Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1943

1943. augusztus

21 sítse. Fájó szívvel kell ezt megállapítanom, mert kétségkívül az örökhagyónak nem ez volt az intenciója, s a magunk részéről kerülni akartuk a pert, amíg abba — saját hibánkon kívül — bele nem kényszerültünk. Egyházkerületünk mostani pénzkezelése, — hogy a püspöki hivatal Balassagyarmatra került — nagyon nehézkessé vált s a zárszámadások elkészítése hihetetlen nehézségekbe ütközött. Ez indított engem arra, hogy a tiszakerületben jól bevált módszer szerint, indítványt tegyek a kerületi pénztárnak Balassagyarmatra helyezése iránt. Kerületi pénztárosnak ajánlom Limbacher Zoltán püspöki titkárt s edddigi ker. pénztárosunk bellusi Baross József megmaradna tb. pénztárosnak. E kérdés megoldására a pénzügyi biz tesz részletes javaslatot. Reményem van, hogy sokkal egyszerűbb világosabb és olcsóbb lesz pénzkezelésünk, amelyet egy balassagyarmati pénzintézet révén bonyolítunk le. A lelkeszek, lelkészözvegyek és árvák anyagi helyzetének megjavítására minden lehetőt elkövettem. Sikerült tetemes rendkívüli államsegélyeket kieszközölni a V. K. M.-nél úgy a lelkészek, mint a lelkészözvegyek részére, melyeknek mult évi összege 14.300 P-t tesz ki. Ezenkívül felhívtam a gyülekezeteket, hogy a készpénzzel biró lelkészek részére az áll. tisztviselő'

0 háborús pótlékát mindenütt adják meg. Remélem, hogy ez meg is fog történni. A lelkészi kongrua korpótlék és családi pótlék felemelt összege — sajnos még a Kultuszminisztériumból nem érkezett meg. Remélem nem sokáig késik. Örömmel jelentem, hogy mult évi határozataink értelmében a ,,theológus neveltetési alapra" elrendelt gyűjtési szép eredménynyel végződött. A mult évi kerületi gyűlésünkön bejelentettem, hogy ennek az alapnak állaga 350 P volt. Az egész egyházkerületben elrendeltük a gyűjtést ez év tavaszán s 1943 aug 1-én a theol. neveltetési alap 5.375 P-t tesz ki, melyből a theol. facultás dunánmneni hallgatóit 465 P-vel segélyeztem. Az összeg letétben van az Orsz. Földhitelintézet külön számláján. Tekintettel arra, hogy jelenleg igen csekély a dunáninneni tehológusok száma s ha arra gondolunk, hogy ezt a gyűjtést évente meg kell ismételnünk, felvetődik a kérdés, nem volna-e helyénvaló ezen alapból nemcsak a theológusokat, hanem a középiskolába járó szegény evang. tanulókat és tanítóképezdészeket is belekapcsolni a segélyezési tervezetbe. Erre nézve javaslatot teszek. Jelentem, hogy az év folyamán havonként hivatalos körleveleket bocsátottam ki, amelyek nagyon jól beváltak. A lelkésztestA'érek a legfontosabb min. rendeletekről ideje korán értesültek, bi-