Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1936–1939

1939. augusztus

12 A. (Dr. Z.) Jegyzőkönyvhitelesítők. v A világi elnök indítványára a közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére az elnökségen és a jegyzői karon kívül dr. Gregersen Nils, ifj. dr. Heinrich Antal, Horváth Sándor, dr. Jánossy Lajos, Kuszy Emil, Laszkáry Gyula, Nedeczky Griebsch Viktor, Podhradszky János, vitéz Purgly Lajos és Zorkóczy Ede közgyűlési tagokat küldte ki. 5. (Dr. Z.) Tanítókiküldöttek. Az egyházi elnök bejelenti, hogy az egyházkerület tanítóit a közgyűlésen a II. egyházi törvénycikk 62. §-ának megfelelően négy tanító képviseli, névszerinti Benyik Béla losonci, Boros Béla alsószelii, Mihalovics Pál szécsényi és vitéz Tanády András béri tanító. Tudomásul szolgál. 6. (Dr. Z.) Püspöki jelentés. A püspök felolvassa a legutóbbi közigazgatási évről szóló következő jelentését: Püspöki jelentés 1939. Máté 7, 24—27. Aki hallgatja az én beszédemet és megtartja, hasonló a bölcs emberhez, aki kősziklára építette házát. Megeredt az eső, kiöntött az árvíz, dühöngött a szél is, nekivágott a háznak, mégsem omlott össze, mert kősziklán épült. Viszont, aki hallgatja beszédemet, de nem tartja meg, hasonló a balgatag emberhez, aki fövényre építette házát. Megeredt az eső, kiöntött az árvíz, dühöngött a szél is, nekivágott a háznak és összeomlott, rom lett, mert fövényen épült. Az építésnek örök szent törvénye ez, amit minden építőnek, aki nem játéknak épít, szem előtt kell tartania. Szikla és nem fövény, ha még úgy csillogna is a napsugár rászakadt verőfényében. Sugárözöntől sem válik a fövény idő- és viharálló fundamentummá. A kősziklát viszont a száguldó fergeteg sem ingathatja meg, sem nem őrölheti homokká. Mindnyájan építők vagyunk, vagy legalább építők akarunk lenni. Ezzel a szándékkal indultunk el az élet útjára. Hogy építünk? Mire építünk? Kinek építünk? Istennek-e, vagy a világnak? Nemzedékek sorsára, vagy muló történelmi pillanatoknak? Nem mi ítéljük meg, hanem megítéli Isten már az alapvetés pillanatában és megítéli a történelem, amelynek sodra enyészetbe söpri a fövény törekvéseket és fövény jellemeket, de hódolva áll meg minden törekvés, alkotás és lélek előtt, mely Isten akaratát és törvényét hirdette és a krisztusi oltóág diadalát munkálta a vad alanyfa akaratoskodó, porra ütő ereje felett. Építők vagyunk, egyház- és nemzetépítők. Nem építhetjük nemzetünket az evangélium életteremtő ereje nélkül, de egyházunkat sem építhetjük, ha elvagdossuk nemzetünk életfájának gyökereivel egybeágazott gyökérzetét, mert ez annyi volna, mint elszakadni attól az anyaföldtől, amelynek nedve táplálja. A magyar nemzet volt a történelem tanítása szerint a