Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1936–1939

1938. szeptember

10 Kérem a tisztelt Közgyűlés felhatalmazását a magam és elnöktársam, a püspök úr őméltósága számára, hogy az ország Főméltóságú Kormányzója előtt, 70-ik születési évfordulója és külföldön a közelmúltban megtett s a nemzet jövendőjét sikeresen munkáló útja alkalmából az egyházkerület hódolatának, hűséges ragaszkodásának és mély tiszteletének adhassunk kifejezést. # i Mielőtt tárgyalásainkat megkezdenék, megemlékezni kívánok arról a nehéz próbatételről, amelynek a gondviselés szeretett püspök urunkat alávetette akkor, amidőn őt fájdalmas bajjal betegágyba fektette s fáradhatatlan munkaerejét s lázas munkakészségét tétlenségre kárhoztatta. Mindazok, akiket az aggódó szeretet és a ragaszkodó hűség betegágyához vezetett, megilletődve csodálták azt a férfias erőt, türelmes lelki békét s a Mindenható végzésében való keresztyéni megnyugvást, amellyel szenvedését zokszó nélkül, derűs lélekkel viselte s betegszobáját is egyházkerülete készséges szolgálatában szorgoskodó szüntelen munka színhelyévé avatta. Köszönjük főpásztorunknak a bajok türelmes és békés elviselésére adott nemes példát! Köszönjük és hálát adunk az isteni gondviselésnek azért, hogy szeretett püspökünket bajában istápolta, betegségéből ép és töretlen egészségben, ifjakat is megszégyenítő tetterővel és munkakészséggel nekünk visszaadta s bizakodó reménykedéssel kérjük Istenünket, hogy hazánk és egyházunk javára s mindannyiunk őszinte, igaz örömére nekünk minél tovább megtartsa! A püspököt a közgyűlés nagy szeretettel, hosszan és melegen ünnepelte. Ennek elcsondesedése után szólásra emelkedett a püspök s meghatódott lélekkel mondott hálás köszönetet a felügyelőnek és a közgyűlés közönségének a szeretet és együttérzés megnyilatkozásáért. Majd megemlékezve a kormányváltozásról hangoztatta, hogy minden nemzet életében a pesszimista hajlandóság a bajok legfőbb oka s azért felette nagy értékű, ha olyan kormánya van az országnak, amelyik újra reménységet tud kelteni a csüggedésre s kishitűségre olyan nagyon hajlamos lelkekben. Éppen ezért látjuk bensőséges nagy örömmel s hazafias lelkesedéssel mostani kormányunkat s benne hűségesen szeretett felügyelőnket. Nagyon jól tudjuk, hogy a miniszteri tárca vállalása áldozatot jelentett részére, de éppen olyan jól tudjuk azt is, hogy az áldozatot meg kellett hoznia, mert az áldott szülői ház hazafias nevelése megtanította arra, hogy soha sem szabad olyan kötelesség teljesítése elől kitérnie, amelyet hazájának, nemzetének, egyházának, vagy bármley becsületes közérdeknek java elébe szab. „Miniszterünk, elnökünk és barátunk Ö, áldjuk Istent, hogy a miénk s kérjük, hogy a miénk is maradjon! Vezessen és irányítson bennünket továbbra is a hűséges kötelességteljesítés eszményi útján s mi fogadjuk, hogy híven követjük!"