Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1944. Rendkívüli közgyűlés
1944. április
16 közösségben a hazai római katholikus egyházat is. Én is meggyőződéssel annak vallom. Működésem irányát a vele való viszonylatban ez a meggyőződésem szabja meg. A hit nem lévén egyezmény és engedmény tárgya, nem hiszek abban, 'hogy a hit- és tanbeli, vagy akárcsak szervezeti egység is valaha megvalósuljon. De igenis hiszek az egyházak közötti, testvérekhez méltó viszony kialakulásában. Hiszen az utóbbi időben sokat hangoztatott unió a valóságban megvan. Mint perszonális unió, mert közös a királyunk: Krisztus. Az ellene törő közös ellenség támadása előbb-utóbb megteremti a közös hadügyet, a közös védekezést és támadást, az egységes frontot a hitetlenség és istentelenség világával szemben. S ha ez létrejött, szinte magától adódnék az együttműködés más olyan területeken is, amelyeken közös a veszély és komoly eredményt csak a közös akció ígér. Ez az egyházvédelem micsoda Isten szíve szerint való egyházépítés lenne! Érdemes imádkoznunk érte! Sőt milyen nemzetvédelem és nemzetépítés is lenne az, mint emelné annak a nemzetszolgálatnak egyébként is felmérhetetlen értékét, amelyet .az egyházak végeznek. Egyházunk százados hagyományaihoz híven a nemzetépítés az én püspöki programmomnak is egyik legsarakalatosabb pontja. Ennek részbeni végrehajtása a lélekvédelem és léleképítés, valamint az egyházvédelem és egyházépítés is. Mert az egyesek azok az élő kövek, amelyekből a nemzet felépül, és az egyházak a legfontosabb tényezői a nemzeti közösségnek. A magyar nemzeti közvélemény tudatában van ennek, megérti és méltányolja ezt. Innen van az, hogy a magyar nemzet hatalmi szervezete, a magyar állam olyan megbecsülést és támogatást nvujt az egyháznak, amely ma már szinte egyedülálló a világon. De nincs is talán még egy állama a világnak, amelyben a hit és a honszerelem teljesebb összhangban egyesülne a lelkekben, mint minálunk. S ebben nincs és nem is szabad, hogy legyen különbség a magyar és nem magyar anyanyelvű, vagy — ha úgy tetszik — népiségü állampolgárok között, aminthogv a nemzet sem tesz és nem is szabad, hogy különbséget tegyen közöttük sem a jogok és kötelességek, sem szíve szeretetének megosztásában. Ez az áldott magyar nemzet ma történelmének legsúlyosabb idejét éli. A lét, vagy nemlét sorsdöntő kérdése mered felé. Fel is ajzza minden erejét, hogy élet-halálharcát győzedelmesen állhassa meg. S emellett a korszellem követelte, nagy belső átalakulás lázában égve vajúdik. Védekezik és épít. Kezében kard és vakolókanál. Isten kegyelméből ezeknek a történelmi időknek megvan a magyar Nehémiása, vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó úr Őfőméltósága fenkölt személyében, akinek áldozatos élete drámai bizonysága annak, mint lehet egyszerre építeni és harcolni eredménnyel, diadalmasan. Lelkes odaadással helyezkedem egyházkerületem népének élén bölcs vezérlete alá a győzelem" és az új Magyarország megépülésének diadalmas reményében. Dörögnek az ágyúk, vijjognak a halálmadarak, sátáni erők garázdálkodnak szerte a világon szabadon. Emberlelkek temploma, az egyház bástyái, a nemzet erődítményei kemény ostrom alatt állnak. Hívnak a romok. Zeng a kürt. Félkézben vakolókanállal, félkézben karddal fel az omladozó bástyákra! Hadd épüljenek Jeruzsálem falai! Megszólal az írás: „Ha az Ür nem épít egy házat, hiába fáradoznak azok,, akik azt építik. Ha az Ür nem őriz egy várost, hiába virraszt az őriző."
