Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1936–1939

1938. szeptember

82 III. FÜGGELÉK. Sztraiiyavszky Sándor üdvözlése 1938 május 25*én, földmívelésügyi miniszterré kinevezése alkalmán. (

D. Kovács Sándor püspök üdvözlő beszéde.) Nem a hatalom osztályos birtokosát jöttünk köszönteni, hanem a férfit, aki az élet munkamezején évtizedek bizonysága szerint mindig a legnehezebb és legsúlyosabb feladatokat kereste. A gyenge és beteg lélek az életnek csak sugaras oldalát látja és keresi, a ligetek árnyékos hűsét, ahol veríték és gond nélkül élvezheti a tűnő percek illatos rózsáit; az erős lélek és igazi férfi a munkát és harcot, mert fényt és erőt, életet visz a mezőre, ahová Isten akarata szólította. Érzi és tudja, hogy nem önmagáért jött e bujdosás völgyébe, hanem Isten akaratának végrehajtójául, a sötétségben világosságnak, a csiiggedésben bátorságnak, a hangulatok hullámzása közt a felelősség hirdetőjének és képviselőjének. Jött bizonyságot tenni arról az igazi magyar közéleti vezéreket jellemző tulajdonságról, aminek Deák Ferenc adott legtisztább hangot: „Önsorsunkról magunk rendelkezhetünk, ha kockára vetjük, magunk szenvedjük kárát, de a haza sorsát, amit a bizalom bízott hitünkre, mely drágább előttünk mindennél, kockára vetni nem szabad: érte mindent, de a hazát semmiért". Ezt a felelősségérzetet ismerjük évtizedek óta Nagyméltóságod pályafutása során, ezért tiszteljük és ezért szerettük meg, ezért foglaljuk nevét, lelkét abba a szent láncba, mely az egy eszményhívőket összefűzi. Evangélikus egyházunk a maga közéleti erkölcsének megtestesülését látja Nagyméltóságodban. Az a mi egyházunk charismája, égből kapott oltóága, hogy szenvedések, gyötrelmek és keresztek zápora közt is tudunk küzdeni, fáradni nagy célokért, a közjóért. Lábunkat nem vérezheti annyi göröngy, sem tövis fejünket, hogy szívünkből el tudnánk veszteni hivatásunk tudatát és győzelmünk hitét. Nagyméltóságod neve mindenütt, ahol csak megjelenik, a törhetetlen bizalmat és a diadal biztos reménységét jelenti. Isten adjon e hitnek és munkának sikert, a magvetésnek áldást és gazdag aratást. 1 Szeretettel köszöntjük Nagyméltóságodat egyházkerületünk munkásai, lelkészei, felügyelői, tanítói s a nőegyesiiletek nevében, de megjelenésünk nem pusztán köszöntés, hanem egyszersmind fogadalomtétel, hogy ha még csonka az oltár, a nemzeti egység oltára, mely édes mindnyájunké, akkor lázas igyekezettel és szent törekvéssel munkáljuk annak felépítését, a téglát kézről-kézre adva, porszemeket gyűjtve, hogy minél előbb készen legyen a szent áldozásra. Fel is épül, mert a mi kezeink csak rakják, de voltaképpen Isten maga építi. Az ő áldása szálljon minden építőre, szálljon elsősorban Nagyméltóságodra, hogy minden tégladarab életet jelent-