Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1936–1939

1936. szeptember

ÍG Búcsú a távozó munkásoktól Nagy ere"feszítéseinek gyenge teste áldozatul esett. Az egyetemes keresztyénségnek ideálját ápolta lelkében s ez egyetemes nagy ideál mellett szinte elhalványodott a kisebb, a magyar nemzeti kereszténység ideálja, bár soha meg nem tagadta. Áldás az elköltözöttek emlékére ! Nyugalomba vonult Wenk Károly mosonyi esperes és hegyeshalmi lelkész 48 évi szolgálat után. Eperjes, Pozsony és Halle neveltje. A Szepességről hozta azt a hazafiságot, mely a nyugati kulturát mindig felsőbb harmóniába tudta olvasztani nemzeti törekvéseinkkel. Ott a nyugati végvidéken igazi határőr volt, épugy mint szülei a Gölnitz völgyében. Kétszer volt püspökhelyettes, D. Baltik Frigyes és D. Kiss István halála után és e hivatását példás buzgósággal töltötte be. Hivei igazi lelkiatyát, paptársai jó barátot szerettek benne és eltávozásakor a tisztelet és szeretet ékesszóló jelei között vált meg szószékétől és templomától. Kívánjuk, hogy a nyugalom éveit sokáig élvezhesse családja körében és hogy gondoljon az elhagyott munkamezőre oly szeretettel, amily szeretettel, bár nehezen, bocsátottuk el a szolgálat ekéje mellől a fáradt és hű szolgákat megillető nyugalomnak és emlékezésnek csendesebb kertjébe. Nyugalomba készül Jánossy Lajos révkomáromi lelkész, volt fejér-komáromi esperes, küzdelmes élet után. Életének utolsó 18 évét szakadatlan küzdelemben töltötte a megszálló idegen hatalommal és mivel felhők felett járó lelke nem tudott a hitvány valósággal megalkudni, szinte példátlan súlyos kereszt jutott osztályrészéül. Mint evangélikus ember küzdött egyháza szabadságáért, amelyet nem akart idegen célok eszközévé alacsonyítani. Küzdött magyar ideáljaiért, amelyek halálos sebet kaptak a megszállás bekövetkezésekor és e seb egyre égőbbé lett, amint az évek haladtával az égboltozat folyton felhősebbre vált és a virradás késett. Tudom, mert ismerem, hogy ő a szenvedést is keresztyén lélekkel viselte és engedelmes szívvel fogadta az Ur kezéből, amint fogadta az áldást és verőfényt. Sokat aggódott és viharpróbálta lelke ha fájdalommal távozik is gyötrelmes küzdelmei színhelyéről, ahova egykor úgy lépett, mint a reménység tündérkertjébe, bizonyára tovább fogja ápolni lelkében a magyar evang. embernek reménységét és bizodalmát, hogy akik Istenben bíznak, azoknak erejük megújul és az éjszaka nem lehet oly végtelen, hogy hajnal ne következzék utána. Isten kegyelme adja meg lelkének azt az örömöt, hogy megérhesse lelke álmainak valósulását. És ha agg szívvel is, de úgy üdvözölhesse elhagyott gyülekezetét, mint a kertész veteményes kertjét, amelyet egyidőre mások gondjára bízott! Elköltözött egyházkerületünk területéről nyugalomba vonulás következtében, mint elaggott és kifáradt szolga id. Szlancsik Pál terényi lelkész, aki negyvenhét évi szolgálatban megtörődött testével hagyta el működésének színhelyét. Régi ároni család sarja, aki gyülekezetében és családi életében egyaránt őrizte a tiszteletreméltó múlt hagyományait és önzetlen munkásságával egész sor nemzedéket nevelt és őrzött meg evangélikus hithüségében. Áldáskivánattal bocsátottuk el az ároni szol-