Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1936–1939

1937. szeptember

15 közökkel egyiránt gúzsba kötötte az ellenséges államhatalom, ezzel a fegyverrel győztünk és vívtuk ki vallásunk számára a szabadságot és jogegyenlőséget. A legkitűnőbb jogászok, orvosok, mérnökök a protestánsok sorából kerültek ki s a dicsőséges magyar reformkor égboltozatát a lélekszámarányt messze meghaladóan protestáns csillagok borították el. Ehhez azonban szükséges az, hogy higyjünk egyházunk történelmi hivatásában; szükséges az a hit, hogy amikor egyházunk javáért áldozunk, az emberiség világjaváért áldozunk, Isten történelmi céljának sikeréért szenteljük eszközökké magunkat. Nem az egyén jóléte, érvényesülése a cél, hanem Isten akarata és Isten országa. Az egyénnek sem hiúsága, sem anyagi érdeke, sem hatalomvágya nem érvényesülhet Isten akaratával és az egyház céljával szemben. Ha azt akarja érvényesíteni, nem pásztor többé, hanem béres. Amidőn csupa elszánt egyénből álló, határozott célú, harcra nevelt szervezetek sorfala áll körülöttünk, nem engedhetjük át a teret jogosulatlan egyéni kedvteléseknek. Egyházunk szeplőtelen híre súlyos fegyver kezünkben, egyúttal drága eltékozolhatatlan örökség. Nem lehetünk a pénzbálvány szolgalelkű hódolói; az oltárra csak tiszta eredetű áldozat kerülhet; lehetünk és maradhatunk szegények, de lelkünket árúba nem bocsáthatjuk. Nem anyagiakban van a mi gazdagságunk, hanem lelkiekben. Ezt a gazdagságot kell gyarapitanunk és sértetlenül megőriznünk az utánunk következő emberöltők számára. Csak a lelki érték, a tisztaság és hit győzhet a világválság óriás méretű mérkőzésében, A harc immár javában folyik a föld felett láthatóan és a föld alatt láthatatlanul. Senki sem sántikálhat két felé; színt kell vallania nemzetnek, egyháznak, egyénnek egyformán; döntenie, melyik táborba sorakozik. Aki pillanatnyi érdek vagy hangulat után indul, eltiporja az idők rohanó hadárja. Nem számbeli erő dönt, hanem erkölcsi erő s ez az erkölcsi erő nem csupán, sőt első sorban nem tudás, hanem lelkünknek Istenben s Istennek lelkünkben való lakozása és ennek tudatából fakadt felelősségérzet, hogy nem csak embereknek, hanem főképen Istennek tartozunk számadással. Ez a felelősségérzet, amire egyházi közéletünk ősi szelleme és iskoláink neveltek, állította a Protestantismus lelkének neveltjeit épen a legveszélyesebb helyekre, a legnehezebb feladatok elé, századok során át Bocskayn kezdve Kossuth Lajosig és Horthy Miklósig. Jogunk van történelmünk hőseivel és nagy eseményeivel büszkélkedni ; mert erőforrást jelentenek számunkra. Minden kis kődarab, amelyet a nagy elődök saját egyházuk falába, iskoláikba, templomaikba, árvaházaikba beépítettek, egyúttal szegletkövévé vált a nemzeti lét és jövő templomának is. Történelmi ünnepeink egyúttal a nemzeti áldozatok bizonyságtételei. Az 1937. év szintén történelmi emlékév. Kerek négy századja annak, hogy reformátorunk megalkotta a Schmalkald-i cikkeket, az ő személyes hitvallását, hogy a készülő, egyetemes keresztyén zsinaton vele és általa igazolja a Biblia tanításán alapuló keresztyén theológiai megSchmalkaldi cikkek jubileuma