészek munkakönyvet kiállították és kiadták, voltak olyan esetek is, ahol a munkakönyvekot, bár kiállították, do a lelkészi hivatalok nem kapták kézhoz, s legújabban olyan esetek is, amikor a már kiadott munkákon-veko t a tanácsok visszavonták. Ebben az ügyben egyházunk vezetősége a református egyházzal karöltve lépeseket tett az illetékes minisztériumban a kérdés rendezésére. Á lelkészek helyzetét az OTBÁcmak az 0TI-ba való beolvadásával kapcsolatban a 810-1949.Korm.számú rendelet 2.§-a, a 100.800/1949.N.M. számú és a 101.300/1949.N.M.számú rendelet szabályozza. Az említett rendeletek, különösen a 101.300/1949.N.M.számú rendelet 5.$~a értelmében a lelkészek után a vallás- és közoktatásügyi minisztérium utalja át a betegségi biztosítási járulekot a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központhoz az összjárandóság alapulvételével. A rendelet nem tesz különbséget a lelkészek között aszerint, hogy kapnak-e az államtól fizetéskiegeszitcst vagy som. A rendszeresített álláson működő lelkészek a 100.900/1949.N.M.sz.rendelet értelmében állásuk algpján a rendelőt orojcnél fogva minden további nélkül tagjai^az^SZTK-nak és betegség esetére biztositva vannak. A rendszeres! tett áll áson működő lolkoszoK ós segédlelkészek biztosítási törzsszáma: 160.574. Nagyjelentőségű intézkedése volt a pénzügyminiszternek a 6360/-24/ /1950.II.a.P.M.számú körrendelete

l mely szeriirc illetményadót az állam által folyósított járandóságok utan nem kell fizetni. A Pénzügyi Közlöny 1951.ápr.26.-án megjelent 33.-számában a pénzügyminisztérium konkrét kérdésre adott válaszként közölte: Az egyházi javadalmazok haszonélvezetében álló ingatlanok jövedelme nem illetményadó, hanem általános jövedelemadó alá esik. Ezzel kapcsolatban a pénzügyminisztérium 262.413/1948.VII., illetőleg a 64.838/1949.VII.sz.körrendeleteiben intézkedett. A javaaalmi földből eredő jövedelmet tehát az illetménvadó alapjához hozzáadni nem lehet/'