Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1936–1939

1937. szeptember

8 Az egész törvényalkotás körében, de főként a bíráskodási résznél a legnagyobb elismerés hangján kell megemlékeznem Wladár Gábor kúriai tanácselnök kiváló munkájáról, a közigazgatási rész megszerkesztésénél pedig Mikler Károlynak a szinte önfeláldozásig menő lelkiismeretes, alapos munkásságáról. Az alkotmányjogi és közigazgatási rész lényeges módosítások mellett, mint novumot hozza a presbitériumok bevezetését, az önkormányzati közigazgatás valamennyi fokán, amit az eljárás gyorsasága és egyben alapossága szempontjából is rendkívül fontosnak tartok. A hatályos és fokozott ellenőrzés közszükség, amit az új törvény intézkedéseiben biztosítottnak látok. Az autonomián ejtett csorba nélkül. Sokan vannak még ma is, akik az autonomiát tekintik célnak és szem elől tévesztik, hogy ez csak eszköz az egyház egyetemes érdekeinek szolgálatában. Az új törvényalkotás változatlanul az ősi bevált elven, a paritás elvén épült fel; a világi, egyházi elem egyenlő részvételét biztosítja az egyház közigazgatásában, a törvénykezésben egyaránt, amit az egyházi élet intenzitása, a világi elemnek az egyház ügyeiben való részvételén át, az azok iránt való érdeklődése szempontjából annál inkább fontosnak tartok, mert hatályos egyházvédelmet csak az egyházi és világi elem harmónikus együttműködése alapján tudok elképzelni. Ma, amikor változatlan erővel és szívóssággal folyik a támadás az egyház ellen, életbevágóan fontos, hogy az egyház ereje, annak töretlensége fokozza a mai állami és társadalmi rend-biztonságát, ellenálló képességét, mert az egyház fegyelmező erő, amely az egyént egyensúlyban tartani képes, akkor a magunk önfegyelmező erejére is fokozottabb szükség van, ezért is helyezek én különös súlyt a világi elemnek egyházi életünkben való intenzív részvételére. De ezért tartom fontosnak papjainknak nemcsak tudományos alapon való tökéletes képzését, hanem az életre való nevelését is. Fontosnak tartom, hogy a papi pályára lépők rendelkezzenek a fenséges papi hivatás lehető tökéletes betöltéséhez szükséges olyan neveléssel, amely alkalmassá teszi őket a legnehezebb hangszeren, az emberi lélek finom és érzékeny húrjain való művészi játékra is. A papnak vezetnie kell tudni a nyáját, de a nép csak abban bízik, az által engedi magát vezetni, aki ismeri őt, az emberi lélek rejtekeit megismerni tudni pedig nem lehet könyvből tanulni, az erre való képességet vagy Isten oltja az emberbe, tehát vagy rendkívüli, az átlagon felüli egyéneknek Isten ajándékozza azt, vagy a szülő nevelése ajándékozza meg azzal gyermekét. Ezért tartanám én nagyon fontosnak, nagyon kívánatosnak, hogy papi családok gyermekeiből kapjon nagyrészt természetes utánpótlást az evangélikus papi sereg is, ezért állapítom meg aggódó lélekkel ennek ellenkezőjét. Szép és sok gyermekkel Istentől bőven megáldott papi családjaink fiai közül is alig látok a papi pályára lépőt. Ezt is nagyrészt a hibás