Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1942

1942. október

15 lelkek a nemes életszolgálatra. Ha egyszer megnyílt a lelke, sokszor egy rövid anekdotán át letűnt korokat, rég porladó, nagy embereket tudott előttünk feleleveníteni. Nevelő életmunkája végzésénél élet vezérlő elve volt: az igazság eszményén át az egyház és haza szolgálata. E szolgálatban sem magával, sem másokkal nem ismert megalkúvást. Életútja, mint annyi nagy embernek, talán azért lett neki is kálvária járás. Talán azért lett otthontalanná is, de bizonnyal Isten ajándéka is volt, hogy nagy értékeivel szolgáljon a leggyengébbeknek, a legelesettebbeknek, mint egyike, ki a magyar múlt értékeit annyira ismerte, világoljon a haldokló magyar életek előtt s mint aki előtt annyira tisztán állott szomorú evangélikus szórványsorsunk, legyen a trianoni széthulló, pusztuló magyar tájakon, tarlott mezőkön a drága értékek összegyűjtője. E munkájában volt talán ő a legnagyobb. így lett Ö fénylő, ragyogó csillaggá magyar evangélikus egyházunk fényes egén . . . Mint munkálkodott a másik ... a világi Vezér? Egy kora ifjúságától kezdve tisztalátású, eleven ítélőképességű, tudományszomjtól hajtott, ősi magyar fajiságát magán hordozó, hazáját és egyházát akadályt nem ismerve szolgálni akaró, tetterőtől duzzadó igazi férfiú. Ifjúsága ideje a kiegyezés utáni boldog Magyarországban múlik el. Ahogy a magasságokba emelő szárnyait nagy lelkének bontogatja, minden tehetségével boldogabbá akarja tenni annyira szeretett magyar fajtáját. Küldetését ahogy felismerte, mintha csak tudná, hogy nincs vesztegetni való ideje, korán odasiet a közélet nemes munkásának. Életpályáját az ősi vármegyénél kezdi, melynek szolgálatán az idegen elnyomó hatalom annyiszor tört meg. A nagy világégés idején karddal és vérrel siet szolgálni hazáját s tünteti ki magát. Mikor bekövetkezik a trianoni gyászos elbukás, ismét az elsők közt siet keresni a kibontakozás nehéz szálait. Életelve volt, mint többször hallottam tőle: ,,A magyar embernek nem szabad a haza szolgálatában saját személyét nézni, ott kell állni s szolgálni, ahova a kötelesség hívja." így érthető, hogy bár szíve minden szálával ideforrott szűk hazájához, mégis megy tovább, tágabb mezőkre szolgálni, fontosabb helyeken őrt állni, mikor a haza hívja. Szomorúan járja a haldokló magyar élettájakat, de rendíthetetlenül hisz fajtája jövőjében, melynek küldetésében bizalma is a legerősebb. Hittel hisz hazája feltámadásában. Keresi a magyar fajiságát magán hordozó vezért, kit mikor megtalál, hite szerint, megállást nem ismerve rendíthetetlenül követ. A magyar feltámadást hirdetve járja az országot s vezeti a törvényalkotók Házát s magas őrhelyein hirdeti a lelki megerősödés, a fegyelem, a rend, közbiztonság, magyar fajunk s ennek létalapja, a magyar föld megerősítése hozza a boldogabb magyar jövőt. Mikor odakerült a nemzet életsorsát intézők legmagasabb kormányrúd j ához, akkor sem kábította el soha a hatalom birtoklása. Külső látszatra maga a hideg kimértség, de akik közelebb jutottak egyéniségéhez, elmondhatják, hogy fennköltebb, melegebb érzésű szívet kevés ember hordozott keblében nálánál. Hazájánál talán csak egyet tudott — ha lehetett — hűebben szolgálni: egyházát. Itt is a bizalom nagyon sok fontos helyre állította. Ki ne emlékeznék nagy munkájára, új törvényeink megalkotásánál. Dunáninneni egyházkerületünk trianoni megcsonkítottságában hogy fennmaradt, igen nagy mértékben az ő férfius tetterejének köszönhető. De szolgált szívesen az egyes egyházakban is, hova a bizalom elhívta. Számos egyháznak volt haláláig világi feje. Szerette és törődött kerülete egyházaival. Ezért vitte ki kerülete különböző egyházaiba közgyűléseinket. Igazi vezető