Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1947–1952

1947. január, püspöki jelentés

- 8 események elterelték bz omborok figyelmét a lelkiekről. A tcmplomlátogetás sokhelyt csökkent. A közerkölcsök bekövetkezett nagymérvű leromlása n lolkiélet hanyatlásának félreismerhetetlen isméivé. A jövő mutatja meg, hogy csak átmeneti jelenséggel, vagy állandó jellegű helyzetalakulással állunk-e szemben. A tapasztalat szerint a háboru-okozta anyagi károkat esztendők helyrehozzák, dc a lelki romok újjáépítéséhez évtizedek kellenek, vagy még azok sem elegendők. Ezért a lolkészi karnak fokozott kötelességteljositéasel kell nekilendülnie hivatása toljesitésénok éspedig minél nehezebbnek és minél reménytelenebbnek tűnjék fol a szolgálat, annál nagyobb loudule 11 el a B sikerhez fűzött annál biztosabb reménységgel. Az ügy noa a miénk, hanem Istené. És Isten az ő ügyének szolgálatától áldását nem tagadhatja mog. Ahol podig Isten áldása, ott biztos az eredmény. Tormészotoscn, mint az élőt mindon területén, itt is, nőt itt még inkább mog kell ragadni minden kinálkozó és fol kell kutatni minden rejtett munkaalkalmat. Nem elég a vasárnapi igehirdetés, amolynok alapjául az 1945/46.egyházi évben alkalmazott óegyházi evangéliumból és a finn ótostámentomi perikopából a lelkész szabadon választott tcjctust, mig az 1946/47. egyházi esztendőben az óegyházi porikopa rendszer epistoláihcz kellett alkalmazkodnia. Fel kell keresni azokat is

t akik csak ritkán, vagy sohasem látogatják a templomot. És az igét el kell vinni azoknak is, akik nem jönnek érte. Nocsak .kalács legyen ünnepi asztalra tálalva, hanem kenyér a hétköznapi asztalon, sőt kovász, bolodagasztva a2 egész emberi élet tésztájába, hogy átjárja, megposhassza azt és Istennek tetsző életté alakítsa. A lelki ébredésnek is szép joloi mutatkoznak cgyháakorülc*» tünkben. S ahol megvannak, ott megszűnnek az anyagi nehézségek, nincs többé anyagi kérdés. Ott nemcsak a régi szervezőt ós intézmények tart* hatók fönn és virágoznak, de uj létesítmények is születnek és Ígéretes fejlődésnek indulnak. Tordasra és Bánhidára gondolok, ahol gyülekezőt! diakonissza szolgálatbaállitása vált lehetségessé. Kívánatos, sőt elengedhetetlenül szükséges, hogy a belaisz* sziói nunka fontosságának tudatára mindon lelkészünk ráeszméljen, oa«* nek a szolgálatnak kcmoly elhatározással nekidőljön és végetérjon BZ a tarthatatlan állapot, hogy a beírnissziói kérdőív legtöbb rovatába némelyik lelkésznek rendszercsen csak ennyi a bejegyezni valója: nc% nincs. A lolkokért ma olyan versengés folyik, hogy igyekeznio koll annak, aki nem akar lemaradni. Vigyázzunk, nehogy az ogyház, amolynck isteni jogon van igénye a lelkekre, elveszítsen azok közül csak ogyot