Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1942

1942. október

32 Laszkáry Gyula világi elnök elnöktársa és a maga nevében mélyen meghatott szívvel köszöni az üdvözlést. Évek óta figyeli az egyetemes felügyelő úr őnagyméitóságának azt a vezérlő munkáját, amelyet a haza és az egyház javára fáradhatatlan kitartással, odaadó buzgósággal, ISölcs megfontoltsággal áldásosán kifejt. Elnöktársával együtt követendő példaképül választják s mindketten boldogok lesznek, ha a sikerekben tündöklő példa nyomán haladva, a hazának és az egyháznak minél több hasznos szolgálatot tehetnek. A nagy megtiszteltetést jelentő üdvözlést elnöktársa és saját nevében újból hálásan köszöni s az egyetemes egyház jóakaratú támogatását bizalommal kéri. Dr. Ravasz László m. kir. titkos tanácsos, a református konvent egyházi elnöke, dunamelléki református püspök konventi elnöktársa, * dr. Balogh Jenő főgondnok, az összes református egyházkerület és a maga nevében üdvözli az elnökséget, amelyet a dunáninneni evangélikus egyházkerület nemcsak magának, nem is csak az evangélikus egyháznak, hanem a ref. egyháznak is választott. A ref. egyháznak is — úgymond — nagyjelentőségű ez a választás, mert általa az ő világossága is féhylőbb, az ő hite is mélyebb, bátorsága nagyobb, szeretete melegebb. Hiszen annyira igaz, hogy: „Közülünk senki sem él önmagának és senki sem hal meg önmagának." Mi, magyar reformátusok is lelkiegységet érzünk a dunáninneni evangélikus egyházkerülettel. Azért jöttünk ide, hogy ennek itt is kifejezést adjunk. Luther Márton és Kálvin János négyszáz esztendővel ezelőtt nagy döntésre vitték népüket. Választaniok kellett. Egyik oldalon fény, pompa, gazdagság és hatalom, a másikon az ige s vele a szegénység, üldöztetés és szenvedés. Ök az igét választották és hagyták mireánk s mi négyszáz esztendő múltán haló porukban is áldjuk emléküket, amiért jól választottak. Követőik két anyaszentegyházban tömörülve, két egymásmellé az oltárra tett láng. Két egymás mellett testvéri megértésben és szeretetben hömpölygő patak. Mind a két egyháznak legfőbb gondja legyen, hogy ezt az egy lény egűséget ébren tartsa és megszilárdítsa. A reformátusok akkor lesznek igazán reformátusok, ha minél inkább evangéliumiak s az evangélikusok akkor lesznek igazán evangélikusok, ha minél inkább reformáltak igyekeznek lenni. Isten áldását kéri a két egyházra s annak minden munkására és hívére. Az egyházi elnök az elhangzott üdvözletet ugyanazzal a szeretettel fogadja és megköszöni, mint amilyen abból az egész evangélikus egyetemes egyház és az elnökség felé áradt. Igen nagyra értékeljük azt a kitüntető figyelmet, amely már magában az üdvözlés tényében velünk szemben megnyilatkozott. Nagy mértékben fokozta az üdvözlés értékét s mindnyájunk örömét, hogy annak átadójában körünkben tisztelhetjük s szeretettel köszönthetjük a protestáns eszmék megtestesítőjét. Egyházaink testvériségéről, egylénvegüségéről és egymásrautaltságáról hirdetett tanítását mi is valljuk, a szívünkbe zárjuk, tettekkel szolgálni törekszünk s boidogak leszünk, ha igyekezetünket siker koronázza. Hálás köszönet az üdvözlésért áldás küldőire, áldás átadójára! A vallás- és közoktatásügyi miniszter üdvözletét dr. Bellusi Baross József, Nógrád vármegye főispánja hozza. Jogos önérzettel állapítja meg azt a tényt, hogy vármegyéje minden időben számos kiváló férfiút adott a hazának és az egyháznak. Akiket ma itt ünnepelünk, azokat is Nógrád vármegye fejlesztette olyan kiváló férfiakká, hogy az egyházkerület bizalma őket érdemeseknek találta arra, hogy vezérlő őrhelyre emelje. Ezért az egyházkerület ünnepe ünnepe a vármegyének is. Nagyon jól tudja, hogy őrhelyükön férfiasan megállani s hivatásuk minden elköte-