Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1935. Rendkívüli közgyűlés

1935. szeptember

29 Irányi Kamillné az Evangélikus Papnék Országos Szövetségének üdvözletét hozza annak a kiváló s immár vezérlésre elhívott egyházi férfiúnak, akinek nagyjelentőségű előadásai nagy szeretettel és melegséggel hangoztatták és bizonyitották a papné nagy jelentőségét nemcsak a papi családban, hanem magában az egyházi életben is. Püspöki működését kisérje Istennek áldása, koronázza gazdag siker. Bérces Lajos, az egyházkerület evangélikus tanítóegyesületének elnöke hódoló tisztelettel üdvözli a püspököt s felajánlva a tanítók készséges munkáját, őket a püspök atyai szeretetébe ajánlja. Farkas István gimnáziumi igazgató a balassagyarmati tanerők nevében áhítatos lélekkel kéri Istennek áldását a püspök munkájára s igéri, hogy az általa hirdetett magasztos eszméket terjeszteni, védeni és növelni fogják magyar becsülettel. Deutsch Dávid izraelita főrabbi az izraelita hitközség képviseletében az írás szavaival köszönti: „Személyedben Isten birodalmának felkentjét üdvözöljük," mert bizonyos, hogy a hívő nép szava Isten szava s akit a nép szava hív meg egyakarattal, az az Istennek választottja. Kérve kéri, hogy szeretetéből őket se zárja ki. Isten áldását s a régi nagy Magyarország feltámadását kívánja. Dr. Traeger Ernő miniszteri tanácsos s a nagyvelegi evang. egyházközség felügyelője a püspököt szülőfalujának nevében köszönti. Megemlékezik arról a fáradhatatlan munkáról, amelyet Nagyvelegen, mint egyházközségi felügyelő kifogyhatatlan szeretettel végzett. Utal arra, hogy sikerekben gazdag életének mai gyönyörűséges nagy napja bizonyára nála is alkalom a magábaszállásra és az emlékezésre. Szinte bizonyos, hogy volt a mai napon pillanat, amikor nemes lelke a hálás kegyelet szárnyain szülőfalujába szállott. Felkereste a csendes, a békés, a nyugodalmas temetőkertet, hogy ott gyermeki szent áhitattal leboruljon egy drága sírra, haló porában is áldja porladozó lakóját s minden babért, minden pálmát s minden elismerést, mit a siker a mai napon feléje nyújt, — oda helyezzen az áldott édesanya kicsiny sirhalmára. Elment a szerény falusi iskola mellett, ahol megtanulta leirni: „Isten", amely szó fenséges jelentésének odaadó szolgája lett világéletében. Elment a templom mellé, ahonnét elébe jött az Úr. Elszállott Sopronba, melynek magyarságáért oly lelkesen küzdött s ahol megtanulta a „haza" szónak jelentőségét; elzarándokolt a theológiára is, ahol irodalmi munkáját megindította. S most őrzőnek hívta el egyházkerületének osztatlan bizalma, hogy hirdesse: „Vigyázzatok, nehogy alva találtassatok!" További munkás életén is legyen Istennek megtartó, megsegítő és megáldó kegyelme! Fadgyas Aladár komáromi s tatatóvárosi lelkész az egyházában áldozatos egyházszeretettel végzett missziói munkáért üdvözli a hálás tanítvány bensőséges szeretetével.