Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1942

1942. október

26 folyó élet-halálharc közepette rá kellett eszmélnie minden gondolkozó keresztyén hívőnek, a Krisztust hívő keresztyén felekezetek összességé­nek egymásra utaltságára és az ebből folyó szolidaritás szükségességére. Ezért kell most, jobban mint valaha, keresni és meg is találni ama szelle­met, mely a felekezetek közötti ellentéteket elsímítja s a keresztyén fele­kezetek békés együttélését biztosítja. Amit néhány évvel ezelőtt a két protestáns egyház püspöki karának vezéralakjai szóval kifejezésre juttattak, s így a felekezetek közötti meg­értés érdekében megindítottak, ezt a szellemet s ezt a mozgalmat elaludni hagyni nem szabad;— meg kell találni kölcsönös jóigyekezettel a lehetősé­gét annak, hogy Isten és a világ színe előtt egyik oldalon kinyújtott jobb — a másik oldalon is baráti megértő és együttérző kézre találjon, mert az emberiség jövőben elkövetkezendő új fejlődésének a krisztusi szeretetben való továbbvitele így kívánja. Tisztelettel és szeretettel fordulok ugyancsak most újonnan meg­választott elnöktársam, a Püspök úr felé, akivel eddig is harmonikus össz­hangban működtünk együtt. Üdvözlöm őt új, fényes méltóságában, mint kipróbált munkatársamat s egyházunk felvirágoztatása érdekében maga­sabb célok felé irányuló új munkakörében kifejtendő munkájára Isten áldását kérem! El nem múló hálám Egyetemes Egyházunk Felügyelőjének, kiváló vezérünknek, Radvánszky Albert bárónak, a testvér refor­mátus egyház országos konventje nagyrabecsült kiküldötteinek, társ­egyesületeink itt megjelent kitűnő világi és egyházi vezéreinek, külö­nösképpen Kapi Béla Püspök úrnak, aki új Püspökünk felavatását s mindkettőnk iktatását vállalván, egész egyházkerületünket legmélyebb hálára kötelezte. És mély hála és köszönet mindazoknak, akik megjelen­tek körünkben, és így szeretetük kifejezésével maradandó érzést véstek lelkembe és szívembe, amely most felsóhajt és megdobban azért, hogy itt csonka egyházkerületünknek még mindig az ideiglenes határhoz any­nyira közel fekvő eme pontján mindannyiunkkal együtt imádkozzék drága Hazánk maradéktalan feltámadásáért s ezzel régi nagy egyház­kerületünk csorbítatlan visszatéréséért! A székfoglaló minden szavából elkötelező fogadalomként kicsendülő rendületlen hithűség, tántoríthatatlan egyházszeretet és gyújtó hazafias lelkesedés, a haza és az egyház hűséges szolgálatára felajánlott feltétlen tettrekészség szívbéli nemes örömöt és serkentő lelki gyönyörűséget nyújtott a díszközgyűlés nagyszámú közönségének s azt maradéktalan együttérzésének, élénk tetszésének s gyakori helyeslésének megnyilat­koztatására lelkesítette. 9. A világi elnök felkéri elnöktársát, hogy püspöki székfoglalóját tartsa meg. Kardos Gyula püspök, egyházi elnök székfoglalóját á következők­ben adja elő: Méltóságos és Főtisztelendő Közgyűlés! Az Ür szent testének és szent vérének vétele által megerősítve, magasztos főpásztori Igénkkel megáldva, — mint a dunáninneni evangé­likus Egyházkerületnek most már felszentelt és beiktatott püspöke — elindulok azon az úton, amely Isten akaratán, az Ö rendelésén és parancs­szaván épül fel. Ezekben a megható ünnepi percekben tisztán hallom ,,az Ürnak hívó szavát." Mint egykor az Ótestámentom ködös világában Sámuel próféta prófétai elhivatásának idején álmából felocsúdva az égből

Next

/
Thumbnails
Contents