Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1936–1939

1937. szeptember

18 Egyházzenei ] konferencia Protestáns Diákszövetség konferenciája Finn—Ugor lelkészek konferenciája mely remek vallásos művekkel gazdagította énekes könyvünket. Az akkori énekszerzőknek méltó utódai a mai énekterjesztő s igeplántáló felügyelők. E jelenség megerősít ama hitünkben, hogy hazánkat földarabolhatták hóhér kezek, de a régi szellem, az áldozat szelleme ép és csonkitatlan maradt. ] Az énekeskönyv ügyével kapcsolatban meg kell emlékeznem az idei márciusi budapesti egyházzenei konferenciáról, amelyen evang. egyházunknak számos kántora és zenésze vett részt. E conferentia a két protestáns egyház közös megmozdulása volt és célja : a Magyar Prot. Irodalmi Társaság kezdeményezésére egyházi zenénknek magyarabbá és művészibbé fejlesztése, régi eltűnt énekkincseink feltámasztása s ezen a réven a lelki élet emelése és nemesítése. A conferentián nemcsak a magam jószántából jelentem meg, mint az énekügy régi szerény munkása, hanem az egyetemes felügyelő űr megbízásából, mint egyházunk képviselője is. E minőségemben reám hárult a megnyitó istentisztelet tartása s az egész konferentiának berekesztése. Református részről Tasnádi Nagy András államtitkár mondotta a megnyitó beszédet és Ravasz László dunamelléki püspök tartotta a befejező istentiszteletet. Evang. részről nagy érdekű előadásokat tartottak D. Kapi Béla püspök és dr. Jánossy Lajos egyetemi tanár. Reméljük, hogy e kis mustármagból, amit hit és szeretet vetett, rövid idő multával terebélyes fa nevelkedik. Hasonlóan közös megmozdulás volt a Protestáns Diákszövetség konferentiája márciusban, ugyancsak Budapesten Kaas Albert báró vezérelnökségével. Á protestáns ifjúság kérdéseit vitatták meg az összes protestáns egyetemi diákegyesületek kiküldöttei. Felkérésre szintén tartottam előadást Gsaláävéaelem és prof. ifjúság címen. Sokkal nagyobb jelentőségű és hatású volt a finn-ugor lelkészek konferenciája május havában, amelyet a Lelkész Egyesület (MELE) elnöksége, főkép D. Raffay Sándor és Turóczy Zoltán rendezett. Körülbelül 110-en látogattak el hozzánk finn- és eszt püspökök, egyetemi tanárok, lelkészek és családjaik. Még most hónapok multával is érezzük a lélekemelő istentiszteletek építő hatását, az előadások, a testvéri együttérzés átmelegítő és fölemelő erejét. Rendkívüli jelentősége van e barátkozásnak, amelyet két év múlva egy finnországi congressus követ. Nemcsak a történelmi ős hagyomány kapcsol össze, nem csupán a közös hit, hanem kiváltképen annak a nagy egyházi újjászületésnek, bibliai renaissancenak élő ereje, mely északi testvéreink nemzeteit ujjá teremtette s amely egyenlőre vékony erecskéken kezd átszivárogni hozzánk, hogy itt is ugyanazt a munkát végezze. Nem a külső szervezeti formákra gondolok, hanem a lelkeket átható erkölcsi erőre; új borra a régi tömlőkben. A congressus eseményeit nem részletezem, hisz a lapok ismertetései bőven tájékoztattak; egyházunk számottevő tényezői igyekeztek előadásokkal, beszédekkel emelni a tanácskozások színvonalát. Áldassék Isten neve, hogy sikerült; köszönet illeti meg azokat, akik életre hívták.