Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1942

1942. október

112 könnyet harmatozzon egy-egy koporsóra. A szeretet felimádkozza magát a csillagok magasságáig, hogy ott összeforrjon a viszontlátás csókjában azzal, akivel a földön egy volt. Óh, adj Istenünk olyan szeretetet, mely soha el nem fogy. Eliramlik az élet, sírba rogy az ifjúság, a dicsőség fölött összecsap az enyészet köde, elmúlik minden, egy marad meg, a szeretet. Ez a szeretet tegye ezt a ravatalt a reménység oltárává, hogy mi nagy veszteségeink bánatos éjjelén ne bánkódjunk úgy, mint akiknek semmi reménységük nincsen, hanem elmondhassuk az apostollal: Áldott az Isten, a mi Urunk, a Jézus Krisztus Atyja, aki bennünket újonnan szült az első reménységre a Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által, romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, mely a mennyekben van fenntartva számunkra, melyben szomorúság között is örvendezésünk van. Az a mi reménységünk, hogy aki itt szép életet élt, az alkotásaiban, a lélek emlékeiben tovább él. Leikünkön a bánat felhője borong, de azért nem zúgolódunk ellened, örökjóságú Isten, mert bár nem értjük kikutathatatlan tanácsaid, minden határozatod szent! Megnyugszunk hívő szívvel és alázatos lélekkel végzéseden. Te adtad Öt nekünk, Te vetted is el, áldott legyen a Te szent neved. Hálát rebegünk jó szívéért, mellyel sokakat boldogított, tündöklő erényeiért, melyekkel a közéletet szolgálta, a hűségért, mellyel Sionunk őrhelyén: az anyaszentegyház védelmében f áradott. Ösvényén útitársa volt az igazság, kísérője a szeretet, nemes cselekedeteinek rugója az élő hit. Még a hosszantartó s türelmesen viselt szenvedéseiben is az anyaszentegyház szeretete emésztette. Áldunk nagy kegyelmedért, hogy Öt földi pályáján végig kísérted és erőt adtál neki arra, hogy a köztiszteletben emléket állítson nevének s hivatását -jól betöltött lélek nyugalmával fogadhatta a halált. Legyen örökre áldott közöttünk emlékezete, virrasszon mellette a kegyeletnek soha ki nem alvó lángja. Legyen élő hite az egyház szolgálatában a hívek előtt lelkesítő példa. A munka mezejéről számadásra hívott léleknek pedig add meg hűsége koronáját: az örök üdvösséget. Fedezze gondviselő karod az elárvult családot, mely fenntartó oszlopát siratja benne. Maradjon velünk a dunáninneni egyházkerületen Isten gazdag áldása és kegyelme, ihlesse Szentlelked a Vezéreket és a népet, hogy mint a Krisztus hü vitézei, a hit, remény, szeretetben egyesülve építsék a szebb magyar jövendőt. Tarts meg mindnyájunkat jótevő atyai kegyelmedben a mi Urunk, a Jézus Krisztus által most és mindörökké. Ámen. Dr. Csengődy Lajos alesperes síri áldása a nógrádmarcali temetőben: Én vagyok a világ világossága, aki engem követ, nem járhat sötétségben, hanem övé lesz az Életnek világossága. Ján. 8, 12. Jól tudjuk, hogy fut az idő és elsodor vad árja minden gyönyört és minden bánatot. És hogy a sír sötétje várja mindazt, mit a múló földi Lét fénye áthatott — de mégis elszorul szívünk, amint most ennél a nyitott sírnál is megállunk. Amelybe nem a Te Szent Fiad drága vérén szerzett anyaszentegyházadnak egyik vezére, nem is a magyar sors egyik formálója és nemzetünk feltámadásának egyik eszköze, nem tengernyi csaták diadalmas, majd tragikus hőse száll alá — hanem egy szegény, földi porból lett s porrá válásnak induló bűnös ember kéri azt a nyugal-