Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1936–1939
1936. szeptember
18 ElnÖkségválasztás a fejér-komáromi egyházmegyében Kamer Jenő kitüntetése Kiküldetés a végelbánás alá ŕonó bizottságba Tranoscius megjelenésének w 300 éves évfordulója apának méltó unokáját és az apának méltó fiát, az egyház őrállói kőzött. Hozzon uj dicsőséget a családfára, amelyből sarjadott! Egyházi életünk eseményei közül felemlítem még, hogy a fejérkomáromi egyházmegye gyülekezetei az eddigi elnökséget emelték újólag, mégpedig egyhangúsággal a vezéri tisztre. Bár az esperességi közgyűlésen személyesen már üdvözöltem az új és mégis régi elnökséget, e helyről is a kerület szine előtt üdvözlöm őket, a kipróbált erejű és jellemű munkatársakat, Händel Béla felügyelőt, Podhradszky János esperest és Magyar Géza alesperest. Ugyancsak e helyütt köszöntöm testvéri szívvel Mihalovics Samu nógrádi esperest legfelsőbb kitüntetése alkalmán, e kitüntetés elismerése annak a munkának, amelyet nem csupán ő a maga személyében, hanem egész evangélikus egyházunk és kiváltképpen lelkészi kara népünknek szociális felsegitése és támogatása terén emberöltők sora óta végez. A tanítás és nevelés terén hosszú évek során át tanúsította hűséges odaadó munka, egyházias és hazafias törekvés elismerése képpen igazgatói címmel tüntetem ki Karner Jenő nagyvelegi és Kurz Konrád rajkai kántortanítót. Jól tudom, hogy sok érdemes tanítónk van és tudom azt is, hogy érdemes tanítóink a jutalomnak várása nélkül pusztán nemes indítékból végzik fontos hivatásukat és e kitüntetés e munka értékét magasabbra nem emeli, mégis örömest követtem lelkem indítását, mert a munka értékének elismerése egyúttal nemzetnevelő és egyházépitő nagy társadalmi értéket jelent. Itt kell megemlítenem, hogy a felekezeti iskolák tanerőit végelbánás alá vonó bizottságba az 1934. évi I. tc. 2. §-a alapján az egyházi főhatóság képviseletében állandó tagul: Bérces Lajos balassagyarmati evang. elemi iskolai igazgató-tanitó, az egyházkerületi tanítóegyesület elnöke, helyetteséül pedig Ormosi Lajos tordasi evang. népiskolai tanitó küldetett ki, akiket tagságukban a vall. és közokt.-ügyi miniszter úr f. évi junius hó 23-án kelt 2900/1936. ein. számú leiratával megerősített. Lehetetlen jelentésemet befejezni anélkül, hogy ehelyütt is meg ne emlékezzem egyháztörténelmünknek egy kimagasló eseményéről. Most 300 éve jelent meg Tranovsky Györgynek énekeskönyve a Citara Sanctorum, mely azóta sok-sok nemzedéknek szolgált lelki táplálékul és Istenhez emelő szárny gyanánt. Egyetemes egyházunk irodalmi társasága, a Luther-Társaság az egyetemes gyűlés idején nagyobb szabású emlékünneppel hódol a kiváló műnek, szerzőjének és kiadójának. E példát gyülekezeteinknek is kell követniök. Vajha ez énekeskönyv szép magyar fordítása, mely egy éve jelent meg, magyar nyelven is ép oly áldás lenne gyülekezeteinkre, mint az eredeti volt 300 éven át. Ezek után áttérek részletes évi jelentésemre:
