Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1942

1942. október

108 Kirchner Rezső püspöki titkár imádsága: IMÁDKOZZUNK. Örökkévaló Isten! Életnek és halálnak szabados Ura! Köszönjük Neked, hogy atyánknak szólíthatunk életünk minden idején. Nemcsak akkor, mikor megajándékozol, hanem akkor is, mikor elveszel valamit tőlünk. Nemcsak akkor, amikor simogató szeretettel szeretsz, hanem akkor is, mikor ostorod suhog fölöttünk. Nemcsak bölcsők mellett, hanem koporsók mellett is. Itt is és most is. Hiszünk benned, mint jóságos Atyánkban. Te hordoztad e koporsó lakóját is életén keresztül. Te vezérelted egyszerű falusi hajléktól egészen az élet hegyormáig, a püspöki székig. Te ajándékoztad meg őt talentumokkal. Te raktad meg családi fészkét, mely körülvette őt meleg, hordozó szeretettel. Te nyúltál bele most is életébe s emelted ki őt ebből a nehéz, ifjak erejét is megpróbáló mai életből. Köszönjük neked mindazt a szeretetet, amit reá árasztottál, az örömöket, amikkel megajándékoztad, a kereszteket is, amikkel megáldottad. Legfőképpen pedig köszönjük azt, hogy úgy szeretted őt, hogy egyszülött Fiad érte is halálra adtad a Golgothán. ^ Atyja voltál néki mindabban, mit vele cselekedtél. Atyánknak bizonyultál mindabban, mit általa velünk cselekedtél. Köszönjük neked mindezt az áldást, úgy is, mint család, úgyis, mint egyház, úgyis, mint neked éneklő néped, úgyis, mint nemzet. Kérünk, légy atyja ezután is. Ki reménye, sziklaszála, erőssége voltál életében, terjeszd ki szárnyad föléje haló porában és ítélőszéked előtt is. Hallgasd meg imádságát, mely szívéből fakadt egykoron és sokak imádságává lett azóta: „Tekints felém szánó szemekkel, Áraszd reám irgalmadat! Sok vétkem, Uram, feledd el, Mely lelkemhez hozzátapadt". Kérünk, légy atyja az elárvult családnak, mely fejét siratja az elhunytban. Tedd életükben élővé és hatóvá minden vígasztalásodat, mit eddig másoknak mondottak. Kérünk, légy atyja az elárvult egyházkerületnek. Légy főpásztora ebben összegyűjtött szent népednek. Véneinek adjál cselekedetekre indító álmokat, ifjainak Szentlelkedtől nyert látomásokat. Mi pedig zengjük neked: „Te vagy egyetlen bizalmam, A sír félelme sem győz rajtam, Bár szétomol porsátorom, Te áldasz meg életemben, Te üdvözíted vágyó lelkem Szent országodban egykoron. Nem hagysz el engemet, Öv őriző kezed, XTe emelsz fel, Jó Istenem, Ösvényemen Lelked vezérel szüntelen". Miatyánk . .. Elbocsátó áldás. * Kuthy Dezső lelkész, egyetemes főtitkár áldása a nyitott sírnál: Mivel Istennek, az éiet és halál Urának úgy tetszett, hogy ebben a koporsóban nyugvó testvérünknek a lelkét a múlandóság e világából elszólította, letesszük immár porhüvelyét a sír ölére, földet földdé, port porrá, hamut hamuvá mind ama napig, mígnem megszólal az ítélet harsonája, a halottak kikelnek sírjukból, a feltámadott test a lélekkel újból egyesül, ítéletre áll, Krisztus eljő és mindazoknak, akik Őbenne hittek,