Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1936–1939

1937. szeptember

12 iskola épüljön szerte a hazában, mert mindegyikünk nemcsak az Istennek, hanem egyben a hazaszeretetnek is kapuja. De nagy Lutherünk protestáns öntudata is megnyilatkozott a püspök válaszaiban, amikor reámutattak a protestánsok történelmi elhivatására, ennek szakadatlan hűséggel való teljesítésére, a nemzeteknek s az emberiség összességének tett vallás-erkölcsi és közművelődési szolgálataikra. „Éppen ezért becsüljük meg történelmi muntunkat, kölcsönösen becsüljük meg és értékeljük nagyjainkat, mert valahányszor történelmi alakokat emel ki sorainkból az Istennek kegyelme, róluk a fény valamennyinkre, az egész nemzetre sugárzik." Az egyházkerületi felügyelőnek megkapóan lendületes, gyújtó erejű s lángolóan lelkes válaszai a nemzete boldogságán, hazája üdvén, egyháza javán s minden embertársa jólétén szünetlenül munkálkodó, az isteni gondviselésben rendületlenül bízó, megingathatlanul vallásos léleknek eszményi megnyilatkozásai voltak. Örömmel látja — úgymond — a közigazgatási járás és a politikai község küldöttségében az állami és egyházi tényezők között annyira szükséges lelki harmóniának megnyilvánulását, mert kétségtelenül bizonyos, hogy az államnak és az egyháznak, összefogó erejüket megsokszorozó összhangban együtt kell szolgálniok a haza javát, a nemzet jövendőjét s a népek boldogságát. De ez a magasztos igyekezetű szolgálat nemcsak az államot s nemcsak az egyházat, de egyben minden egyes, becsületesen hazafias s igazában vallásos magyar embert is kötelez. S aki ezt az elkötelezést érzi s teljesítését vállalja, annak hompolgári joga is, hazafias kötelessége is, hogy a nemzet minden örömének, minden bánatának, minden magasztos eseményének s igy jövő évi nagy emlékünnepének is, minden fenntartás nélkül része legyen. A jövő esztendőben újítja meg a nemzet annak a korszakalkotó és dicsőséges történelmi eseménynek emlékezetét, hogy első királyunk, István megvetette ennek az országnak alapját s nemzetét megajándékozta a krisztusi gondolattal. Isten rendeléséből sikerrel végzett államszervező és hittérítő munkáját az egyetemesen keresztyén, krisztusi gondolat hordozta. Istentől gazdagon megsegített mindkét irányú munkájának áldásait valamennyien élvezzük. Éppen ezért a hálás megemlékezésnek kegyeletes ünnepe is valamennyiünké. Első nagy királyunk történelmi nagyságához és jelentőségéhez is, nemzetünk soha el nem halványuló, egységesen osztatlan hálaérzése is csak akkor lesz igazán méltó az ünnepléshez, ha ahhoz töretlenül az egész nemzet, egymásra való utaltságának meggyőző tudatában minden magyar oda zarándokol, hogy tündöklő, de fájdalmasan sokszor vérzivataros történelmi múltjának ihletétől és tanulságaiból is lássa s megtanulja: miként kell Isten rendeléséből is, a haza javáért is, a nemzet üdvéért is saját hitét benső meggyőződéssel vallania, ahhoz meg nem alkuvó hűséggel ragaszkodnia, azt bárhonnan jövő bántalommal és támadással szemben férfias elszántsággal megvédenie, de ugyanakkor miként kell minden embertársának vallásos meggyőződését féltő gonddal tisztelnie, minden magyar testvérét