Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1942

1942. október

22 inneni egyházkerület kormányrúd] ához, melyen megérzed áldottemlékű édesatyád kezének melegségét. Történelmi időben állsz a dunáninneni egyházkerület kormányrúdjához. Munkálkodjál az alkotás csendes idejében s igyekezzél életté tenni evangélikus egyházunk történelmi jogait és igazságait. Ha pedig a jövendő méhéből apokaliptikus hatalmasságok törnének Krisztus keresztjét szolgáló evangélikus keresztyén egyházunkra, akkor légy kivont védő-kard és erős tartó-oszlop. Inkább vérrel áztatott porba roskadj, semhogy eláruld az élő Krisztus s anyaszentegyházunk igazságait. Hit és bizonyságtevés jellemezzék vezéri szolgálatodat! Isten igéje kötelességed foglalatát szívedre helyezi s ma ezt az üzenetet küldi: „Neked adatott az a kegyelem, hogy necsak higyj a Krisztusban, hanem szenvedj is Ö érette." Szolgálatod tehát az ige szerint: kegyelem. Kegyelem az, hogy Isten kijelöli számodra szolgálatodat. Kegyelem az, hogy szolgálatodhoz erőt ad. Kegyelem lesz az is, hogy szolgálatodért megkoronáz. Ámen. Az egyházkerületi felügyelő esküt tesz. Az avató püspök hálaadó imádsága után a felavatott püspök imádkozik a következőképen: Minden áldásnak és kegyelemnek örök szent Istene, jóságos mennyei Atyánk! Leborulunk előtted, meghajtott fejjel, imára kulcsolt kezekkel adunk hálát a mai nappal reánk gazdag bőséggel kiárasztott áldásaidért, atyai jóságodért, hogy velünk voltál s mi éreztük a te közelségedet, a te jelenlétedet, mellyel megszentelted minden munkánkat. A te utad kegyelem és hűség. Kegyelmed ott sugárzik az életetadó napnak tündöklő fényében és az estének homályában felragyogó csillagok megszámlálhatatlan seregében. Mi tudjuk, irgalmas Isten, hogy a napnak melegében a te kezed simogat bennünket, s az éj csillagaiban a te őrködő szemeid virrasztanak felettünk s te hűséggel reánk teríted szent palástod szárnyát s tombol a vész, de csak fejünk felett. Nem alszik Izrael őrizője, vigyázásával velünk van, nem hagyja el azokat, akik belé helyezik reménységüket s akik ő benne bíznak. — Jóságos Istenünk! Ma is kitártad fölénk mindakét áldó kezed. Eloszlattad a gyásznak sötétségét, s amikor leróttuk a kegyelet adóját az elhúnyt Vezérek frissen hantolt sírjainál, új Vezéreket állítottál oltárod elé, akik szent esküvéssel fogadtak hűséget az általad kijelölt építő munkában. Köszönjük neked kegyelmes jóságodat, hogy Egyházkerületünk árvaságát megszüntetted s Anyaszentegyházad kormányzatára viharos tengeren hánykódó hajójának a béke csendes révébe juttatására új kormányosokat, új Vezéreket rendeltél, akiket ma ünnepélyesen felavathattunk s tisztükbe iktathattunk. „Uram, Istenemi Te engem az egyházban püspökké és lelkésszé rendeltél: Te látod, menynyire tehetetlen vagyok ilyen nagy és nehéz hivatal jó betöltésére és ha Te nem tanácsoltál volna engemet, akkor már réges-régen mindent elrontottam volna. Azért hozzád folyamodom: kegyes Uram ne hagyj el engemet — szíves készséggel adom és hajlítom számat, szívemet, hogy Igéddel sáfárkodjam, használj fel engem eszközödül, mert ha magamra vagyok, akkor könnyen mindent elrontok." (Luther sekrestye imája ) Áldd meg és erősítsd meg elnöktársamat: az egyházkerület felügyelőjét, aki együtt indul a napok terhének hordozására. Amint kegyelmeddel és hűségeddel velünk voltál eddig, alázattal, gyermeki bizalommal kérünk, légy velünk ezután is megsegítő, megáldó szereteteddel. Áldd meg az új útra induló Vezérek minden nemes szándé-