Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1936–1939

1936. szeptember

14 Üdvözlések Lelkészi értekezletek Lelkészavatás Szórványlátogatás Esztergomi imaterem avatása Kálvin ünnepén, amely alkalommal a Konvent a gályarabok emléktábláját is felavatta (1936. május 5.), D. Geduly Henrik püspök 25 éves püspöki jubileumán; a soproni evang. líceumban Berzsenyi és Kiss János emléktáblájának felavatásán (június 7), mely alkalommal a soproni templomban az Igét hirdettem; Váczi János terényi, Weltler Rezső hegyeshalmi lelkész beiktató ünnepén, mely utóbbi alkalommal örvendetesen tapasztaltam a hazai németségnek hazafias megnyilatkozását. Üdvözöltem D. Raffay Sándor bányakerületi püspököt a 70. születése napján rendezett ünnepségen, mig Balthazár Dezső tiszántúli ref. püspök 25 éves jubileumán hivatalos elfoglaltságom miatt meg nem jelenhetvén, levélben küldtem el üdvözletünket. Papi értekezletet tartottam március 28-án a mosonyi lelkészekkel Hegyeshalmon; június 19-én a fejér-komáromi és mosonyi lelkészekkel Komáromban; július 7-én résztvettem Nógrád papi értekezletén; június 29-én a fejér-komáromi és július 9-én a nógrádi egyházmegye gyűlésén, mely, mint új tagját szeretettel üdvözölt. Biblia órákat tartottam Budapesten az egyetemi Luther-Szövetségben. Előadást tartottam a budapesti Ifjúsági Gyámintézet márc. 19-iki ünnepén, a MELE május 31-i konferenciáján. Lelkészavatást tartottam Székesfehérvárott április 5-én (Benczúr Zoltán, Mátis István és Stovicsek Gusztáv); Július 21-én Mihalovics Samu nógrádi esperessel meglátogattam a bokori és kutassói leányegyházakat és személyes tapasztalattal győződtem meg arról, hogy e két község, mely majdnem az utolsó szál emberig evangélikus, földrajzi helyzeténél és egyházi áldozatkészségénél fogva, megérett arra, hogy önálló missziói központtá szerveztessék, amiből a vidéknek evangélikus vallási gyűjtő helyévé válhatik. Köszönettel tartozom Mihalovics esperes urnák, hogy egyházkerületünknek e félre eső, de kedves pontját megismertette velem és hogy megismerhettem az ő 40 éves egyházépitő munkásságát is e vidéken, amely az év bizonyos szakában nagyon nehezen közelíthetők meg az anyaegyházból. Egyházi munkámnak két kedves adatát utoljára hagytam. Március 22-én felavattam Esztergomban az evangélikus missziói egyház ideiglenes imatermét, annak oltárát és harmóniumát is. E szép siker a maroknyi esztergomi evangélikusság életerejét bizonyítja és a nőegylet rendkívüli áldozatkészségéről tesz bizonyságot. 1924. junius 1-én tartottam az első evang. istentiszteletet Esztergomban és ime 12 év multával Isten kegyelméből és a hivek áldozatkészségéből, már imatermük is van, mely élő jelképe az egyházközség önállóságának. A siker legnagyobb részt a nőegylet érdeme, mely ez imatermet létre hozta anélkül, hogy a gyülekezetnek évek óta gyűjtött templomalapjához hozzányúlt volna. Meghatva gondolok ez eseményre, neveket nem is merek említeni, mert hiszen minden egyes tag oda adta áldozatul lelkének egész erejét, bensőséges vallási buzgóságát a szent célra. A fájdalom egy csepje belevegyül örömömbe, ha arra az időre gondolok, amikor, mint Nagybörzsöny tartozéka gondviseletlenül áll az idegen néptengerben, parányi kisebbség módjára; olvadt és apadt, mint Helgoland szigetének partja az Északi tenger szi-