Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1936–1939

1938. szeptember

57 iiek s az eddig érvényben lévő Tanterv pedig úgy jelöl meg, hogy értelmes és öntudatos hazafias polgárokká neveljék az ifjúságot, akik az általános műveltség alapelemeit bírják s vallásos ismereteikkel a gyakorlati életben igaz keresztyének tudnak lenni. Ügy az állami, mint az egyházi hatóságok teljes összhangban arra törekszenek, hogy a vallásos kultúra kis várait, az iskolákat úgy rendezzék be, hogy alkalmasak legyenek az annyira fontos népművelés mennél eredményesebb végzésére, s viszont oly tanítói katr igyekeznek munkába állítani, amely kellő fegyverzetben állja a harcot és megfelelő tantervi irányítással széphivatását mennél tökéletesebben tudja elvégezni. Az elmúlt esztendőben Egyetemes Egyházunk jelentős lépést tett ebben az irányban azáltal, hogy új Zsinati Törvényeket alkotott, melyeknek V. cikke „az egyházi iskolákról szól" s nemcsak pontosan meghatározza tanügyi céljainkat, hanem azokat — hogy úgy mondjuk — belterjesebbé teszi, s intézkedik, hogy a rohanó időkben miként adjon lendületet nagy és dicső múlttal bíró iskoláinknak. Első gyümölcsként jelentkezik e téren az új Evangélikus Tanterv, melyet mult évi Egyetemes Közgyűlésünk már elvben elfogadott és 1939. szeptember 1-én kötelezővé válik. Ez a lépés tanügyi téren nagy fejlődést és haladást jelent, főképpen, ha figyelembe vesszük, hogy az új Tantervvel kapcsolatban megoldást nyert a vallástanítási tananyag régen várt reviziója is. Remény van arra, hogy ezek nyomán evangélikus iskoláinkat még intenzívebb vallásos szellem fogja áthatni. Az új Evangélikus Tanterv kötelező bevezetése magával hozza az új tananyagbeosztások, órarendek kidolgozását s egyházhatósági megerősítését. Mult évi Egyetemes Közgyűlésünk már elhatározta, hogy átmenetileg a már megerősített tananyagbeosztások maradnak érvényben s csak azután fogja két-két példányban az egyházi tanügyi hatóság 3—3 évre jóváhagyni. De ki kelle emelni a mult év tanügyi eseményeiből az államkormányzatnak azt a nagyfontosságú tényét, hogy az eddigi tanító- és tanítónőképző intézetek fokozatos megszüntetésével, azokat lyceumokká, illetve akadémiákká fejlesztette. Ez az intézkedés is mérföldjelző követ jelent a magyar tanügy történetében. Egyrészt a tanítói kar régi óhaja teljesült, másrészt a tanítói kar akadémiai képzettsége által, magasabb szintre emelkedik. Bár Egyházkerületünknek tanítóképezdéje nincs, mégis nagy örömmel üdvözöljük a kormánynak ezt az intézkedését abban a reményben, hogy Evangélikus Egyetemes Egyházunk részére engedélyezett egy tanítóképző és egy tanítónőképző áldásosán fog közrehatni evangélikus tanügyünk fejlődésében. A benyújtott esperességi jelentéseket gondosan áttanulmányozva, örömmel jelenthetem, hogy egyházkerületünk iskoláiban az elmúlt esztendőben áldásos és zavartalan tanítói munka folyt. A tanítói kar a mai idők és nehéz körülmények fokozottabb követelményeinek megfelelően úgy a vallásos nevelés mélyítésében, mint az áldozatos hazaszeretet fejlesztésében jó munkát végzett. Tanítóink ismerik a tantervi utasításokat, szem-