Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1941

1941. október

14 Míg azonban a feladatok mezeje egyre tágul, aggasztó jelenség, hogy apadton apad az Ür szolgálatába szegődő ifjú Timotheusok száma. Maholnap a fáradt szolgákat, a nyugalom éveinek csendes alkonyi örömeit élvező lelkészeket kell újra csatasorba hívnunk, hogy Krisztus nyája őriző pásztorok nélkül ne maradjon. Elbágyadt volna az evangéliumi szolgálat sugara? Vagy az ifjúságban szunnyadt volna el az élet eszményibb javai után való érzék és vágyódás? Hisz a lelkészi pálya nem kínálta ugyan halomszámra a világi kincseket, de megadta a teljes függetlenséget, a szabad építőmunka lehetőségét, mely a szívbe a világi hivatás virágainál sokkal gazdagabb színpompájú rózsákat plántált. Nem kereshetjük e jelenség okait abban a körülményben, hogy más pályákon hamarabb megnyílik az érvényesülés útja, mert akiket ily szempontok irányítanak, azok a papi pályán is a világnak hódolnának, Krisztus helyett önmagukat szolgálnák, béresek lennének az Űr szőlőjében pásztorok helyett, akikre nézve az oltár üzletet, kétoldalú szerződést jelentene, nem odaadó hűséges szolgálatot, aminek tövisei is drágábbak, édesebbek a földi pályák örömeinél. Ezek a lelkek voltaképen üres lelkek, ak^ £1ni akarnak az oltárból, nem hivatásérzettel, odaadó eltökéléssel szolgálni mellette. Az ő működésük meddő és terméketlen; az ilyen elkérgesedett lelkek csak szavakkal hirdetnék az evangéliumot, nem lélekkel, nem élettel és igazsággal. Az ő száraz lelkök avarrá változtatná a gyülekezet életét; szomorú parlaggá, amelyen elasznának azok a lelkek is, akik a szülői ház hatása alatt az Űr szolgálatában látják életük igazi célját, a földi pályának igazi életértékét, a summum bonumot. Nem kereshetjük abban sem a főokot, hogy a lelkészi pálya megdrágult, mert a nevelés drágasága más korszakokban is elriasztotta volna a pályára igyekvőket. A kor szellemében van az igazi ok Ez a szellem nem kedvez a lelkészi pályának. Amikor az egyházi sajtó hasábokat tölt meg filmek és ipartermék-számba menő színdarabok ismertetésével, mintha élvezésük volna a keresztyén élet lényege, akkor ne csodálkozzunk azon, ha az ifjúságban lassan eloszlik az élet eszményibb javai iránt való fogékonyság és más mezőre száll lelke, ahol hamarabb talál virágkehelvre. A sajtó és az ifjúság vágya vagy elidegenedése egyformán tükör, amelyek egymás mellett, párhuzamosan mutatják a kor lelkiségét. Másik jellemző tünete korunknak a gép uralma. Lassankint elgépiesedik az ember, el minden hivatás; az emberek phalansteri számok lesznek, nem egyéniségek; annyira hasonlók egymáshoz, mint a létra fokai. A szabad lelket vonza a szabad pálya, az önálló tevékenység lehetősége; boldoggá teszi, ha valamely pályán a köz javára értékesítheti mindazt, ami talentum benne elrejtetett. Erre a lelkipásztori és oktatói pálya kiváltképen alkalmas volt. Ha itt is a géppéválás veszedelme fenyegeti, akkor az ifjúság színejava oly pályát keres, ahol vágyai és talentumai eltemetéséért nagyobb ellenértéket kap. Az egyházkerület területén működő 15 gimnáziumból egyetlen ifjú sem jelentkezett lelkészi pályára, ami igazán feltűnő jelenség, mert vallástanító lelkészeink bizonyára megtették kötelességüket. Fontosnak tartanám, ha lelkészeink és tanítóink már az elemi iskolában kiszemelnék a lelkészi pályára alkalmas tanulókat, állandóan hatásuk alatt tartanák, a világ csábítása ellen állandóan küzdenének s őket is megtanítanák ellene küzdeni tanításukkal és hivatásszeretetük élő példaadásával. Figyelmüket állandóan e pályára, mint Istentől kitüntetett, kiváltképen néki szolgáló pályára irányítanák. Engemet egy kiváló lelkipásztor lenyűgöző személyisége hódított "meg az